G. 13 csillagozás

John Berger: G. John Berger: G.

John ​Berger öt regénnyel a háta mögött a modern angol irodalom legjelesebbjei közé számít – noha eredetileg művészettörténészként szerzett hírnevet. A G. a világirodalom egyik örökkön visszatérő, nagy témája, a Don Juan-motívum újraértelmezése. G. a főszereplő, azaz Don Giovanni reinkarnációja 1886-ban, négy évvel Garibaldi halála után jön a világra egy Európában utazgató gazdag és emancipált amerikai nő és egy levernói nagykereskedő törvénytelen gyermekeként. Vándorlásai közben élete összefonódik a múlt és jelen történelmének eseményeivel, a vég az osztrák-magyar Triesztben éri utol, ahol eljön érte a Kővendég. G. látszólag passzív, mégis valósággal az életerő forrása, nem személy, hanem mítosz. John Berger értelmezése szerint a szabadság princípiumát testesíti meg, pillantása felszabadítja a meghódított nőkben rejtett valódi énjüket, kiszabadítja őket abból a testi-lelki kényszerzubbonyból, amelybe a polgár erkölcse és társadalma kényszeríti birtoktárggyá alázott asszonyát. John… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1972

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek

>!
Európa, Debrecen, 1982
372 oldal · ISBN: 9630723352 · Fordította: András T. László
>!
Európa, Budapest, 1982
372 oldal · ISBN: 9630731150 · Fordította: András T. László
>!
Európa, Budapest, 1976
388 oldal · ISBN: 9630705419 · Fordította: András T. László

Enciklopédia 10

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · London


Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Wish P
John Berger: G.

Egy osztálytársam anyukájánál láttam ezt könyvet még általános iskolában és tulajdonképpen azóta el akartam olvasni. Nos vártam rá 30 évet és így eléggé idejétmúlt lett ez az olvasás. Egyáltalán nem kötött le a könyv. Talán 20-as éveimben jobban tetszett volna…

>!
Kritty
John Berger: G.

Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan könyv van, amit egyszerűen képtelen vagyok elolvasni. Sajnos a „G” ide tartozik.

>!
Adriaticum 
John Berger: G.

Tényleg jó a könyv! Nekem kicsit túl bő lére volt eresztve helyenként, de vannak benne rendkívüli gondolatok, képek. Majd idézek párat, ami megfogott. Az nagyon tetszett, hogy minden mesterkéltség nélkül, tökéletesen adta vissza a könyv a XX. század elejének világát.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a hosszabb leírásokat, elmélkedéseket, csapongó lélekboncolgatást. Kicsit Bíró Lajos Molitor házának hangulatát idézte számomra a könyv.

>!
giggs85 P
John Berger: G.

Ez egy tipikusan olyan könyv volt, ami az elején tetszett, aztán folyamatosan zuhant a szememben.
Ennek oka pedig az író stílusa. Egyrész képes nagyon jó helyzeteket, vagy párbeszédeket teremteni, de minden apró eseményt elkezdi kommentálni és más-más szempontokból megítélni. Pl.:elemzi a milánói időjárást, a 19. század végi társadalmat, a Garibaldi szerepét az olasz nép szemszögéből, a búr háborút, stb., stb. És mindezt, mondjuk egyetlen mozdulat, vagy mosoly magyarázataként.
Ez így sok. Rendkívül sok. Mindenütt megakadunk, ha kell, ha nem.
Nekem ez így nem jött be.

>!
Katherine_Grey
John Berger: G.

Különleges stílusbravúr: érzelmi, stílusbeli és történelmi megidézése a 19. századnak, közben teljesen posztmodern regény. Talán épp ezért azonban kissé modoros. De olvasni – jó.


Népszerű idézetek

>!
Nazanszkij 

Ki rajzol engem
papír s ceruza között?
Egy nap majd megítélem a képet
de az aki ítél
nem az a nő lesz, ki most
oly felajzva ül modellt.

197. oldal, 6, A hasonlóság természete (Európa, 1982)

>!
Nazanszkij 

Ismeri már a benső félelmeit. Mint teli csuprot cipeli. A legfontosabb, hogy ki ne loccsintsa, mert akkor fékezhetetlenül eláraszt mindent.

57. oldal, 2, Két férfi (Európa, 1982)

>!
Nazanszkij 

A női szem (s ritkán a férfié is) tud úgy nézni, hogy nincsen benne se büszkeség, se bocsánatkérés, nem kérlel, és nem is ígér semmi kalandot. Mint általában a szemek beszéde, ez is fölfogható; de e kifejezés nem szól senki másnak, a szó szokványos értelmében: nem vesz tudomást a fölfogóról. Ez a kifejezés nem jelentkezhet gyermek szemében, mert a gyerekek mit sem tudnak önmagukról; a legtöbb férfi szemében sem, mert a férfiak óvatosabbak ennél; az állatok szemében sem, mert azok nincsenek tudatában az idő múlásának. A romantikus költők úgy vélték, e tekintet révén egyenesen belátnak a nő lelkébe. De ily módon áttetszőnek fogták föl azt, ami épp a legkevésbé áttetsző dolog a világon. Ez a nézés azt hirdeti, hogy önmagával azonos; nincs több ilyen nézés. Ha valamihez hasonlítható, csak a virágok színéhez. Olyan, mint a magát kéknek hirdető heliotrop. Társaságban az ilyen tekintetek hamar kialszanak, mert nem ösztönzik a társalgást, sem az eszmecserét. Az ilyen tekintet a társadalmi ott nem lét.

229. oldal, 6, A hasonlóság természete (Európa, 1982)

>!
Nazanszkij 

Minden férfinak van egy barátja, akinek van pisztolya.

223. oldal, 6, A hasonlóság természete (Európa, 1982)

>!
Nazanszkij 

Az 1910-es esztendőben, amely (…) nem volt rendkívüli, több mint félmillió olasz vándorolt ki, hogy munkát találjon, és elkerülje az éhhalált.

196. oldal, 6, Karl Marx a lomtárba került (Európa, 1982)

>!
Nazanszkij 

A hagyomány a természettel szoros, de különleges kapcsolatban állítja elénk az embereket. Ezeket az embereket nem rontotta meg a kényelem, mégis szabadok; nem kényszerülnek a természet kizsákmányolására. Úgy lépnek be a természetbe, ahogyan az úszó lép a folyóba, akinek nem kell a túlsó partra érnie. Játszadoznak az áramlásban, belemerülnek, mégsem belőle valók. Elsodródásukat azok az idő szentesítette szabályok akadályozzák meg, amelyekhez fenntartás nélkül ragaszkodnak. Ezek a szabályok bizonyos tárgyak és helyzetek kezelésére vonatkoznak – puskákra, csizmákra, iszákokra, kutyákra, fákra, dámvadakra s a többire. Ily módon a természet (belső vagy külső) erőit sohasem engedik felgyűlni; a szabályok mindig megteremtik a nyugalmi állapotot, akár a zsilipek a folyóban. Az ilyen emberek istennek érzik magukat, mert az a benyomásuk, hogy esztétikai rendet kényszerítenek a természetre pusztán a maguk szertartásos beavatkozásainak időzítése és stílusa által.

101-102. oldal, 4 (Európa, 1982)

>!
Nazanszkij 

Camille elnézi őket, amint föl-alá járkálnak a sírkövek mögött, amelyek időrágta romlásukban félig evett szendvicsekre emlékeztetnek.

228. oldal, 6, A hasonlóság természete (Európa, 1982)

>!
Nazanszkij 

Tudod, miért álmodsz rosszakat?, kérdezte Jocelyn. Mert keveset tartózkodol a szabadban. Nem mozogsz eleget. Nagyon sokat vagy a házban. Nőnek való élet az, nem férfinak. Többet kéne kijárnod velem a szabadba.

100. oldal, 4 (Európa, 1982)

>!
Nazanszkij 

Domodossola, akárcsak Brig, zsúfolásig van telve újságírókkal és a repülés lelkes híveivel. Szűk, macskaköves utcák városa. Háztetőit szabálytalan, piszkosvörös kőcserepek fedik, olyan színűek, mint Gondo sziklái. Felülről nézve az előreugró ereszek elfedik az apró utcákat, és az egész város úgy fest, mint fekete-vörös palacserepek szétszórt halmaza egy földcsuszamlás után.

197. oldal, 6, A hasonlóság természete (Európa, 1982)

>!
Nazanszkij 

Camille megérinti hajának szegélyét, és rábámul a saját kezére. Feltűnően apró és finom, csuklója és alsó karja szintén. Olyan frissnek és bonyolultnak akar látszani, mint a hófehér csipke (eszébe jut egy valaha látott festmény, amely hintázó lányt ábrázol egy montpellier-i kertben; ennek a lánynak az alsószoknyáját szegélyezte ilyen patyolatfehér csipke). Ilyennek akar látszani ezen a zöld, buja vegetációjú távoli vidéken, pár perccel kényszerű visszatérése előtt Párizsba, ahol több a ruha, mint a fa, és az utcák olyanok, mint a szobák.

226-227. oldal, 6, A hasonlóság természete (Európa, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: Párizs

Hasonló könyvek címkék alapján

Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene
Julian Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt
William Golding: Beavatás
Alan Hollinghurst: A szépség vonala
Ian McEwan: Szombat
Ian McEwan: Amszterdam
David Storey: Saville