A ​boszorkány hagyatéka 190 csillagozás

John Cure: A boszorkány hagyatéka John Cure: A boszorkány hagyatéka John Cure: A boszorkány hagyatéka

Meg ​kell értened, mielőtt késő lesz!

1728 nyarán titokzatos alakok tűntek fel Szegeden. Suttogó lázításuk hatására a várost sújtó könyörtelen szárazságot és éhínséget az ott megbúvó boszorkányokkal hozták összefüggésbe. Futótűzként kezdett terjedni a gyűlölet. A boszorkányüldözés végén tizenhárom boszorkánynak tartott szegedi lakost küldtek a Tisza árterében felállított máglyákra.

2018 tavaszán egy szegedi kollégiumból négy középiskolás jó barát tűnik el nyomtalanul. A rendőrségi nyomozás döcögősen indul, mivel csellengőként kezelik őket.

Angyal Janka, az egyik eltűnt fiú nővére nem tud belenyugodni, hogy napok telnek el eredménytelenül, így barátnője, Szépvölgyi Léna segítségével maga is testvére keresésére indul. Janka gyerekkora óta epilepsziával küzd, ráadásul a nagyobb rohamai alkalmával tragikus eseményeket lát előre, újabban pedig álmaiban egyre gyakrabban tűnnek fel fekete hollók, egy hátborzongató csontvázló, valamint egy különös asszony, akinek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Álomgyár, Budapest, 2022
462 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635703333
>!
Álomgyár, Budapest, 2022
462 oldal · ISBN: 9789635703340
>!
Enigma, 2018
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155888007

Enciklopédia 4


Kedvencelte 13

Most olvassa 11

Várólistára tette 162

Kívánságlistára tette 179

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Mulán>!
John Cure: A boszorkány hagyatéka

Ez egy picit lapos, picit kevés. Picivel több boszorkányságot vártam több spirituális dolgot.
Érdekes könyv volt de csak minimálisan ijesztő szóval nem féltem egy percig se inkább a Halloween Mike karakter jutott eszembe folyamatosan a gyilkosról. A szereplők nevei nagyon idegesítettek mert végig éreztette velem azt hogy bizony ez itthoni terepről szól nem máshol járunk. Lehet ezért nem jött át ez annyira mint az előző könyv amit olvastam de nem volt ez annyira borzalmasan rossz csak ha félelmetesebb lett volna…

Katalin_V_Tóth>!
John Cure: A boszorkány hagyatéka

Brutális kezdés, izgalmas folytatás jellemzi ezt a könyvet. Négy fiú tűnik el Szegeden 2018-ban, és a nyomozás akadozik. Az egyik eltűnt fiú nővére úgy dönt, hogy saját maga próbál utánajárni a történteknek, mert érzi, hogy valami nincs rendben. És a látomásai, melyek epilepsziás rohamai során támadnak, nagyon nyugtalanítják. Barátnője, Léna segít a nyomozásban, aki egy nagyon különleges karakter a történetben. Igazán izgalmas és fordulatos regény, tele meglepetéssel. A történetben felelevenednek az 1700-as évekbeli boszorkányüldözés képei, történései is.
Borzongató, izgalmas, érdekes olvasmány volt.

2 hozzászólás
cicus61 P>!
John Cure: A boszorkány hagyatéka

Hát annyira nem volt nagy durranás, de azért érdemes volt elolvasni. Kb. a felénél már gondoltam, ki a tettes, aztán nem az lett, vagyis de és mégsem :) Na, van azért rejtély és misztikum is. Janka és Léna két aranyos barátnő és nekiállnak nyomozni. A vége azért szomorú volt és érdekes. Voltak menetközben érdektelen és felesleges részletek is, de nagyrészt olvastatta magát.

mate55>!
John Cure: A boszorkány hagyatéka

Ok nélkül semmi nem történik. Így most sem, mivel „A boszorkány hagyatéka” mind ötletét, mind kivitelezését tekintve többnyire érdemesnek mondható arra, hogy mi, olvasók (és azon belül persze a krimi – thriller – horror) elkötelezett szerelmesei áldozzunk egyet a boszorkányság oltárán. Mert Cure ügyesen egyensúlyoz a thriller (horrornak semmiképp) és a pszicho-dráma között, okosan használva a zsigerekre ható brutalitás olcsó eszközét, s az utolsó pillanatig megtartva a szűnni nem akaró, vészjósló feszültséget. Nem vitás, hogy elhasznált motívumokat épít be történetébe, ugyanakkor azokat a feltűnést kerülve hozza vissza az életbe. Nem tökéletes könyv, elég sok helyen éreztem, hogy a forma kezdi megszabni a történet irányát, és ilyenkor kicsit kizökkentem, de később magyarázatot ad „saját zavarára”, és valahogy pont ezek a pillanatok lesznek azok, amik a leginkább emlékezetesebbé válnak. A történelmi hűséget a felhasznált kéziratok és naplók szolgáltatták, azt pedig mindannyian tudjuk, hogy a 18. század elején a boszorkányüldözések és a boszorkányoktól való félelem elég jelentősen megtalálható volt még a magyar kultúrában is. Cure egyébként nagyon ügyesen emelte át ezeket a dokumentumtörténeteket, könyvének fejezetei közé. Bár hihetetlenül drukkolok neki, nálam olyan magasra tette a lécet „A fekete esernyős férfi” – vel, hogy egyáltalán az is kétséges, hogy az egész karrierje során képes lesz-e valaha azt felülmúlni. De hiszek benne. Mert a boszorkányokban sem hittem, és mi lett a vége… spoiler

Hellena P>!
John Cure: A boszorkány hagyatéka

Hűűűűha! Jó erős kezdés volt az évre, és rendesen ki is szedett a borzasztó lelkiállapotomból. spoiler Jól összerakta a cselekményt Cure, szépen fonta egymásba a szálakat, egy kicsit tartottam is tőle, hogy nem fog neki sikerülni, de megmentette. A címet viszont nem találom a legjobb választásnak; a boszorkány vonal inkább fűszere a történetnek, mint lényeges eleme, tulajdonképpen enélkül is megállna a történet a lábán – ezért vonom le a fél csillagot. Meg azért, mert szinte egyből rájöttem, ki az elkövető.

5 hozzászólás
szentesi_katalin P>!
John Cure: A boszorkány hagyatéka

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Maga a cselekmény brutál jó, izgalmas, fordulatos, kegyetlen. A két lány magánnyomozása nem kellett volna. Kicsit furinak találtam, hogy az őrnagy ezt hagyta is nekik. Ez olyan kakukktojás volt nekem. Komolyabb bajom nem volt velük, off sőt még mosolyogtam is a párbeszédeiken, de ha csak simán a nyomozók tették volna a dolgukat jobban tetszett volna.
Több szemszögből kapjuk az infót, sőt az időben is ugrálunk. Ez a boszorkányos téma meglepő módon nagyon felcsigázott, izgalmasnak találtam.
A végén volt amire nem számítottam, sajnálom, hogy úgy alakult ahogy.
2. könyvem volt az írótól, nem volt rossz. Olvasni fogok még tőle.

Anarchia_Könyvblog>!
John Cure: A boszorkány hagyatéka

Bevallom: borzasztó csalódott voltam, hogy nem a Hontalan lelkek következő része jött most ki. Viszont eme könyv letétele után már minden hasonló érzés elszállt belőlem. Egy roppant dinamikus, gördülékeny és izgalmas regényt tarthattam a kezemben. Maga a fülszöveg is érdekfeszítő történetet érzékeltet – és a továbbiak sem okoztak csalódást. Azt gondolom, hogy John Cure Magyarország egyik legjobb thriller/misztikus kategória írója. Szeretem a stílusát, azt, ahogyan ír, a csavarokat, de leginkább az érzést, hogy képes megdöbbenteni. Egy emberi történetet vetít elénk, amely kegyetlenül ábrázolja a valóságot, megmutatva a társadalom rosszabbik oldalát.

Teljes ajánló itt: ⬇️⬇️⬇️
https://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/10/31/john-c…

aram76>!
John Cure: A boszorkány hagyatéka

Nagyon jó kis történet, óriási írói fantáziával, mégis finoman beleszőve korunk fiataljainak a problémáival, gátlásaival, megfelelési vágyával, küzdelmeivel, kegyetlenségeivel. Amit picit hiányoltam, az Janka boszorkányságának kibontakozása, erről szívesen olvastam volna többet, főleg az okokról, összefüggésekről. Esra története szintén hiányos maradt számomra, de persze értem én, hogy a történet szála nem erre futott, és a túlzott részletesség lehet elvett volna a történetből. De mondjuk egy előzmény részt szívesen olvasnék, amiben kibontakozik Esra további élete és Janka boszorkánysága, valamint kettejük misztikus kapcsolata. Ettől függetlenül hozta a könyv amit kellett, mesteri.

Mónika_T P>!
John Cure: A boszorkány hagyatéka

Azt hittem misztikusabb történet lesz, már csak a cím alapján is, de ez a boszorkányos vonal szerencsére nem vette el az igazi nyomozás lényegét. Inkább csak érdekesség volt, egy kis történelmi visszatekintés és megemlékezés a boszorkányperek áldozatairól.

A cselekmény érdekes volt, és lendületes, kisebb hibákkal. A végét én nem egészen így képzeltem el, de valójában így sem okozott csalódást.
A két főszereplő lány, Janka és Léna viselkedésével nem voltam még elégedett. Lénát mondjuk kedveltem, de a kettejük közötti párbeszédek irritálóan életszerűtlenek voltak.
A nyomozók, a munkájuk, és az elrabolt srácok sokkal jobban érdekeltek, mint a lányok és a magánnyomozásuk.

CharlieUnicorn P>!
John Cure: A boszorkány hagyatéka

Életem első John Cure könyve; és itt úgy érzem, hogy meg kell említenem az én hiányosságomat is az író személyével kapcsolatban.
Teljes mértékben megvezetett a név, és abban a hitben voltam, hogy nem magyar nemzetiségű író műve a könyv. Aztán valahogy, valamikor fény derült a valóságra, akkor pedig annak örvendtem, hogy rosszul tudtam a dolgokat, mert sajnos negatív stigmával indul volna az olvasás. – Sajnos ez még mindig él bennem, még mindig nem sikerült ezt eltávolítani a fejemből, de alakulóban van.

A könyv maga nagyon tetszett, vitt magával a történet, teljesen magába tudott szippantani. Abszolút nekem való és az én ízlésemnek megfelelő a tartalom és a megfogalmazás is. Egy pénteki napon kezdtem neki, és majdnem vasárnap sikerült is befejezni… picit átcsúsztam már a hétfőbe, de csak pár perccel. – Lett ez volna korábban is, csak éppen közbe jött némi szociális élet.
Mivel sokáig abban a tudatban voltam, hogy az író nem magyar, így kicsit furcsán hatottak a magyar nevek és Szeged, valamint Kiskunvadkert mint központi helyszín, de nem volt zavaró; valahogy még térben közelebbinek is éreztem a történéseket.

Janka karakterével voltak problémáim… meg ezzel a folyamatos „Léna szívem” résszel. Értem, hogy a kapcsolat közeliségét kívánja éreztetni, de valamiért nekem kicsit furcsán és soknak hatott.
Van tesóm, nekem is no.1. feladat lenne az öcskös előkerítése, de bajba keverni magam, főleg úgy, hogy tudom, a veszélyes helyzetekben leblokkolok… hát így nem mennék az ilyen helyzetek elébe, főleg nem kockáztatva a legjobb barátnőm életét és egészségét.
Léna karaktere igazi harcos és tiszteletet érdemel, a összes olyan pont miatt is, amikor Janka lefagyott, s csak Léna volt képes hasznos cselekedetekre, a humora pedig igazán kellemes.
Tetszett az is, ahogy a nyomozó traumája kiderül. Nem viszi el teljesen a figyelmet és nincs túl részletezve. Pont annyi és úgy van írva, hogy az kellemesen illeszkedik a történetbe.

”– Azt hittem, ilyen csak a filmekben létezik.
– A filmeket és a könyveket az élet írja.”

A boszorkány vonal nagyon érdekelt; iszonyatosan felkeltette az érdeklődésem, hogy mi lesz még az jós álmokat követően… de ez elmaradt és emiatt kicsit olyanná vált számomra, mint egy rettentően finom húsleves, amiből hiányzik a só és a bors. Finom és jó lesz az, de sokkal jobb is lehetett volna. Gondoltam esetleg megnyílik egy további kommunikációs csatorna a szellemvilág felé, esetleg Léna segíti majd Jankát egy másik formában, de ez elmaradt.
Hiányérzetet hagyott na!
Tetszett az is, ahogy be lett hozva a szegedi boszorkányperek téma, de valahol azt éreztem, hogy nem elég a kapcsolódási pont, s annak erőssége a történethez. Kicsit gyengének éreztem.

”A nép nem bírta butasága áldozatára emelni tekintetét.”

Egy ponton komolyan mérges voltam az íróra, mert azt éreztem, hogy lelőtte az elkövető kilétét… ez részben meg is történt, de ügyes és okos csavar azért volt benne, amire azt mondhatom, hogy „na erre nem számítottam!”. Tetszett, akár csak az elkövető motivációja és brutalitása! Ez a vonal valahol azt éreztem kárpótol a kevésnek tartott boszis részért.

Szerettem ezt a könyvet, olvastatta magát és hétvégén, krumpli sütés közben is olvasgattam, de azt az izgalmi szintet, amit az Ania Ahlborn: Vértestvérek kiváltott, azt nem tudta megadni. Csak egy igazán kicsivel maradt alul, amit magam is sajnálok, s ezért is kapott 4 csillagot… de itt a csillagozásnál megemlíteném, hogy egyáltalán nem tartom a könyvet rossznak, csak éppen egy-két hajszállal egy korábbi olvasmány alatt volt.

John Cure további könyveihez meghozta a kedvem, és hamarosan a Hontalan lelkek trilógiára is szeretnék sort keríteni.

>!
Álomgyár, Budapest, 2022
462 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635703333

Népszerű idézetek

Hellena P>!

Mennyire nem ismerjük azokat az embereket, akik velünk élnek, akiket a legközelebb tudunk magunkhoz. Legyen az család vagy párkapcsolat,

116. oldal

2 hozzászólás
mate55>!

A négy kamasz fiú hosszú napok óta feküdt a saját vizeletében, miközben a csuklójuk egy szilárd, rozsdás csőhöz volt bilincselve.

(első mondat)

Hornblasia>!

Az én jóanyám azt mondta annak idején, hogy két dolog van az életben, amit mindhiába tösz az embör. A hólapátolás és a dióverés. Mert a hó előbb-utóbb elolvad, a dió pedig lehullik majd magától is.

127. oldal, 23. sor

szentesi_katalin P>!

A hallottaktól Dobosi Márk teste úgy kihűlt, mint a hóban hagyott kutyaszar.

275. oldal

Hornblasia>!

Olyan vagy, mint egy kis boszorkány. Látszik az a szemeden.

120. oldal, utolsó sor

Apocalypto>!

Csak a boszorkányüldözés idején legalább százezer embert végeztek ki boszorkányság vádjával. És a kivégzettek közül több mint húszezer férfi volt, a többiek lányok, asszonyok, gyerekek és állatok.

189. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány · boszorkányper
FélszipókásŐsmoly P>!

Mindönnek mögvan a maga ideje. A gyermek sem születik meg az ötödik hónapban, ahogy az epör sem virágzik ki januárban.

127. oldal

Apocalypto>!

– … A legfontosabb az lenne, hogy azt az estét tudjuk valahogy rekonstruálni.
– Ez most nagyon nyomozósan hangzott, drágám.
– Léna, szívem, bennem egy Columbo hadnagy veszett el.
– Mondhattál volna valami fiatalabb és szexi nyomozót is.
– Szerintem Columbo szexi. Az intelligencia szexi. Neki ráadásul a ballonkabátja is az. Egyébként pont nem jut eszembe egyetlen másik nyomozó sem.

78. oldal

Marcsi061>!

– Esra, de honnan fogom tudni, hogy kinek segíthetek?
– Mindig csak annak segíts, aki kéri! – mondta Esra. – Másnak tilos, különben elveszítesz önmagadból egy részt!

317. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Max Seeck: Boszorkányvadász
Michael Slade: A gyilkos
Alma Katsu: Éhség
Ker Dukey – K. Webster: Pretty New Doll – Csinos új babácska
M. W. Craven: A bábuk tánca
Dot Hutchison: A nyár gyermekei
Chris Carter: Kivégzés
Søren Sveistrup: A gesztenyeember
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Stephen King: Kedvencek temetője