Heidi 93% 277 csillagozás

Nagyon szép szívhezszóló történet. Egy kislányról, akit öt évesen az öreg, örökké morgó nagypapájához viszi fel a svájci hegyekbe, nagynénje. Heidi életöröme, mindenben szépet látó természete, meglágyítja az öreg szívét.
Frankfurtban is alkalmazkodik az új helyzetéhez. Jó barátnője lesz Kláranak, a tolókocsis kislánynak. De a honvágy megbetegítí.
Visszakerül újra a nagyapához.
A szeretet, jóság, önzetlenség, és az életöröm ami ezt a történetet átszövi, nagyon jó volt olvasni.
A gyermeklelkű felnőtteknek csak ajánlani tudom.

Számomra igazi örömolvasást jelentett most ez a gyönyörű, mondhatni klasszikus történet. Egy árva kislányról szól, aki egészen kiskorától kezdve a nagyapjához kerül és azokban a csodálatos alpesi hegyek között nevelkedik. Heidi feltétel nélkül ragaszkodik hozzá, pedig nagyapótól tulajdonképpen mindenki tart a faluban a múltja és a rossz természete miatt. Megismerkedhetünk kecskés Péterrel is, akire a kis falu kecskéi vannak bízva, neki kell felhajtania őket a friss, táplálékban rendkívül gazdag mezőkre. Heidi igaz barátságot köt Klárával is, egy frankfurti kislánnyal. Igazán nagyon szép történet az igaz szeretetről, a hitről. Ezenkívül mesés tájleírásokban is gyönyörködtem, szinte én is éreztem a csodaszép kilátást, a virágok és mezők illatát, a felkelő és a lenyugvó nap gazdag színjátékát. Mindenképpen újra fogom olvasni, csak ajánlani tudom.

Gyermekkorom abszolút olvasmánya. Ha nem volt éppen mit olvasnom, levettem a polcról. A Delfin-könyvek előtt a Pöttyösek voltak a gyengéim.
Szép történet, és szeretném egyszer Heidi szemével látni a svájci hegyeket… és kecskéket is kérek hozzá természetesen.

Heidi története teljesen ismeretlen volt számomra, a filmet sem láttam. Egy kedves kislányról szól a könyv, aki minden körülötte lévőt felvidít, elfeledteti az emberekkel a rosszat csupán azzal, hogy egész nap csacsog. Gyerekként is tetszett volna, de talán másképp. Felnőttként is rá kell csodálkoznunk a szép tájra, a virágokra, az állatokra. Ha minden problémánk nem is oldódik meg ezzel, de talán jobban érezhetjük így magunkat.

Olyan könyv, ami hatására az ember szeretné maga is átélni mindazt a szépséget és életörömöt, ami sugárzik a lapokról. Egy idilli világ, ahol nincsenek rossz emberek, s még a hibákból is jó származik. Mindenki szerethető, de Heidihez senki sem fogható. Nagyon aranyos történet, ami átmelegíti az olvasó lelkét, s egy olyan mesevilágba repíti, ami akár valós is lehet. A filmet régen láttam és nagyon szerettem, de a könyvben sem csalódtam. Nagyon szerethető.

Ez a könyv egy csoda!

Sajnos gyerekkoromból a könyv kimaradt, viszont rajzfilmen láttam, illetve sokszor megnéztem az 1993-as filmadaptációt is, így nem volt ismeretlen számomra Heidi története.
Adelheid, a tragikus sorsú kislány nagyon közel kerülhet az ember szívéhez, hiszen lelkes, jószívű, a szavaiból vidámság sugárzik. Közös tulajdonságot is véltem köztünk felfedezni: a kecskék iránti rajongást. :3
A szereplők szerethetőek, többségében pozitív karakterekkel találkozhat az olvasó.
Csodálatos táj- és természetleírásokat tartalmaz a könyv, olvasás közben szinte láttam magam előtt a svájci hegyeket, éreztem a virágok illatát, hallottam a kecskék mekegését.

2018-ban kaptam a könyvpéldányomat a molykarácsony keretén belül, ezt az üzenetet írta bele az ajándékozóm:
„Remélem, Neked is legalább annyira megmelengeti a szívedet Heidi története, mint a fiamét és az enyémet!” Megvalósult: megmelengette, sőt sokszor könnyeket is csalt a szemembe. Remélem, egyszer majd én is felolvashatom ezt a történetet egy kismanónak.

Heidi egy svájci árva kislány, egyszerű jóságával, tiszta szívével nemcsak megállja helyét, hanem szeretetével és életörömével hatást gyakorolva megváltoztatja maga körül az embereket, napsütést, reményt visz az ő életükbe is.
A havasi legelők ragyogásában, ahol szegénységgel, betegséggel, magánnyal küszködő emberek viselik nehéz sorsukat, Heidi embersége, bizalma és hite megteremti az erény és jóindulat rendjét.
spoiler
Ennek az egyszerű történetnek sikerült nyújtani számomra mindazt, ami a mai világból már hiányzik, kiveszett.

Mikor olyan 8-9 éves voltam akkor olvastam először a Heidit, de akkor csak egy kis rövid változatot.Már azt is nagyon szerettem. Viszont ez a könyv valami elképesztően jó. Miközben olvastam végig azt gondoltam, hogy „jaj de cuki”, „milyen aranyos történet”.:)

Végre elérkezett ez az idő is! Elolvastam! Szerintem a Heidi volt az első könyv, amiről életem során hallottam. Anyukám állandóan azt hajtogatta, hogy ő mennyire szerette gyerekkorában, úgyhogy amikor láttam a Könyvmolyképző gyereknapi akciójában, azonnal lecsaptam rá, elsősorban anyának, másodsorban magamnak. Nagy vonalakban amióta az eszem tudom, ismerem a történetét. Azt hittem, hogy szájbarágós lesz és idegesítő, anya és az én stílusom nagyon nem ugyanolyan könyvek terén. Ő a romantikus – happy endes könyveket szereti, én meg azokat, amikben folyik az élet, és azért lehet rajtuk sírni is, ha úgy adódik. Persze a happy endet sem vetem meg, de na. Értitek. :D
Visszatérve a lényegre, nem! Egyáltalán nem volt bosszantó, Heidi egy életrevaló, lelkes kislány, igazi gyerek, de azért nem volt eltúlozva a gyerekessége. Nagyon szerettem, kellett most nekem egy ilyen kedves történet, amiben nincsenek bár varázslók, komoly izgalom vagy halálos betegség, mégis lekötötte a figyelmem az elejétől a végéig.

Szép, kissé naiv történet, de nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. A hegyek, és az ottani élet szépsége elvarázsolt. A szerző már szinte idilli képet festett róluk. A szereplők közül az abszolút kedvenc a hegyi bátyó, azaz Heidi nagyapja volt, bölcsességével, élettapasztalatával. Heidi a barátságos, mindenkit felvidító személyiségével szintén belopta magát a szívembe. Rajta kívül megkedveltem Klárát, a doktor urat, Sesemann urat, és a frankfurti nagymamát. Sajnos, a Kecskés családot egyáltalán nem szerettem, Pétert meg kifejezett utáltam. Tanulni nem akart, és valami hihetetlen ellenszenvvel viszonyult a frankfurti vendégekhez. spoiler