Sokat hallottam a Giant Daysről, így amikor megjelent az első része magyarul, egyszerűen nem tudtam neki ellenállni, és tudtam ezt el kell olvasnom. Nem csalódtam benne.
A történet igazából nagyon egyszerű: három barátnő egyetemre ment, kollégiumban lakik, és történnek a történni valók. Mivel a három csajszi személyisége alapokban különbözik, ezért szinte természetes, hogy az egyetemi teendők mellett, saját személyiségük is bajba fogja sodorni őket.
Nagyon tetszett, hogy minden fejezet egy jól felépített történet köré épül, és bár vannak átkötések és nagyívű szál, mégis ezek a kisebb történetek tudnak igazán viccesek lenni. Az első fejezet inkább csak ismerkedés a szereplőkkel, ám a másodikban már bejön az influenzaszezon. Nagyon tetszett, hogy koronavírustól független az egész, mégis nagyon jól látható benne a kis mindennapi vírusmegelőző életünk. Külön plusz pont a lázálmokért, mikor megláttam azt a két panelt, sírva nevettem, mert a legutolsó betegségem alkalmával nekem is pontosan ilyen lázálmaim voltak. Haláli volt.
A harmadik fejezet az (amerikai) egyetemekre jellemző sráchonlap készítésről, és a lányok „versenyeztetéséről” szólt. Vicces volt, mert egyrészt (ha nem is ilyen szinten) de valós a problémakör, másrészről meg a kis feminista szívemet melengette a téma (ahogyan később a LMBTQ szál is. Azt hiszem az én elfajzott nő lelkemnek az a képregény kell XD ) Az utolsó fejezetben pedig Daisy születésnapja kerül terítékre, és a következő kötetet beharangozó bál lehetősége. (hát lehet így lezárni egy történetet? Lehet? Nem, nem lehet! Mikor jön a következő rész?)
Ami nekem nagyon tetszett, hogy nagyon modern a képregény. 2015-ben kezdték el készíteni, és ez látszik rajta. Modern témákkal foglalkozik, modern köntösben, és közben mégis populáris tudott maradni. Külön kiemelném, hogy nagyon tetszett benne, hogy ez inkább lányos képregény, és bár fiúk is olvashatják, de inkább olyan McGraw-féle fiúk. Hihetetlenül jó volt kezembe venni egy olyan (magyar nyelvű) képregényt, ami nemcsak lányoknak szól, hanem fiatal lányoknak. nagyon jó, hogy young adult, és amivel szerintem sok lányt belehet vonzani a képregények világában.
Mivel az újszülöttnek minden új, és én 200+ képregény után is újszülöttnek érzem magam, ezért ki kell emelnem, hogy nagyon tetszett a narratívája a képregénynek. Nagyon egyszerű a rajzolás, modern, színes, és a panelek is ezt követik, de közben valami pluszt is nyújtanak. A visszaemlékezéseknél Susan fejével jelzi, hogy ezt ő narrálja, miközben a színekkel is nagyon erősen tud jelezni, hogy éppen mi történik. Közben pedig az arcok nagyon jellegzetesek, rögtön tudod, mi történik, kicsit mangás hatása van, vagyis nekem sokszor az eltúlzott kifejezések jutottak az eszembe.
A magyar kiadás korrekt, de sajnos nem tudta elérni nálam a nagyon jó színvonalát. Több helyen az idegen eredetű szavakat lefordított, pedig nem kellett volna, és nagyon azt éreztem, hogy ők szeretnének minél jobban, minél jobbat csinálni, de valahogy a kontextust nem sikerült a fordítónak eltalálni, és így egyszerűen nagyon idegen mondatokat sikerült végül leírniuk. Ha erre figyelnek a következő kötetnél, valószínűleg nem lesz probléma szerintem.
Remélem, hamar jön a következő rész, mert nagyon érdekel, mi lesz belőle. A bál is irtózatosan izgalmasan hangzik, és remélem McGraw bajusza is el fog tűnni egyszer, hogy meghódítsa Susan szívét.
Ezt a képregényt csak ajánlani tudom, ha szereted a young adult történeteket, amik az életedről szólnak. Modern, humoros, és életszerű, de közben megvan benne egy enyhe romantikus szál is. Szerintem borzasztóan jó képregény.
