Elf ​testvérek 84% 14 csillagozás

Sajátos antológia: nem csak azért, mert valójában két regény és egy átkötő novella alkotja, de azért is, mert a történet nagy része Worluk régmúltjában, egy korábbi világkorszakban játszódik. Ráadásul nem egyszer kifejezetten sci-fi logikával dolgozik. Mindkét író (az ember azt hinné, hogy három, de abból két név egyetlen embert takar) figyelmen kívül hagyja a „felsőbbrendű elfek” népszerű, de sztem ellenszenves toposzát, sőt, a második regény kifejezetten primitív, barbár körülmények között tengődő elf hősökre épít. Ez egyébként egyfajta felnőtté válási regénynek is felfogható, már ha ez alatt az ártatlanság elvesztését értjük (a főszereplő és az elf nép szintjén egyaránt). Mondjuk kíváncsi lennék, „Jean le Marché” olvasott-e ElfQuest képregényeket? Az a fajta alpári humor, amit Worluk könyvekben próbálok elkerülni, egyébként egyáltalán nem jellemző rá, bár az átkötő novella a maga módján lubickol a morbid tréfákban. De az ősklasszikus Káosz-regényeknek inkább a véresen brutális oldala köszön vissza.

A kötet, mint ahogy a címe is mutatja Worluk világának régmúltjába az elf-quetter háborúk korába repít vissza minket, két regényen és egy novellán keresztül.
John Caldwell – Elf mágia

A mű a tipikus önálló Caldwell művek közé sorolható, rejtélyessége és a világ egy újabb színnel való gazdagításának szempontjából. A történetről nem írnék sokat, lényeg annyi egy csapat elf visszatér az általuk is őrzött telepre, amelyet lerombolva, a telepeseket pedig meggyilkolva találják. Ezért bosszút fogadnak és egy hosszadalmas üldözésre indulnak a tettesek; mint az később kiderül régóta halottnak gondolt ellenfeleik a quetterek után. Számos rejtéllyel és váratlan fordulattal szolgál, főleg az utolsó pár oldal ami nagy kihatással van a worluki elfek egész történelmére.
A szereplők változatosak, de aki talán kiemelkedik az a főhős Gwynda, aki nekromanta révén tisztában van azzal milyen árat is kell olykor fizetnie a varázslataiért.
A többi szereplő is jó, kedvelhető, de akit még sikerült igazán megkedvelnem az Cho-rekk a quetter karaktere volt. :)
Fordulatos, jól lezárt történet volt ez, ideális felvezető úgymond.
4,5/5

Krysto Hans – Időtlen szövetségben
Rövidke szösszenet amely átvezetőként szolgál a két regény között és amely közvetlenül az Elf mágia vége után veszi fel a fonalat. Különösebben extrát nem ad a történethez, maximum annyit, hogy megismerhetjük a következő regény egyik új mellékszereplőjét.
4/5

Jean le Marché – Farkastestvérek
A történet alcíme: Sárkánysisakos Olmud és az elf szabadságharc története. Nos az alcím picit megtévesztő ugyanis a lázadásnak inkább csak a kezdeteiről szól leginkább.
A történet 3 szálon fut, egyrészt Olmudék szála a farkastestvéreké akiket a zrogdavar terel egy északi faluba, hogy ott éljenek. De ez pár elfnek nem tetszik és úgy döntenek elindulnak felfedezni mi van a határon túl. Velük tart Olmud szerelme is, akit aztán a főhős követ és ezzel megismerhetünk két elf törzset, de leginkább a szarvastestvéreket és a vezérüket Hessgeront.
A másik szál egy bandita csapaté akiket egy Baldi nevű emebr vezet, őket először az elfek fogják el, majd ők fognak el pár elfet, hogy a quetterek elé vigyék őket afféle csereajándékként, de ez nem jön össze.
A harmadik szálon, pedig a félelf karakterrel Huiskawával ismerkedhetünk meg aki szintén egy ember csapatot vezet a tengerpart felé. A szálak később összeérnek és végső csatában, melyet egy tengerparti városért vívnak kitör az elf szabadságharc melynek vezére Olmud lesz. Ebben a csatában bukkan fel ismét Ezüstszemű Levandel a legendás elf mágus és az előző novellában bemutatott fekete sárkány… Basztodon (itt picit padlót fogtam).
A karakterek jól kivannak dolgozva, bár Olmud esetében a vége felé mintha pici kapkodást érzékeltem volna. Illetve ami bajom volt még, hogy szintén a vége egy kicsit össze lett csapva, de ezen kívűl más problémám nem akadt vele.
4,5/5

Összegzésként elmondható, hogy egy üdítő, remek antológia volt Worluk világának egy rég letűnt koráról. Más szemszögből láttatja az elfeket is, ami szintén érdekes és egyedi. Több ilyen művet is szívesen olvasnék még :)

4,5/5

Ez a kötet romba dönti az elfekről kialakított általános képet. Tanulatlanok, barbárok és még lehetne bőven sorolni a jellemzőket, mindent ami ellentétben áll a különböző hazai és külföldi szerzők műveiben.
Bár többszerzős regényről beszélünk, stílusában nem térnek el egymástól annyira, hogy a változás szembetűnő legyen, nem zavarja az olvasási élményt és következetesen dolgoznak egy kicsit sem dicső múlt felépítésén.
Megismerünk egy olyan elf teremtéstörténetet, amelytől még az elfek is csak hápogni tudnak elborzadva, majd a rabszolgasorból való kitörtést, illetve annak kezdetét követhetjük egy olyan eseménysorozatban, ahol egyik írónak sem célja mindenkit életben hagyni, a boldog véget meg eltolja pár száz évre.

Rendkívül összetett a történet, és egy egészen más elf világ bontakozik ki, mint a fantasy klisé (a nem evilágian gyönyörű, lombházakban élő, örökifjú hegyesfülűek). Már az, hogy a főhősünk egy időutazó nekromanta varázslónő, árulkodik róla, hogy ez valami más. Az első két történet izgalmas és fordulatos. A farkastestvérekről szóló regény nagyon sötét hangulatú, az elfek ebben rendkívül emberinek mutatkoznak, ahogy a túlélésükért, az élelmükért küzdenek az elhagyatott emberi faluban. A történetek magával ragadó hangulata és egymásba fonódó fordulatai teszik az egyik kedvenc Worluk Káosz Világa könyvemmé.