Tök ​Káosz (Káosz-ciklus 9.) 79% 17 csillagozás

Roahmyer, a rettenetes: Roahmyer világhírű regényírónak készül, ám addig is még felfedezik zsenialitását, kénytelen írnokként ténykedni Kirovangban. Gondatlansága miatt azonban csúnyán ráfarag, ráadásul pont ekkor érkezik meg egy bizonyos félork is a városba. A nyitó novella jelentős részét Roahmyer mesterműve tette ki, ami persze egy fájóan rossz iromány volt, bár valahol érdekes görbe tükörként is szolgálhat a fantasy irodalomnak. A terjedelme miatt úgy érzem az agyzsibbasztás még nem volt túltolva, bevezetőnek jó volt.

Tök Káosz: Roahmyer ténykedései miatt (lásd fülszöveg) Skandar Graun Kusenyatzba keveredik. A finoman szólva is csóró település egyetlen bevételi forrása a sütőtöktermesük, ám most azt is elkezdték valakik lopni. A helyiek a jó öreg félorkot kérik fel a termés megvédésére, aki – ahogy az a borítón is látható – hamarosan kedvére csapkodhatja a manókat. Igen ám, de a kérdés adja magát: mi az ördögöt akarnak a manók ennyi tökkel? Nos, a sztori végül megnyugtató (és némileg fantasysen elborult) választ adott a kérdésre, de addig bőven volt izgalom, kaland, no meg (sütő)tökös poén. Egy kicsit érezhető volt, hogy ez csupán egy köztes kaland (Caldwell sem tartja számon a fő Káosz-ciklus részeként), de így is sok utalást tartalmazott korábbi, illetve eljövendő sztorikból.

A farkasember utolsó éjszakája: Jarvy Hekkir egy szomorú ember. Miután megmarta egy farkasember, ő maga is fékezhetetlen bestiává változott minden teliholdkor, és minden igyekezete ellenére szép sorban végzett a feleségével, a fiával és legutóbb a lányával is. A legutóbbi esetnek már szemtanúi is voltak, így felbukkan egy vámpírvadász, hogy kézre kerítse a vérengző fenevadat. Eddig gondolom elég sablonsztorinak tűnik, de a történet vége hozott nem egy meglepő fordulatot, és kíváncsian várom miként bonyolódik Jarvy története A Káosz kincsében.

van egy fősztori és megint itt volt a nagy és hatalmas Skandar Graun.
ja és volt még két kis novella is .
szép volt jó volt olvasom a következő kötetet.

Bevallom, ezzel a kötettel csaltam: a korábbiakból végig az első kiadásokat olvastam, kvázi a lehető legteljesebb élményért :), ez a kötet azonban beszerezhetetlennek bizonyult most. Úgyhogy az újabb, átírt kiadást olvastam, ami a következő kötet új kiadásában jelent meg – úgyhogy ezáltal nem a teljes kötetet tudtam elolvasni, csak a címadó kisregényt.
Azt viszont mindenesetre tökre élveztem (haha). :D Kifejezetten ötletet átvezetés, hiszen az előző kötetekben elhagytuk kedvenc fél-orkunkat, más (gondolom) a későbbiekben fontos karakterek voltak az előtérben. Itt a háborúra történő utalások egyértelműen a szálak összekötésére szolgálnak, ahogy a visszatérő emlékek is, így önmagában talán kevésbé élvezetes, viszont a pihenő egyértelműen jót tett Skandar Graunnak, mert lendületes, olvasmányos kis történet volt, és nagyon szívesen olvastam volna tovább is. Remélem, ez a következő kötetekben is így marad.

A káosz elszabadul utáni kötetekben volt egy kis hiányérzetem, azóta talán itt szórakoztam a legjobban. Van egy kis átkötő/bevezető történet, a „Tök káosz” teljesen elborult (a végére a tököm tele volt a sok tökkel – na pont ilyen :D) de itt is volt a szokásos, névjeggyé vált fordulatokból. A farkasember utolsó éjszakája nagyon sablonosnak hangzott, nem vártam tőle sokat de pozitív csalódás volt!