Káosz ​Dréniában (Káosz-ciklus 15.) 45 csillagozás

John Caldwell: Káosz Dréniában

Skandar Graun – Drénia királya!

Nagyobb csapás nem érhette volna a tradícióira és a faj tisztaságára oly büszke Dréniát, mint hogy egy félvér korcs illesse az ősi Jégtrónt „retkes valagával”. Ám a sors fintorának s a rendíthetetlen Drén Törvény szigorának köszönhetően Skandar Graun lett a király, s ennek jogosságát senki nem kérdőjelezheti meg. Nyíltan nem támadhatnak ellene, de szinte mindennaposak az orgyilkos merényletek.

Sötét hatalmak munkálkodnak a háttérben, hogy elpusztítsák a bitorlót, és még sötétebb hatalmak küzdenek azért, hogy a korcs a trónon maradjon. Ám van valaki, akitől még a viaskodó felek is rettegnek: Kargil Yhron, az ezer éve halott egykori drén máguskirály most ismét az élők között jár, s úgy hírlik, hazatérni készül Dréniába, hogy démonokkal tépesse szét a korcs királyt, s visszaszerezze tőle ősi trónját. No persze ehhez még Skandar Graunnak is lesz egy-két buzogánycsapása…

Eredeti megjelenés éve: 2000

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Cherubion Fantasy Exkluzív Cherubion

>!
Cherubion, Budapest, 2000
492 oldal · ISBN: 9639346012 · Illusztrálta: Szendrei Tibor

Kedvencelte 10

Most olvassa 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Andru>!
John Caldwell: Káosz Dréniában

Ez a regény nekem annyiban mindenképpen zseniális, hogy kiderül belőle, hogy az élet milyen faramuci dolgokat produkál. Ugyan nincs betű szerint megörökítve, de ahogy elképzelem, hogy bejelentik Skandar Graunt, mint királyt :D Még így írva is röhögök :D
Ettől függetlenül azért érdekes a történet bonyolítása. Már sokféleképpen meg akarták ölni a cimborát, de királyi orgyilkosságot eddig nem terveztek ellene :)

A fagyhercegeket nem szerettem, fennhéjázóak, még ha irtó okosak is. Azért nyilván megvolt a maguk haszna. És elég érdekesen alakították azért ők is a történetet, a maguk módján.
A fagyföldi kapitányt imádtam, főleg azért, hogy ő vette először a fáradtságot és megpróbálta megismerni a félorkot. Mondjuk, inkább kénytelen volt, de legalább volt benne annyi becsület ha már olyan marha kényesek rá, hogy nem felejtette el az esküjét.
A poénok a szokásosak, főleg a vége :) Vajon hova a fenébe tette el az író Skandar Graunt?
A többi szereplőket szintén szerettem, Alek mindent visz, Lucy a szokásos. A többieket szintén ismertem már innen-onnan regényekből, de azért így egy regényben sem voltak rosszak :)

Zakkant_Tudós>!
John Caldwell: Káosz Dréniában

Sajnos nekem ez csak közepes volt, valahogy nem az igazi. Mind az előzménye (A Káosz Sárkányai), mind a folytatása (Vérkáosz) sokkal kidolgozottabbak, izgalmasabbak ennél. Talán ha egyszer Caldwell megírja a v2.0 verziót, az majd jobban le tud nyűgözni.

ChEebor>!
John Caldwell: Káosz Dréniában

Nem rossz a cselekmény, de a könyv túlságosan is a poénokra hajt.

Ashencold>!
John Caldwell: Káosz Dréniában

Valahol itt kezdődött a sorozat lejtmenete. És ki tudja, hol áll meg :). De ez még elment.

Traclon>!
John Caldwell: Káosz Dréniában

Ez volt az utolsó igazán jó kötete a ciklusnak, mely még stílusában és hangulatában mérhető volt a klasszikus Káosz-könyvekhez. Ennek a végén kellett volna inkább valami frappáns befejezéssel lezárni az egészet.


Népszerű idézetek

Kasztór_Polüdeukész>!

– Ó, mondd, árnyék, hát nem élveznivalón morbid
helyzet ez? Elsüllyedni itt, a tenger közepén, ahol
szemlátásnyi távolságra sehol nincs szárazföld? – A
drelf a fejét ingatva kacag. –
Hát nem tébolyító már a puszta gondolat is?! Víz, víz,
és megint csak víz! Fulladás!… Hah! Micsoda
lehetetlen, elmebeteg halálnem!

(2) drelf — drén és elf keverék faj; kihalóban.

A Hét Veszedelem

Kasztór_Polüdeukész>!

– Te is érzed, amit én?
– Hát… ha a báró úr is azt érzi, hogy meglazultak a
fogai, sajog a feje, kitört a nyaka és az orrlikain

kukucskálnak ki a szemgolyói, akkor igen. Ellenkező
esetben a válaszom nemleges.
– Pszt! Hallgass! Valaki figyel minket…
– Ej, de kínos! Remélem, nem látta, hogy pofára
estem!
Rohadt nagy égés!

A Hét Veszedelem

Kasztór_Polüdeukész>!

A lángok a barlang mennyezetéig csaptak, és
feketévé vál-toztak…
Fekete kavargás. Lila kavargás. Kegyetlen
örvények. Akár egy szétfolyó, lila és fekete puding.
Amely belep mindent. És amely szédítően kavarog.
Lila-fekete massza.

A megtestesült kín és iszonyat…

A Hét Veszedelem

Kasztór_Polüdeukész>!

– És az a jópofa buggyant Skandar Graun, a Két
lábon Járó Tepsi, aki apámnak hiszi magát… vajon ő
hova tűnt?
Kherthyomehr széttárta a karjait.
– Nos, barátom… bár lelkem megmártózott egy
isten lelké-ben, szomorúan kell bevallanom: mindent
még én sem tudhatok.

Epilogus

Kasztór_Polüdeukész>!

– A test elenyészik, s a lélek felszabadul. Eggyé
válik a Hálóval, a világok sokaságát egységbe szövő
esszenciával, s ott megpihen, mielőtt új testet öltene
egy másik létsíkon… vagy talán ugyanott ismét. Más
testben, más formában. Ám némely lélek
nyughatatlan, nehezen szabadul az anyag
hatalmától, nehezen válik meg attól a testtől,
amelyet birtokolt. Nem olvad az esszenciába, csupán
kihasználja azt. Újra és újra testet ölt, mielőtt végleg
eltávozna.

6. Audencián


A sorozat következő kötete

Káosz-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

M. G. Brown: Bimbózó Rózsaszirmok
A. O. Esther: Megbocsátás
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Gaura Ágnes: Attila koporsója
J. Goldenlane: A jósnő hercege
J. Goldenlane: Pokoli balhé
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Gabriella Eld: Remények Jordan számára
Vivien Holloway: A hóhér kötele
Bánki Éva: Elsodort idő