Heidi 92% 181 csillagozás

Heidi története teljesen ismeretlen volt számomra, a filmet sem láttam. Egy kedves kislányról szól a könyv, aki minden körülötte lévőt felvidít, elfeledteti az emberekkel a rosszat csupán azzal, hogy egész nap csacsog. Gyerekként is tetszett volna, de talán másképp. Felnőttként is rá kell csodálkoznunk a szép tájra, a virágokra, az állatokra. Ha minden problémánk nem is oldódik meg ezzel, de talán jobban érezhetjük így magunkat.

Gyermekkorom abszolút olvasmánya. Ha nem volt éppen mit olvasnom, levettem a polcról. A Delfin-könyvek előtt a Pöttyösek voltak a gyengéim.
Szép történet, és szeretném egyszer Heidi szemével látni a svájci hegyeket… és kecskéket is kérek hozzá természetesen.

Végre elérkezett ez az idő is! Elolvastam! Szerintem a Heidi volt az első könyv, amiről életem során hallottam. Anyukám állandóan azt hajtogatta, hogy ő mennyire szerette gyerekkorában, úgyhogy amikor láttam a Könyvmolyképző gyereknapi akciójában, azonnal lecsaptam rá, elsősorban anyának, másodsorban magamnak. Nagy vonalakban amióta az eszem tudom, ismerem a történetét. Azt hittem, hogy szájbarágós lesz és idegesítő, anya és az én stílusom nagyon nem ugyanolyan könyvek terén. Ő a romantikus – happy endes könyveket szereti, én meg azokat, amikben folyik az élet, és azért lehet rajtuk sírni is, ha úgy adódik. Persze a happy endet sem vetem meg, de na. Értitek. :D
Visszatérve a lényegre, nem! Egyáltalán nem volt bosszantó, Heidi egy életrevaló, lelkes kislány, igazi gyerek, de azért nem volt eltúlozva a gyerekessége. Nagyon szerettem, kellett most nekem egy ilyen kedves történet, amiben nincsenek bár varázslók, komoly izgalom vagy halálos betegség, mégis lekötötte a figyelmem az elejétől a végéig.

Olyan könyv, ami hatására az ember szeretné maga is átélni mindazt a szépséget és életörömöt, ami sugárzik a lapokról. Egy idilli világ, ahol nincsenek rossz emberek, s még a hibákból is jó származik. Mindenki szerethető, de Heidihez senki sem fogható. Nagyon aranyos történet, ami átmelegíti az olvasó lelkét, s egy olyan mesevilágba repíti, ami akár valós is lehet. A filmet régen láttam és nagyon szerettem, de a könyvben sem csalódtam. Nagyon szerethető.

Mikor olyan 8-9 éves voltam akkor olvastam először a Heidit, de akkor csak egy kis rövid változatot.Már azt is nagyon szerettem. Viszont ez a könyv valami elképesztően jó. Miközben olvastam végig azt gondoltam, hogy „jaj de cuki”, „milyen aranyos történet”.:)

Egy klasszikus ifjúsági regényt olvashattam, ami nekem kifejezetten tetszett. Néhol nagyon rózsaszín volt, de összességében szerintem érdemes gyerekkorban elolvasni. Felnőtt fejjel azért látom, hogy nem feltételen így működik a világ.

Rengeteg érzelem van benne, ahhoz képest, hogy milyen rövid, barátság, szeretet, önfeláldozás, mi a jó, mi a rossz, felvállalni a tetteinkért a következményeket, csupa olyan dolog, amiről a gyerekeknek olvasni kéne. Heidi annyira kis naív, de lelkes, igazi gyermeklélek. A nagyapja is annyira szimpatikus, a filmbe teljesen másképp van ábrázolva. Teljesen megdöbbentem ezen, hogy miért kellett így átalakítani.

Ami nem tetszett, hogy mikor olvasni tanultak, olyan negatív mondókával tanultak, ami a félelmeikre épít. Jobb lett volna, ha ez pozitív, mint hogy azt hallgassák, hogy ha nem tanulod meg az egyik betűt, akkor eladunk vagy valami rossz fog veled történni.

Bővebben:

https://habarkonyveskocsma.blogspot.com/2017/07/johanna…

A filmfeldolgozásból már ismertem a történetet, mégis nagyon jól esett olvasva is átélni Heidi gyönyörű történetét. A könyvtől kedvem támadt vajas kenyeret reggelizni, s kecske tejet inni, kószálni a vadvirágok illatával telített nyári hegyoldalban. Hatalmas fenyők zúgását hallgatni, lyukas fedelű szénapadláson heverve csillagokat bámulni, vagy csak egyszerűen mindenki kezébe odanyomni a könyvet, hogy olvassák már el.

Pár napja néztük meg mese formájában és akkor felvetettem a gyerekeknek, hogy el is olvashatnám nekik, aminek nagyon örültek, mert nagy kedvenc lett, mind a mese, mind a könyv.

Úhh, ez most nekem felèrt egy svájci nyaralással.

Gyerekkorom egyik legkedvesebb könyve. Azóta már többszörösen megfilmesítették, születtek nyomán jobban és kevésbé sikerült feldolgozások.
Alaptörténet: az árva Heidit nagynénje felviszi a svájci hegyekbe és embergyűlölő nagyapjára bízza. A kislány csodálatos egyéniségével hamarosan elbűvöli nemcsak az öregembert, de a kis hegyi falu többi lakóját is.
Majd hirtelen fordulat történik: haszonleső rokona újra eljön és kiragadja a lánykát a fészekmelegből és biztonságból, kedves hegyei közül, elviszi Heidit Frankfurtba, a nagyvárosba, ahol az elkényeztetett béna lánykát, Klárát kell szórakoztatnia. A kis „vadlány” fokozatosan átalakul, megtanul olvasni is, de a nagyvárost képtelen megszokni, fojtogatják a magas falak, egyre hazavágyik, a hegyekbe.
Miután ebbe bele is betegszik, Kláráék háziorvosa rájön, mi a baj és eldönti: a kislánynak haza kell térnie…
A könyv nyelvezete egyszerű, hiteles.
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, nemre és korra való tekintet nélkül!
………
2014 nyara: Újraolvastam ismét:) Még mindig imádom! Tervbe vettem a németül való olvasást is, bár gót betűs példányom van, ami megnehezíti a dolgot…

2016: Az „ikszedik” olvasás után újra köszönet Johanna Spyrinek és sajnos már eltávozott nagynénémnek ezért a kedves könyvért!

A filmről:
A filmet többször is láttam. Azaz két filmet is: az egyiket csak félig, sajnos. A színes film, az elbűvölő Noley Thorntonnal a címszerepben, tetszett, bár a táj időnként túl gyönyörű, a ruhák túl szépek, a vak nagymama története talán túl szívfacsaró; de a kislány őszinte, szép és csodálatosan játszik – tetszik a kis pásztorfiú is, Péter, akinek kifejező, kissé vad, szeplős kis arca annyira tükrözi érzelmeit – az elfojtott haragot, a dacot és féltékenységet, amiért kis barátnőjét elveszik tőle a „városi népek”… Nem tettem volna bele azt a részt sem, amikor Heidi majdnem beleesik a szakadékba, s két játszótársa „az utolsó pillanatban” megmenti az életét… De tetszett a mogorva, megkeseredett vénember, a nagyapa alakítása is, aki végül csak megbékül magával és az emberekkel és feltétel nélkül elfogadja a kislány szeretetét.
Láttam egyszer egy fekete-fehér film részletét is, az, úgy gondolom, jobban hasonlított volna az eredetihez, a könyvhöz. Sajnos, nem láthattam az egészet