Veletek ​megleszek (Egyetemre mentem 1.) 13 csillagozás

John Allison – Whitney Cogar: Egyetemre mentem 1. – Veletek megleszek

Susan, ​Esther, és Daisy három hete kezdték meg egyetemi tanulmányaikat, és hamar jó barátnők lettek. Most először vannak távol az otthonuktól, és mindhárman szeretnének rátalálni a valódi énjükre, de a félénk fiúk, az útkeresés, az influenza, a nagy rejtélyek, az új-sovinizmus, és persze a tanulás fenyegető réme mellett talán már annak is örülniük kell, ha valahogy kihúzzák tavaszig. Az egyetemi évek mindig a változásról, és a fejlődésről szólnak, de Susan, Esther és Daisy dolgai egy kicsit furcsábban alakulnak az átlagosnál.

Az EGYETEMRE MENTEM 1. kötetét a zseniális webképregény-alkotó, John Allison (Bad Machinery, Scary Go Round) írta és találta ki, a rajzokat pedig a Disney művésze, Lissa Treiman (Minotaar) készítette. A kiadvány a díjnyertes sorozat első négy füzetét tartalmazza.

„Az Egyetemre mentem nem csak zseniális komédia, hanem végtelenül hitelesen mutatja be a szívfájdalmat és az élet kaotikusságát is. Minden képregénynek arra kellene törekednie, hogy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Panel Kalandor, Pécs, 2020
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155965081 · Fordította: Tóth Mátyás · Illusztrálta: Lissa Treiman

Kedvencelte 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Molymacska P>!
John Allison – Whitney Cogar: Egyetemre mentem 1. – Veletek megleszek

Sokat hallottam a Giant Daysről, így amikor megjelent az első része magyarul, egyszerűen nem tudtam neki ellenállni, és tudtam ezt el kell olvasnom. Nem csalódtam benne.
A történet igazából nagyon egyszerű: három barátnő egyetemre ment, kollégiumban lakik, és történnek a történni valók. Mivel a három csajszi személyisége alapokban különbözik, ezért szinte természetes, hogy az egyetemi teendők mellett, saját személyiségük is bajba fogja sodorni őket.
Nagyon tetszett, hogy minden fejezet egy jól felépített történet köré épül, és bár vannak átkötések és nagyívű szál, mégis ezek a kisebb történetek tudnak igazán viccesek lenni. Az első fejezet inkább csak ismerkedés a szereplőkkel, ám a másodikban már bejön az influenzaszezon. Nagyon tetszett, hogy koronavírustól független az egész, mégis nagyon jól látható benne a kis mindennapi vírusmegelőző életünk. Külön plusz pont a lázálmokért, mikor megláttam azt a két panelt, sírva nevettem, mert a legutolsó betegségem alkalmával nekem is pontosan ilyen lázálmaim voltak. Haláli volt.
A harmadik fejezet az (amerikai) egyetemekre jellemző sráchonlap készítésről, és a lányok „versenyeztetéséről” szólt. Vicces volt, mert egyrészt (ha nem is ilyen szinten) de valós a problémakör, másrészről meg a kis feminista szívemet melengette a téma (ahogyan később a LMBTQ szál is. Azt hiszem az én elfajzott nő lelkemnek az a képregény kell XD ) Az utolsó fejezetben pedig Daisy születésnapja kerül terítékre, és a következő kötetet beharangozó bál lehetősége. (hát lehet így lezárni egy történetet? Lehet? Nem, nem lehet! Mikor jön a következő rész?)
Ami nekem nagyon tetszett, hogy nagyon modern a képregény. 2015-ben kezdték el készíteni, és ez látszik rajta. Modern témákkal foglalkozik, modern köntösben, és közben mégis populáris tudott maradni. Külön kiemelném, hogy nagyon tetszett benne, hogy ez inkább lányos képregény, és bár fiúk is olvashatják, de inkább olyan McGraw-féle fiúk. Hihetetlenül jó volt kezembe venni egy olyan (magyar nyelvű) képregényt, ami nemcsak lányoknak szól, hanem fiatal lányoknak. nagyon jó, hogy young adult, és amivel szerintem sok lányt belehet vonzani a képregények világában.
Mivel az újszülöttnek minden új, és én 200+ képregény után is újszülöttnek érzem magam, ezért ki kell emelnem, hogy nagyon tetszett a narratívája a képregénynek. Nagyon egyszerű a rajzolás, modern, színes, és a panelek is ezt követik, de közben valami pluszt is nyújtanak. A visszaemlékezéseknél Susan fejével jelzi, hogy ezt ő narrálja, miközben a színekkel is nagyon erősen tud jelezni, hogy éppen mi történik. Közben pedig az arcok nagyon jellegzetesek, rögtön tudod, mi történik, kicsit mangás hatása van, vagyis nekem sokszor az eltúlzott kifejezések jutottak az eszembe.
A magyar kiadás korrekt, de sajnos nem tudta elérni nálam a nagyon jó színvonalát. Több helyen az idegen eredetű szavakat lefordított, pedig nem kellett volna, és nagyon azt éreztem, hogy ők szeretnének minél jobban, minél jobbat csinálni, de valahogy a kontextust nem sikerült a fordítónak eltalálni, és így egyszerűen nagyon idegen mondatokat sikerült végül leírniuk. Ha erre figyelnek a következő kötetnél, valószínűleg nem lesz probléma szerintem.
Remélem, hamar jön a következő rész, mert nagyon érdekel, mi lesz belőle. A bál is irtózatosan izgalmasan hangzik, és remélem McGraw bajusza is el fog tűnni egyszer, hogy meghódítsa Susan szívét.
Ezt a képregényt csak ajánlani tudom, ha szereted a young adult történeteket, amik az életedről szólnak. Modern, humoros, és életszerű, de közben megvan benne egy enyhe romantikus szál is. Szerintem borzasztóan jó képregény.

3 hozzászólás
SurrealFlash P>!
John Allison – Whitney Cogar: Egyetemre mentem 1. – Veletek megleszek

Ezt a kis „füzetet” már legalább 15* olvastam, mióta hozzám került! Az ágyam melletti kis asztalon tárolom és valahogy mindig a kezembe kerül, belelapozok és olvasgatom. Van olyan, hogy elolvasom az egészet, de olyan is, amikor csak fejezeteket vagy a kedvenc részeimet. Néha olyan is megesik, hogy csak a képeket nézem. Ez nem egy szuperhősös sztori, csupán három különböző lány életét mutatja be egy új, és ismeretlen közegben, az egyetemen. Szerintem ez a képregény mindenki számára érdekes lehet, még nekem is, pedig nem jártam egyetemre és nem is fogok. Ennek ellenére az érettségi után tovább tanultam, és ott is hasonló szitu volt. De egy sima középiskolás, kollégiumos sztorinak is megállja a helyét, hiszen ott is hasonló a helyzet, mint itt.
Az első fejezetben megismerkedünk a szereplőkkel (az értékelés után mesélek róluk bővebben), így hamar tudunk azonosulni valamelyik karakterhez.
A második fejezet egy vírusos rész, ami nagyon aktuális a covid miatt, bár az csak egy sima megfázás, mégis úgy érzem, hogy jókor jelent meg ez a kis képregény. Elég csak egy tüsszentés, és mindenki haldoklik félig az ágyában. Ebben a részben pedig az is különösen tetszett, hogy mindhárom szereplő máshogy éli meg a betegséget. Van, aki lazán kezeli, de olyan is, aki fel sem bír kelni az ágyából. Klassz!
A harmadik fejezetben pár srác csinál egy undorító honlapot, ahol lányokat osztályoznak. Tudjátok szerintem, hogy miről lehet szó. Az egyik lányt is beleteszik és nagyon megalázva érzi magát. Összefognak és egy nagyon klassz terv keretein belül bánnak el a szexista fiúkkal. Imádtam!
Az utolsó fejezetben pedig az egyik karakter szülinapját ünnepeljük! Belekeveredik egy vad buliba, drogok kísértik, majd meglátogatja másnap a nagymamája. Eléggé lebukás veszélyes, de ezt is meg kell oldania a három barátnőnek.
A végén pedig egy borítógaléria található, ami sokkal kevesebb alkotást tartalmazott, mint a Buffy, ezt pedig egy picit sajnálom, mert imádom ezt a részt a képregényekben.

https://bookdemonkonyvesvilaga.blogspot.com/2021/01/joh…

peterszebeni I>!
John Allison – Whitney Cogar: Egyetemre mentem 1. – Veletek megleszek

Az egyik legjobb képregény, amit tavaly olvastam. Hihetetlenül lendületes, nagyon jó a dinamika a karakterek között, és könnyen, gyorsan olvasatja magát, valamint a rajz is gyönyörű. Nagyon tetszettek a negyedik fal áttörések, ahol maguk a szereplők utaltak a képregény formanyelvének eszközeire (flashback).

P_A_Doorman P>!
John Allison – Whitney Cogar: Egyetemre mentem 1. – Veletek megleszek

Be kell valljam nagyon vártam már ezt a képregényt. A kiadó tulajdonosa olyan lelkesen beszélt erről a kötetről, hogy igencsak nagy elvárásokkal fogtam az olvasáshoz. A megérzésem nem hagyott cserben. Éreztem, hogy ez is egy remek történet lesz, amelyet meg kell szereznem. Egy kellemesen humoros, bohókás kis történetet rejt ez a sárga füzetecske. Bátran ajánlom a képregényekkel még csak most ismerkedő alkalmi olvasóknak. Ideális célpont, mely könnyen kapudrogként funkcionálhat. De a szuperhős univerzumokban megfáradt vén rókáknak is kellemes kikapcsolódást nyújthat ez a hétköznapi történet, mely akár velünk is megeshetett volna. A kiadványról írt részletes cikkemet itt találjátok:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/10/16/kepregeny_kri…

Dittta87>!
John Allison – Whitney Cogar: Egyetemre mentem 1. – Veletek megleszek

Nagyon vártam már, hogy valami jó kis könnyed, nem szuperhősös képregény is a kezembe akadjon, így nagyon örültem, amikor rábukkantam az Egyetemre mentem-re. Az egyetemi témának is külön örültem, mert – bár én nem voltam koleszos, de – rengeteg jó emlékem van az egyetemi időkről. Nagyon jók a karakterek. Esther kétbalkezességét szerettem a legjobban. Egyszuszra el is olvastam.

basa>!
John Allison – Whitney Cogar: Egyetemre mentem 1. – Veletek megleszek

Szenzációs képregény remek karakterekkel,nagyon-nagyon szép kivitelben.Csak így Tovább!

Ik4r0s>!
John Allison – Whitney Cogar: Egyetemre mentem 1. – Veletek megleszek

Szóval a sztori röviden. Az egyetemre mentem három barátnő első heteit vizslatja az egyetemen, furcsa viszonyukat a mindennapokkal, se veled-se nélküled kapcsolataikat a fiúkkal, és úgy általában az élet nagy kérdéseit, mely ebben az időszakban jelenik meg az embernél. A kötet eredetileg webképregényként indult az alkotó, John Allison Scary Go Round elnevezésű történetének spinoffjaként, amit aztán a BOOM! Kiadó karolt fel és lett előbb hat részes mini, majd havi megjelenésű sorozat.

Nem kis szó, ahogy azt a kötetben le is írják, hogy a képregény Eisner-díjas. Ha valakinek ismeretlen lenne ez a titulus, az Eisner-díj háztartási nevén a képregényes Oscar. Nem kis elismerés ilyen plecsnit rakni a füzetre. Naná, hogy az ember kíváncsi, mit tud egy ilyen alkotás. Ennek ellenére az első lapokon azt éreztem, hogy a képregény és én nem fogjuk megtalálni az összhangot. Oké, nekem is felderengenek még a felsőoktatásban eltöltött napok, miközben hanyagul ültünk a klubhelyiségben, mit sem törődve az idő múlásával, vagy miközben egy unalmas előadás alatt filc-graffitit véstem fel az asztalra. Így felnőttként, a munka világától megkeseredett férfiként, úgy éreztem, ez a kötet nem nekem szól. Az első lapokon viszont Lissa Treiman volt az, aki elcsábított.

A kritika itt folytatódik: https://www.kritizator.hu/a-gondtalan-egyetemi-evek/

JGabesz>!
John Allison – Whitney Cogar: Egyetemre mentem 1. – Veletek megleszek

Egy kifejezetten egyedi hangulatú, kellemes kötet akadt a kezembe, a kiadó beharangozása után szinte biztos volt, hogy inkább előbb, mint utóbb, de teszek vele egy próbát. Jól esik egy ilyen életszagú történetről olvasni, még ha az amerikai egyetemi világ azért más is, mint a magyar megfelelője, de a fiatal felnőttség és az én-keresés földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül is egy ismert jelenség. A bohókás rajzolás nagyon jól passzol a tartalomhoz, igazi meseszerű világ varázsolódik a címszereplő lányok köré. Olvasás közben azért felmerülnek a régi egyetemi emlékek (volt belőle bőven), illetve képregényes/filmes/stílus hasonlóságok is bevillantak több helyen. Én mindenképpen kíváncsi vagyok a folytatásra, szinte még kevésnek is éreztem ezt a bemutatkozót.


Népszerű idézetek

Molymacska P>!

– Nem akartál jönni bokszolni a terembe?
– Én pacifista vagyok Esther. Plusz, attól tartok, elkezdenék bokszolni, megtetszene, aztán valami elpattanna bennem, és a végén még megölnék valakit.

Molymacska P>!

Csak lezuhanyzik gyorsan és elvégzi az ősi sikolyterápiáját, attól teljesen megtisztul.

Molymacska P>!

– Azt hiszem, bármi is van benne… nem szabályozott… és nem is szabályozható.
– Talán homeopátiás.
– A homeopátia képzeletbeli dolog, Daisy. Olyan, mint a tündérek.
– A tündérek képzeletbeliek?

Molymacska P>!

– Ez olyan undorító!
– Tudom! Szegény Esther!
– Én a laptopodról beszélek. Mindig, csak úgy telibe tüsszented a képernyőt?
– A születésnapján majd kap egy igazi fürdőt is.

Molymacska P>!

– Mit csináljunk? Szóljunk Esthernek? Vonjuk felelősségre a készítőket?
– Nem… tudom…
– Semmisítsük meg az internet fogaskerekeit, és érjük el, hogy a társadalom újra élvezhessen a 90-es évek egyszerű örömeit? Vagy hatoljunk be a rendszerbe és pusztítsuk el az oldalt?


Hasonló könyvek címkék alapján

Gill-Goo: LovEyes
Bill Watterson: Véres mancsú dzsungelmacskaszörny
Noelle Stevenson: Nimona
Zórád Ernő: Pompei utolsó napjai
René Laloux – Moebius: Az idő urai
Zórád Ernő: Könyves király
Vera Brosgol: Ánya kísértete
Maria Surducan: Vízitündér
Raina Telgemeier: Nővérek
Karl May – Cs. Horváth Tibor: Winnetou