A ​vikingek 15 csillagozás

Johannes Brøndsted: A vikingek Johannes Brøndsted: A vikingek

Kik is voltak a vikingek? Tengeri rablók? Nyughatatlan kalandozók? Egy gazdag kultúra hordozói? A hasonlíthatatlan légkörű izlandi sagák alkotói és hősei? Amerika első felfedezői? Talán mindezek együtt.

Johannes Brondsted, a koppenhágai Dán nemzeti Múzeum igazgatója, a középkor jeles ismerője volt. Munkásságának eredményeit foglalta össze ebben a viking-körképben. Az olvasónak nincs szüksége különösebb szaktudományos ismeretekre ahhoz, hogy élvezettel forgathassa a könyvet.

Brondsted sorra veszi a vikingek életének minden fontosabb mozzanatát, a portyák történetét, a gyarmatosító és államalapító kísérleteket, a hajóépítés és tengerészet terén tanúsított páratlan jártasságukat, írástudásukat, költészetüket, hitvilágukat, öltözködésüket, szexuális magatartásukat, stb. Ügyes kézzel válogat a korabeli leírásokból, krónikaírók és arab utazók elbeszéléseiből, hogy minél elevenebben és élvezetesebben tárja az olvasó elé az északi népek három évszázadának életét, kultúráját.

Tartalomjegyzék

>!
Corvina, Budapest, 1983
312 oldal · ISBN: 9631317552 · Fordította: Vásárhelyi Judit

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Johannes Brøndsted: A vikingek

Csak hogy tiszta legyen: A normannok ( norvégül norrön, a.m. északi ember ) a Skandináv-félszigetet hajdan benépesítő germán törzsek voltak, amelyek a IX. század folyamán a svéd, norvég és dán államot alapították. Azokat a normannokat, akik a IX. század elejétől, mint merész és ügyes hajósok és bátor fegyverforgatók az Északi-tenger mellékét és az Atlanti-óceán keleti partjait fosztogatták, vikingeknek is nevezték. Tehát e szó inkább „foglalkozást” jelöl, mintsem nemzetséget.
„A Harald norvég király uralkodásával elégedetlen” alattvalók a – IX. században mintegy 60.000-ren – Izlandra költöztek – írta 1829-ben Lassú István – s „a hideg éghajlat ellenére is a szabadság és békesség kebelében annyira tökéletesítették azonban magokat, hogy munkáik a ’késő világ előtt is kedvességet nyertek”.
Ez alapján mondhatjuk, hogy a közvetlen, vagyis nem képviseleten alakuló demokrácia legtisztább formája – az athéni városállamot is ideértve Európában Izlandon valósult meg, az izlandi köztársaság első három évszázadában, mintegy a IX.-XII. században, s amely korról a Vikingfiak című saga-gyűjtemény is szól. E korai, felszabadult gondolkodásnak köszönhető a skandináv államok ma is élenjáró és példaadó demokráciája. „A mindnyájan egyenlőek vagyunk” büszke, szállóigévé vált kijelentése, mely a legenda szerint egy viking hajó fedélzetéről hangzott el, máig kihívás a világ valamennyi állama számára!
Alapvető, hogy a viking kalandozásoknak semmi közük a nagy európai népvándorláshoz, az Izlandra település is helyi okokra vezethető vissza. S Európa történetében is a vikingek epizódszerű szerepet töltenek be, de Angliára kifejtett hatásuk – a történelem során az ötből legalább három invázió – valóban nagy jelentőségű.
Amit a vikingek Európának adtak: pusztítás, rablás, fosztogatás, gyilkolás, az amerikai földrész felfedezése 500 évvel Kolumbusz előtt, valamint az izlandi demokrácia példája. Ez utóbbit – miután pontos értékét nehéz felbecsülni, s nem is minden állam tette, teszi magáévá e szellemiséget – leszámítva megállapítható, többet kaptak a kontinenstől, pl. technológiát, vallást. Az európai hatások által megindult, s máig tartó kulturális fejlődés azonban sokak számára követendő!
Az óriási precizitással és részletességgel, valamint kitűnő szakmaisággal megírt mű nem könnyű olvasmány, tények tömegét tárolja, rejti – de aki többet szeretne tudni erről a korszakról, annak alapmű! Ajánlom!

2 hozzászólás
>!
SteelCurtain 
Johannes Brøndsted: A vikingek

Akár most ismerkedik valaki a vikingekkel, akár ismereteit szándékozik bővíteni, egyaránt jó választás Johannes Brøndsted könyve. Elég áttekinthetően tárgyalja a vikingek történelmét, hiedelemvilágát, társadalmi berendezkedését. Kissé zavaró ugyan a több helyen felbukkanó párhuzamosság, de az ismeretek sulykolásába még senki sem halt bele. Elégtétellel vettem tudomásul, hogy a nálunk kevésbé ismert keleti viking kereskedelmi utak is méltó helyet kaptak a műben. Kevésbé tetszett, hogy a fordító mindenáron kreatív akart lenni, s például Villásszakállú Sven nevét Hegyesszakállú Svenre módosította, míg Véresbaltájú Eriket a nyelvtörő Vérescsatabárdú Erikre keresztelte. Meglepett, hogy a végén a dán szerző milyen negatívan értékelte a vikingek hatását Európára, holott eddig én csak olyan véleményekkel találkoztam, melyek nagy jelentőségűnek tekintik a Nyugat-Európa, – s főként az angolszász területek – társadalmi és jogrendjére kifejtett hatásukat. És persze felébredt bennem a kisördög is, mikor az Észak-Amerikát felfedező vikingek között felbukkant a német Tyrkyr. Tudom, hazai – nem éppen tudományos színvonalukért elhíresült – portálokon már rég „bebizonyították”, hogy Tyrkyr magyar volt. Nos én valami 30-40 évvel ezelőtt találkoztam először ezzel a kérdéssel, s az akkori cikkíró – sajnos már nem emlékszem ki volt – nem tartotta teljesen kizártnak, hogy a Tyrkyr név türköt jelentett, amin akkortájt a magyarokat értették. Ez azonban csak egy lehetőség, mert a két nép között – a németekkel és a vikingekkel ellentétben – alig volt némi felületes érintkezési pont. Mellünket verni tehát nem kell, de azért ha Tyrkyr feltehetően nem is volt magyar, a nevét alighanem azért kapta, mert volt valami kapcsolata őseinkkel.
Lehet, hogy íjász cserediák volt a Hortobágyon?
Plusz egy érdem a vikingeknek!

>!
cicus61
Johannes Brøndsted: A vikingek

Az utóbbi években rákattantam a vikingekre :) Már olvastam pár könyvet, regényt, ez az első ismeretterjesztő. Nem annyira könnyű olvasmány, de nagyon érdekes volt. Sok új információ az életükről, szokásaikról, vallásukról. Nem bántam meg, hogy elolvastam.

>!
robinson P
Johannes Brøndsted: A vikingek

Tartalmas könyv, sok információval és érdekességgel. A vikingekről úgy általában, de lebontva a dán, norvég és svéd vikingkultúra kialakulására, emlékeire és sok történelmi információval, hiedelmeikkel és az isteneikről, szokásukról. Az életükről.

>!
vtisza
Johannes Brøndsted: A vikingek

Alapos és körültekintő gyűjtőmunka eredménye a könyv. De talán a túlzott részletesség miatt nagyon száraz annak, aki csak betekintést szeretne kapni a vikingek életébe. Ezzel együtt is, aki vállalkozik az elolvasására, rengeteg ismerettel lesz gazdagabb a könyv végére.

>!
Rebane SP
Johannes Brøndsted: A vikingek

Nekem nagyon tetszett ez a könyv, főleg, hogy lebontja a népekre az információkat. Ahhoz talán kicsit részletes, hogy csak kedvcsináló legyen, de nem vészes.

>!
Mucimag
Johannes Brøndsted: A vikingek

Sok érdekes információ a vikingek mindennapi életéről, vallásukról, szokásaikról. Kicsit nehezebb olvasni, mint egy regényt, de a témában érdeklődőknek tartogathat újdonságokat.

>!
Larawyn
Johannes Brøndsted: A vikingek

Egy bolhapiacon talált rám a könyv, és nagyon örültem, hogy feleleveníthetem az angolul tanult eseményeket, és történeteket. Nem csalódtam benne, szinte minden fontos információt tartalmaz, de sajnos nagyon szárazan tálalva. Első könyvként semmiképp sem ajánlanám a téma iránt érdeklődőknek, de a jártasabbaknak örök darab!

>!
Brigii_Posa
Johannes Brøndsted: A vikingek

Az utóbbi egy évben hihetetlenül érdekelnek a skandináv mitológiák és a vikingek.
Teli volt új információkkal, ám túlzott részletessége eléggé szárazzá tette az egészet. Ha valakit érdekel ez a téma annak csak ajánlani tudom, de nem feltétlenül olyannak, aki csak felületesen vagy bevezető szinten akar tudni a vikingekről.


Népszerű idézetek

>!
SteelCurtain 

Amikor Szent Olaf elrendelte, hogy a viking Gaukathori vegye fel a kereszténységet, a férfi bölcsen így felelt: „Ha már muszáj valamilyen istenben hinnem, a fehér Krisztusban sem rosszabb hinni, mint bármelyik másban…” Ez a megjegyzés alighanem azt jelentette, hogy Gaukathori ateista volt. Jobb példa tehát Ösztövér Helgi esete. A „Landnámabók”-ban azt állítják róla, „Helgi igencsak vegyes hitű volt; Krisztusban hitt ugyan, de a tengeri utazások dolgában és nagy szükségben Thórt hívta segítségül.”

>!
robinson P

A viking fegyverekkel kapcsolatban illik megemlítenünk a viking harcos különös fajtáját, az ún. berszerkert. Ez az őrjöngve küzdő harcos rettenetes testi erőről tett tanúbizonyságot, amíg a csata lázából tartott.

115. oldal

>!
Carmilla 

A férfi barát nélkül olyan, mint a lehántott fenyő kéreg és tűlevelek nélkül, magányosan a kopár hegy tetején.

Kapcsolódó szócikkek: barát
>!
robinson P

Eszerint a viking szó az északi vík (öböl) szóból ered, mint arról már korábban is beszéltünk. A viking tehát öbölben, fjordban lakó ember, az öböl ugyanis a természet adta búvóhely a zsákmányra leső kalóz számára.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: viking
>!
robinson P

Izland norvég mintára készült alkotmányát 930-ban rögzítették.

102. oldal

>!
robinson P

A vikingek legfontosabb védőeszközei a fából készült pajzs, a vasból való vért és a bőrből vagy vasból előállított sisak voltak.

114. oldal

>!
robinson P

A viking harcos támadó fegyvere a kard, csatabárd, a dárda, valamint az íj és nyílvessző volt. A vikingek kiváltképp a kardjukra és a csatabárdjukra voltak büszkék: nem volt olyan öntudatos harcos, aki ne vitte volna a fegyvereit mindenhová magával.

111. oldal

>!
wirakocha

A germán népek a hét egyes napjait az istenek után nevezték el: a kedd angol, német és dán alakjában (Tuesday, Dienstag, tirs-tag) Tyr neve, a szerda angol és dán nevében (Wednesday, onsdag) Odiné, a csütörtök angol, német és dán formájában pedig (Thursday, Donnerstag, torsdag) Thór neve rejlik.

>!
Brigii_Posa

Ez az őrjöngve küzdő harcos rettenetes testi erőről tett tanúbizonyságot, amíg a csatalázából tartott. Ezt a lelkiállapotot az északiak berserksgangrnak nevezték; elmúlását dermedt érzéketlenség, letörtség követte. Snorri az Yngliga sagában beszél ezekről a harcosokról, akiket Odin dühe ösztönöz a csatában. Így ír róluk:
Odin arra is képes volt, hogy csatában ellenségei szemére vakságot bocsásson; megsüketítette vagy megrémítette őket, hogy fegyvereik éle fadarabhoz váljék hasonlatossá; saját emberei viszont félredobták a vértet, és dühös kutyákként, farkasokként verekedtek, pajzsuk szélét harapdálva. Medve vagy bika ereje költözött beléjük. Levágták az ellenséget, és közben sem tűz, sem vas nem ártott nekik.

Kapcsolódó szócikkek: Odin

Hasonló könyvek címkék alapján

Bárány Attila: Britek, angolszászok, vikingek
Edda-dalok
László Gyula: Árpád népe
Roger Crowley: Kalmárköztársaság
Katus László: A középkor története
Trevor Rowley: A normannok
Száray Miklós: Történelem 9.
Edda
Tim Severin: A viking – Odin gyermeke
Rudolf Pörtner: A viking kaland