A szudáni „elveszett fiúk” egyike, John Bul Dau mindössze 12 éves volt, amikor a polgárháború feldúlta a falut, ahol élt, és szilánkjaira zúzta a dinkák pásztorkodásra és mezőgazdaságra épült ősrégi társadalmát. John visszaemlékezése a dinkák között töltött gyermekkorára bemutatja az afrikai életformát és értékeket. Beszámolói a nehézségekről, éhezésről és a háborúról az emberi ellenállás és jóság bizonyságai. Gyakran humoros történetei az amerikai élethez való alkalmazkodásról pedig emlékeztetnek arra, hogy békésen is áthidalhatók kulturális különbözőségeink. Csendes büszkesége, igaz alázatossága, mély komolysága, kivételes bátorsága minden olvasót lenyűgöz.
Istennek elege lett belőlünk 35 csillagozás
Eredeti cím: God Grew Tired of Us
Eredeti megjelenés éve: 2007
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 4
Várólistára tette 33
Kívánságlistára tette 21
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
Szudán szomorú története az alaphangja ennek a könyvnek. A felszabadulást követő önrendelkezés, majd a vallási alapokon megvalósított elnyomás, majd népirtás nem ismeretlen az iszlamizmus területén. Lehet borzongani a menekülttáborok borzalmain, de végül révbe ér a sok szenvedésen keresztüljutott „elveszett” fiú. S ő a legszerencsésebbek közül való. Valahogy visszafogott stílusban szól a szörnyűségekről, s a végén az amerikai élet humora kissé feloldja a szikár komorságot.
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
Kétségekkel vágtam bele az olvasásba, felkészültem egy újabb afrikai meneküléshez, ami hozza a megszokott borzalmakat, így is történt, de ennél sokkal több is. Nem olvastam még ilyen nagy hatású könyvet, ilyen témában.
A könyvet három részre osztanám fel: az első rész, ahol megtudhatunk sok érdekes információt Szudánról, a kultúráról, hagyományokról, életről, ételekről, férfiakról, nőkről. Tényleg nagyon sok hasznos, érdekes és új információt adott az író nekem, amit eddig nem tudtam. A második részben a meneküléssel, menekülttáborokban való életről kapunk képet, ami borzasztó. Hihetetlen viszontagságokon mentek keresztül a szudáni elveszett fiúk, mire viszonylag biztonságos menekülttáborba értek 5év után, amit az ENSZ működtetett. Egyébként rengeteget fordul elő az ENSZ, tényleg nagyon sokat tettek Szudánért, a gyerekekért. Ez a rész, azért is érdekes, mert itt kezdenek el tanulni a menekült gyerekek, és bemutatják, hogy milyen módszerrel tanultak olvasni, írni, számolni. 18 évesen kezdte az alapokat főhősünk, rengeteget tanult, hogy behozza a lemaradást. A harmadik rész pedig már az amerikai életről szól, ahol bemutatja nekünk az író, hogy mit éltek meg ott menekültként, milyen segítséget vagy épp negatívumot kaptak az amerikaiaktól. Egyébként meglepő, hogy mennyi jót, és hogy mennyi jó ember segítette őket.
Ábrázolja a könyv, hogy mennyi mindennel kell egy afrikainak megküzdenie, hogy egy másik kultúrában beilleszkedjen, ráadásul egy civilizált világban. Elképzelni sem tudtam, hogy milyen alapvető dolgok egész mást jelentenek a dinkáknál, mint az amerikaiaknál. Nehéz, hogy amerikai légy vagy dinka, vagy mindkettő? Jól ábrázolja ezt John.
Az egész könyv nagyon izgalmas, érdekes. Tele van új dolgokkal, hagyományokkal, kultúrával és John nagyon szerethető személyiségével. Megszólalnak a könyvben olyan emberek is, akik Johnt kint Amerikában ismerték meg, érdekes az ő oldalukat is olvasni, hogy hogy vélekedtek a szudáni menekültekről, de leginkább Johnról.
A mostani menekültügyi helyzet miatt nagyon aktuális könyv egyébként is, Amerika nem épített kerítést, ezáltal gazdagodtak remek emberekkel, még akkor is, ha ezzel sok kellemetlenséget is kellett felvállalniuk.
Összegezve lebilincselő könyv, ami túlmutat az elvárásaimon.
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
Bevallom, nekem fogalmam sem volt eddig, hogy kik azok az „elveszett fiúk”. Hallottam már a szudáni polgárháborúról, de ennyire részletesen még nem olvastam róla. Azt gondolom, hogy a világon minden gyereknek joga lenne biztonságban felnőni a szülei és családja körében úgy, hogy közben nem éheznek és nem lövöldöznek rájuk. Sajnos ez nagyon nem így van a valóságban és talán csak egyre rosszabb lesz a helyzet.
A könyv szereplőinek korán kellett felnőniük és messzire vándorolni, hogy életben maradjanak. Még ekkor is meg tudtak maradni embernek, bajtársiasság működött köztük. A könyv címe azt sejteti, hogy feladták a küzdelmet, de a főszereplő srácnak végig az adott erőt, hogy kitartott a hite mellett.
Az utolsó fejezetek már az USÁ-ban játszódnak. Néhol vicces, ahogy rácsodálkoznak azokra a dolgokra, amik nekünk természetesek (víz jön a csapból, esik a hó, tele van élelmiszerrel egy üzlet), de ugyanakkor elgondolkodtató is.
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
Azt hiszem ennél jobban nem lehet ötvözni a bánatot, keserűséget, a humorral, az új élet reményével. Teljesen elrepít egy különleges világba, mert annak ellenére, hogy néhol nagyon nyomasztó és kilátástalan, mégis úgy érzed, hogy biztos lesz valami jó is, lesz valami olyan, ami reményt és esélyt ad arra, hogy egy „elveszett fiú” is biztonságra leljen.
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
Nem számítottam arra, hogy ennyire jó lesz ez a könyv.
Bizonyos dolgokban döbbenetesen tárgyilagos, másokban viszont kicsúsznak az érzelmek – ezek rendszerint olyan dolgok, amelyekben lehetetlen volna az azt elszenvedőnek tárgyilagosnak maradni.
Nagyszerűen elhelyezi a dinkákat a világtérképen – és ezt a belső borítón nagyon hasznosnak bizonyult térképre gondolva, és képletesen is értem. Az elején van egy történet, amikor leírja, mi a dinkák magyarázata arra, hogy a világ többi része fejlett, ők pedig hozzájuk képest lemaradtak. spoiler Definiálja magát és a népét, és nem akad fenn olyan dolgokon, amiken mi itt Európában évtizedek óta hörgünk. Nem teszi függővé a hazája és a népe szeretetét attól, hogy éppen hol él.
A fejezetek elején rövid történeti összefoglaló található, ezekben történelemkönyv már ha bármilyen magyar történelemkönyvben lenne szó Afrikáról szerűen le van írva, mi történt a területen az adott időszakban. Ezután John visszaemlékezése következik.
Beszél a gyermekkoráról, és arról, a dinkák hogyan élnek, miben hisznek (hívő keresztények), a hosszú útról, majd a tanulással töltött évekről és arról, hogyan sikerült az Egyesült Államokban beilleszkednie.
Hosszú, embertelen utazásról írt John, egy idő után csak olvastam, olvastam, de akkor vágott igazán fejbe az egész realitása és szörnyűsége, – mert oké, háború elől menekült, táborokban élt, de nem igazán tudtam összehasonlítási alapot, vagy saját élményt társítani ezekhez az információkhoz a dokumentumfilmeken kívül, amiket láttam – amikor a 149. oldalon ez a mondat fogadott: Tizennyolc éves voltam, amikor elkezdtem az első osztályt.
Nagyon arcon vágott. Ez már egy olyan élmény volt, amihez tudtam kapcsolni emlékeket. Én is jártam első osztályba, hat évesen. Én is tanultam az ABC-t, padban, teremben ülve, – nem porba rajzolva, egy fa alatt. Amikor annyi idős voltam, mint John, amikor a táborát megtámadták, és menekülés közben 9000 gyereket (ez annyi, mint Szerencs, vagy Balatonalmádi népessége) a Gilo folyóba lőttek, én a János Vitézt tanultam éppen.
Ezeknek a dolgoknak le kellett ülepednie.
Nagyon sokszor eszembe jutott a menekültválság, hogy azok a felnőttek és gyerekek, akik a Keleti aluljárójában ültek, vajon mit láttak. Az is eszembe jutott, hogy én tudnám-e olyan büszkén mondani, hogy ki vagyok én honnan jöttem, mint John.
spoiler
A jó dolog, hogy ezen még lehet változtatni. A rossz, hogy azon a sok szörnyűségen már nem.
Szerintem több érték maradt velem ebből a könyvből, mint mondjuk a gimis vesszőparipám, a Candide-ből.
Nagyon sokat tanultam, és rengeteget gondolkoztam közben, utána.
Mindenképpen ajánlom.
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
Olvasmányos, érdekes, lendületes visszaemlékezés egy szörnyűségekkel teli gyermekkorra. Borzalmait csak fokozza, hogy eseményei a kézzelfogható közelmúltban történtek.
Aktualitása van most is: vajon hány „John” csatangol ismeretlen utakon, hány keresi családját vagy akár helyét elvadult világunkban?
A kegyetlen valóság ellenére mégiscsak pozitív életút ez. A kitartás, az akarat, a hit története.
(Akinek tetszését elnyerte a kötet, annak ajánlom a következő – hasonló cselekményű- dokumentumregényt: Ishmael Beah: Gyerekkatona voltam Afrikában, amíg ti játszottatok )
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
John Bul Dau története által az elveszett szudáni fiúk egyikének történetével ismerkedhettem meg. Elgondolni is borzasztó, hogy a sorsa nem egyedi, s az még inkább, hogy sokan közülük már nem tárhatják méltatlan életüket a világ elé. A főszereplőnek sajnos nem jut békés gyermekkor, s Amerikába sem kalandos vágytól fűtve jut el. Van helyette háború, éhezés, bizonytalanság, brutalitás. Mégsem éreztem azt, hogy John belesüppedne az apátiába, az önsajnálatba. sokkal inkább jelen volt a remény és a bizakodás soraiban. Voltak szomorú és megható történetek, de nem éreztem hatásvadásznak a könyvet.
A könyv elején a dinka nép életéről, hagyományairól is olvashatunk, s ez mindenképp érdekes volt. Aztán jön a brutalitás, menekülés, nélkülözés, a bizonytalanság kora. Mindaz, amit korábban megismertünk már az enyészeté lett, itt már csak az életet lehet menteni, s sokaknak ez sem sikerül.
A harmadik részben hazájától távol próbál lábra állni az elveszett fiú. Ahhoz, hogy ez sikerüljön nagy kitartásra, akaraterőre van szükség. Az új világban sem könnyű. Gyökereitől távol kell helytállni a közel sem könnyű modern világban. Igaz, hogy itt már vannak segítői, de a legfontosabb, hogy ő maga akarja a helytállást.
Nem könnyű olvasmány, tanulságos, megható.
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
Szinte a csodával határos, ahogy a szerző megmenekült és kiemelkedett a nyomorból. Ahogy olvastam a meneküléséről gyakran felmerült bennem hogy micsoda kitartásra és szívósságra volt szükségük, és ez csodálatraméltó. Az pedig nagy tiszteletet érdemel, hogy nem feledkezett meg szülőhazájáról, s próbál minél többet segíteni.
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
Regényként nem mondanám kiválónak, de megismerhettük a dinka népcsoportot Szudánban, az ottani életet, a főszereplő és több tízezer honfitársának menekülését, a háború miatt majd beilleszkedésüket Amerikába. Olvasmányos, tanulságos, érdekes.
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
Ez a könyv egy eszméletlen életutat mutat be; egy dinka fiú hogyan jut el egy szudáni porfészekből, egészen Amerikáig. Biztos vannak benne hatásvadász részek, de azért édesanyaként többször megkönnyeztem, hogy vannak országok, ahol a gyerekek egyáltalán nincsenek biztonságban. Könnyfakasztó rész, amikor az arabok megtámadtak egy gyerekekből álló menekülttábort, ahol nem volt más kiút, mint a krokodiloktól hemzsegő folyóban úszni, napok óta étlen-szomjan menetelni a forróságban, amikor nincs más folyadék csak a saját vizelet. Az emberi brutalitásnak és kegyetlenkedésnek nincs határa.
Bár a szerző többször utal arra, hogy az elrontott gyarmati politika az oka a sok afrikai villongásnak, de így a fotelben ülve – európaiként – nem tudom megérteni, hogy ilyen nincstelen országok és népek miért írtják egymást. A férfiak hazamennek egy-egy ilyen mészárlás után, és utána végig tudják nézni pl. hogy a gyermekeik szomjan- vagy éhenhalnak, és megelégszenek azzal, hogy legalább a szomszédos néptörzs több tagját lemészárolták?!
Persze a másik oldalról úgyis lehet értelmezni a regényt, hogy az ember sok mindent kibír. Sok mindenen ment keresztül a regény szereplője, mégis teljes értékű emberré tudott válni egy békésebb országban, Amerikában. Örülök, hogy sikerült neki, sajnos több sorstársának azonban nem. A regény kiváló memento számukra.
Népszerű idézetek
Annyi mindenük van, az amerikaiak mégis félig üresnek látják a poharat. Ha ezzel a hasonlattal akarok élni, azt mondhatnám, nekem Kakumában még poharam sem volt.
240. oldal
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
Az első vetítések után újabb interjúk és bemutatkozások sora következett. Sokakkal találkoztam, akikről Christopher azt mondta, híresek. Egy nagyon őszinte és kedves férfival kezet fogtunk és beszélgettünk. Brad Pittként mutatkozott be. Nem hallottam róla azelőtt, megkérdeztem, mivel foglalkozik. Elmondta, hogy ő volt Cristopher dokumentumfilmjének a producere. Később valaki felvilágosított, hogy filmekben is szerepel.
284-285. oldal
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
Nem volt naptárunk, mégis pontosan tudtam, mikor jön a hideg, mert ilyenkor a falu öregei reggel előléptek a kunyhóikból, sétabotjaikra támaszkodtak, és bejelentették az évszakváltozást. Azt mondták, az esti szél változásából érezték meg.
39. oldal
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
Az egyik kedvenc játékomat aluethnek hívták: úgy tettünk, mintha néhány fiút elkapna az oroszlán, és oroszlánná változtatná őket. Kiválasztottunk egy fiút, ő lett az oroszlán. A mező egyik végén állt, az volt az ő területe. A többi fiú a mező másik végén sorakozott fel. Az oroszlán a fiúk közé rontott, akik megpróbálták ellökni, hogy bejussanak a területére, ahol „biztonságban” voltak. Ha az oroszlán elkapta őket,kezét az orrukra tette, és ők is oroszlánná változtak. A játék addig tartott, amíg csak egyetlen fiú maradt. Akkor ő lett az oroszlán, az oroszlánok pedig a fiúk, és újrakezdtük az egészet.
44. oldal
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
Szudán Afrika legnagyobb országa. Területe két és fél millió négyzetkilométer, nagyjából megfelel Nyugat-Európa területének. Függetlensége kivívásának évében, 1956-ban népszámlálást tartottak, mely szerint kevéssel több mint tízmillió lakosa száztizennégy eltérő nyelvet beszélő, ötszázhetvenkét különböző törzshöz tartozott.
27. oldal
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
A történelem mifelénk olyan, akár a Nílus. Sok oldalága van, megállás nélkül folyik, és a legkülönbözőbb területeket köti össze hosszú, tiszta vizű folyamaival.
32. oldal
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
A végén azt mondta, felolvassa a névsort, és amikor a nevünkhöz ér, egy teljesen új szóval kell válaszolnunk. Idegen nyelven van, figyelmeztetett. Ez lett az első angol szó, aminek megismertem a jelentését. […]
– John Bul Dau! – szólított Atak.
– Yes! – feleltem.
Jó szó volt. Yes, jelen vagyok. Yes, meg akarok tanulni olvasni és írni és a matematikát, és fel akarom fedezni a világot, a folyókat, a városokat, az embereket, az autókat, a repülőgépeket és a… mindent, mindent. Azt gondoltam, ha tanulok, gondozó leszek vagy tanár vagy pilóta vagy gépszerelő. Megtanulhatom, hogyan készítsek dolgokat, mondjuk repülőgépeket, amelyek az égen szállnak, és akkor legyőzhetem a kaftánosok Antonovjait. Mindenféle jót tehetek magammal és a népemmel. Yes, yes, yes.
150-151. oldal
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
A következő faluhoz, Pakokhoz érve ugandai lázadó harcosokkal találkoztunk, akik Szudánban kerestek menedéket. Micsoda őrült világ! Minden ország lángokban áll körülöttünk, a lázadók hazájuk határain kívülre menekülnek, hogy aztán egy újabb háború tépázta földön találják magukat.
127. oldal
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
Ekkor utaztam először autón. Életemben először gyorsabban mozogtam az antilopoknál és az oroszlánnál, és egy pillantásra betekintést nyertem a modern világba: gyors, elmosódott és kaotikus.
140. oldal
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
A nyugati újságírók által megkérdezett fiúk reményüket és hitüket fejezték ki, hogy életük jóra fordul. – Pap szeretnék lenni – mondta egy tizenhárom éves. – Ha nem pap, akkor orvos. Ha nem orvos, akkor tanár. – Egy másik azt felelte: – Ha felnövünk, királyok akarunk lenni. – Mire egy harmadik is közbeszólt: – Én segélymunkás akarok lenni, hogy élelmet adhassak!
A tábori lelkész, aki ismerte a történetünket és vágyainkat, azt nyilatkozta: – Csak akkor lehet jövőjük, ha itt béke lesz.
149. oldal
John Bul Dau – Michael S. Sweeney: Istennek elege lett belőlünk 91% Egy szudáni elveszett fiú emlékei
Hasonló könyvek címkék alapján
- J. Nozipo Maraire: Zenzele 90% ·
Összehasonlítás - David Wilkerson: Kés és kereszt 94% ·
Összehasonlítás - Melissa Fay Greene: Nélküled nem létezem 94% ·
Összehasonlítás - Hulej Emese: Egy Teleki gróf Afrikában 93% ·
Összehasonlítás - Roald Dahl: Roald Dahl meghökkentő élete 92% ·
Összehasonlítás - Richard P. Feynman: „Mit érdekel a mások véleménye?” 90% ·
Összehasonlítás - Anne Eisner Putnam – Allan Keller: Nyolc év Kongó törpéi között ·
Összehasonlítás - Pat Robertson: Az élő Istennel jártam ·
Összehasonlítás - Ashlee Vance: Elon Musk 86% ·
Összehasonlítás - Peter Hathaway Capstick: Az utolsó elefántvadász ·
Összehasonlítás