Stanley ​Kubrick 8 csillagozás

Spielberg meghal és a mennybe jut, de a Paradicsom kapuján nem engedik be: Isten nem kedveli a filmrendezőket. Egyszer csak arra biciklizik egy kopottas, kopaszodó alak foltos kordnadrágban és elnyűtt tornacipőben.
„Nem Stanley Kubrick az?” – kérdezi Spielberg.
Szent Péter zavart pillantást vet a biciklista. „Nem, az az Isten. Csak képzeli, hogy ő Stanley Kubrick.”

Kubrick egész egyszerűen nem tudta megragadni az üdülő tisztán embertelen gonoszságát – panaszolta [Stephen King a Ragyogással kapcsolatban]. – Úgyhogy inkább a szereplőkben kereste a rosszat, családi tragédiát csinált a filmből, csupán bizonytalanul természetfölötti felhangokkal. Ez volt az alapvető probléma: mivel nem tudta elhinni, mások számára sem tudta hihetővé tenni a sztorit. Az igazi baj, hogy Kubrick úgy állt neki horrorfilmet készíteni, hogy láthatóan nem érti a műfajt.

Murray Melvin emlékeiben: „Stanley a teljesítőképességem határáig hajszolt, és minden alkalommal hibáztam. Látott valamit a játékomban, amit ki akart hozni. Negyvennyolc felvételt készítettünk. Még mindig nem tudtam megcsinálni. Rövid szünetet rendelt el. Amikor újrakezdtük, a csapós fiú azt mondta, »109, egyes felvétel«. Azonnal elfelejtettem a szövegemet. Megváltoztatta a számozást a táblán, hogy ne feszélyezzen a dolog. Újabb huszonhét felvételt készítettünk, mire végül azt mondta: »OK, Murray. Ezzel már megyek valamire!« A kamera mögött valaki azt dünnyögte: »lefogadom, hogy a harmadik felvételt fogja használni.«“

331. oldal

Ophuls a színészvezetés tekintetében is inspirálta Kubrickot. Ahogy Peter Ustinov, a Lola Montés cirkuszigazgatója mondta: „Max szerette a békebeli tiszteket, végletes haszontalanságukat, a férfiasság iránti kötelezettségüket, a képzelt megaláztatások miatti ingerlékenységüket és a nagylelkűségüket, amivel kiirtották egymást a becsület mezején és helyet csináltak a fiatalabbaknak. De a megjegyzései sosem voltak destruktívak, úgy kezelte figyelme tárgyait, mint a ritka borokat, mintha megsemmisülne a kor abszurditása, ha óvatlan mozdulattal nyúlunk az üveghez, amiben a ritka nedűket tárolják. Gyengéd zsarnok volt, aki beleszerelmesedett, és nem is kicsit abba, amit az intelligenciájával ki nem állhatott.”

118. oldal

Wendy Torrance szerepére Kubrick a magas, lapátfogú, texasi Shelley Duvallt válaszotta, akinek filmes tapasztalata – egy rövid jelenésen kívül Woody Allen Annie Halljában – kizárólag Robert Altman laza szerkezetű, gyakran improvizált filmjeire korlátozódott. Szokatlan volt számára a hagyományos hollywoodi stúdiók fegyelme, nem beszélve egy Kubrick-produkció szigoráról, így nehezére esett az alkalmazkodás és nem nyújtott túl meggyőző alakítást.