Rozshegyező 36 csillagozás

avagy a zabhegyezés vége
John David California: Rozshegyező

Nézd ezt a kis nyulat, ezt a fiatal fiút, itt van egy öregember köpönyegében, és nem gyanít semmit. Valahogy rosszul is érzem magam, hogy belerángattam ebbe. Az én hibám, csak az enyém. Már rég tennem kellett volna valamit. De hát honnan tudhattam volna?
Hogy őszinte legyek, nem tudom igazán pontosan, hogyan is működik ez az egész. Még ha én vagyok is az, aki kézben tartja a szálakat, nem tudom, mi történik velük, ha ilyen hosszú ideig a sorsukra hagyjuk őket.

>!
Partvonal, Budapest, 2010
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639910478 · Fordította: Etédi Péter

Most olvassa 3

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

kormix>!
John David California: Rozshegyező

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

Valamiért úgy álltam ehhez a könyvhöz, hogy biztosan rossz és kínszenvedés lesz az olvasása. Talán mert 100 forintért vettem, talán az itteni alacsony százaléka miatt, nem tudom. De nem is fontos, mert az évem egyik pozitív meglepetése lett.
Kapásból az első fejezet megtetszett, bár akkor még nem értettem, hogy miről is van szó pontosan. De ahogy haladtam előre, úgy rajzolódott ki szépen a helyzet, hogy ez bizony a fiatal Holden története hatvan évvel később. Noha a Zabhegyező Holdenje számomra nem volt kifejezetten szimpatikus, az idős Mr. C. annál inkább. Megmosolyogtatott az esendősége, az állandó vizelési kényszere és a sok-sok emléke, amelyek mindig előtörtek ilyen-olyan formában.
Amikor kiderült, hogy spoiler, nem tudtam, hogyan is kéne éreznem. Olybá tűnt, hogy így kell lennie, de nem akartam elfogadni.
Meglepő fordulat volt, amikor eljutott J. D. S. házához, és spoiler, akinek a könyv elejétől a végéig tartó, önmagával való viaskodása egyébként kifejezetten érdekes volt.
A történet legvégét sajnos nem értettem, emiatt picit csalódott is vagyok. Jobban szerettem volna valami konkrét lezárást, mint ezt a tipikus, csak a sorok között olvasni tudóknak szánt befejezést, de ez van.
Összességében nagyon tetszett és örülök, hogy belekezdtem. Különleges volt olvasni, mi foglalkoztatja Mr. C.-t, milyen kalandokba keveredik és hogyan sikerül rátalálnia arra a személyre, aki kitölti az évtizedek óta benne tátongó űrt.

Batus>!
John David California: Rozshegyező

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

Jó szerkezet, jó alapötlet (bár nem tudtam közben nem a Felforgatókönyv c. filmre gondolni…), de a könyv nagy része fölösleges szócséplés. Felemelem a poharat, hogy igyak a kávéból, aztán mégis leteszem, mert túl forró. Bemegyek a szobába, aztán mégis inkább kijövök. Nem is lenne baj ezzel a sok céltalansággal, ha magának az írónak lett volna célja vele, mint például a Zabhegyezőben, ahol Holden szintén csak kószál New York-ban, de mégis minden egyes mondatában ott forr valami lázongás, ami az egész cselekményt jelentőssé teszi. Itt nincs lázongás. Itt nincs semmi. Ráadásul zavaró az is, ahogy az író eleinte megpróbálja (egész jól!) utánozni Holden stílusát, aztán ahogy halad előre a történet, ez teljesen elkopik, már csak elszórva olvashatjuk néha a Zabhegyezőre jellemző kifejezéseket.

Nita_Könyvgalaxis>!
John David California: Rozshegyező

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

Salinger helyében én is zabos lennék az íróra… :)
A Zabhegyezőt még nem olvastam, ezek után viszont mindenképp sort kerítek majd rá. A Rozshegyező számomra több történet volt egybegyúrva: egy öregemberé, aki nem látja élete értelmét, egy íróról, akit teremtménye már 60 éve kísért, és aki szeretne már pontot tenni az események végére, nem csak képletesen.
A történet eleje teljesen magával ragadott, faltam a sorokat, aztán a közepe táján nekem már túl szürreális lett, sokszor vesztettem el a fonalat. A vége nagyjából újra képes volt kicsit magával ragadni, de az elején érzett lelkesedésem addigra elpárolgott.

Natasha>!
John David California: Rozshegyező

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

BOTRÁNYKÖNYV! AMERIKÁBAN BETILTOTTÁK!
– hangzik mindenhonnan. Csakhogy a botránykönyveknek is több fajtájuk létezik, és ez sajnos nem az, amit a tartalma miatt tiltottak be (mert olyan durva, vagy erőszakos, vagy gyermeknyomorító lenne), hanem egyszerűen csak azért, mert a Zabhegyezőre építette fel az egész regényt California és nem kért engedélyt Salingertől.
Szerintem sokat elárul a regény izgalmasságáról az, ha csak annyit mondok, hogy végig az álmossággal küszködtem és próbáltam nem elaludni. Amíg a Zabhegyező egy átlagos, mégis érdekes figura nem valami érdekes bolyongásáról szól, de tele van magvas és elgondolkodtató gondolatokkal, addig a Rozshegyező egy kiégett öreg cseppet sem érdeklő sztoriját meséli el.
Bővebben: http://biblioteka.freeblog.hu/archives/2010/07/18/Inkab…

Timosz>!
John David California: Rozshegyező

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

Szerintem tökéletes folytatása/befejezése a Zabhegyezőnek.
Amit nem kaptam meg az előbbitől, azt pótolta ez a könyv.
A vége felé sokszor volt, hogy elpityeregtem volna magam, fojtó volt a szorítás a mellkasomban.
Nem tudok érdemben véleményezni azt hiszem.
Jó volt. Tetszett.

Piqlet1977>!
John David California: Rozshegyező

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

Vegyes érzelmekkel olvastam. Néha olyan kusza volt a történet, mint egy enyhén demens öregúr gondolatai… de talán ennek a hangulatnak az átadása (is) a célja az írónak. Számomra nem mindig volt világos, hogy valós történéseket olvasok vagy csak a képzelete játszik Mr. C-vel. Csapongott-kóborolt ide-oda mint anno tizenévesen, így kissé olyan érzésem volt néha, mintha el sem telt volna az a pár évtized, hanem onnan folytatódna a története, ahol a Zabhegyező véget ért.
A könyv vége viszont meglepetést okozott. Mire rátalált a helyes célra, addigra több felesleges(nek tűnő) utat megtett. Megkönnyebbült szívvel és megkönnyezve olvastam az utolsó oldalakat. Megnyugtató volt látni, hogy rá lehet találni a jó útra akár egy egész átbolyongott élet után is…

bcsbcs>!
John David California: Rozshegyező

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

Játék ez a regény, egy néhol szürreális, néhol földhözragadt történet egy hólyagproblémákkal küzdő, a világba beleunt, de igazán szeretni való vénember bolyongásáról az USA nagyvárosaiban. Aki imádta a Zabhegyezőt, persze nagy előítéletekkel fogja kezdeni a könyvet, de utóbb már azt mondhatom, egy igazán nagy probléma van csak vele: hogy nem Salinger írta.

Bővebben meg itt: http://blog.justhvk.hu/…

Dana>!
John David California: Rozshegyező

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

J. D. California Rozshegyezője nagyon forog most, köszönet a Partvonalnak, hogy hozzám is elért a hullám. Azt is látom, hogy megosztja a bloggereket és attól tartok ebben nagy szerepe van a Salingerhez vagy a Zabhegyezőhöz fűződő kapcsolatoknak. Bármennyire is szeretnénk ugyanis elkerülni, hogy California könyvét Salingerével vessük össze, ezt onnantól kezdve nem tehetjük meg, hogy az ifjú szerző egyenesen Salingernek dedikálta az – amúgy Amerikában betiltott – könyvét, vagy amikor az első oldalakon olyan kifejezésekre bukkanunk, mint „hervasztó”, „frankón” vagy a kedvencem Caulfieldtől, a „meg minden”. (És ezzel el is árultam, hogy nagy Zabhegyező-fan vagyok, háromszor olvastam a könyvet és ebből kétszer egymás után. A kamaszok kallódó életérzéséről és a nagyvárosi magányról kevés jobb könyv született.) Visszatérve California Rozshegyezőjére és az első lapokra: Mr C. 60 évvel később ébred fel ráncos, aszott bőrbe csomagolva, büdös szájjal és állandó hólyagfeszüléssel. Sokáig tart, mire feltérképezi helyzetét, elmosódott emlékekből próbál kievickélni, feszeng a testében, és ahogy a Zabhegyezőben, itt is arra a döntésre jut: el kell mennie. Az időskori Caulfield problémái ugyanis hasonlóak a kamaszkoriéhoz: nem találja helyét, kapcsolatokat keres és főként önmagát. Kezdetét veszi tehát a bolyongás New York utcáin és ezzel együtt az elmélkedések, megfigyelések. Olykor szabályosan visszatérnek a Zabhegyezőből ismert gondolatok (így a kedvencem is a tóba fagyott kacsákról) és persze visszatérnek, olykor már-már kísértetként a régi szereplők: D. B., Mary, Phoebe, Allie.

A könyvet, igaz néha nagyon patetikusan és erőltetetten, megbolondítja némi posztmodern rafinéria is: az író ugyanis belecsempészte a jó öreg Salinger alakját is a regényébe, ahogy előbb roppant gonoszul, később annál kétségbeesettebben próbál megszabadulni az életére telepedett karakterétől. Salinger California regényében nagyon emlékeztetett arra a figurára, akivé maga Caulfield akart válni, egy fickóvá, aki a magasból nézi, hogyan kergetőznek a gyerekek a rozstáblában. Salingernek azonban rá kell döbbennie, hogy ő maga is egy a kergetőzők közt és igazán még csak szabály sem írható erre a fura fogócskára, ami az élet és ami az irodalom.

Annak ellenére, hogy tartottam attól, nem fog tetszeni California könyve és tény, hogy magán viseli az elsőkönyvesek szenzációhajhászását például azzal, hogy olyan ikonikus figurákat vesz rá gyilkossági kísérletre, mint Salinger, szóval mindezeken túl: én szeretem ezt könyvet, mert érzékenyen szól az elmúlásról, az időskori izolálódásról, ugyanakkor eljátszik az író és a regényhős kapcsolatának olykor egészen bizarr vetületeivel, és még poénok is vannak benne.

Bolyongjatok, borongjatok! Van értelme.

Lobo P>!
John David California: Rozshegyező

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

Ha nem hasonlítod mindenáron a Zabhegyezőhöz (bár ez elkerülhetetlen) érdekes kísérletként is olvasható: milyen viszony van író és hőse közt.
http://olvasonaplo.freeblog.hu/archives/2010/07/16/John…

Margaréta>!
John David California: Rozshegyező

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

A végére kerek lett a sztori, és tulajdonképpen kapcsolódik is a Zabhegyezőhöz, bár az elején ebben kételkedtem, sőt, akkor még kicsit utánzásnak is véltem, de később a regény folyamán az író megtalálta a saját stílusát, és egész jól sült el.
Egyedül az írói közbeékelések zavartak meg, de a végére ez is feloldódott. Az eleje 1 csillag, a vége 5. :D


Népszerű idézetek

Katze>!

A művészet is oka lehet annak, ha az ember menekül, mondom.

148. oldal

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

1 hozzászólás
zakkant>!

Tudod, az élet nehéz, nagyon nehéz. Néha, bármit tegyen is ellene, nyomorultul érzi magát az ember, de ennek az érzésnek soha nem szabad megadnod magad. Soha, míg élsz.

237. oldal

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

1 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!

Egymásba futunk, és felfedezzük, hogy a széleink valamiképpen illeszkednek egymásba. A kiszögellései beleillenek a mélyedéseimbe, és a mélyedéseim elsimítják a kiszögelléseit.

98-99. oldal

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

Katze>!

Amikor szeret valakit az ember, olyan sok mindent el szeretne mondani róla, hogy az ellenkezője történik.

101. oldal

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

Timosz>!

Két ember közt más a csend, mint a magad magányos csendje..

133. oldal

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

Timosz>!

Ne hidd el, bárki bármit is mondjon; egy ölelés meggyógyíthatja azt is, amiről azt hiszed, már nem gyógyítható.

236. oldal

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

Katze>!

Vannak dolgok, amikre az ember csak akkor döbben rá, ha leül a járdára egy utcasarkon.

144. oldal

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

Katze>!

Könnyek tolulnak a szemembe, forogni kezd velem a világ, és oly rettenetes már a feszültség bennem, hogy attól félek, bármelyik pillanatban szétpattanhatnak az ereim. Semmi más módon nem tudok segíteni magamon, csak ha megnyitom a fejemet, és kiengedem a nyomást. Csak erre tudok gondolni, semmi egyébre, a kezemet a fejtetőmre csúsztatom, és megpróbálom szétnyitni a fejemet, hogy kiengedjem a zajt. Megpróbálom a koponyámba mélyeszteni az ujjaimat, hogy fogást találjak rajta, de a csont nem enged.

157. oldal

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

2 hozzászólás
Katze>!

Ülök a földön a sírköve előtt, és pokolian szomorú vagyok. Igazság szerint olyan átkozottul szomorú vagyok, hogy meg tudnám ölni magam. Korábban soha nem éltem még át ezt, ezt a tehetetlenül reménytelen érzést, de most szinte szaggatja a mellkasomat. Mintha egy sebesen növő gyom gyökerezne ott, csírázna, sarjadna, percről percre nagyobbra terebélyesedne.

99-100. oldal

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége

3 hozzászólás
Timosz>!

Lehetséges lenne, hogy ennyi az élet? Amennyi a körhinta két menete közt eltelik.?

227. oldal

John David California: Rozshegyező avagy a zabhegyezés vége


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
J. L. Armentrout: Opposition – Ellenállás
George R. R. Martin: Kardok vihara
J. L. Armentrout: Origin
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
George R. R. Martin: Trónok harca
George R. R. Martin: A Storm of Swords
Kathryn Stockett: A Segítség
Michael J. Sullivan: Télvíz idején
Marie Lu: Champion – Bajnok