Kobak 34 csillagozás

John Corey Whaley: Kobak

„Képzeld ​csak el, Travis, hogy szépen elalszol ebben az életben, és egy nap felébredsz egy újban.”
Amikor a Saranson Életmegőrző Központ tudósa felajánlja Travisnek, a gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában lévő tizenhat éves fiúnak, hogy a kriogenika segítségével ragadja meg utolsó esélyét az életben maradásra, Travis igent mond. Aláveti magát az eljárásnak, melynek során fejét eltávolítják és lefagyasztják annak reményében, hogy néhány évtized múlva újraéleszthetik, és a fiú donortesten folytathatja életét.
A tudomány azonban rohamléptekkel fejlődik – mindössze öt év telik el, és Travis visszatér az életbe.
Bár a világ, amibe csöppent, látszólag ugyanaz maradt, Travis körül minden és mindenki megváltozott. Beleértve a szüleit, az otthonát, legjobb barátját és a barátnőjét. A fiú az egyre növekvő zavar és bizonytalanság mellett csak egyetlen dologban biztos: ez a jövő nem az a jövő, amit elképzelt magának, mikor a műtét előtt lehunyta a szemét.
A… (tovább)

Eredeti mű: John Corey Whaley: Noggin

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
ÉTK, Budapest, 2016
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635132379 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Cate Conroy · Hatton Sharpe · Kyle Hagler · Ray Coates · Sharon Coates · Travis Ray Coates


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 188

Kívánságlistára tette 199

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea MP
John Corey Whaley: Kobak

Ha pár szóban kellene valakinek elmondanom, hogy milyen könyv a Kobak, akkor azt mondanám, hogy ez egy meglehetősen eredeti, fejátültetéses, szerelmes, ifjúsági regény. A fejátültetés morbidnak hangzik, azonban nincs túllihegve, túlgondolva, mert bár nagyon komoly szerepet kap a történetben, sőt ez az alapja, ne várjunk tudományos, orvosi fejezeteket, magyarázatokat. Egyszerűen van a Saranson Életmegőrző Központ, ők tudnak ilyet csinálni, megcsinálták Travisnek, és pont.

A könyv vicces és könnyed volt, én jól szórakoztam, miközben többször elgondolkodtam. Nemcsak azon, hogy milyen esetben lenne-e értelme és mikor vállalható egy ilyen hatalmas nagy dolog, hanem azon is, hogy milyen más testével élni a saját életedet, hiszen másnak a keze az, amivel simogatsz, másnak a lába, amivel lépkedsz és másnak a szíve dobog benned. Nagyon érdekes, komoly dolgokat vet fel, közben pedig egy egyszerű, szeretnivaló, ifjúsági regény.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/09/john-corey-whaley-…

6 hozzászólás
>!
FairyDust P
John Corey Whaley: Kobak

Nagyon szerettem ezt a könyvet! Hihetetlen egyedi, és morbid témát boncolgat. Egy halálos beteg fiatal fiúnak levágják a fejét és átrakják egy másik testre? Még a hideg is kiráz a gondolattól. Mennyi nehézséggel és problémával járhat ez? Elárulom, hogy rengeteggel. A könyv tökéletesen visszaadja Travis küzdését és gondolatait mialatt próbál visszailleszkedni egy életbe, amit ő egyszer már hátra hagyott. Az iró stilusa levett a lábamról, nagyon ügyesen játszik a sorokkal és a történettel. Véleményem szerint, ennek a könyvnek jóval ismertebbnek és elterjetebbnek kellene lenni, és remélem több ember fogja a kezébe venni a jövőben, ugyanis nagyon jó olvasmány.

Bővebb értékelés:
https://missreaders.com/books/details/2

>!
AniTiger MP
John Corey Whaley: Kobak

Imádtam! Élvezetes volt és hozta a fülszövegtől elvárt egyediséget. Örültem, hogy az író nem óvatoskodott, nem porcukrozta meg a történetet és spoiler Eléggé elrontotta volna a végét… Én legjobban Kyle és Hatton részeit szerettem, mert mindkét srác mókás a szituációhoz képest – főleg Hatton, aki lazán beszól és leKOBAKoz, miközben egy igazi nyuszi. Nagyszájú nyuszi. :))

Az biztos, hogy kitört a klisék világából az író ezzel a regénnyel. A karakterek nem egysíkúak, ráadásul fejlődnek, fájnak, veszteségeik vannak – nincs mese, az élet nehéz –, és mégsem lett senkinek a története elbagatellizálva, összecsapva. spoiler Szeretnék még olvasni John Corey Whaley-től, megszerettem a stílusát.

„Azt állítják, a szív nem törhet össze, mert nincs benne semmi törékeny.”

Bővebben + külföldi borítók:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/08/jcw-kobak.html

>!
ÉTK, Budapest, 2016
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635132379 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
kellyolvas P
John Corey Whaley: Kobak

A haldokló 16 éves Travis öt évvel ezelőtt elbúcsúzott a szeretteitől, mindenkitől, aki fontos volt neki, és a hozzá legközelebb állókon kívül mindenki azt hitte, hogy meghalt. Jelen pillanatban azonban a tudomány váratlanul gyors fejlődésének hála, sikerült egy donor testére illeszteni egy 56 órás műtét során a korábban kísérletileg lefagyasztott fejét. Ez így leírva nem is lehetne morbidabb! (Pedig ez a műtét hamarosan valósággá válik, egy kínai orvoscsapat készül a fej transzplantációjára belátható időn belül.) Rajta kívül egyetlen emberen végezték el sikeresen a műtétet, így már ketten vannak, akik visszatértek a halálból. Ez a regény kulcsmondata, a halálból való visszatérés. Hogyan dolgozza fel ő maga és a környezetének tagjai, a családtagok, barátok, a szerelme, az iskolatársai ezt a felfoghatatlan eseményt? A szerző gyönyörűen felépítve, lépésről lépésre adja vissza az olvasónak, mit érez Travis és mit érez a környezete. Mert ez a két oldal messzemenően nem érti meg egymást, máshogy gondolkodnak, mást várnak el a kialakult helyzettől. Travis számára az eltelt öt év csak egy álomnyi időnek tűnik, de a környezete végigélte ezt az öt évet, ráadásul a hozzá legközelebb állók mély gyászolással töltötték. Értetlenül áll Travis ahhoz, hogy a szobája eltűnt, és egy szürkén berendezett vendégszobává alakult, de ez semmi ahhoz képest, hogy a barátai félnek találkozni vele, és nem kevés idő telik el, míg végre elég bátrak lesznek elfogadni őt ebben a formában. És ott van Cate, akivel egy húron pendültek, halálosan szerelmesek voltak egymásba. Hogy tudja feldolgozni Travis, hogy Cate továbblépett, vőlegénye van, akihez hamarosan feleségül megy.
Van tehát bőven bonyodalom, és ahelyett, hogy a regény fejezetei során megoldást kapnánk, inkább újabb és újabb fordulatok következnek, amire Travis abszolút nem számított. A legjobb azonban az, hogy te kedves olvasó, el fogsz gondolkodni ezeken a helyzeteken, mert ez annyira új felállás, hogy nem fog nyugton hagyni a gondolat, etikailag mi a helyes? Van joga visszatérni az életbe egy egyszer már elhalálozott embernek? Mi az elvárható hozzáállás a visszatéréshez? Travis nagyon nehezen dolgozza fel, hogy amíg ő Jeremy Pratt testét megkaphatta és visszajöhetett az életbe, addig Jeremy meghalt. Jeremy teste más, erősebb, izmosabb, jobb, mint az övé volt, de akkor is egy IDEGEN! Persze végig drukkoltam Travisnek, hogy kapja meg amit szeretne, ugyanakkor a másik oldalt is megértettem, akiknek tovább kellett lépniük ahhoz, hogy ne emésszék el magukat is a gyász éveiben.
Csodálatos, ahogy a szerző végigvezeti az olvasót ezen az időszakon, ami több hónapot ölel fel, és jó néhány visszaemlékezés is gazdagítja a múltból. Travis hangján szól a történet, amit külön nagyon szerettem, van a srácnak egy remek humora alapból, és a helyzetkomikumokkal rásegít erre bőven. Nagyon hasznos és tanulságos volt szülőként olvasni a regényt, érdekes dolgok derültek ki számomra Travis szüleivel kapcsolatban, szerintem ez egy olyan young adult történet, amit szívesen olvasnak majd a szülők is. Gondolatébresztő, remek könyvet olvastam, olyan karakterrel a főszerepben, akire biztos, hogy sokáig emlékezni fogok.

>!
Neelah P
John Corey Whaley: Kobak

Megint egy könyv, amit nagyon akartam, mert sokan nagyon szeretik. Aztán jött egy akció és hopp, Neelah máris rávetette magát, mert ha annyira jó, nyilván el kell olvasnia.
Odáig jóban is voltunk a kötettel, amíg az alapötlettel ismerkedtem. Mert az fantasztikus, ezt még én is elismerem. Nem nagyon vagyok otthon a műfajban (jó, a moly címkéi szerint ez nem sci-fi, de engem azért arra emlékeztetett – sci-fi rajongó ne bántsatok, laikus vagyok!), de ez a fejnyisszantós dolog nagyon tetszett, az meg még jobban, hogy az író nem puffogtatta el azt a klisét, hogy a főszereplőnk sok száz évvel később ébred fel. Nem, Travis öt év múlva tér magához és mindenki majdnem olyan, mint ahogy emlékezett rá, azt leszámítva, hogy mindenki tök más. Na ugye, hogy fenomenális.
De itt kb. vége is van a pozitívumoknak. Travistől a falnak rohantam. Nem egyszer, nem kétszer. Jó, soha nem voltam tizenhat éves fiú, és pláne nem voltam olyan tizenhat éves fiú, akinek levágták majd egy másik testre applikálták a fejét, így nem tudom biztosan azt mondani, hogy túlzó amit csinál, de azt mondhatom biztosan, hogy számomra kiakasztó volt erről olvasni. És nem úgy kiakasztó, hogy megrázó vagy szörnyű vagy ijesztő, hanem úgy, hogy valaki már verje meg ezt a gyereket egy furkósbottal, hadd térjen észre. Travis önző és nyafog és mindenért sír, mintha az egész világ megállt volna miatta. Aztán, amikor újra forogni kezdett, Travis ezt a lelkére vette és még hisztisebb lett.
Huh, mély levegő. Pedig már tegnap befejeztem. A könyv feléig amúgy tetszett, hogy merre halad a dolog, még a páromnak is ajánlgattam (ő biztosan jobban átérzi milyen egy tizenhat fiú éves bőrében), de aztán elkezdett tényleg irritálni Travis személyisége. Ami nem egy jó dolog, mert a történetet ő meséli el, ergo folyamatosan jelen van. És folyamatosan szenved valamitől. Leginkább attól, hogy mit csináljon Cate-tel. Mondanom sem kell, hogy nem tetszett az, amit kiokoskodott.
Szóóóóval, summázva a dolgot: az alapötlet nagyon jó, annyira, hogy végigrágtam magam a könyvön a kiakasztó főszereplő ellenére is, ami nem kis szó. De nekem egyszer elég is volt belőle, köszönöm szépen.

>!
mrsp
John Corey Whaley: Kobak

Az alapötlet már maga nagyon érdekes, és már több filmben és könyvben is eljátszottak a hibernáció, majd egy modernebb világban felébredés gondolatával. De ilyen módon – hogy a betegségmentes testrészt (Travis esetében a fejet) fagyasztják le – még nem közeledett senki ehhez a témához. Szerintem nagyon jó ötlet ez az egész kriogenika dolog, mert mindenki szeretne örökké élni, és mikor mi, vagy egy szerettünk gyógyíthatatlan betegségben szenved, mi is bármit megtennénk, hogy megmentsük – akár meg is engednénk, hogy levágják a fejét, lefagyasszák, és évekkel később talán visszahozzák az életbe. Travis is szerintem erre számított, hogy már a távoli jövőben fog járni az idő, az általa ismert világ semmivé lesz, a szerettei és a barátai rég meghalnak, mire visszatér az életbe. És ezért meg tudom érteni, miért érte akkora meglepetésként, hogy annyira nem is kellett sokat várnia, és hogy látszólag semmi nem változott, azért mégis.

Travis érzései szerintem nagyon is valósághűek és érthetőek voltak – melyikünk nem akadna ki, ha évekig aludna, míg az élet megy tovább, és felébredve egy teljesen furcsa világban találná magát? Szóval nagyon sajnáltam Travist és együtt tudtam érezni vele. Tetszett, hogy a regény főleg az útkereséséről szólt, illetve az érzelmi fejlődéséről, és hogy hogyan dolgozza fel ő és a környezete ezt a hatalmas változást.

Ha hasonlítanom kéne Whaley, illetve a Kobak stílusát valamihez, leginkább John Green könyveihez hasonlítanám. Green könyveinek van egy sajátos, fiatalok-vagyunk-és-miénk-a-világ hangulata, amit nem éreztem a Papírvárosok óta, melyet már elég rég olvastam. De most éreztem. Imádtam az egész baráti társaságot: Hattont, Kyle-t, Cate-et, Travist, Audrey-t. A kocsikázásaikat, a kalandjaikat, a hülye poénjaikat, a vakmerő tetteiket és az érzelmes beszélgetéseiket. Egyszerűen nem is tudom megfogalmazni, mennyire imádtam az egész könyvet.

>!
abstractelf 
John Corey Whaley: Kobak

Sikerült egy újabb gyöngyszemre akadnom a YA realista irodalomban.
A Kobak egy gondolatébresztő és érzelmileg megterhelő regény volt. Jelenleg teljes kábulatban ülök itt, mert nehéz feldolgozni a történteket. A szerző lírai írásmódjával a maguk teljességében adja át az érzelmeket, miközben folyamatosan arra kényszerít, hogy végiggondold minden oldalról az eseményeket.
Nincs nagy történet, a hangsúly a karakterfejlődésen és a lélektanon van. Bevallom, volt egy-két alkalom, amikor tartottam attól, hogy valami klisés, kissé cukorszirupos irányba megy el a regény, de szerencsére meg tudott maradni a realitás talaján.
Nagyon remélem, hogy John Corey Whaley többi regénye is megjelenik idehaza.

>!
Media_Addict_Hu
John Corey Whaley: Kobak

A jó alaptörténet nem csak egy ígéret maradt. Sok olyan könyvet ismerünk, ami “olyan jól hangzik”, de nem az. A Kobaknak sikerült megugrania a lécet, egy szerethető regény lett, egy olyan főszereplővel, aki az esetek egy részében pofátlanul önző, máskor hihetetlenül kedves és aranyos, tehát… egy ember, aki nem tökéletes, azaz pont olyan, mint mi. Hiába van a fejünk a helyén.
Bővebben:
»> http://sorok-kozott.hu/2016/07/konyvkritika-john-corey-…

>!
Sicc P
John Corey Whaley: Kobak

Jó az alapsztori, de nekem egy kicsit csalódás volt a könyv.
Érdekes elképzelés ez a „fejátültetés” dolog, és tényleg sok gondolkodni valót ad. De valahogy Travis nem lett a kedvenc emberem…kicsit idegesített…
Ettől függetlenül gyorsan haladós, egyszerolvasós.

>!
ksziszka P
John Corey Whaley: Kobak

Sokkal jobban szerettem volna szeretni ezt a könyvet, mint amit végül is éreztem, miután becsuktam a könyvet. Valami nekem nagyon hiányzott belőle. Pl. azok a levelek, melyeket Travis abszolút elutasított. A befejezése ……… ???? mintha az író maga sem tudta volna, mi legyen a vége ennek a könyvnek. Az én felemás érzéseim ellenére ajánlom elolvasásra. Nekem újraolvasós.


Népszerű idézetek

>!
AniTiger MP

Azt állítják, a szív nem törhet össze, mert nincs benne semmi törékeny.

127. oldal, Tizenkilencedik fejezet - Voltak kétségeim

1 hozzászólás
>!
AniTiger MP

    – Kérlek. Mondd csak el.
    – Amikor elmentél, mindig zárva tartottuk az ajtódat, és minden alkalommal, amikor arra jártam, bekopogtam, és vártam, hogy ajtót nyiss. Most már ostobaságnak hangzik. Tudom. De elkezdtem, és nem tudtam abbahagyni. Csak egy kis kopogás, pár másodperc várakozás, aztán mentem a dolgomra.
    – Édes dolog, anya.
    Nem volt édes, inkább a legszomorúbb dolog, amit életemben hallottam. Szerettem volna felmenni, magamra zárni az ajtót, hogy bekopoghasson, és milliószor láthassa, amint ajtót nyitok.

104-105. oldal, Tizenhatodik fejezet - Próbálkozás közben ismét meghalok

>!
mrsp

Éreztétek-e már valaha, hogy annyira jól ismertek valakit, hogy az illető helyettetek vesz levegőt? A mellkasunk a másikéval egyszerre emelkedik és süllyed, egyszerre lélegzünk, mert így kell? Hát ilyen érzés volt. Ilyen érzés volt mindig is.

180. oldal

1 hozzászólás
>!
AniTiger MP

Egyet pislogtam, és a világ idősebb lett.

120. oldal, Tizennyolcadik fejezet - Hozzá

>!
mrsp

Néha ki kell mondanunk, ami a lelkünket nyomja, vagy egyszerűen szétrobbanunk.

143. oldal

>!
AniTiger MP

    Egy történetet akarok elmesélni, amely arról szól, hogyan ébredünk egy olyan életre, amelyről azt hittük, már nem élhetjük végig. Veletek is megeshet, ahogy velem is megtörtént, és akkor ti is megpróbálhattok visszatérni ahhoz az élethez, amelyről úgy gondoljátok, megérdemlitek. Ahogy én is tettem.

8. oldal, Első fejezet - A koponyával kapcsolatos reanimáció területén végzett felsőfokú tanulmányok

>!
AniTiger MP

    Amikor elbúcsúztunk egymástól a denveri kórházban, Kyle, amikor egyedül volt, előtte már sokat sírt, mert láttam a szemében a szomorúságot, amikor megragadta a kezemet, és maga felé húzott. Valószínűleg ugyanúgy tartottam attól, hogy mit mond majd, mint ő. Nem rajongok a szentimentalizmusért, és még az utolsó napokban is nehezemre esett, hogy ne nevessek azon, amit a többiek jelentőségteljes, érzelmekkel átfűtött pillanatoknak tekintettek. Nem voltam ridegszívű, csak kimerült, és velük ellentétben megkönnyebbült.
    Ezért aztán egyszerre sírtam és nevettem, amikor lehajolt, és halálos komolysággal, szomorúan rám nézett, majd a hosszú évek közös emlékeinek árnyékában a bennünket elválasztó kis távolságon át azt súgta: – Rám hagyod az Xboxodat?
    Tökéletesebb nem is lehetett volna.

62. oldal, Kilencedik fejezet - Viszlát, Travis

>!
AniTiger MP

    Azt mondják, a szív csak egy izom. Nem játszik szerepet az érzelmeinkben, és olyan archaikus elméleteknek köszönhető, hogy a szerelem jelképe lett, miszerint ott lakik a lélek vagy valami más marhaság. De ahogy szótlanul hallgattam, amit mond, és minden szótag éles nyílként röppent ki a telefonból és hatolt a fülembe, esküszöm, mintha összeomlott volna a mellkasom.

127. oldal, Tizenkilencedik fejezet - Voltak kétségeim

>!
mrsp

– Ti… hogy is mondjam… csináltátok már?
– Azt akarod tudni, lefeküdtem-e a barátnőmmel? Két órája ismerjük egymást, Hatton. Valami gáz van veled? Te vagy a suli perverze?
– Könnyen lehet. De csináltátok-e? – felhúzta a szemöldökét.

52. oldal, Hetedik fejezet - Olyan helyen is, mint a középiskola

Kapcsolódó szócikkek: Hatton Sharpe · Travis Ray Coates
>!
mrsp

Senki sem ért meg olyasmit, amihez nincs szervesen köze.

90. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt
James Lecesne: Trevor
Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 5.
Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert
L. M. Montgomery: Pat úrnő
Maggie Stiefvater: Linger – Várunk
Nicholas Sparks: Az utolsó dal
Kami Garcia: Unmarked – Jelöletlen
Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű
Miranda Kenneally: Becsavart szerelem