The ​Boy in the Striped Pyjamas 70% 20 csillagozás

Több könyvet is olvastam már ebben a témában, de nekem valahogy ez a leghatásosabb. A gyermeki szemszöget én nagyon hitelesnek és jól kidolgozottnak látom. Bruno egy nagyon szerethető karakter, aki mindig kíváncsi és elég bátor is hozzá. A regényben az ő szemszögén keresztül látjuk a dolgokat, és a háború borzalmait. Érdekesnek találtam ezt a fajta ábrázolást, és szerintem nem hiába kapott több díjat is a szerző ezért a könyvéért.

http://discussion.blog.hu/2015/05/26/mit_tartogat_a_tuloldal

A filmet hamarabb láttam, mint a könyvről tudomást szereztem volna, de mivel nagyon tetszett a film, és bevallom, hogy a szememet kisírtam rajta, ezért tudtam, hogy el kell olvasnom.

Nos, a holokauszt-téma mindig felkapott lesz, amíg világ a világ, mert a borzalmak kiapadhatatlan történetforrást jelentenek. Nem ez az első ilyen könyv, amit olvastam, de nem is az utolsó, de mint mindegyik, ez is nagy nyomot hagyott bennem.

Tetszett, hogy egy ártatlan gyermek szemszögéből olvastuk a történetet, de mégis megvolt a háttértudásunk, hogy kiegészítsük azt, amit Bruno nem értett (először nem esett le, Bruno mit akar az állandó out-with kifejezéssel. Aztán kiejtve megértettem.).

Nagyon hangsúlyos ebben a történetben a magány, a kirekesztettség érzése. Brunoval senki sem törődik, így a történet végén mindenki hibásnak érezheti magát. Szépen le volt írva ez a lelki folyamat, ahogyan boldog kisfiúból szomorú, mellőzött gyermekké vált. Ez a történet, a holokausztot a nem szokványos oldalról közelíti meg, legalábbis nem szigorúan. Megmutatja egy náci tiszt és családja életét, de bepillantást enged a haláltáborok világába is. Két gyermek nézőpontját állítja párhuzamba, két ellentétes világból, akik nem értik, mi történik körülöttük.

A végkifejlet pedig…arra nincsenek szavak.

Pár éve láttam a filmet, az már lelőtte a csattanót, úgyhogy nem volt annyira nagy durranás a könyv, mint amilyen lehetett volna. Meg amúgy vannak benne elég valószerűtlen dolgok is. Nem nagyon foglalkoztam soha a témával, de elég nehezen tudom elképzelni, hogy pl. csak úgy simán meg lehetett volna emelni a kerítés alját, meg hogy csak úgy őrizetlenül hagytak volna bárkit a kerítés mellett ücsörögni.

Kifejezetten szeretem, amikor gyermeki szemmel követhetjük végig az eseményeket. Maga a holokauszt nem könnyen emészthető téma, még ha durvább eseményeket egyértelműen leírva nem is találunk, csak utalásokat rá. Tetszett a Bruno és Smuel között kialakult barátság, bár Brunot annyira nem tudtam megkedvelni, mint Smuelt.
Sok mindent lehetne írni a holokausztról, kegyetlenségről és így tovább, de ezek annyira egyértelműek, hogy kár ecsetelgetni. Nagyon szeretem az ilyen témával foglalkozó könyveket, még akkor is, ha nem nyerik el 100%-osan a tetszésem a történet bizonyos elemei.
Ennél a könyvnél talán Bruno tudatlansága, együgyűsége zavart a legjobb, azt hiszem egy kicsit túlzásba vitte az író. Ennek ellenére nagyon tetszett a könyv, kár lett volna kihagyni.