A ​fekete esernyős férfi 84% 190 csillagozás

Remek könyvvel sikerült zárnom a 2016-os évet és belépnem 2017-be :)
John legújabb regénye a Fekete esernyős férfi, igazi magyar X-akták!
Baromi jó volt, nagyon imádtam! ♡♡♡

Szórakoztató, izgalmas, érdekes, fordulatos és elgondolkodtató. Kis magyar valóság remek történetbe ágyazva. (Az ország védelméért felelős szervezetek és katonai egységek amelyek országunk biztonságáért felelősek, mégis nekünk hétköznapi embereknek láthatatlanok, mégis precíz gépezetként működnek a háttérben, a migráció kérdése, bioenergia, nagyon komoly témák) Szeretem ha egy történet valós alapokon nyugszik, ha érződik, hogy az író otthonosan mozog abban a témában amiről ír és mindezt úgy teszi, hogy én a laikus olvasó is megértem. A fekete esernyős férfiban mindezt megkaptam.
Volt izgalom, humor, egy kis romantika, egy kis erotika.
Nem volt, unalom, sablonosság.
Konrád Marcell-ért odáig meg vissza vagyok, szerettem a gondolatait olvasni, ahogy a fekete esernyős férfi is abszolút a szívembe lopta magát :)
Remélem lesz folytatás?!
Azt hiszem az író ezzel a könyvével saját magának is magasra tette a mércét, amit nehéz lesz überelni. A legjobb regénye!
Imádom! ♡ Abszolút kedvenc lett! :)

Korábban már olvastam három kötetet is John Cure-től, úgyhogy már nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok. Az eddigi kötetei tetszettek, úgyhogy bíztam benne, hogy ezúttal sem lesz ez másképpen. Arra viszont nem számítottam, hogy ennyire beszippant majd ez a kötet. Az idegen fajok egyedei utáni kutakodás áll a kötet középpontjában. Több szemszögből játszódnak az események, az egyik szálon Magyar András életét követhetjük nyomon, ahogy Simon után kutat. A másik szálon pedig a Kristálygyermekekkel történteket „láthatjuk”, akik az idegen lények elől menekülnek. A fekete esernyős férfi kiléte ugyan nem okozott számomra nagy meglepetést, de végig izgalmas, sejtelmes és érdekes volt a cselekménye, úgyhogy egy percig sem tudtam unni.
Bővebben: link

Első könyvem Cure-tól, de gyanítom, hogy nem az utolsó. A történet izgalmas, eseménydús, némi misztikummal fűszerezve. A fekete esernyős férfi karaktere kimondottan szimpatikus, volt egy sanda gyanúm, hogy spoiler. Azt nagyon sajnálom, hogy spoiler. A spoiler kicsit feleslegesnek tartottam, szerintem nem illett bele a történetbe, de ettől függetlenül egy élvezhető, érdekes, pörgős történetet olvashattam Cure-nak köszönhetően.

Tetszett, hogy nagyon aprólékosan ki vannak találva a karakterek, a történet sokrétű és az utolsó pontig kidolgozott. Megdöbbentett, hogy igazából nem is a 2015-ös történet a lényeg,spoiler O.O Egyszerűen el vagyok ájulva a könyvtől!
Volt egy pont a vége felé, amikor összeállt, hogy mi miatt spoiler dőlt romba egy ember élete, és akkor majdnem elsírtam magam – nagyon megrázó volt!

A földönkívüliek és a többi dolog meg… Valahogy sokkal elvontabbnak gondoltam elsőre, mint amilyen igazából volt. Sikerült beleépíteni a pletykálkodós, a FB-on okoskodó, átlag magyar „mindenki osztja az észt” valóságba azt, hogy léteznek a földönkívüli Éberlények meg a titokzatos fekete öltönyös és esernyős emberek.

OFF: Simán megnézném filmen is a sztorit. Bírom az ilyesmit.

Kedvenc rész: spoiler Zseniális! X)))

Miért nem 5 csillag? Mi tetszett? Satöbbi a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2018/02/a-fekete-e…

Nem igazán horror, nem igazán sci-fi, mégis mind a kettő. Felveti a kérdést, mi is teszi igazán emberré az embert? Attól vagyunk emberek, hogy embernek nevezzük magunkat? Vagy attól, hogy a természet gyermekei maradunk? És akkor a kérdés: ez valóban megtörténhet? Hol húzódik a választóvonal a valóság és a misztikum között? És létezik ilyen egyáltalán? Bizonyára van olvasó, aki több választ várt volna a kérdéseire, de számomra pont azokat hagyta nyitva az író, amikhez illett a rejtélyes elvarratlanság, míg a karakterek nagyon is egyértelmű lezárásokat kaptak, ki szépet, ki sorsszerűt, ráadásul egyikükkel sem volt igazságtalan, senkit sem áldozott be a meghökkentés oltárán. Persze nem állítom, hogy ez a hősies történet az irodalom csúcsa lenne, de azért valamivel jogosabbnak érzem a magasabb szintre helyezését, mint sok felkapott és unalmas alkotásnak. Nem beszélve arról, hogy megmelengeti az ember szívét a kissé romantikus, ámde nem nyálas fantasztikus történet. Egy igazi felnőtteknek szóló regény, amely ugyan nem korszakalkotó, de nem is kell, hogy az legyen.

Nos, nézzük csak!
A történet nagyon jó volt, sodort magával. Egyszerre volt zseniális és misztikus. Érdekes világot mutat be, amiben a földönkívüli világ és a magyar környezet találkozik. Ez tetszik benne a legjobban, hogy itthoni, ismerős helyszíneken zajlik az egész, magyar szereplőkkel, amitől olyan érzésem támadt, hogy még Magyarországon is lehetnek X-akták, nem pedig csak az USA-ban.
Kár, hogy a karakterek nem voltak annyira kibontva, és szívesen olvastam volna még pár dologról, ami után maradt pár kérdésem.
Viszont összességében nagyon élveztem, és nem vagyok egy cidris típus, viszont volt egy pár álmatlan éjszakám a könyvtől.

Bővebben:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2018/02/john-cure-fe…

Sokáig vártam az értékelés megírásával, mert még a csillagozásban sem tudtam magammal megegyezni.
Nem bántam, hogy egy magyar regénnyel állok szemben, igaz ugyan, hogy utoljára tizenévesen olvastam ufós könyveket, azok sem regények voltak, hanem az Édesvíz Kiadó könyvei. Szóval ez a vonal nem igazán érdekelt, és csak remélni tudtam, hogy nem kizárólag ez lesz a fontos a könyvben, és én is élvezhetem a történetet.
Olvasmányos volt a kötet, jól haladtam az olvasással, ami miatt szerettem a könyvet. Nem volt nyögvenelős, akadozó. Viszont nem jött be, hogy mindent egy könyvbe akart a szerző belesűríteni: ufókat, krimit, romantikát, az erotikus vonalat. Mindez felesleges volt, mert számomra csak egy nagy katyvasz lett belőle. Értem én, hogy divat az erotika, de minek kellett oldalakon keresztül taglalni, hogy Marci hogyan is szexel egy nővel, az hogyan mozog, sikongat, stb. Miközben Marci ezt és ezt…
Totálisan felesleges volt, mert nem volt jelentősége a történet szempontjából, csak újabb plusz oldalakat termelt a szerző, és kielégítette az erotikus vonal iránt érdeklődőket. Csakhogy jó lenne eldönteni, hogy kiket is várunk olvasóközönségnek, mert mindenkit nem lehet.

Felcsigázott a könyv eleje, a Magyar András-vonal, bevallom, engem ez érdekelt a legjobban: az ő és Simon kapcsolata és története. Aztán egy éles váltással ugrottunk az időben a nyolcvanas évekből, amit egészen el lehetett viselni, csak sokáig nem is tudta, hogyan fog összejönni Simon és András története Szofiéval és Marcellével. Persze, amikor megjelent a fekete esernyős férfi, az ember már sejtette, ki lehet ő, de egészen jól sikerült a két szálat összekötni.
Teljesen egyetértettem @AniTiger molytársal, aki ezt írta: „Volt egy pont a vége felé, amikor összeállt, hogy mi miatt spoiler dőlt romba egy ember élete, és akkor majdnem elsírtam magam – nagyon megrázó volt!”
Sok mindent lehetne írni a könyvvel kapcsolatban, nehéz összeszedni, valami úgyis ki fog maradni, persze. Kicsit bő lére volt eresztve a történet, el tudtam volna képzelni 50 oldallal rövidebbet, és akkor a – talán – felesleges részek kiestek volna. Marci figuráját, mint a többiekét, nagyon szépen megrajzolta a szerző, talán ezért volt annyira ellenszenves. Annyira okos volt, hogy az már sok. A politikát is felesleges volt belevinni, a migránsvonal totálisan lényegtelen rész volt, amit ki lehetett volna hagyni.

Na, de autómárkákat azt lehet benne találni, szóval az ilyenféle kihívásokhoz nagyon megfelel. :-))

„Aszta nyúlszájú kanmajmát” szuper egy kis történet volt! Thriller, sci-fi, misztikum, romantika, paranormális jelenségek valóságelemekkel megfűszerezve. A jó és a rossz erők küzdelme. A karakterek jól kidolgozottak. Néhányuknál szinte éreztem az író szeretetét, amint megalkotta, papírra vetette őket. Nagyon jók voltak a névválasztások. Árnyak hadtest Végzet, Vírus, Befogó, Látó, Alakváltó utalva szerepükre. A különböző titkos szervezetek egy kis zavart okoztak elmémben, de aztán minden a helyére került.
Köszönöm az élményt John Cure!

A végére nagyon megszerettem a fekete esernyős férfit. Nagyon erősen gondolkodom azon, hogy kedvenc könyvvé avassam-e, mert spoiler a fekete esernyős férfi belopta magát a szívembe. Csak a címet olvasva nem biztos, hogy a jó oldalon képzeltem volna el. Bár belegondolva a Men in blackre lehetne asszociálni. Érdekes volt olvasni, mert először is hiszem azt, hogy annyira hatalmas az univerzum, hogy nem élhetünk benne egyedül csak mi emberek, másodszor pedig az „ez csak Amerikában történhet meg” tipusú berögződést is lehet, hogy igyekezett az író eltörölni, hiszen hazánkban játszódik a történet, és miért ne létezhetne a valóságban akár idegen civilizáció, titkos katonai- és nemzetbiztonsági szervezetek, különleges képességekkel rendelkező emberek, és miért ne lehetne mindez Magyarországon? Igaz, hogy furcsa volt, de amint ugyanezt elképzeltem külföldi nevekkel, helyszínekkel, beláttam, hogy mindez a berögződés miatt furcsa csupán. Szerelmi szál is volt, végig drukkoltam Marcellnek és Szofinak. A végén Marcell levele nagyon megható volt.
Izgalom, kaland, szerelem, emberiességességbe vetett hit, bátorság, rettegés, és talán némi igazság vár arra, aki elolvassa.
Még több fekete esernyős férfit és nőt kívánok a világunknak! :)

Azt a “fűzfán fügyülő rézangyalát” hát mi volt ez? Baromi jó könyv. Fordulatos, izgalmas, eredeti, valóság keveredve a misztikummal, elgondolkodtató, krimi, sci-fi, thriller, megfűszerezve pici szerelmi szál és erotika elegyével. Az író igazán oda tette magát, minden karakter, történés szépen felépítve, semmi felesleges klisé. Imádtam, abszolút kedvenc, polcon maradó, újra elolvasós. Jöhet az író többi könyve.