Nem ​kell mindig kaviár 24 csillagozás

Johannes Mario Simmel: Nem kell mindig kaviár Johannes Mario Simmel: Nem kell mindig kaviár

Megjött végre teljes regényhősi mivoltában a tévésorozatból is jól ismert Thomas Lieven, a nők bálványa, a szuperkém és szuperszakács, számtalan izgalmas kaland legyőzhetetlen alakja. Ő az, aki mint valami mesehős győzedelmeskedik a világháború minden szörnyűsége felett, utcalányokat, milliomosokat, sokgyermekes családanyákat, sőt a francia, az angol és a német kémszolgálat embereit menti meg a biztos haláltól, a kínzásoktól, az éhezéstől. Ez a talpig elegáns angol úriember, akit előkelő londoni klubjának kényelmes bőrfoteléből penderít ki a háború viharaiba, egészen Canaris tengernagy karjai közé irigy bankár kollégájának ármánya, a James Bondok őse, csak talán még fordulatosabb, még szellemesebb kalandokkal dicsekedhetik. És persze kitűnő recepteket ad, nemcsak arra nézve, hogy hogyan lehet levenni minden korú és küllemű hölgyet a lábáról, hanem arra is, hogy mely alkalomból mit kell főzni.

Eredeti megjelenés éve: 1960

A következő kiadói sorozatban jelent meg: FilmRegények Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2006
658 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637448500 · Fordította: Horváth Géza, Kajtár Mária
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1993
548 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638224053 · Fordította: Horváth Géza, Kajtár Mária

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Johannes Mario Simmel: Nem kell mindig kaviár

Ha egy időre szabadságot engedélyez az ember a józan észnek, akkor megfelelő eszköz az idő eltöltésére ez a közepest valamivel meghaladó kalandregény. Bár a kezdetektől hemzsegnek benne a kémek és a titkosszolgálatok, nem egy komoly kémregény. Ha valaki olyanra vágyik, kénytelen lesz továbbra is beérni Graham Greene, Frederick Forsyth, és John le Carré műveivel. Néhány megállapítása azért tetszett a szerzőnek. Például az, hogy kételyeit fejezte ki a titkosszolgálatok és az értelmes gondolkodás közötti kapcsolatról. Akad benne néhány poén, ám messze nem olyan frenetikus, mint a humoros címke alapján várná az ember. Az állandó főzés meg egyenesen idegesítő volt benne. Az ember most vagy cselszövést forral, vagy levest. El kellene dönteni, hogy melyiket. A csirkepaprikás attól csöppet sem lesz jobb, hogy árulással és néhány kémjelentéssel fűszerezzük. Mindezek ellenére kellemesen andalító, csak túl hosszú. Mintha rétestésztára írta volna a szerző.

12 hozzászólás
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Johannes Mario Simmel: Nem kell mindig kaviár

Ez a könyv elsősorban hosszú volt, de azért egynek elment.
Volt benne sok vicces helyzet és kaland is, de sok helyen untam.
A szereplők eléggé szimpatikusak voltak, de a főzőcskét szívesen kihagytam volna.
Kicsit poros történet volt mélyebb tartalom nélkül. Persze a szórakoztatás volt a fő célja, ami itt-ott sikerült is, derültem az egyes részeken.
Én ugyan nem láttam a filmet, de lehet nem is szeretném, szóval nem nagyon fogott meg a könyv.

Parlandorka IP>!
Johannes Mario Simmel: Nem kell mindig kaviár

Ha egy kicsit is komolyan vettem volna ezt a könyvet, a második oldal után leteszem. Még hogy én kémregényt olvassak?! Pláne második világháborús kémregényt! A sorozatot, ami alapján készült, nem ismertem, viszont azt az embert, akitől a könyv rám hagyományozódott, nagyon is. Úgyhogy eldöntöttem, hogy nem veszem komolyan.
Fordulatos történet, tele olyan valóság-szálakkal, amik szinte közelítik a történelmi-dokumentarista regényekhez. Ugyanakkor viszont annyira idealizál, ami már-már karikaturának hat. Egyszerolvasós, tanulsága vagy mélyebb tartalma nincs.
Továbbá pedig ki nem állhatom az olvasóknak szóló kiszólásokat, és nyájas olvasó meg aztán végképp nem vagyok. Nagyon is nyájatlan olvasó vagyok!

1 hozzászólás
mohapapa I>!
Johannes Mario Simmel: Nem kell mindig kaviár

Ahogy immár szoktam: csak az eredeti bejegyzésem linkje van itt értékelésnek, nehogy olyat mondjak…

„HA ÉN EZT A KLUBBAN ELMESÉLEM!”
Ugye te is ismered a mondatot? S tudtad, hogy az NSZK filsorozatnak volt irodalmi alapja? A film közhely lett, de a könyv miatt kár érte, mert az sokkal jobb mint amilyen képzeteket kivált. Mert a könyv jobb mint a film!

https://mohaolvasonaplo.blog.hu/2023/07/26/johannes_mar…

dernoemi P>!
Johannes Mario Simmel: Nem kell mindig kaviár

Valamikor nagyon régen már olvastam, akkor nagyon tetszett. Most valahogy kevésbé éreztem a magaménak. Egyébként nem rossz történet. Vicces és érdekes, a főzőcskézés pedig visz bele némi pluszt. Ennek ellenére nem tudtam négy csillagnál jobbra értékelni.

Szollosi_Bernadett I>!
Johannes Mario Simmel: Nem kell mindig kaviár

Nem annyira rossz könyv ez – csak borzasztóan tömény.
Egy szuszra nekem lehetetlne lett volna elolavsnom – szüneteket kellett hagynom, 20-30 oldalanként, olyan sok volt az információ. Nem fogom újraolvasni – valószínűleg.

nyolcadikutas>!
Johannes Mario Simmel: Nem kell mindig kaviár

Elment felette az idő. Tökéletes limonádé, de egyszerre sok. Apránként kell olvasni, mert egyben elveszi az érdeklődésünket. Ha nem vigyázunk, apránként is!

3 hozzászólás
Rona_Kokkonen>!
Johannes Mario Simmel: Nem kell mindig kaviár

Ez egy szuper könyv, egy botcsinálta titkosügynök életéről, aki ráadásul remek szakács. 14 évesen olvastam először és akárhányszor meglátom a könyv gerincét késztetést érzek, hogy újra a kezembe vegyem.
Nagyon jól felépített, mulatságos sztori a történelem egyik legsötétebb időszakából.

anglee>!
Johannes Mario Simmel: Nem kell mindig kaviár

Kifejezetten rosszul vagyok a háborús könyvektől, egyáltalán nem kötnek le, semmilyen formában, de ez a könyv! Vicces! Fordulatos! Letehetetlen! Az elején indul a sztori, nem kell várni a kifejletre, és a vége is tökéletes, kerek egész. Azt kapod amit vársz, és amikor végzel vele, azt kívánod bárcsak olvashatnád még! …


Népszerű idézetek

SteelCurtain>!

Chantalnak kétségtelenül nem volt gyerekszobája, műveletlen volt, és a kultúra se bántotta valami nagyon.

Spencer>!

– A saláta helyes elkészítése már-már kihalófélben lévő művészet- mondta Thomas Lieven. – Közép-Németországban édeskésen készítik, és ezért olyan az íze, mint a romlott süteményé, Dél-Németországban savanyú, mint a nyúleledel, Észak-Németországban pedig a háziasszonyok salátaolajat használnak hozzá. Ó, szentséges Lukullusz! Ajtókenegetésre tán megfelelne, no de salátához!

7. oldal, Prológus

Kapcsolódó szócikkek: saláta
Parlandorka IP>!

– Végre összeházasodhatunk!
Bastiannak leesett az álla.
– Mit csinálhatunk össze?

479. oldal

Manoli >!

Tanára egyetlenegyszer rótta meg, amikor is láthatatlan tintával való írást oktatta, amihez toll, vöröshagyma, valamint egy nyers tojás szükségeltetik. Ekkor Thomas óriási tudásszomjjal megkérdezte: – Kérem szépen, és kihez forduljunk a Gestapo tömlöcében, ha vöröshagymát, tollat és nyers tojást kívánunk beszerezni?

52. oldal

SteelCurtain>!

– A haverok jártak fenn Bolzanóban, Meranóban, Pieve de Cadoréban, Sarentinóban és Bressanonéban. Egy éve ész nélkül vásárolják a bort – több százezer litert! De titokban, nagy-nagy titokban.
– És Németországba csempészik?
– Dehogy csempészik, öregem! Bevallják annak rendje és módja szerint, és vasúton szállítják át!
– De hisz Németországban tilos külföldi bort eladni – állítólag. – Luigi összedörzsölte a tenyerét, a hasára csapott, és felnyihogott: – Csakhogy ez misebor!
– Misebor?
– Igen, apukám, azám! Olasz katolikus polgárok ajándéka a németországi testvéregyházaknak: ajándék! Érted, micsoda zseniális húzás? – Luigi tovább lelkendezett. – Az ajándék nem esik az amerikai importrendelkezések alá! Ajándékkal nem lehet üzletelni! Ajándékra az EEIH kiad engedélyt!

SteelCurtain>!

– Jöjjön vissza velem a hazájába. Elhárító tiszti becsületszavamra: nem esik bántódása! És egy elhárító tiszt becsületszavát nem szabad kiforgatni és magyarázgatni…
– …hanem egyszerűen nem szabad elhinni – mondta Thomas kedvesen.
Az őrnagy nagyot nyelt: – Akkor adja el nekem a fekete táskát. Háromezer dollárt kínálok érte.
– Az úr Londonból már most a duplájával kecsegtet.
– És maga mennyit akar?
– Ostoba kérdés. Amennyit ki tudok csikarni.
– Maga jellemtelen gazember.
– Az imént ugyanerre a megállapításra jutott a kollégája is.

SteelCurtain>!

Lehetséges, hogy mindhárom titkosszolgálat képviselője kidobja a listát, miután észreveszi, hogy felültettem őket. Talán vannak ennyire intelligensek. De annak az alapján, amit idáig tapasztaltam, ebben nem bízhatok!

SteelCurtain>!

– Őrnagy úr, tudja, hogyan becézik magát mostanában? „Szar-nagynak”!

ReniK P>!

Két világháborút robbantottatok ki és vesztettetek el harminckét év alatt. Nem utolsó teljesítmény! Mi lenne, ha végre visszavonulnátok, semlegesek lennétek…?
– Eleget lőttetek már! – Mi lenne, ha – és kérem, ne háborodjatok fel mindjárt, ez csak javaslat – egyáltalán nem lőnénk, soha többé?
Jóságos isten az égben, de szép is volna!

435. oldal, Negyedik könyv - Első fejezet - 11. (Magyar Könyvklub, 1993)

ReniK P>!

Megjegyzés: Egy borzalmas háborúnak még távolról sincs vége akkor, amikor elvesztik…

477. oldal, Negyedik könyv - Második fejezet - 10. (Magyar Könyvklub, 1993)


Hasonló könyvek címkék alapján

Alistair MacLean: Kémek a Sasfészekben
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
James Herriot: A repülő állatorvos
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában
Graeme Simsion: A Rosie projekt
Örkény István: Tóték
Gerald Durrell: Rokonom, Rosy
John Hersey: Harangot Adanónak
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó / Piszkos Fred, a kapitány
Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok