Rekviem ​egy halott lányért (Hontalan lelkek 2.) 91 csillagozás

John Cure: Rekviem egy halott lányért

Robin ​Wallace néhány év távollét után végzős egyetemistaként tér vissza Edgar's Hillbe. Megérkezését követően egy halott lány szelleme különös üzenetekkel kér segítséget tőle.
Shelly Hewitt színleg boldog, kiegyensúlyozott családban él férjével és kislányával. De mindez csak a látszat, a felszín alatt szörnyű titkok bújnak meg. Kislánya, a négyéves Becky egy olyan „rossz bácsiról” kezd mesélni, akit a felnőttek nem látnak, pedig napok óta ott van velük a házban.
Shelly egy léleklátót kér fel, hogy tisztítsa meg a házat az ártó szellemtől. Úgy tűnik, hogy Roxanne szertartása sikerrel jár, ám az események mégis pokoli fordulatot vesznek.
Egy brutális gyilkosság képe rajzolódik ki előttük, ami összefügg a kisváros szörnyű múltjával, és az elátkozott dögkúttal. A cél érdekében Robin, Shelly és a léleklátó Roxanne szövetségre lépnek, de az idő előrehaladtával a túlélésük esélye rohamosan csökken.
És felcsendül egy mondóka…

John Cure a feszültségkeltés… (tovább)

>!
Enigma, 2017
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631294163

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Shelly Hewitt · Cameron Weeks · Donald Hewitt · Jack Homa · Robin Wallace · Roxanne Randolph


Kedvencelte 14

Most olvassa 5

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 108


Kiemelt értékelések

>!
Cicu
John Cure: Rekviem egy halott lányért

5* Bár ha lehetne ezért most többet is adnék, ha már nézhetném a belőle készült filmet.

Aki ismer tudja, hogy az erotikus és a horror a két kedvenc műfajom.
Ha horror és magyar, akkor John Cure nevét érdemes megjegyezni. Azóta olvasok tőle mióta az első könyve megjelent. Az évek előrehaladtával pedig azt gondolom, hogy A fekete esernyős férfival és ezzel a könyvével már simán megállná a helyét nemzetközi szinten is. Folyamatosan fejlődik, azt hiszem a határ a csillagos ég.

Nálam a Rekviem egy halott lányért most mindent vitt. Hátborzongatóan jó volt. Fordulatos, izgalmas, letehetetlen. Abszolút kedvenc!
Nagyon várom a folytatást!

>!
dagikám P
John Cure: Rekviem egy halott lányért

Sokáig azt hittem,hogy nem lesz olyan izgalmas,mint az első kötet. Szinte csordogáltak az események,alig történt valami félelmetes. Valahogy nekem a szerelmi szál nem illik bele egy ilyen történetbe, de szerencsére fordult a kocka,és előjöttek azok az elemek,amiért mégis letehetetlenné vált. A végére eléggé cidriztem,hogy vajon mi lesz a végkifejlet és mondanom sem kell,hogy nagyot ütött. Kedvencem lett ez is.

>!
victoria_m997
John Cure: Rekviem egy halott lányért

John Cure könyvei olyanok, mint a jó bor. Lassan kortyolgatva az igazi. De akkor nemhogy az igazi, a legjobb!
Számomra ez a könyve kenterbe verte az összes általam elolvasott horror (főleg Stephen King) könyveket, és ezennel számomra John lett a horror nagymestere. Olyan érzéseket váltott ki belőlem, amit csak az igazán jó horrorfilm nézése közben szoktam érezni. Éreztem, hogy megborzongat, hogy izgulok, és titkon kissé rettegek is. Szeretek félni. Kell, hogy érezzem, ha horrorral állok kapcsolatban. Ha nem érzem, az a könyv vagy film nem jó, hanem gyenge. Minden megvolt ebben a könyvben, amit keresek. (Nem hiába vártam tűkön ülve a megjelenést!)
A Rekviem egy halott lányért előtt már megjelent a sorozat egy tagja, a Hontalan lelkek. Ha még nem olvastátok, mindenképp tudom ajánlani, mert az is hasonlóan remek!
De vizsgáljuk is meg ezt a regényt tüzetesebben!

Írásmód:
Egy olyan íróról van szó, aki remekül bánik a szavakkal. Egyszerre képes olyan világot alkotni, amiben szerepet kapnak gyűlölni való karakterek, és olyanok is, akiket nem lehet nem kedvelni. Képes az összes szőrszálat felállítani a hátadon, miközben elsüt egy olyan viccet vagy alkot egy olyan élethelyzetet, hogy a könnyed potyog a nevetéstől vagy épp a szomorúságtól. A jelenetek minden esetben remekül megkomponált helyszínen zajlanak, minden szín illik a cselekményhez. Látszik, hogy hihetetlen munka és valószínűleg nem kevés utánajárás van a dolgok mögött.

Belső építészet – a minőség is számít!:
Ugyanúgy néz ki, mint a Hontalan lelkek, amit imádtam, de ami miatt talán kissé csalódottabb vagyok, az a minőség. Én a lapokat sokkal vékonyabbnak és a borítót is kevésbé merevnek érzékelem, bár a két könyv nem ugyanannál a kiadónál jelent meg, mégis méretben és stílusban is ugyanaz, úgyhogy ez egy pozitívum.

A történet az első:
Igen érdekes témákat feszeget. Semmiképp sem szeretném most itt értékelésben kiemelni ezeket, mert nagyon is olvasásra érdemes könyv, és akinek esetleg egy kis kedvet adnék az elolvasásához, nem szeretnék neki semmit lespoilerezni.
DE aki szereti a démonokat, az erősen vizuális könyveket (ugyanis egy komplett horrorfilm fog a fejedben lejátszódni, miközben olvasod, és olyan eleven lesz, mint még soha semmi. Egyébként iszonyúan örülnék, ha valaha megfilmesítenék!), annak nagyon ajánlom!
A stílusát úgy tudnám leginkább jellemezni, mint a „tipikusan amerikai”. Ami bár úgy tűnik, mintha negatívum lenne, de nekem ez is pozitívum. Sokan gyűlölik az amerikai stílust, de a kedvenc horrorfilmjeim szinte mindegyike az USA érdeme. És ez nem csak a horrorfilmre, de az összes filmre igaz. Valljuk be, azért a filmgyártáshoz értenek!

A karakterekről szakszerűen:

Gerald:
Sajnos van egy furcsa szokásom. Imádom az összes horrorkaraktert. Mindig ők a kedvenceim, most is Gerald volt a legjobb! Igazából imádom ahogy kinéz és kicsit sajnálom is! Szörnyű, amit tettek vele… és az is hasonlóan iszonyú, amit ő tesz, de ő csak megtorolja a sérelmeket. Valószínű sokan így tennének, ha tehetnék.

Csipet csapat (Roxy, Robin, Shelly):
Csak nagy vonalakban említem meg őket, mert kedveltem ezt a csapatot. A kedvenc Roxy volt, Shelly semleges, és Robin, aki a semleges és a rohadt idegesítő között ingadozott.

Donald Hewitt:
Fú, hogy a pusztulat szárítsa ki a rizsföldjét!

Minden ami kívülről látszik:

A borító:
Állkoppanós. Szerintem zseniális, instant szerelem. Hogy őszinte legyek a Hontalan lelkeket is egy kisboltban találtam meg és akkor is a borítóba lettem elsőnek szerelmes, majd azután a tartalmába is. Mint most.

Árkategória:
Szerintem bőven megéri 2700 forintért ez a kötet, ráadásul kisboltokban fellelhető 1490 forintért, úgyhogy tessék szétnézni mindenhol, mert lehet hogy a következő könyves álompasid is egy akciós polcon csücsül valahol!

Már blogon is: https://victoriasinspirationisland.blogspot.com/2018/03…

>!
Anarchia_Könyvblog P
John Cure: Rekviem egy halott lányért

Voltatok már úgy, hogy elolvastatok egy könyvet és utána percekig, vagy akár órákig leesett állal, döbbenten meredtél magad elé? Na én így voltam ezzel a könyvvel. Nem egy gyenge olvasmány, és sok esetben felkavaró és félelmetes! Hatalmas hatással bír a lélekre és az elmére!

Számomra ez a könyv világszínvonalú! John Cure több könyvét is olvastam, a Fekete esernyős férfit szerettem az új stílus miatt, a Hontalan lelkeket imádtam, de ezzel a könyvvel az író hatalmasat ugrott! Egy olyan mércét ütött meg, ami megérdemelné, hogy más országok olvasói is a kezükbe vehessék!

Vannak azok a könyvek amik az elején jól indulnak, izgalmasak, de közben valahol elsikkad és érdektelenné válik, ezáltal már csak azt várod, hogy a végére érj, és reménykedsz benne, hogy lesz valami izgalom. És van ez a könyv! Nem tudok olyan oldalt mondani ami unalmas lett volna, folymatosan tartja fenn az író a figyelmet, és a legvégén olyan iszonyatos és brutális pofonokat oszt ki, hogy alig tudsz magadhoz térni, és csak kapkodod a fejed! John Cure ebben a könyvbe mindent beleadott, ami egy jó horror és thrillerhez kell, sőt, azt hiszem még ennél is többet! Őszintén megvallva, én sokszor paráztam olvasás közben, és többször rázott ki a hideg, nem mellesleg minden apró zajra a szívroham kerülgetett! Azt hiszem a tükröket is lefogom szereltetni mindenhonnan!
A történetvezetés több szálon fut egyidőben! Ez nekem nagyon bejött. A folyamatos szereplőváltás nagyszerű és kidolgozott. A karakterek nagyon jól vannak felépítve, és szerethetőek. A magam részéről, imádom Homa sheriffet!

Maga a történet Edgar’s Hillben játszódik, egy kisvárosban, ahol furcsa és érthetetlen dolgok történnek. Shelly az egyik főszereplő, aki azt veszi észre, hogy kislánya Becky beszél valakihez akit ő nem lát. Eleinte csak aggódik a kislány miatt, egy idő után már ő maga is félni kezd. Férje nem hisz neki, hogy szellemek lennének a házban, ennek ellenére beleegyezik abba, hogy papot és léleklátót hívjanak. A kislány egy öreg bácsit lát, és nem tudni mi céllal vette birtokba Shellyék házát. Segíteni akar a családnak, vagy éppen az ellenkezője?
Mindeközben a városba érkezik Robin, aki öt évesen elveszítette az apját és a bátyját is furcsa körülmények között. Pletyák járnak, hogy talán szellemek ölték meg őket, esetleg bruális gyilkosság áldozatai lettek, de az igazságot csak kevesen tudják!
Az éjszaka folyamán megjelenik előtte egy szellem, egy 16 éves lány formájában, és segítséget kér tőle. Innen kezd kapcsolódni Shelly, Roxy a léleklátó, és Robin története. Együttes erővel próbálják megállítani a gonoszt, ez által olyan dolgokra derül fény amit talán jobb lett volna nem bolygatni. De ha ők nem firtatják, akkor a gonosz tovább szedi áldozatait, és már senki nem állíthatja meg.
A történet közben az író sejteti a végkifejletet, de igazság szerint erre a végre senki nem fog számítani! Teljesen mindegy, hogy mit fogsz gondolni, a végén úgyis csak az állad próbálod felszedni a földről! Izgalmas és fordulatos olvasmány az elejétől a végéig! És miután a sok bevitt ütéstől próbálod összeszedni a maradványaid, John Cure még az utolsó oldalon is bevisz egy jobbhorgot! Fájni fog, nagyon, és tudjátok miért? Mert nincs a kezetekben a trilógia befejező része! Minden thriller és horror rajongónak kötelező könyv!
“Gyerekek lelke, sötét az este,
este, este, a gyerekeket leste,
leszállt az éj, minden sötét,
Gerald eljön a gyerekekért.”

>!
Felixa P
John Cure: Rekviem egy halott lányért

Egy könyv, amit ha kézbe vesz az olvasó, nem tudja letenni. Szerintem… A bevezető sokkolt, el is bizonytalanodtam az olvasást illetően. Utána kissé lelassult a történet, csepegtetve volt az izgalom. A fordulópont után viszont egyszerre lett félelmetesen horrorisztikus. Onnantól kezdve az érdeklődésem megduplázódott a fordulatoknak köszönhetően. Ha lehetne csukott szemmel olvasni, akkor néhány oldalon úgy tettem volna… :) Elsőrangú!

>!
Chicago
John Cure: Rekviem egy halott lányért

A borító alapján, amit kissé klisésnek éreztem ránézéskor, nem vártam túl sokat. De ahhoz képest meglepően jónak találtam. Izgalmas volt és voltak benne valódi, meglepő fordulatok. Ez egy tök jó könyv! :)

>!
chilisauce
John Cure: Rekviem egy halott lányért

Meglepően jó regény. Nagyjából a felénél összeraktam a képet, de ez sem vett el az értékéből. Szinte forgatókönyvszerűen pontos leírásokkal operál az író, láttam magam előtt filmként a sztorit. Amerikában simán leforgatnák, akár A listás színészekkel. Büszkeség, hogy az író magyar, simán felveszi a versenyt a genre amerikai íróival. Tetszett!

>!
Adiner
John Cure: Rekviem egy halott lányért

Semmiféle cselekményutalást nem akarok tenni – így kicsit nehezebb értekelést írni.

Jó! Nagyon jó! Jobbnak érzem, mint a Hontalan lelkeket…úgy érzem kidolgozottabb, kiforrottabb. A személyek is és a cselekmény is.
Az egész itt is, mint A fekete esernyősnél is ment a fejemben.
A rémisztő részeknél pedig mély levegő kellett…lehet, hogy hülyén hangzik, és nem hihető – sok horrort és thrillert olvastam, de (sajnos)nagyon beleélem magam és lejátszódnak azok is a fejemben…és ezek is lejátszódtak…
Huhh…szóval tényleg jó…ebben a könyvben nem éreztem semmilyen téren hiányosságot. Kerek egésznek állt össze és minden szempontból teljesítette az elvárásaimat ..sőt, túlteljesített!

>!
Praetorianus P
John Cure: Rekviem egy halott lányért

Kicsit olyan érzésem volt olvasás közben, mintha az író megnézte volna a Rémálom az Elm utcában és a Démonok közt összes részét, majd az érdekes dolgokat kivágta, és más formában összegyúrta volna őket. Freddy Krueger sorsa ugyanis teljesen megegyezik Geraldéval, gondolok itt az ártatlanul való megölésére, és aztán a bosszú okán való visszatérésére. A testmegszállós dolog nekem kicsit sok volt. Millió horrort olvastam/láttam a magam négy évtizede alatt, de eddig csak démont láttam testet foglalni, szellemet nem. Szóval minimum ezt az apróságot nevezhetjük egyedinek és klisémentesnek :D Mindent összevetve nekem a Hontalan lelkek jobban tetszett, mint a folytatás. Persze nem volt ez rossz, koránt sem, de az ingerküszöböm horror terén elég magasan van, így aztán nem voltak álmatlan éjszakáim az olvasása közben. Különösebben nem is izgultam, lényegében izgalmasabbnak tartottam a folytatást előrevetítő függővéget, mint ennek a kötetnek a történetét. Szóval jöttem, olvastam, de nem kerültem annyira a hatása alá, hogy most napokig ezen törjem a fejem. Egynek jó volt, mehet a polcra a többi közé.

>!
peet844
John Cure: Rekviem egy halott lányért

Nos.
A szöveg könnyen olvasható, szinte olvastatja magát, de a történet elég nehezen indul be. Hiányzik a borzongás belőle (akkor, amikor az igazán kellene „ hopp….megjelent egy szellem, aztán hopp….eltűnt egy szellem”), illetve a trilógia első részéből is elég kevés a visszautalás, így mivel én jó régen olvastam ez első részt, így nehezen tudom felvenni a fonalat a régebben olvasott eseményekkel.

A könyvben nagyon érezni a magyar gondolatmenetet. Míg az első résznél be tudott csapni, nem is érződött rajta hogy magyar az író, addig a második résznél lehet érezni ezt. Lassan arról kezd el szólni a könyv, hogy Shelly és Robin vajon össze jön-e, mint arról hogy ki a szellem a házban, vagy hogy ki a Robin által látott lány szelleme. Persze kiderül. De hát ez eddig gyenge. Van benne néhány, szerintem kihagyható magyar klisé is pl.: „kellett bele ennyi FACEBOOK utalás” ?

Néha olyan érzésem van mintha két különböző író írta volna annyira megtud változni a könyv mondani valója és egyszer csak izgalmassá kezd válni. Továbbá én azt sem szeretem, amikor leragad egy bizonyos dolog mellett és azt agyon részletezi pl. egy verekedős, harcolós jelentben.

De hogy jót is írjak a könyvről, van néhány olyan rész benne, ami igazán meg tudott lepni és itt jön a képbe az-az író, amelyik az izgalmas részeknél jött elő. Inkább neki kellett volna az egész regényt írni. És hát a vége……..a vége olyan egyszerű, szinte sejteni lehetett.


Népszerű idézetek

>!
Cicu

– Fontos, hogy egy férfinak legyen humora.
– És én nem félek használni.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Robin Wallace · Shelly Hewitt
>!
Cicu

A halottainkat elsiratjuk, gyászoljuk, de az élet megy tovább.

84. oldal

>!
Cicu

(…) azon tűnődött, hogy talán az élet nem is tud olyan rosszul alakulni, hogy ugyanakkor ne tartogatna kapaszkodókat az újrakezdéshez. Mindig ott vannak a fénysugarak, még ha eleinte csak halványan pislákolnak is, és nekünk az a dolgunk, hogy észrevegyük őket, aztán a segítségükkel új erőre kapjunk. Mindig van egy kis fényforrás. Talán épp egy új, bimbózó szerelem képében, ahogy most is. Mindenesetre jó ebben hinni.

430-431. oldal

1 hozzászólás
>!
Cicu

Az égbolt tiszta volt, a hold sarlója éles pengeként ragyogott a fejük fölött, a nyáréji szellő mégis a halál szagát ringatta a levegőben.

10. oldal

>!
Cicu

Az apja mindig azt mondta neki, hogy nem a ruha teszi az embert. Ebben nagy igazság rejlett, csakhogy az emberek viszont az alapján ítélnek, amit látnak. Fontos volt az első benyomás. Ahogy a bankárok sem ülnek egy szűk pólóban az asztal mögött, vagy a pénzügyi tanácsadó sem strandpapucsban csenget be hozzánk. A kormány embereit is komolyabban vesszük a tiszteletet parancsoló sötét öltönyeikben, nyakkendőben és hófehér ingben.

181. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cameron Weeks
>!
Cicu

– Hallottatok már arról – folytatta Roxanne –, hogy ha este tíz óra után, egy sötét szobában az ember maga elé vesz egy tükröt, meggyújt egy gyertyát, és a gyertyafényben, csendben, hosszan nézi a tükörben magát, akkor egy idő után már nem a saját arca fog visszanézni rá a tükörből?
Mindketten a fejüket csóválták, a gondolattól is felállt a karjukon a szőr.
– Akkor mégis kinek az arcát látom majd benne? – érdeklődött Shelly. – Ki fog rám visszanézni a tükörből?
– Egy szellem. Egy szellem, aki kapcsolatba akar lépni veled.

108. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Donald Hewitt · Roxanne Randolph · Shelly Hewitt
1 hozzászólás
>!
Cicu

Nagyon elege volt már a magamutogató emberekből. Nem akart több csücsörítős, kacsaszájú nőt látni, ahogy műkörmökről készült képet sem. Nem értette, hogy miért fotózza le valaki az ebédet, mielőtt megeszi, vagy az aktuális pasiját, ahogy az épp alszik, aztán tolja oda mindenki szeme elé a közösségi oldalon. Végül meg picsog, mint egy kis lökött picsa, amikor szakítanak, törli az összes képet, majd mindenki tudomást szerezhet róla, hogy milyen hamar beújította soron következő lepukkant pasiját, akkorára tágított füllyukkal, hogy két méterről át lehetne köpni rajta. Aztán meg csodálkoznak, ha nem találnak maguknak egy normális férfit, aki nem csak használni akarja őket? Miért akarna egy értelmes, egzisztenciával rendelkező férfi elvenni valakit, akinek hetente látta a közösségi oldalán, hogy más férfiak szájába lógatja a nyelvét? Na persze a férfiak sem különbek, a sok metroszexuális meg identitászavaros pasitól már rosszul volt. Ezeket a semmirekellőeket miért nem faragja meg az apja egy nadrágszíjjal, mint ahogy azt vele is tették? Kezelésbe venné ő ezeket a puhapöcsűeket, az már biztos. Adna nekik.

40-41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Donald Hewitt
>!
victoria_m997

Midannyian egyenlőnek születünk. Nézze meg a gyerekeket. Nem gyűlölnek, nem félnek, ez a természetes lényünk. A rasszizmus nem velünk született, hanem tanuljuk.

275. oldal, 6. fejezet, HIDEG NYOMON (2017, Enigma Publishing)

Kapcsolódó szócikkek: egyenlőség · félelem · gyerek · gyűlölet · Jack Homa · rasszizmus
>!
victoria_m997

Csak a buta emberek képtelenek elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák, és pont az emberi faj sokszínűségétől vagyunk ennyire egyediek.

275. oldal, 6. fejezet, HIDEG NYOMON (2017, Enigma Publishing)

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság · egyediség · Jack Homa
1 hozzászólás
>!
Deszter89 

Két évtizedig abban bízott, hogy a tűzoltóként megmentett emberek lelke majd segít neki, hogy a katonaként meggyilkolt emberek kísértését elnyomja. Aztán ha az Úr színe elé kerül, akkor remélhetőleg lesz elég megmentett lélek a mérleg másik serpenyőjében.

212. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lauren Beukes: Tündöklő lányok
Stephen King: Duma Key
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis
Gabriel Wolf: Az éjféli fojtogató!
Novák Andor: Szegregált pokol
Kate Bennett: Megkarcolt élet
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Stephen King: Tortúra
Ania Ahlborn: Vértestvérek