Időparadoxon 16 csillagozás

John Boyd – Philip Zimbardo: Időparadoxon

A ​híres-hírhedt stanfordi börtönkísérletek atyja, Philip Zimbardo szociálpszichológus kollégájával, John Boyddal több évtizedes kutatásaik során arra a következtetésre jutottak, hogy az időhöz való viszonyunk – anélkül hogy tudnánk róla – döntően befolyásolja a magánéletünket, munkánkat, karrierünket, viselkedésünket és kapcsolatainkat. Érdemes mielőbb végiggondolnunk, mennyire vagyunk az élvezeteket hajszoló, kockázatvállaló jelenhedonisták; az élet sorszerűségét elfogadó jelenfatalisták; a régi szép időket boldogan időző múltpozitívak; a kudarcokról és elszalasztott lehetőségekről panaszkodó múltnegatívak; célokért megvalósításáért küzdő jövőorientáltak vagy a spirituális életet hirdetők transzcendentalisták. Ha tisztázzuk az időhöz való viszonyunkat, könnyebben kezelhetjük mindennapi problémáinkat, konfliktusainkat és sikeresen elkerülhetjük a hibás döntéseket. A szerzők ezért olyan – ma már világszerte sikerrel alkalmazott – módszert dolgoztak ki, amellyel mindannyian… (tovább)

Eredeti cím: The Time Paradox

Tartalomjegyzék

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2012
476 oldal · ISBN: 9789633040768 · Fordította: Kőrös László

Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 12

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
govica
John Boyd – Philip Zimbardo: Időparadoxon

Az alapötlet jó, a téma jelentősége tényleg nagy. Kicsit szkeptikus vagyok, hogy mennyire változtatható meg egy egyén taglalt beállítódása, bár nem gondolom, hogy genetikus lenne az időhöz való viszonyunk. De Zimbardonak volt már más állítása is, amit szkeptikusan fogadtam, lásd Hősöt tere program – egész Magyarországot akarjuk megváltoztatni, és mára (másfél év alatt) mérhető eredményeket értek el. Nagyon sokra tartom a munkásságát, őt magát hiteles személynek. A saját példányomat dedikálta, beszélgettünk is egy kicsit. Így talán érthető, hogy mérhetetlenül elfogult vagyok a könyvvel szemben. Mindannyiunknak azt kívánom, hogy még sokáig éljen, és vigye sikerre a kidolgozott módszereit.

>!
AnZsu_01
John Boyd – Philip Zimbardo: Időparadoxon

Továbbra is nagy kedvencem Zimbardo és az írásai. Könnyen érthetően fogalmaz, néhol kicsit önsegítő jellegű könyv, néhol túlzottan az amerikai mentalitás süt belőle. Van, hogy sokszor ismétli önmagát, de nekem ezekkel semmi bajom. Második olvasásra voltak részek, amelyeket felületesebben olvastam, de a fő gondolatoknál volt, hogy többször is vissza kellett lapoznom, mert annyira elgondolkodtatott, hogy csak úgy pörgött az agyam. Szerintem azért jó ez a könyv, mert egy új megközelítést ad, ahhoz, hogy hogyan kezeljük az időt, illetve magunkat, hogy minél harmonikusabban működjünk a múltunkkal és jövőnkkel kalkulálva a jelenünkben.

>!
adhd
John Boyd – Philip Zimbardo: Időparadoxon

Jobbra számítottam. Úgy éreztem a könyvnek nincs „mélysége” csak „szélessége”.

>!
nola P
John Boyd – Philip Zimbardo: Időparadoxon

Csalódás volt. A lényegi információk körülbelül a könyv negyedét tették ki, a háromnegyed része felesleges szócséplés, kicsit arra emlékeztetett, amikor főiskolai beadandónál azzal küszködtem, hogy meglegyen az elvárt karakterszám. Ezerféleképpen fogalmazta meg ugyanazt, tele van ismétlésekkel, és sokszor azt éreztem, a semmiről szól. Ráadásul kicsit önsegítő-könyv hangulata is van. Kár érte, érdekelt volna a téma…

>!
szikszai_2 P
John Boyd – Philip Zimbardo: Időparadoxon

Zimbardo ismét nagyot alkotott! Ismét sikerült teljesen átformálni a gondolkodásomat. Az időről és a viselkedésemről eddig nem így gondolkodtam, viszont az olvasottak tükrében sok történést már megértek magammal kapcsolatban.
Tanulságos, elgondolkodtató és zseniális!

>!
Madovick
John Boyd – Philip Zimbardo: Időparadoxon

Szeretem, amikor pszichológusprofesszorok írnak ismeretterjesztő könyvet a szakterületükről, de úgy érzem, Zimbardo itt túlságosan populáris hangnemet üt meg. Nagyon sok az üres szócséplés a könyvben és emellett például nem derül ki, hogy a különböző időprofil skálák hogyan korrelálnak egymással, mintha a szerzők nem is tennék világossá, hogy itt tulajdonképpen nem típusokról, hanem vonásdimenziókról van szó. Szerintem a populáris hangnemet és a nagyobb tudományos igényességet össze lehet egyeztetni, itt azonban ez nem sikerült.

>!
czenegabi
John Boyd – Philip Zimbardo: Időparadoxon

Miért is szeretem Zimbardo könyveit?
Nem akar abszolút igazságot rám erőltetni.
Mindig igyekszik adatokra támaszkodni.
Próbál érvekkel meggyőzni.
Pozitív életszemléletű.
A könyv elolvasása után úgy éreztem, hogy ez lehet Zimbardo pályafutásának és szemléletének zárása. Mintha az egész életesszenciája benne lenne.
Máris érzem a könyv hatásait: máshogy gondolok az egyes idősíkokra és ismét motívációt érzek arra, hogy változtassak az életemen és elhiszem, hogy ez lehetséges.


Népszerű idézetek

>!
jendre P

Kutatásaink szerint azonban az emberek elégedettebbek, ha nem anyagi javakba, hanem élményekbe, például vakációkba, illetve értelmes társadalmi kapcsolatok kialakításába ruháznak be.

35. oldal

>!
jendre P

A depressziós ember nem a jövőbe tekint, hanem a múltba, így próbálja enyhíteni depresszióját, úgy érzi, valamiképpen segíthet problémái megoldásában, ha újra és újra eltöpreng tünetei okain. … Ez a fajta gondolkodásmód, gyorsan fajul kártékony, lefelé tartó spirállá, amely súlyosbítja és elnyújtja a depressziót.

269. oldal

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
>!
jendre P

Nem tudjuk megváltoztatni a múltat, de annál inkább a hozzá való viszonyulásunkat.

131. oldal

>!
Zúzmara

Sigmund Freud gyanította, hogy amikor szerelmesek vagyunk, a pszichés betegség egy igen sajátos esetétől szenvedünk: olyan jelenorientált értelmi fogyatékosokká válunk, akik süketek a jövő szavára. Olyan dolgokat teszünk, amelyeknek hosszú távú céljaink összefüggésében semmi értelmük, és akkor még udvariasan fejeztük ki magunkat. A szerelem mindnyájunkból boldog és készséges idiótát csinál.

324. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
jendre P

A múlthoz.való pozitív hozzáállás tükrözhet pozitív eseményeket, amelyeket emberek csakugyan átéltek, vagy pozitív beállítottságot, amely lehetővé teszi, hogy az egyén nagyon nehez helyzetekből is a lehető legjobbat hozza ki. Pszichológiai szempontból az, ami az egyének hite szerint a múltban történt, erősebben befolyásolja jelenbeli gondolataikat, érzelmeiket és viselkedésüket, mint ami csakugyan megtörtént.

95. oldal

>!
Szelén

Udvarias társalgás során többnyire kerüljük a politikai vitákat. Olyan kapcsolatokra tartogatjuk, amelyek kibírják a konfliktusokat, vagy olyan emberekre, akiket valamiért szeretnénk elidegeníteni magunktól.

373. oldal, 10. fejezet - Üzlet, politika és a saját idő (HVG Kiadó, 2012)

>!
Szelén

A társadalom jövőorientált büntetéssel sújtja a jelenorientált bűnözőket. (…) A jelenorientáltak esetében azonban a börtönnek nincs különösebb jelentősége. Ha valakinek nincsenek fogalmai a jövőről, vagy úgy gondolja, hogy számára nincs jövő, az nem is vehető el tőle.

386. oldal, 10. fejezet - Üzlet, politika és a saját idő (HVG Kiadó, 2012)

>!
nola P

(…) az időérzékelés kognitív folyamat, ezért ki van szolgáltatva illúzióknak, amilyen például a Necker-kocka is.
Általában minél több kognitív műveletet végzünk egy adott periódusban, annál hosszabbnak érzékeljük az eltelt időt.

39. oldal, 1. fejezet - Miért fontos az idő? (HVG Könyvek, 2012)

>!
Szelén

Egytől egyig saját időperspektívánkon szűrjük át a politikai információkat és a dezinformációkat. Ezt azonban nagyrészt az oktatási rendszernek köszönhetjük, amelyet politikusok kezdeményeznek, majd kormányzatok uralnak és határoznak meg. Ez alapvetően meghatározza időperspektívánkat. A kormányzatok intézményeket hoznak létre, amelyek időperspektívákat tanítanak, hogy a nép úgy szavazzon, hogy fenntartsa a kormányt és az általa létrehozott intézményeket.

380-381. oldal, 10. fejezet - Üzlet, politika és a saját idő (HVG Kiadó, 2012)

>!
Szelén

Oktatási rendszerünk elsődleges célja a jelenhedonista gyerekek domesztikációja és olyan jövőorientált felnőttekké való átalakítása, akik készek elfoglalni helyüket a gyárban, a gyártósoron. Az iskola kiűzi a jelenhedonista gyerekekből „vad” időfelfogásukat, és helyette a civilizáltabb jövőorientációval ruházza fel őket, amely biztosítja, hogy viselkedésük kiszámítható és irányítható legyen, ugyanúgy, ahogyan a társadalom többi tagjáé.

382. oldal, 10. fejezet - Üzlet, politika és a saját idő (HVG Könyvek, 2012)


Hasonló könyvek címkék alapján

Egry Gábor: Otthonosság és idegenség
Detlef Linke: Az agy
Annelys de Vet – Bujdosó Attila: Magyarország szubjektív atlasza
Varga Katalin: Barátom, Bonca
Oravecz Imre: Kaliforniai fürj
James Lecesne: Trevor
Thomas Hylland Eriksen: Etnicitás és nacionalizmus
András László: Egy medvekutató feljegyzései
Örkény Antal – Székelyi Mária – Csepeli György – Poór János – Várhalmi Zoltán: Nemzeti érzés és európai identitás
Petkova Adriana Papadopulosz: Bolgárok Magyarországon