Üvegfolyosó ​és egyéb történetek (Aliens) 37 csillagozás

John Byrne – Chuck Dixon – David Lloyd – David Wenzel: Üvegfolyosó és egyéb történetek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ALIEN (A nyolcadik utas a Halál), majd az ALIENS (A bolygó neve: Halál) című filmek sikerét követően a Dark Horse Comics 1988 júliusában indította útjára képregénysorozatát, amely a mai napig töretlen népszerűségnek örvend.
Az ember és az Idegenek találkozása számos képregényíró és –rajzoló képzeletét megmozgatta; a médium legnevesebb alkotói ragadták meg az alkalmat, hogy egy-egy történet erejéig továbbfűzzék a legendát, és elmondják saját meséjüket e könyörtelenségükben is lenyűgöző „xenomorf” lényekről.
A jelen kötetben négy ilyen alkotás olvasható; négy egyéni látásmódot tükröző s néha még a humort sem nélkülöző lebilincselő történet.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2009
100 oldal · ISBN: 9789632661094 · Fordította: Uray Márton · Illusztrálta: John Byrne, David Lloyd, David Wenzel

Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Chris
John Byrne – Chuck Dixon – David Lloyd – David Wenzel: Üvegfolyosó és egyéb történetek

Az amerikai típusú képregények iránti érdeklődésem idén télen kezdődött a jobb sorsra érdemes Sandmannel, és folytatódott a Zöld Lámpással, illetve a Hellboy-jal. Az Alexandra online akciójának köszönhetően újabb két kötettel gazdagodott könyvtáram, ezúttal az Aliens-sorozat antológiái kerültek terítékre.
Az 1980-as évek nagy klasszikusai, az ALIEN (magyar keresztségben a hangzatosabb és – valljuk be – viccesebb A nyolcadik utas a Halál) és az ALIENS (A bolygó neve: Halál) a képregényesek javát is megihlette. Tudom, meglepő, de nekem mindkét film kimaradt az életemből (habár közvetve mégis szerepet játszanak benne, mert édesapám az első rész vetítésére vitte el anyukámat randizni), így én teljesen ismeretlenül csöppentem bele ebbe az univerzumba. Ennek megfelelően a kritikám is igen szubjektív lesz, hiszen előfordulhat, hogy számtalan utalást rejtettek el a szerzők az egyes történetekben, amit én – saját hibámból – nem értek, pedig többet adnak a sztorihoz. A továbbiakban az egyes novellákat veszem közelebbről górcső alá.
Az első rész a Földre szállt angyal (Aliens: Earth Angel) címet viseli és John Byrne munkája. Az 1950-es évek Amerikájában járunk, ahol egy kis faluban lezuhan egy űrhajó, a pilóta arcát pedig egy furcsa lény fedi. Az emberek egy része segíteni akar rajta, ám ekkor még nem is sejtik, hogy milyen lavinát indítanak el ezzel. Ez a történet számomra egy hagyományos sci-fi horrornak minősül, amiből kiderül, hogy az Idegenek a tűztől félnek a legjobban. A pánik egyre nagyobb, az emberek hullnak, bár nem ártott volna szerintem még pár oldal, néhol nagyon gyorsan történnek az események. Képi szempontból sem hagyott mély nyomot bennem a novella, tipikus nyolcvanas évekbeli képregény. A végén kiderül az egyik szereplő teljes neve, gondolom, ő fontos szerepet játszik a filmben, tehát ez valamiféle előzménytörténetnek tudható be.
A második novella a kötet címadója – Üvegfolyosó (Aliens: Glass Corridor)– és David Llyod követte el. Egy űrhajó fedélzetén járunk, amely illegális árukat is szállít, az egyik dobozban pedig egy Idegen rejtőzik, aki csak arra vár, hogy szabadon engedhessék. Nekem ez a történet nem jött be, sok értelmét nem láttam. Ízig-vérig sci-fi – talán épp ezért nem értékeltem annyira –, ráadásul ennek a megrajzolása lett legkevésbé mutatós. A történetvezetés sem rejtett nagy fordulatokat, nem volt olyan, ahol meglepődtem volna, ezért gondolom a műfajban otthonosabban mozgóknak sem ez lesz a kedvencük.
A harmadik mű egy humoros és groteszk történet, ahogy a cím (Malac – Aliens: Pig) is utal rá, egy kis rózsaszín állatka áll a középpontban. Persze, nem a Százholdas Pagonybeli aranyos párosujjúra kell gondolni (bár a gyengédebb érzelműek ezt is cukinak találhatják), hanem egy áldozatra, akinek feladata, hogy saját életét feláldozva – még ha ő maga nincs is tisztában eme nemes tettel – megmentse az emberiséget a „bogaraktól”. Ám hiba csúszik a számításba, gazdáinak így B tervhez kell folyamodniuk. Ez a fejezet, amely egyébként több ember (Chuck Dixon, Flint Henry és Andrew Pepoy) munkája, valóban a kötet legviccesebbje, már ha az olvasó szereti a fekete humort. Én jól szórakoztam ezen a történeten, a végén is megkaptuk a szokásos csattanót (a fagyi mindig visszanyal), ábrázolásmódban pedig ez végzett a második helyen.
Az utolsó mű – Vadász (Aliens: Stalker) – a kora középkorba, a vikingek világába kalauzol el bennünket. David Wenzel igazi fantasy-történetet varázsol elénk, amelyben jól megfér egymással a fenti műfaj a sci-fivel. Ez a fejezet azt mutatja be, hogy már évszázadokkal ezelőtt is léteztek az Idegenek, és harcoltak ellenük az emberek, éppen ez miatt (is) vált kedvencemmé ez a rész. A rajzolás nagyban eltér a megszokott képregény-típustól, inkább festményekre emlékeztet, így ebből a tekintetből is ez viszi nálam a prímet. A történet egyik fordulópontja végtelenül egyszerű és logikus, ám senki nem gondol rá, így meglepetésben is lesz részünk. Ha másért nem is, ezért a sztoriért mindenféleképpen érdemes volt elolvasni a kötetet.
Összességében kaptam nagyon jó és nagyon rossz novellát is, de ez szinte elkerülhetetlen egy antológiánál. A második kötetet is hamarosan elolvasom, remélem, az abban lévő két történet elnyeri majd a tetszésemet.

>!
Joshua182
John Byrne – Chuck Dixon – David Lloyd – David Wenzel: Üvegfolyosó és egyéb történetek

Eléggé hullámzó a kötetben szereplő 4 képregény minősége:
1. Földre szállt angyal: a történetet tekintve ez fogott meg a legkevésbé, szedett-vedett, elég fantáziátlan, igazi csattanó nélküli. A xenomorf ábrázolása meglehetősen vicces, inkább emlékeztet valami mutáns légy-sáska hibridre. A rajzok tűrhetőek, a színek viszont itt a legélénkebbek és legváltozatosabbak, nekem ez volt az egyetlen pozitívum.
2. Üvegfolyosó: ez már kezd emlékeztetni egy klasszikus Alien-sztorira, mondjuk nem túl eredeti és eléggé kiszámítható. A grafika jól átadja a nyomasztó hangulatot, időnként az arcok picit elnagyoltak és ennek megfelelően nem használt sok színt sem a művész.
3. Malac: itt már sokkal jobban tetszett a történet, egyszerre marad hű a franchise világához és vicces is egyben. A történet mellett a rajzok, a színek és a karakterek is tetszettek, számomra ez volt a legjobb a kötetben.
4. Vadász: tetszett, hogy nem egy szokványos Alien-történet, a múltban, a vikingek idejében játszódik, ennek megfelelően egyedi hangulata van érdekes végkifejlettel, a grafikai megvalósítás is rendben van, kellemes meglepetés volt.
Az első képregény sajnos sokat, a második egy kicsit ront nálam az összképen, így csak 3,4/5.

>!
fiszi
John Byrne – Chuck Dixon – David Lloyd – David Wenzel: Üvegfolyosó és egyéb történetek

Az első két történet nem volt különösebben érdekes, a harmadik (a malacos) tetszett, csak a rajzolás ne lett volna olyan csúnya… az utolsó viszont rajzolásilag és ötletileg is nagyon tetszett, és a csavarra a végén végképp nem számítottam.

>!
pelikanbence 
John Byrne – Chuck Dixon – David Lloyd – David Wenzel: Üvegfolyosó és egyéb történetek

Még 2009-ben kaptam gyermeknapi ajándékba ! :) Jó kis történetek olvashatóak benne. Kedvencem a Malac és a Vadász. Kedvencem ez a képregény/képregénygyújtemény ! :)

>!
Hamlet
John Byrne – Chuck Dixon – David Lloyd – David Wenzel: Üvegfolyosó és egyéb történetek

Az Üvegfolyosóban négy egyrészes, azaz különálló „one shot” történet kapott helyet. Az első felvonást, a Földre szállt angyalt egy igazi képregényles veterán, az X-Men és Superman-sztorikkal egyaránt büszkélkedhető John Byrne írta és rajzolta – ironikus módon pont ez a kötet legrosszabb 25 oldala. Az űr helyett az 1950-es években járunk, a Földön: egy SZTK-szemüveges doki a családjával, meg egy bandára való Harley Davidson-tulajjal menekül az Idegen elől, ami egy lezuhant repülő csészealj piltójából rágta ki magát.

Az ufóparás rockabilly-korszak felidézése tökéletes (a motorosbanda természetesen a Hell's Angel, rájuk és az Alienre utal az eredeti angol cím: Earth Angel), az Alien-örökség továbbvitele már kevésbé. Byrne-nál egyetlen kósza Alien képes tojásokat rakni, amikből azonnal kikelnek az arctámadók, és míg az első filmben napok teltek el, mire kifejlődött a gazdatestben az idegen lény, itt azonnal előugrálnak az emberek mellkasából. A széles paneleken megrajzolt, lángoló Alienek és motorosok láttán minden geek-szívnek hevesebben kéne vernie, de ezek a képek sajnos olyanok, mintha egy oldschool rémképregényben áramütés ért volna minden pók- és emberszabásút.

http://konyves.blog.hu/2009/10/24/felejtsd_el_az_avp_filmeket

>!
Razor SMP
John Byrne – Chuck Dixon – David Lloyd – David Wenzel: Üvegfolyosó és egyéb történetek

Kellemes kis válogatáskötet a Dark Horse egyrészes Alien-történeteiből. A négy sztori kellően változatos, mindenki találhat kedvére valót. A rajzok minősége olyan, amilyen, figyelembe kell venni a történetek korát ill. a rajzolók egyéni stílusát.
A kötet egyetlen hibájaként csak azt tudom felhozni, amit majd minden képregénynél: hamar a végére lehet érni :(


Hasonló könyvek címkék alapján

Brian K. Vaughan: Saga 1.
Mike Mignola: Hellboy 1.
Gerard Way: The Umbrella Academy: Az Esernyő Akadémia 1. – Apokalipszis szvit
Carl Barks: Donald kacsa kalandjai 1. – A nagy fogás és más történetek
Jeffrey Brown: Baljós árnyék
Kieron Gillen: Star Wars: Darth Vader 1. – Vader
Robin Furth – Peter David: A Setét Torony – A harcos születése
Paul Tobin: Prometheus: Tűz és kő
Jason Aaron: Star Wars 1. – Skywalker lesújt
Brian Michael Bendis: Újvilág: X-Men – Új mutánsok