Bolyongás ​az elvarázsolt kastélyban 12 csillagozás

Széppróza nyomtatásra, magnóra és élőbeszédre
John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban

A kitűnő amerikai írót Az út vége című regényéből ismerheti a magyar olvasó, ebből a nagyon olvasmányos, fordulatos, hagyományos eszközökkel megírt történetből. A Bolyongás az elvarázsolt kastélyban egészen másfajta kötet. Nem egyszerű novellagyűjtemény, hanem rövidebb lélegzetű szépprózai művek sokszorosan megszerkesztett sorozata, amelynek rejtett hőse maga az elbeszélő és az elbeszélés. Ahány írás, annyiféle technika – és az egészet bonyolult motívumrendszer egyesíti és teszi végül is az eposzi hős útjának fájdalmasan mulatságos torzképévé, amely mögött minden játékon és trükkön túl felismerszik a jelen kori Amerika eposziatlan-valósága.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár

>!
Európa, Budapest, 1977
284 oldal · ISBN: 963071390X · Fordította: Abádi Nagy Zoltán

Kedvencelte 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
Bla I
John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban

John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban Széppróza nyomtatásra, magnóra és élőbeszédre

Hogy-hogy nem, magam is csodálkozom rajta, de az utóbbi időben egyre többször kerül a kezembe posztmodern irodalom. Hogy mi ennek a pontos oka jelenleg még nem tudom. Tán, hogy viszonylag sok kötet van a házikönyvtárban, (közel ötezer), s a vak könyvbeszerző is talál szemet – ha szabad így módosítani a közmondást. Vagy az utóbbi kor olvasási divatja hat rám is, hogy Alain Robbe-Grillet, Thomas Pynchon, Esterházy Péter, John Barth kerül a kezembe – részben tudatosan, részben véletlenül –bár tudom, hogy minden véletlen egyúttal – más szempontból – szükségszerű is. De nem szeretnék filozófiai fejtegetésekbe/rejtegetésekbe bocsátkozni, csak azt érzem: nagyon széles skálán mozog ez a posztmodern irodalom, amely nekem, mint tulajdonképpeni „őskövületnek” új felfedezés. Míg Robbe-Grillet és Pinchon tetszett, Esterházyért tudtam lelkesedni, nem nyűgözött le a következő javaslat: John Barth, aki egyébként a posztmodern legjelentősebb amerikai szerzője a Bolyongás az elvarázsolt kastélyban című kötete elejére egy lapszéli feliratot tett. Arra kéri az olvasót, hogy vágja ki és Möbiusféle szalagként ragassza össze. A szalag két egymásba fonódó oldalának szövegei ezzel végtelenül összekapcsolódnak, és számtalanszor el lehet mondani a posztmodern történet alapelvét: „volt egyszer egy elbeszélés, amely arról szólt, hogy volt egyszer egy elbeszélés, amely arról szólt, hogy…”- és így tovább. Szóval Barth posztmodern irodalmának kifejezett terepe a nyelv, s mikor a nyelvművelés csak önmagáért valóvá válik –mondanivaló nélkül –, valahogy minimalizálódik az érdeklődésem. Lehet, hogy Barth kötete korszakos jelentőségű volt a maga idejében, nekem – biztos a korom miatt – kifejezetten nem tetszett.

>!
Rocco
John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban

John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban Széppróza nyomtatásra, magnóra és élőbeszédre

Az amerikai posztmodern egyik legfontosabb kötete 1968-ban jelent meg. A kor felfokozott, túlfűtött politikai légköre, a diáklázadások nem jelennek meg benne, viszont annál inkább a játékosság és az önreflexió – a maga területén ez épp olyan lázadás mint a politikában a diákoké.
A könyv főszereplője a nyelv.
Vannak befejezetlen mondatok, a hasonlatokból a „mint” marad meg, tehát az olvasó döntése szükséges, hogy lezárja a gondolatot. Van ahol „melléknév főnév” jelzi, hogy itt egy jelzős szerkezet következne. Az első „Keretmese” című elbeszélésben az olvasónak Möbius szalagot kell létrehoznia a szövegből, és az így önmagába visszatérő végtelenné válik.
A címadó elbeszélés elvarázsolt kastélya is az írásról szól. Ambrose, az eltévedő kisfiú, történeteket talál ki, közben folyamatosan kiigazítja magát: fordulatosabb cselekményt, pergőbb dialógust, kevesebb leírást vár a történettől, azaz saját magától. Ambrose képzeletben bejárja saját történetének több lehetséges lezárását is: pl. örökre a kastélyban reked, és haláláig csak meséli a történeteket, de azt feljegyzi egy alkalmazott, vagy az alkalmazott lánya, aki szerelmes lesz belé, vagy csak felnő, megházasodik, családjával visszatér a kastélyhoz, ahová a fia is be akar menni, ő pedig magához szorítja és a feleségére mosolyog; vagy inkább felnő és elvarázsolt kastélyokat fog gyártani mások szórakoztatására.
Lehetne folytatni. Én magam kitaláltam még néhány hasonló befejezést, privát használatra.
Aki szereti az ilyen játékos történeteket, annak ez a könyv jó szórakozás lesz.

>!
macs
John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban

John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban Széppróza nyomtatásra, magnóra és élőbeszédre

Az elbeszélő eltéved a banális történetek végtelen ismétlődésében. A történet eltéved önmaga létének megkérdőjelezhetőségében. Játék az olvasó elveszejtéséért.


Népszerű idézetek

>!
macs

Abban reménykedem, hogy teljesen reménytelen fikció vagyok. Amíg mesélünk, élünk.

Önéletrajz

John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban Széppróza nyomtatásra, magnóra és élőbeszédre

>!
Frank_Spielmann I

Anyám állítólag futó hangulat volt csupán. Gyorsabban is futhatott volna.

55. oldal

John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban Széppróza nyomtatásra, magnóra és élőbeszédre

>!
Frank_Spielmann I

Egy kis crise d'identité a kedvedért.

55. oldal

John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban Széppróza nyomtatásra, magnóra és élőbeszédre

1 hozzászólás
>!
Mandula8

Te, aki meghallgatsz, adj életet.

John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban Széppróza nyomtatásra, magnóra és élőbeszédre

>!
Mandula8

„ , „ , „ , „Beszélj” kiabált a nászi ágyon Meneláosz Helenérre,’ „emlékeztettem Helenét trójai hálószobájában,” vallottam tovább Eidótheiának a fövenyen,’ jelentettem ki Próteusznak a sziklabarlang szájánál,” biztosítottam Helenét a hajón,’ meséltem legalább Peiszisztratosznak spártai palotámban,” mondom magamnak, bárki vagyok és – hol.

John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban Széppróza nyomtatásra, magnóra és élőbeszédre

>!
Cicu

A szokványos hajmeresztő nyitás. Bocsánat, ha zavarom az Irodalmi Fejlődést, kezdte Ő, olyan hangon, amely jelzői mellékmondat, jóindulatú csúfolódást sejtetett, holott védekező volt és töléletlenül leplezte a rosszindulatát.

145. oldal

John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban Széppróza nyomtatásra, magnóra és élőbeszédre

>!
Cicu

Valamikor réges-régen még kielégítették a szerencsés, találó fordulatok meg technikai fogások: a meghökkentő képek, az üdítően szabados szóhasználat, a felejthetetlen hasonlat, mely a gondolatok visszfényében mélyebb és finomabb összefüggésekre világít rá, mint: felejthetetlen hasonlat. Könyörgök, állítson le valaki. Vagy egy lebilincselő párbeszéd, hogy úgy mondjam. Például?

147-148. oldal

John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban Széppróza nyomtatásra, magnóra és élőbeszédre

>!
Cicu

A technika, az aztán fejlett, amint látják, éppen csak a jellemek leledzenek szokványos drámai helyzetben. Ha már így állunk, lehetséges volna, hogy egyikük vagy valamelyikük, amelyikük az egyiküknek tekinthető, kivágjon egy szép hosszúkás, divatjamúlt érzelmekkel dúsított, régimódi szónoklatot? Persze.
Akkor hát elkezdem, szépen, nyugodtan, a hangom azért emelkedhet, amint belemelegszek. S dolgok olykor gyökeresen másnak és csodálatosabbnak tetszenek. Pokolba az új időkkel, a férfitól ma is azt várjuk, hogy legyen erős, magabiztos, merész, leleményes, melléknév és melléknév. A nőtől meg változatlanul, hogy legyen tüzes, nagylelkű, hűséges, szelíd, melléknév, melléknév. S hogy az ilyen férfi meg az ilyen nő éppúgy elképzelhető legyen, mint nyomorúságos elbeszélésünk szereplői, és lehetőleg sokkal valóságosabb. Mintha itt is laknának valahol, velünk egy házban, valamelyik szobában, éppen csak a szoba ajtajára nem lelünk noha olyan közel vannak, hogy hangjuk visszhangját halljuk. A tapasztalat őket bölcsességre tanítja, nem keserűségre; a tudás inkább lágyított, mint savanyított rajtuk, negyven-, ötven-, de még hatvanéves korukban is vidámabbak, erősebbek és megbízhatóbbak, mint huszonévesnek voltak, a huszonévesekre pedig csakis szerető megértéssel tekintenek. Akkor hát? Miért nem az a férfi meg az a nő szerepel a mi elbeszélésünkben, ha olyan könnyű elképzelni őket? Úristen mekkora csömöröm van a szellemes iróniától! Émelyítő betegség! Felkerekíteni a sor végét!

151-152. oldal

John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban Széppróza nyomtatásra, magnóra és élőbeszédre

>!
Cicu

Milyen silány indítás, állapította meg magában, amint története terjengős bevezetését átfutotta. Nem elég, hogy hiányzik belőle az „alaphelyzet”, ehhez még nehézkes, valamelyes régimódi prózai stílust képvisel, mint Thomas Mann angol fordításban, az úgynevezett „hordozó” pedig legalábbis megkérdőjelezhető: tudatos, szédületesen meredek, divatosan énközpontú, eredetietlen – igazában csupa huszadik századi irodalmi szokvány. Még egy történet egy történetet író íróról.

160. oldal

John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban Széppróza nyomtatásra, magnóra és élőbeszédre

>!
Cicu

Új gyanú támadt lelkemben, a semmi üregeiből meg máshonnan, és egykori érdeklődésem visszhangját ébresztette bennem, mely végül csonthidegségű, de hasonló mélységű meggyőződéssé erősödött. Korábban azt gondoltam, én vagyok az egyetlen számkivetett, és az tartotta bennem a lelket, hogy üzeneteket küldözgetek az illetékeseknek – most viszont kezdtem azt hinni, hogy más is van a világon, aki hozzám hasonló sorsra jutott. Sőt, az sem lehetetlen, hogy elszigetelt lelkekkel, szükség formálta dalnokokkal van tele a világ, a tenger pedig már csak egymásnak koccanó tenger irodalom! Elképzelhető, hogy egy vagy több üzenetem keresztülvergődött rajta. Az is lehet, hogy a kezemben tartott írás nem rejtjeles segélykérés, hanem válasz – a világ válasza, vagy valami szigethez ragasztott hasonszőrű tollnok válasza. Hogy útban a segítség. Hogy nincs menekülés, senkinek, de S.O.S.-eim művészi szempontból nem találtattak éppen értéktelennek, néhány embernek ugyanis a kezébe kerültek. Hogy túl kellene tennem magam siralmas sorsomon, amely firkászoknál foglalkozási ártalom csupán, és inkább a kecskékről meg a virágokról kellene énekelnem, meg a szigetlakás örömeiről, vagy arról, ami a nagy sziget, a világ megfeneklettjei között történik.

265. oldal

John Barth: Bolyongás az elvarázsolt kastélyban Széppróza nyomtatásra, magnóra és élőbeszédre


Hasonló könyvek címkék alapján

Gertrude Stein: Három élet
William Faulkner: Eredj, Mózes
Sherwood Anderson: Winesburg, Ohio (angol)
Sherwood Anderson: Winesburg, Ohio
William Faulkner: Go Down, Moses
Dezső Kosztolányi: Kornél Esti
Dezső Kosztolányi: Ein Held seiner Zeit
Albert Camus: A száműzetés és az ország
James Joyce: Dubliners
James Joyce: Dublini emberek