Bíbor ​szabadesés 67% 10 csillagozás

Nagy érdeklődéssel, de elvárások nélkül álltam neki ennek a könyvnek. Nem szoktam krimiket olvasni, azzal kapcsolatban is csak halvány emlékeim vannak, mikor és hol szereztem meg a könyvet. Viszont most valami teljesen újra vágytam, így lekaptam ezt a vékony kis könyvet a polcról. Mindösszesen 260 oldalról van szó, gondoltam legalább gyorsan végzek vele.
Nagyjából a könyv feléig, háromnegyedéig egész jól szórakoztam. Mivel nem szoktam a témában olvasni, számomra a fülszöveg izgalmas történetet vázolt. Rejtélyes gyilkosság, amit eddig senkinek sem sikerült megfejtenie, az áldozat fia pedig jó ideje keresi a válaszokat, eddig mindhiába. Dióhéjban nagyjából annyit, hogy a történet elején megismertük a szereplőket és az alaptörténetet, ami egyébként az egész cselekmény mozgatórugója volt. Főszereplőnk Travis McGee, akiről számomra nem teljesen derült ki, hogy ki is ő. Nagyjából annyi maradt meg, hogy egy ezzel is, azzal is foglalkozó, valamiért és valamilyen szintű ismeretséggel és befolyással bíró fickó. Nem igazán volt világos, miért őt kérték fel a magánnyomozásra, de lehet csak átsiklottam valami felett.
A néhány bevezető oldal után bele is csaptunk a lecsóba, főszereplőnk nekilátott munkájának. Itt még egészen pörögtek az események, Annien keresztül jobban megismertük Esterland személyét, McGee kutatásai során pedig az egyre több információmorzsának köszönhetően gömbölyödött a történet. A nyomozás során megismertünk néhány felejthetőbb, valamint néhány fontosabb szereplőt. Az ominózus forgatásra való megérkezés jelentette számomra a cselekmény csúcspontját, még itt is akadtak érdekes mozzanatok és új szereplők, viszont valahol itt kezdődött az a bizonyos lejtmenet is, ami ezt követően rányomta bélyegét a cselekmény hátralévő részére. A filmforgatáson végre megismertük azokat a személyeket, akik nagyjából már az első 20 oldal óta fő gyanúsítottak voltak. Ettől függetlenül a nyomozás során végig kerültek elő olyan információk, aminek köszönhetően fennmaradhatott az érdeklődés. Ezen a ponton azonban előfordult, hogy néha vagy fel sem fogtam mit olvasok vagy egyszerűen oldalakat lapoztam át. Néha sok volt a túlmagyarázás, a felesleges locsogás. A történet végéhez közeledve aztán fénysebességgel derült ki minden, a hátralévő néhány oldal azonban még tartogatott meglepetéseket. Alapvetően elég kiszámítható történet volt. Nem lesz újra olvasós, de egynek elment.