A ​Káosz kincse (Káosz-ciklus 10.) 71 csillagozás

John Caldwell: A Káosz kincse John Caldwell: A Káosz kincse John Caldwell: A Káosz kincse

Lucinda, félvér ork orgyilkosnő azzal a nem titkolt szándékkal érkezik Kirovangba, hogy rávegye egykori ismerősét egy vakmerő kalandra. Vissza akar térni Lendorra, hogy megszerezze egy hírhedt ork rablóvezér, Karaidus elásott kincsét. Ehhez azonban szüksége van valakire, aki tudja, hol nyugszik a néhai rabló teteme. És úgy hírlik, Skandar Graun jelen volt, amikor Karaidus váratlanul elhalálozott. Azonban Skandar Graun, aki egykor Yvorl isten legrettenthetetlenebb harcos-papja volt, most állandó részeg mámorban hentereg, és hallani sem akar arról, hogy kockázatos kalandra induljon. A körülmények váratlan alakulása folytán azonban sietve el kell hagynia kedvenc disznó-ólját, és mire észbe kap, már bele is sodródott egy olyan veszélyes helyzetbe, amiből csak fortéllyal és láncos buzogánnyal képes kiverekedni magát. És arra is rádöbben, hogy ha túl akarja élni ezt a kalandot, akkor részeges striciből vissza kell változnia azzá, ami valójában volt: kemény és mindenre elszánt harcos-pappá.

Eredeti megjelenés éve: 1997

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Cherubion Fantasy Cherubion · Cherubion Fantasy Exkluzív Cherubion

>!
Cherubion, Budapest, 2018
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155228414
>!
Cherubion, Debrecen, 2007
518 oldal · ISBN: 9789639566538
>!
Cherubion, Debrecen, 2000
526 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639566538

1 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Skandar Graun


Kedvencelte 12

Most olvassa 4

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Black_Dawn>!
John Caldwell: A Káosz kincse

Szerintem ez a világ egy legjobb fantasy könyve.
Írnék róla hosszan, de minek? A lényeget már kimondtam így is. :)))

GumiApo_Tóth_Péter>!
John Caldwell: A Káosz kincse

Kicsit zavaros néhol de érdekes cselekmény szálat ad szereplőknek. sok új lehetőség van benne a jövőben.

3 hozzászólás
Allanon>!
John Caldwell: A Káosz kincse

A tök káoszt olvastam. Aki könnyed kikapcsolódásra vágyik és szereti a fantasy-t annak csak ajánlani tudom. Jó a sztorija, tele van humorral, és még meglepő részek is vannak benne. Minden olyan dolog szerepeltetve van amire szüksége van egy olvasónak. Én nagyon élveztem.

Siriane P>!
John Caldwell: A Káosz kincse

Nekem ez a kötet jelenti „a” Káosz sorozatot. Ez az a kötet, amit annak idején is többször olvastam, nem is szándékosan, csak mert a kezembe akadt a könyvtárban időnként, és ez az igazi Skandar Graun-életérzés nálam.
Az első köteteknél kellemes nosztalgiát éreztem, itt aztán többszörösen megvolt. :) Tudom, hogy sokadik kötet, de ha valakinek a Káosz-sorozatot kéne ajánlanom, ezt a könyvet adnám a kezébe. Bár meglehet, elfogult vagyok. :)

Ashencold>!
John Caldwell: A Káosz kincse

Pazar, a kedvenc Káosz-regényem! Nemes István friss lendülettel, igazán humorosan fogott hozzá a közkedvelt félork megpróbáltatásainak folytatásához. Sziporkáznak a poénok, van egyfajta groteszk, de egyedülállóan imádnivaló hangulata a könyvnek. Abban is mesteri, ahogy erőlködés nélkül összefutnak az előkészítő regények (Káosz virágai, Drén fivérek, Tök káosz) történései itt. Az új fiú, Roahmyer szinte Skandar Graunhoz méltóan tarol, bár más eszközökkel riogatja a jónépet :). Itt van még a korrekt farkasemberes novella és a Tök káosz aktualizált változata is (nekem a korábbi jobban tetszett, de sebaj). A Káosz kincse egy Finntroll lemez hallgatásával párosítva igazán mocskos, ugyanakkor elsőrangú szórakozás!

Andru>!
John Caldwell: A Káosz kincse

Érdekes volt olvasni, ahogy a korábban leírt események szerepet kapnak ebben a könyvben. Itt nem csak szigorúan a Káosz-ciklusra gondolok, hanem a többi kapcsolódó történetre is. Következetesen vannak egybe fűzve, nem csak úgy említés szintjén. Ez tetszett.
Szerintem néha már túl sok a fondorlat, különösen ami Lucindát illeti, de még azért az elmegy kategória volt. Szerencsére Skandar Graunt ez nem fertőzte meg, mert szeretem benne, hogy nem igazán mestere az ilyesminek (finoman szólva). Ahhoz képest, hogy milyen kalandjai vannak, valahol még mindig egy kissé naiv és együgyű, már ha nem öldöklésről van szó – mondjuk szinte csak arról van szó :)
A fivérei nekem kissé érdekesebbek, mást olvastam egy másik (későbbi) regényben a drénekről, úgyhogy nem igazán tudom, hogy most hogy fogadták be a családba. Majd még eldöntöm a hátralévő részek alatt, hogy mit gondoljak.
Azért nem volt rossz, a sorozatba simán belefér.

Eltiron>!
John Caldwell: A Káosz kincse

Nagyon jó, de kissé csalódás az előzmények ismeretében. Nemes itt már eléggé ráment arra, hogy kibontsa saját szerepjáték-világát, így a történet helyenként háttérbe szorult.

Melchiadesian>!
John Caldwell: A Káosz kincse

Kissé döcögősen indul a történet, egy idő után már kezdett unalmassá válni Graun barátunk állandó nyüsszögése a manópálinka és a tomporok után. Viszont úgy látszik, végre valahára ismét visszatérnek a dolgoka régi kerékvágásba, és újból üdvözölhetjük Yvorl retkes farkának legnagyobb szószólóját :)

Zanbar>!
John Caldwell: A Káosz kincse

Sok éve már lényegében véletlenül akadtam rá, egyetlen előzmény kötet nélkül -azokat azóta volt időm pótolni – így önmagában kellett megálljon előttem és sántikálva, de össze is jött neki.
Vicces volt és szórakoztató, sajnos néhol túl lett tolva az a fajta ostoba humor, ami főleg butácska főhősünkből fakad – logikus, hogy egy ilyen karakter nem fog akadémikus humorral operálni, de sokszor volt kínos, hogy egy elvileg ilyen világlátott karakter egy falusi bugris szintjén ragadt el – nagyjából mindörökre, pedig Skandar Graun csak nem művelt, de nem hülye.
Annak idején mikor olvastam üdítő volt egy olyan fantasy ami nem veszi magát halál komoran, és tisztában van vele, hogy egy „élő” világban bizony akadnak abszurd, komolytalan és ennek okán kínosan vicces dolgok, amiket nem lehet máshogy megélni, csak röhögve – a fentiek fenntartásával együtt természetesen.
Kellemes volt, hogy a világ melyet lefestett kellően „földhözragadt” karnális vágyakkal, gyengeségekkel, valós érzelmekkel – nyilván azon a kereten belül, amit kezelni tudott.
Hibáival együtt – van neki dögivel – kedvelem és időről időre újra olvasom.

ChEebor>!
John Caldwell: A Káosz kincse

Az eddig legviccesebb Káosz-regény. Kissé pozitívabb a társainál, és nagyon sok marhaságot találunk benne. Élvezetes olvasmány.


Népszerű idézetek

Zakkant_Tudós>!

Azt hiszem, egy király élete nem sokban különbözik egy jól menő strici életétől.

393. oldal

Zakkant_Tudós>!

    Skandar Graun azt érezte, hogy jeges kezek markolnak az agyába. Egészen pontosan olyan érzés volt ez, mintha egy jeges szélvihar tépné, rángatná, cibálná azt a képzeletbeli fát, amely a félork agyában vert gyökeret.
    És ekkor kezdetét vette a fájdalom…
    Skandar Graun felüvöltött, és eszelősen elkezdte rángatni a láncait. A manók istene mennydörgő hangon hahotázott. Legalább nyolcszáz manó kántált és üvöltözött a dobok egyre gyorsuló ritmusára.
    Aztán hirtelen a dobok elhallgattak, és a csarnok túlfelén nagy kavarodás támadt.
     – Skandar Graun! – üvöltötte egy hátborzongató hang. – Skandar Graun! Jövök… jövöööööök…
     – Yvorl! – motyogta a félork az agyába nyilalló fájdalomtól csaknem öntudatlanul. – Yvorl… eljött hű szolgájáért!
    Azonban nagy meglepetésére a szertefutó manók soraiból nem a redves farkú, egyszemű káoszisten rontott elő, hanem egy sokkal félelmetesebb alak: Roahmyer, a pápaszemes rettenet!

343. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Skandar Graun
Zakkant_Tudós>!

     Miféle nyulak ezek?
     Bumm! Megint tarkón csapták.
     Verghaust megrázta a fejét, és dühösen, fenyegetően ordított. Mi a fene ez? Egy láthatatlan óriás áll mögötte egy láthatatlan, óriás nagyságú harci pöröllyel?
     Tudta, hogy a mágikus védelme dacol az ilyesfajta támadásokkal, ám minden egyes ütéskor gyengül valamelyest. Ha kap még nyolc-tíz ilyen ütést, a tizenegyedik már akár veszélyes is lehet.
     Verghaust nem akart kockáztatni. Egy vad ordítással abba az irányba lódult, amerről a láthatatlan csapásokat kapta, és a mancsaival jobbra-balra csapkodott.
     Senkit nem talált el; ha volt is láthatatlan harcos a közelében, ügyesen eltáncolt a közeléből. Csak a nyulak, azok az undorító, fehér bundájú, ártalmatlan külsejű nyulak…
     Verghaustban szörnyű gyanú éledt. Lehet, hogy ezek az aprócska, gyenge teremtmények, amelyek önmagukban semmit sem érnek, egymás tetejére állnak, s egyetlen óriás teremtménnyé állnak Össze egy ütés erejéig? Hogy aztán amikor ő megperdül, ismét csak nyulakat lásson?

354. oldal

Kapcsolódó szócikkek: manó · nyúl
Zakkant_Tudós>!

Bár a saját szemével sosem látott még ilyet, de hallotta valahol, hogy ha egy varázskönyv felrobban, ott nagyon csúfos dolgok következnek be. És arról is hallott, hogyha egy varázskönyvből – memorizálás helyett – fennhangon felolvasnak egy varázslatot, és az a felolvasás hatására eltűnik, akkor megbomlik a varázskönyv mágikus egyensúlya, és ha ez a folyamat kritikussá válik… akkor bumm!

371. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · varázslat
Zakkant_Tudós>!

     – Te… afféle igric vagy, aki nemes cselekedeteket regélt el népes hallgatóság előtt lantzenétől kísérten?
     – Nem igazán – motyogta Roahmyer. – Bár akkor, amikor a márványba vésett kétsoros költeményemet felavatták, játszott néhány zenész pikulán…
     – Most már igazán érdekel szólalt meg Roahmyer túloldaláról a
kalaposmester –, hogyan hangzott az a kis költemény? Remélem, tudod fejből idézni.
     – Persze, hogy tudom. Így hangzott: „Az élet olyan, mint a pára. Elszáll… oszt csak por marad utána.”
    Skandar Graun röhögött.
    Ez baromság! A párából nem marad por!
     – Baromság? – vetette oda fitymálóan az írnok. – Te beszélsz, akinek fogalma sincs a költészetről? Ez egy megszemélyesített, képi hasonlat, amelyet a poémikában, a költészet tudományában csak „agymenés” címen emlegetnek.

102-103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Skandar Graun
Zakkant_Tudós>!

     – Ki a fene vagy te, Skandar Graun? – kérdezte. – Ki a fene vagy te?
     – Egy szomjas félork.
     – Egy megveszekedett fickó, akinek a múltja gyilkolni képes! Olyasvalaki, aki megjárta a poklok poklát, megjárta a Limbót, a Káosz Létsíkját… olyasvalaki, aki tetteivel magára vonta istene haragját, aki magára vonta a Rend Istenének haragját… és akit a manók istene is megjelölt… Ki a fene vagy te? És miféle rémtetteket követtél el?

143. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Skandar Graun
Zakkant_Tudós>!

– Mi bajod van? – kérdezgette gyengéden a férfi. – Miért vagy ilyen harapós? Az a bajod, hogy nem találtam meg azt a vacak tisztást?
     – Az is – morogta a nő megenyhülve. – Meg más is.
     – Ma van a ciklusod, mi? – röhögött a félork, és cinkosan odakacsintott. – Tudom én, hogy van ez a nőknél. Nem ma léptem le a kunyhófalvédőről… Amikor a nők szerelmesek, nem a szívük vérzik, hanem a…

294-295. oldal

Kapcsolódó szócikkek: menstruáció · Skandar Graun

A sorozat következő kötete

Káosz-ciklus sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

M. G. Brown: Bimbózó Rózsaszirmok
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Gaura Ágnes: Attila koporsója
J. Goldenlane: A jósnő hercege
J. Goldenlane: Pokoli balhé
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Vivien Holloway: Tolvajok kézikönyve
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Leda D'Rasi: Lidércfény