Johannes Itten (1888-1967), a neves művészetpedagógus nagy szerepet játszott a korszerű képzőművészeti látásmód kialakításában. Tanítványok sokaságát nevelte bécsi és berlini magániskolájában, valamint a weimari Bauhaus, majd a krefeldi textilművészeti iskola tanáraként és Zürichben mint az iparművészeti iskola, később pedig a textilszakiskola igazgatója. Hosszú pedagógusi pályafutásának tapasztalatai alapján állította össze „A színek művészete” című alapvető színelméleti szakkönyvét, amely 1961 óta a világ számos nyelvén megjelent, Németországtól Japánig.
A jelen kötet ennek rövidített, népszerű kiadása, melyet a művész özvegye – egykori munkatársa – állított össze, híven követve Itten elképzeléseit; „A színek művészete” tanulmányi kiadása gyakorlati útmutatást kíván adni mindazoknak, akik értelemszerűen óhajtják kiaknázni a színekben rejlő esztétikai, kifejezésbeli, kompozíciós és egyéb lehetőségeket. Elsősorban tehát a művészetpedagógusok, a művésznövendékek, a… (tovább)
A színek művészete 17 csillagozás
Eredeti cím: Kunst der Farbe
Most olvassa 7
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 24
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Johannes Itten: A színek művészete 95% Szubjektív élmény és objektív megismerés mint a művészethez vezető utak
Erről a könyvről csakis a legnagyobb elragadtatottsággal tudok értékelést írni (mondjuk színekkel engem könnyen el lehet varázsolni) ! Költői ihletettség és racionális valóság keveréke hatja át Itten írását – ami valójában kivonata az azonos című, de terjedelmesebb munkájának. Ugyan tankönyvnek szánta művét, de olyan erővel sugárzik belőle az odaadás a színek – az ő esetében inkább így: Színek – iránt, hogy szinte azt merem mondani spirituális élmény volt az olvasása.
Johannes Itten: A színek művészete 95% Szubjektív élmény és objektív megismerés mint a művészethez vezető utak
Kiváló kiindulóalap a színeken való elmélyedéshez. Miért nyeli magába az éjszaka a színeket? Vagy hová tűnnek a halott elhalványodó arcáról? Miért jelenik meg az ember tudatában egy szín komplementere a hosszas nézése után (amikor a műszerek szerint nincs jelen)? Ahogy Jorge Luis Borges jaguárjának (Isten betűje) mintázatában is benne van mindenek értelme, úgy a színekkel foglalkozva is el kell, hogy tudjon ide jutni az ember.
Ez a könyv „inkább tanulmány”, de azon túlmutat; távol áll a dilettantizmustól, a színek mély ismeretéről árulkodik. Szabályok, törvények, meglátások/ráérzések – nem árt ezeket ismerni e témakör komoly érdeklődőjének – ars sine scientia nihil… mégha ezt ma már esetenként meghaladottnak is vélik.
Érdekes rész – a sok egyéb mellett –, ahol a kedvenc színekről ír, hogy azok mennyi mindent elárulnak a kedvelőjéről. Valamint, hogy ezeket az egyéni preferenciákat nem árt meghaladni (mint végső soron az eredetieskedés felé mutató tendenciát), ha valaki az egyetemesség (magas) fokára el szeretne érkezni.
Az idézetek szintjén sem epigonok jönnek szóba: többek között Goethe (a leginkább érthetően ő), Leonardo da Vinci, vagy akár a régi kínai és japán tusfestők világa.
Ahogy a szerző a Védákból idézi, ez a tanulmány „csak” egy kocsi; de talán érdemes használni azoknak, akiket ez a téma érdekel, kár elszalasztani egy ilyen segítséget.
Johannes Itten: A színek művészete 95% Szubjektív élmény és objektív megismerés mint a művészethez vezető utak
Szellem, kellem, és nyers gyakorlat.
Népszerű idézetek
…a szerzetesek nem azért meditáltak, hogy tusfestőkké válhassanak, hanem a meditatív belső megvilágosodás kedvéért festettek ecsetjükkel.
49. oldal (Göncöl-Saxum, 2002)
Johannes Itten: A színek művészete 95% Szubjektív élmény és objektív megismerés mint a művészethez vezető utak
A színek komoly tanulmányozása az ember formálásának nagyszerű eszköze, hiszen elvezet belső szükségszerűségeinek beteljesüléséhez. Ezeket a szükségszerűségeket megérteni annyit jelent, mint megérteni minden természetes keletkezés örök törvényét.
94. oldal, Utószó
Johannes Itten: A színek művészete 95% Szubjektív élmény és objektív megismerés mint a művészethez vezető utak
Úgy látom a festők háromféleképpen foglalnak állást a színek problémáival kapcsolatban.
Először is itt vannak az „epigonok", akiknek nincs saját színbeli felfogásuk. Ők ugyanúgy komponálnak, mint a tanáraik és egyéb példaképeik.
A második csoport az „eredetieké". Olyanra festik a műveiket, „amilyenek" ők maguk. Szubjektív forma- és színhangzatuknak megfelelően komponálnak. Témáik változnak, de képeik színbeli kifejezése mindig ugyanaz.
(…)
Harmadik az „egyetemesek" csoportja. Ezek a művészek egyetemes, objektív szempontok alapján komponálnak. Kompozícióik színbeli kifejezése a megfestendő téma szerint mindig más és más. Magától értetődik, hogy ebben a csoportban csak kevesen vannak, mert a festők szubjektív színhangzatában ott kell lennie a teljes színkörnek, s ez ritka eset. Ezenkívül magas intelligenciával kell rendelkezniük, hogy sikerüljön kialakítaniuk egy átfogó világnézetet.
29. oldal
Johannes Itten: A színek művészete 95% Szubjektív élmény és objektív megismerés mint a művészethez vezető utak
A szubjektív színhangzatok híven tudósítanak az ember belső létéről: az akkordok hozzásegítenek annak megértéséhez, hogy miként is gondolkodik, érez és cselekszik. Belső alkata, belső struktúrái tükröződnek a színekben. Úgy gondolom, hogy ezek a fehér életfény töréseiből és szűrődéseiből s az ember pszichofizikai szférájának elektromágneses rezgéseiből jönnek létre.
Az ember, ha meghal, elhalványodik. Úgy vész el arcáról és testéből a szín, ahogyan élete fokról fokra kialszik. A test halott, lélek nélküli anyagának már nincsen semmiféle sugárzása.
29. oldal
Johannes Itten: A színek művészete 95% Szubjektív élmény és objektív megismerés mint a művészethez vezető utak
Meg lehet törni egy tiszta színt fehérrel. A szín karaktere ezáltal valamivel hidegebbé válik. (…) Az ibolyát nagyon érzékenyen érinti a fehér. A telített, sötét ibolyaszínben van valami fenyegető, a fehérrel megvilágított ibolya, a lila viszont kedves, és mintha belülről örvendezne.
56. oldal
Johannes Itten: A színek művészete 95% Szubjektív élmény és objektív megismerés mint a művészethez vezető utak
Meg kell ismernünk és szellemileg birtokba kell vennünk az objektív alaptörvényeket, ha ki akarunk szabadulni szubjektív kötöttségeinkből.
9. oldal
Johannes Itten: A színek művészete 95% Szubjektív élmény és objektív megismerés mint a művészethez vezető utak
A szín: élet. Színek nélkül halott lenne a világ. Őseszmék a színek, a kezdettől fogva való színtelen fénynek és ellentétpárjának, a színtelen sötétségnek a gyermekei. Mint láng a fényt, úgy hozza létre a fény a színeket. A színek a fény gyermekei, a fény pedig a színek anyja. A fény, a világnak ez az ősjelensége a világ szellemét és eleven lelkét nyilatkoztatja ki a színekben.
10. oldal
Johannes Itten: A színek művészete 95% Szubjektív élmény és objektív megismerés mint a művészethez vezető utak
A szín ősi lényege álomszerű csengés, muzsikává varázsolódott fény.
Johannes Itten: A színek művészete 95% Szubjektív élmény és objektív megismerés mint a művészethez vezető utak
A semleges szürke karakter nélküli, közömbös nem-szín, ezért könnyen befolyásolható tónus- és színkontrasztokkal. Néma, de nyugalmából könnyen kimozdítható, s akkor nagyszerű csengéssel hangzani kezd.
Semleges nem-szín állapotából a szürkét bármely tetszőleges szín átváltoztathatja szimultán módon, s ilyenkor a szürkét izgalomba hozó színnek törvényszerűen megfelelő komplementer szín hatását kelti. Ez a változás szubjektív módon, a szemünkben játszódik le, nem pedig objektív módon magukban a színekben. Terméketlen, kifejezéstelen, semleges közeg a szürke. Karaktert és életet csak a szomszéd színek lehelhetnek belé; a szürke pedig gyöngíti erejüket, megszelídíti őket. Semleges közvetítőként rikító színbeli ellentéteket hidalhat át, mivel erejüket kiszívja, maga pedig megelevenedik tőlük, mint a vámpír.
46. oldal (Göncöl-Saxum, 2002)
Johannes Itten: A színek művészete 95% Szubjektív élmény és objektív megismerés mint a művészethez vezető utak
Az európai és a kelet-ázsiai művészet számos alkotása kizárólag a tiszta fény-árnyék kontrasztra épül. Legnagyobb jelentősége a kínai és japán tusfestészetben van. E művészet alapja a betűjelek ecsettel való írása. A betűjelek formailag nagyon gazdagok. Festésük közben az embernek nagyon sokféle mozdulatot kell végeznie a kezével, ha értelemszerűen és ritmikailag helyesen akar írni. A helyes ecsetkezelés előfeltétele a formáló tehetség, a ritmus iránti érzékenység és az intuíciót érvényesülni engedő lazaság. „Az íjász merőn szemügyre veszi célját, megfeszíti íját, s hirtelen kilövi a nyílvesszőt; így kell az író embernek a formákra összpontosítva őket elképzelnie, az ecsetet erőteljesen és határozottan vezetnie, és öntudatos biztonsággal leírnia az írásjeleket” – mondta a kínai Csiang Ji.
49. oldal (Göncöl-Saxum, 2002)
Johannes Itten: A színek művészete 95% Szubjektív élmény és objektív megismerés mint a művészethez vezető utak
Hasonló könyvek címkék alapján
- Hamvas Béla: Arkhai 96% · Összehasonlítás
- Berkovits Ilona: Signorelli · Összehasonlítás
- A. Leonov: Perov · Összehasonlítás
- Stendhal: Az itáliai festészet története · Összehasonlítás
- Bernáth Mária: Munch · Összehasonlítás
- Haulisch Lenke: Pap Gyula · Összehasonlítás
- R. Bajkay Éva: Huszár Vilmos · Összehasonlítás
- Bernáth Mária: Klimt · Összehasonlítás
- Haulisch Lenke: Vaszary · Összehasonlítás
- Oláh Mátyás László: Antik pop · Összehasonlítás