Dal ​a tűzpiros virágról 32 csillagozás

Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A faúsztató tulajdonosok versenyéről szól Linnankoski regényének legizgalmasabb jelenete, a zuhatag hőséről, Olaviról, aki bátorságával hódítja meg a legszebb leány szívét. A csapongó képzeletű, szép beszédű, vidám legény sok leány szívét rabolja el, miközben a zuhatagos finn folyókon úsztatja a fát. Szerelem mindig rövid életű, és csak a bánat meg a csalódás marad nyomában. Végül rátalál Küllikkire, az igazira, akit azonban csak akkor tud megnyerni, amikor felhagy a vándorélettel. Linnankoski, a századforduló legnagyobb finn írója, a szerelemről – a tűzpiros virágról – írja ezt az édes-bús regényt: a fiatal szíveknek szóló örök történetet.

Eredeti cím: Laulu tulipunaisesta kukasta

Eredeti megjelenés éve: 1905

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek, Femina, A modern könyvtár

>!
Európa, Budapest, 1987
298 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630739828 · Fordította: N. Sebestyén Irén
>!
Irodalmi, Bukarest, 1968
270 oldal · Fordította: N. Sebestyén Irén · Illusztrálta: Feszt László
>!
Európa, Budapest, 1957
254 oldal · Fordította: N. Sebestyén Irén

2 további kiadás


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról

A finn faúsztató Casanova és szerelmei. Nagyon romantikus, nagyon moralizáló, és nagyon épít a bűn-bűnhődés és vágy-vezeklés ellentétekre. A büszke fiatalember élvezi a hódításokat, sorra sebzi a lányokat, de a végén őt is eltalálja és megsebzi a szerelem. A boldogságának az az ára, hogy szembenézzen fiatalkori önmagával. Ő, aki a szerelemben mindig csak kapott meg ítélkezett, rádöbben arra, hogy eljött az idő, amikor már adni is kell, és róla is ítélnek. Természetesen a regény írója korának megfelelő véleménnyel van a házasság előtti testi kapcsolatról, de nyomokban megjelenik már egy új nézőpont is. Mikor a feleség emlékezteti az ifjú férjet, hogy milyen jogon követel meg „tisztaságot” párjától az, aki maga sem élt „tiszta” életet. Kyllikki bátor, egyenes, büszke nő, és nem hagyja magát, nem hunyászkodik meg, mint a többi szerelmes lány. De ebben a harcban ő is sebeket kap, neki is be kell állnia a sokat megértő és megbocsátó nők sorába…
Néha kicsit sokat moralizált, néha kicsit túlszaladt a romantika, olykor eléggé lelassult a cselekmény. Túlságosan okosak voltak az eszmefuttatások egy iskolázatlan faúsztató fiú és az egyszerű lányok szájából. És nehéz volt elfogadnom, hogy az író egyrészt szépen dalol a tűzpiros virágról, a szerelemről, másrészt meg azt sugallja, hogy a szerelem legfőbb, szinte alapvető velejárói a szégyen, a bűntudat, a csalódás és a kivetettség.
Élveztem viszont a finn falu és erdő életképeit, a szokások, gondolkodás, napi élet leírását. Mennyi minden más itt, és mennyi minden hasonló, mint a századforduló magyar falujának életében.
Ez a könyv többszörös véletlenül során került épp most a kezembe. A címét mindig is ismertem, talán a szüleim könyvespolcán lehetett ott a könyv, nem tudom. Fel is került már a várólistámra, mint rég tervezett olvasás. Múlt héten kaptam levelet egy finn levelezőtársamtól, aki küldött egy képeslapot Linnankoski szobrával, mivel Askola, Linnankoski szülőfaluja mellett laknak. Szoktunk olvasásról, könyvekről is levelezni (bármily meglepő…). Írt az íróról, erről a könyvről is, valamint a Menekülés című könyvéről is, amit az olvasókörben olvastak. Ezzel ismét felhívta a figyelmemet, hogy ez a tűzpiros virág milyen régóta vár már olvasásra.
Pár napja egy ismerősömnél jártunk könyveket válogatni. Az édesanyja után maradt egy kisebb könyvtárnyi könyv, és egy csomót elhozhattunk belőle. Örömmel fedeztem fel és hoztam el ezt a regényt is. Ez már több volt, mint jel. Rögtön neki is láttam elolvasni.

15 hozzászólás
>!
ziara
Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról

Kihíváshoz olvastam ezt is, bár már többször találkoztam a címével korábban. Nem fogom többször elolvasni, nem ért el igazán a lelkemig. Olyan, mint egy mese vagy inkább ballada, csak epikában. Beszél a folyó, a hold, a virágok és sok minden más is, a szereplők is szinte népmeseiek, pedig az életük, az érzéseik, a bánataik élők, de mégsem jutott el hozzám, nem érintett meg, ennek ellenére örülök, hogy a kezembe került.

>!
Miestas
Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról

Nagy meglepetés volt számomra ez a könyv annak ellenére, hogy jó pár éve már olvastam. Na persze akkor még ifjú voltam és zsenge:-)) Ma már felnőttként azt mondanám egy jó fordítással ma sikeres bestseller is lehetne belőle. Tulajdonképpen ez a mű egy 1800-as évek végén íródott erkölcsi tartalommal jól átitatott férfi fejlődés regény. Olavi regénye, aki sok szép virágban illatozik fiatalsága idején, letépi szirmukat, hagyja elszáradni őket. A virágok szeretik a gondoskodást de egy csavargó faúsztató legénynek erre nincs ideje. Egy azonban a sok közül, -a rózsa – megsebzi szívét.

A regényben talált virág nevek : fenyő virága; vörös áfonya; balzamina;szívvirág; rózsa; berkenyevirág ; annavirág; zelnicevirág. Valamint egy anyai jó tanács : -Ne csalj meg senkit, és amit megígértél teljesítsd-ebben nincsen társadalmi különbség.

1 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó
Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról

Vegyes érzéseim vannak a könyv elolvasása után. Egyrészt kedveltem a csajozós Olavit, ahogy mulatott, udvarolt, minden lány rögtön belé habarodott. Másrészt haragudtam rá, éppen ezekért, mert csak fájdalmat és űrt hagyott maga után.
Furcsák voltak a finn elnevezések is. (Zelnicevirág, Annavirág, Berkenyevirág)
Gyönyörű részleteket találtam a regényben, melyet megosztottam az idézeteknél.

>!
Georginanéven P
Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról

A cím alapján, eddig sosem tudtam elképzelni, miről szólhat ez a regény. Mostanra megértettem. Tényleg arról: a tűzpiros virágról, ami maga a szerelem.
Apukám (Isten nyugosztalja) emlegette ezt a könyvet többször, feltételezem, kedvelte, kedvencének tartotta. Annyi bizonyos, hogy ő jóval szentimentálisabb volt nálam. Ez érződik is a regényen. Nekem sok volt a bájolgásból. Furcsa egy könyv. Olyan, mintha valamilyen mondai, regei alapokon nyugvó tündérmeseféle lenne. Ugyanakkor néhol, a sorok között, véresen komoly életútbeli tanácsokat hoz. Elképzelhető, hogy az egész regényszerkezet is igazodik a címhez: a bűvös, bájos, illatos, virágporos stílus ennek tudható be. Sőt, a történet szerkezetére is rá lehet ezt húzni talán. Indul egy 'lájtos' képpel, évszakkal, amikor kibontja kis fejét a virág; majd később kibomlik, virul, a legpompásabb formáját mutatja, az összes csáberejét felhasználja a rovarok behívásához; míg végül még szép, de már nem ragyogó, összemegy, lehajlik, elhal. S legvégül, életét azért áldozza fel, hogy őáltala a növény szaporodása biztosítva legyen (magfejlesztés, fajfenntartás). Egyelőre nem tudom még hová tenni magamban ezt az írást. Furcsa. Szeressem a szirupot?

>!
Annamarie P
Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról

Mint egy finn eposz, a zuhatag daliás férfijáról, akinek szíve oly könnyen elcsábul, oly sok virágot tép le, hogy észere sem veszi a romokat, mit maga után hagy. Kisfiús, fel nem nőtt férfi, aki nem akarja uralni érzelmeit, nem akarja irányítani azokat, csak hagyja, hogy sodorják őt. Aztán egy nap őt is megsebzik, és felnő e sebek révén, elnyugszik, megszelídül.
El vagyok már szokva az ilyen jellegű könyvektől. Kétségtelenül szép, de én lusta vagyok az ilyen homályos megfogalmazások jelentése után matatni. Csak körülbelül értem, mi történt.

3 hozzászólás
>!
worsi ASP
Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról

Jáj. Giccses regény, coelhói magvas gondolatokkal tarkítva.

Azóta visszaadtam a nagymamámnak, ő meg teljesen lelkes lett attól, hogy meglátta ezt a könyvet, mondván, hogy mikor gimnazista volt, akkor olvasta, és „cseppfolyóssá olvadt a gyönyörűségtől”. Újra is fogja olvasni nemsokára, majd kíváncsi leszek, mit szól hozzá most. :-) Lehet, hogy nekem is akkor kellett volna elolvasnom? Nem tudom, de az biztos, hogy gimnazistaként legalább tizenötször elkezdtem, és egyszer se jutottam tovább a harmadik oldalnál.

Egyik kedvenc mondatom a könyvből: „A kakukk kakukkolt.”

10 hozzászólás
>!
szucsiani P
Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról

Szeretem, amikor egy könyvnek szép a nyelvezete. Ennek a regények számomra ez volt a fő erőssége. Gyönyörű képekben mesél, szinte balladai elemeket használ az író.
A történet egy idő után már nem kötött le, Olavi sokadik csábítása már nem érdekelt. Könnyedén továbblépett a hódításai után, de amikor végre őt is elérte az igaz szerelem, elvárta az érintetlenséget a párjától. Innentől már nem tudtam szeretni a főszereplőt.
Szembe kellett néznie a lelkiismeretével és régi életével ahhoz, hogy megváltozzon és boldog lehessen.

>!
Viv_
Johannes Linnankoski: Dal a tűzpiros virágról

Hol sírtam, hol nevettem, volt, ahol nem tudtam, mit gondoljak. Együtt remegtem a főhőssel a kilátástalan helyzetben, és elmerültem a virágok párbeszédeiben.
Gyönyörű volt.


Népszerű idézetek

>!
psych P

– Legyen valaki, aki szeret és aki egyedül az enyém, az enyém mindörökre…!

127. oldal

>!
psych P

Várj még egy percet, egyetlenegy percet. Engedd, hogy még egyszer megnézzelek, így, így, hogy soha el ne feledjelek.

53. oldal

>!
psych P

– Bánatában ölte meg magát? – kérdi valaki később.
– Bánatában, igen, csakhogy az a bánat a szerelem volt.
– Úgy? Talán baj történt?
– Nem, nem. Csak szerette azt a fiút, azt az urat, akivel ott ült akkor; és a fiú elhagyta.
(…)
– Ilyen az urak szerelme! – mormogta valamelyikük.
– Különösen a lányoké – folytatta a másik tettetett vidámsággal, hogy elűzze az általános szomorúságot. – Olyan a szívük, mint a zsebóra… megrázod kissé s már összegabalyodnak a kerekek.

111. oldal, Pásztortűznél

>!
psych P

És ezért olyan szilárd az első szerelem, mert azt már óhajtva várjuk, arról ábrándozunk és álmodozunk, és az, mint lencse, magába gyűjt minden sugarat s beleégeti az emlékét lelkünkbe…

222-223. oldal

>!
Miestas

– Melyik a leggyönyörűbb pillanat? – szólt a vérpiros szívvirág forró hangon. – Az, amelyet éppen élünk! […]
– Ébren vannak…? – kérdezte a balzamina fojtott hangon.
– Csak azok, akik virágzanak! – suttogta a szívvirág.

59. oldal

>!
psych P

Nem! Én élni akarok, élni, míg fiatal vagyok. Lélegezni akarok szabadon, míg van tüdőm!

114. oldal

>!
psych P

Bolyongunk, mint levegőben a szelek, mint égen a csillagok, anélkül, hogy tudomást vennénk egymásról. Száz meg száz mellett elmegyünk, egy pillantást sem vetve reájuk, míg a sors egyszer csak elénk veti választottját, s mint a villám villanása: a szem a szembe néz. És érezzük abban a pillanatban, hogy egymáshoz tartozunk és vonzzuk egymást, mint a mágnes a vasat: jöjjön most már boldogság vagy boldogtalanság.

114. oldal

>!
psych P

…ugyan ki sejtené, hogy egy ilyen kis szürke viskó falain belül ennyi szépség és boldogság lakozik? Tudod-e, mit gondolok? Hogy minden ilyen kicsiny szürke viskóban csendes, titkos boldogság lakik, de nem tud róla senki sem.

73. oldal

>!
Georginanéven P

Szép a nappal, mikor napsugár jár táncot a mezőn, és a munkásnép gyöngyöző homlokkal s ragyogó szemmel megy át az udvaron ebédelni.

49. oldal (Európa Könyvkiadó, 1957)

>!
psych P

– Ne aggódj értem, hisz tudom, hogy nem tehetsz róla. Nem is tudnék többet kérni tőled, te olyan jó voltál hozzám. Ha legalább még egyszer láthatnálak téged valamikor, ha évek múltával is…csak egyszer…

53. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Aleksis Kivi: A hét testvér
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Toivo Pekkanen: Egy falat kenyér
Arto Paasilinna: Az üvöltő molnár
Timo K. Mukka: Bűnről dalol a föld
Yrjö Kokko: A négy szél útja
Orvokki Autio: Családi fészek
Martti Larni: A negyedik csigolya
Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok
Sally Salminen: Katrina