A ​Falconer 24 csillagozás

John Cheever: A Falconer

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Zeke ​Farragut negyvennyolc éves egyetemi tanár, előkelő New England-i család szülötte a regény első lapjain bevonul a Falconer-i Átnevelő Központba – vagyis a börtönbe. Bűne: testvérgyilkosság. Rabtársai csupa „félnótás, furulyás-fazekas, fajtalan, firnyák, fanatikus, fájvirág, faragatlan fickó, féreg, flegma és mindenféle fölösleges népség”, akik, miként a börtönőr ordítja, „ölnek, nőket erőszakolnak meg, csecsemőket dugnak a kemencébe, az édes jó anyjukat megfojtják egy rágógumiért.”
Farragut nemigen bánja bűnét, sem az egész kisszerű, zűrzavaros családi hátterét, sem a büntetést, amíg a szokásos kábítószeradagját megkapja – mert elvonás alatt is áll. Megtanulja, hogy hamar bele lehet szokni a börtönvilágba, a redukált életbe, a félhomályba, az észrevétlen elnyomorodásba. Amit visszafelé lepereg előtte és előttünk eddigi élete – a hóbortos-arisztokratikus szülők, a társadalom krémje, akik sem egymással, sem a gyerekekkel nem törődtek, a báty, aki nemeslelkűen felolvas… (tovább)

Eredeti mű: John Cheever: Falconer

Eredeti megjelenés éve: 1977

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár

>!
Európa, Budapest, 1986
202 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630741346 · Fordította: Göncz Árpád

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Stone
John Cheever: A Falconer

Jó pár éve volt szerencsém levelezni egy amerikai elítélttel. Sosem kérdeztem, miért ül. Sosem mondta. Ami átjött az írásokból az a magány, és a kapaszkodás mindenbe, ami ettől megszabadít, és benne ott élt még erősen a hit is, ha kikerül, megváltozik, jobb lesz. Remélem, hogy sikerült neki.
A Falconer egy börtönregény. Gyönyörűen keveri a lineáris börtönélet leírását az egyre távolodó múlttal, melyeket hol álmában idéz fel Farragut, hol gondolati monológban. Ezek a monológok végigkísérik a benti életét, nem csak a főszereplőét, de a többi elítéltét is. Beszélniük kell, az sem baj, ha csak a fal hallgatja meg.
Ezek a korrekciós intézetek mások, mint az itthoniak, ezt a fiatalemberrel való levelezésből is lejött, mindent megkapnak és még sincs semmijük. Választásaik minimálisak a falakon belül. A külvilág résnyire szűkül, vagy megszűnik. Tanulhatnak. Pótlékokkal lekötik az agyukat. A testi vágyakat kielégítik. A megértés és odaadás is, a szerelem is megtalálja a réseket a falakon. Gyönyörűen írja le ezeket a férfi-férfi együttléteket, semmi mocskos és undorító nincs bennük.
Erős és realista képeket használ Cheever. Szavai nem bonyolultak, mondatait is meghagyja csupasz téglafalaknak. (Göncz Árpád fordította.)
Vagyis már megint találtam egy írót, akitől jó olvasni.

>!
n P
John Cheever: A Falconer

Egy élmény volt.
Szürreális, szókimondó.
Azt nem mondom, hogy szaporodott a boldogság hormonom tőle, de az tuti, hogy a Szabadság megfizethetetlen. De ha jól belegondolok, Farragutnak kint sem volt sokkal jobb. Ezért aztán bekerült.
A Pirkadat Házában sok minden van, csak felkelő nap nincs…Férfiak együtt egymásért, ezt szó szerint értsd. Ja kérem, a túlélésért sok mindent ki kell bírni. És ki is lehet, úgy tűnik.
Utána néztem és meg kell mondjam, az író bizony itt-ott magából indult ki.
Göncz Árpád fordításában olvastam, nem tudom van e másik is, de G.Á. ritka ügyes bölcsességgel fordított bizonyos obszcén szavakat (hiába, kreatív a magyar) amikre a „szegényes amerikai szókincs” nem volt képes.
Az íróról azt mondják – mikor a könyvről kérdezték egy előadáson – erősen verejtékezett és törölgette amúgy is „kegyetlen homlokbarázdáit és arcráncait”. Szinte látom. De állta a sarat.
Ez egy „aligélet” börtön regény…
Mire befejezed, alig élsz.

5 hozzászólás
>!
tgorsy
John Cheever: A Falconer

Féltem ettől a könyvtől. Azt hittem, hogy filmekből ismert, brutális börtön-könyv. Ehelyett emberi, humánus, bölcs, megértő, megismertető, elfogadó-elfogadtató. Jó volt.

>!
Jenci_néni
John Cheever: A Falconer

Befejeztem, és rögtön újra akarom olvasni. Bár kellemes üdülőtelepnek tűnik a Falconer Billy Milligan átnevelő intézeteihez képest (egy 10-evvel későbbi amerikai börtönvilág), az is tetszett, de Cheever stílusa sokkal jobban tetszik, ahogy átúszik a fantáziákba meg vissza pont mint ahogy a figyelem kalandozik ha nincs mit csinálni.
Engem nem húzott le, szerintem pozitív üzenete/hangulata van.

Ps (ezt két órával később): annyira rákattantam, hogy megvettem 4 könyvét abebooks-on. Ennyit arról hogy amerikai irodalom absztinenciát akarok tartani mert elöntenek az amcsi és angol könyvek.

>!
giggs85 P
John Cheever: A Falconer

A könyv kétségtelenül nagyot üthetett a megjelenése idején(70-es évek) Amerikában. Az akkor még keveset boncolt kérdések nagy szerepet kapnak a műben: pl.: kábítószer, homoszexualitás, börtönök helyzete. Ezeket nem is rosszul mutatja be.
De azóta szerintem kicsit idejétmúlt lett. Meg az sem ártott volna ha a szerző egy kicsit utánnanéz a börtönöknek:pl: nem értek hozzá, de nem valószínű, hogy a 70-es években a rabok tarthattak volna maguknál ROLEX órát, vagy GYÉMÁNT gyűrűt a börtönben. Ez egy kicsit kiverte a biztosítékot nálam.

>!
robertjordan
John Cheever: A Falconer

Furcsa és bizarr történet az amerikai lélekről. Kihagyhatatlan és zseniális, de megfelelő érettség (és gyomor) szükségeltetik az elolvasásához.

15 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I
John Cheever: A Falconer

Érdeklődés hiányában kb. 30 oldallal a „vége” előtt bevégezve. A hiba lehet, hogy az én készülékemben van.

>!
alaurent P
John Cheever: A Falconer

Börtönregény, ami optimista és pozitív – nem ellentmondás ez? A Falconer-börtönbe kerülő főhős itteni beilleszkedését, és a büntetése letöltésének éveit meséli el, egyes szám első személyben. Nagyon személyes elbeszélés, könnyű magunkat hasonló helyzetbe képzelni (á, velünk ilyen úgysem történhet meg), mégis ott érezhettem magam a történet belsejében. Megrázó és fura részek váltogatják egymást, néha nevetséges szereplők jelennek meg benne – elsősorban kintről. A mű befejezése nem ad igazi megnyugvást, és feloldozást sem, a függőben maradt kérdések viszont lehetővé teszik az elgondolkozást életről, szerencséről, önsorsrontásról.

>!
Andukaphar
John Cheever: A Falconer

Kemény könyv, ami egy börtönbe került amerikai értelmiségiről szól, amelyben be van mutatva a börtön, az ott fogva tartottak, az őrszemélyzetük. Az életén kersztül be van mutatva az igazi Amerika, ami nagyon eltér attól a képtől, amit a szappanoperák nézése során a tudatunkban van.
Úgy érzékeltem a könyvből, hogy az amerikai átlagembereknek nagyon kevés igazi társas kapcsolatuk van, így sodródnak, ami során nagyon könnyen felbukhatnak. Az emberek magányban, páros magányban, vagy társas magányban élnek, mindent pénzben mérnek, és mindent azzal szertnének megvásárolni. A könyv némely része nagyon megható és elgondolkoztató.
Gyenge pontjai: az író túl nagy hangsúlyt fordított az erotikára és a trágárságra. Ezek közül főleg a „férfias” dolgok részletezése tetszett a legkevésbé.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) az jutott eszembe, hogy ha olyan nagyon szeretlek, akkor veszekednünk is kéne, s ha összeveszni nem merek veled, akkor talán szeretni se merlek.

75. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

– (…) Tudja, hogy mit mondanak a véleményekről?
– Tudom – mondta Farragut. – A vélemény olyan, mint az ember segge luka. Mindenkinek van, és mind büdös.

62. oldal

>!
robertjordan

A szobanövények, gondolta Farragut, az igazán magányos emberek szerettei – férfiaké, nőké, s azok kéjjel, lelkesen és elvágyódva öntözgetik őket. Ápolják a növényeieket, és gondolta, még beszélnek is hozzájuk, mint ahogy beszélgetnek minden mással, ajtóval, asztallal, a kéményben fütyülő széllel.

133. oldal ( Európa Könyvkiadó, 2010)

2 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Házasságuk utolsó évében megfigyelte, hogy a veszekedés szövegének éppúgy megszabott rendje van, mint a templomi esküvőnek.

27. oldal

>!
robertjordan

Valamikor régen, mikor az atombombát föltalálták, az emberek beszartak, hogy majd fölrobban és megöl mindenkit, de azt nem tudták, hogy az emberiségnek a zsigereiben is van annyi dinamit, hogy szétvesse ezt a kibaszott planétát.

132. oldal (Európa Könyvkiadó, 2010)

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) De mondok én neked valamit. Tudod, hogy az ilyen francia sajtoktól éktelenül megy a hasam?
Ő megvakarta a lába közét, s keresztbe vetette a lábát. – Fura – mondta. – Nekem meg székrekedést okoz.
Ez volt akkoriban a házasságuk; nem a lépcső legfelső foka, olasz szökőkutak csobogása, olajfalombok közt matató szellő, hanem ez: egy férfi és egy nő anyaszült meztelenül megtárgyalja az anyagcseréjét.

22. oldal

>!
Andukaphar

– (…) Nagyon szófogadó volt, mert csőre töltött pisztolyt szegeztem a fejének.

>!
Sárhelyi_Erika I

Farragut hanyatt feküdt a priccsen, a másnap reggelre gondolt, esetleges halálára, arra, hogy halottnak lenni, bizonyos vonatkozásban, jobb, mint börtönlakónak. A halott legalább körös-körül kilát az emlékeire…

49. oldal

>!
robertjordan

Nemzedéke a kábítószer nemzedéke. Az volt az iskolája, az egyeteme, a lobogó, ami alatt a csatába vonult. A narkóskiáltvány megjelent minden napilapban , folyóiratban, elhangzott a lég szárnyán. A narkófogyasztást próféták szabták törvényül. Mikor ő tanítani kezdett, ő maga is, tanszékvezető professzora is belőtt magának egy-egy adagot előadás előtt, imigyen ismervén be, hogy amit a világ elvár tőlük, azt csak egy virág eszenciája révén tudják teljesíteni. A narkó kihívás volt és válasz.

42. oldal (Európa könyvkiadó, 1986)


Hasonló könyvek címkék alapján

Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Fanny Flagg: Érdemes élni
Carson McCullers: Egy aranyszem tükrében
Chuck Palahniuk: Láthatatlan szörnyek
Donna Tartt: A titkos történet
Carson McCullers: A Szomorú Kávéház balladája / The Ballad of the Sad Café
Michael Cunningham: Az órák
William S. Burroughs: Meztelen ebéd
Cassandra Clare: Igaz szerelem (és egy első randi)
Tiffany Reisz: Az angyal