Heidi 187 csillagozás

Johanna Spyri: Heidi Johanna Spyri: Heidi Johanna Spyri: Heidi Johanna Spyri: Heidi Johanna Spyri: Heidi Johanna Spyri: Heidi Johanna Spyri: Heidi Johanna Spyri: Heidi

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Főhőse egy svájci kislány, aki a maga egyszerű jóságával, tiszta szívével nemcsak megállja helyét árvaságában, hanem szeretetével és életörömével valósággal megváltoztatja maga körül az embereket. A napsütötte havasi legelők ragyogásában, ahol szegénységgel, betegséggel, magánnyal küszködő emberek viselik nehéz sorsukat. Heidi embersége, bizalma és hite megteremti az erény és jóindulat szép rendjét. Az életszeretetnek és humanizmusnak ezt a kivételesen szép eposzát ma sem lehet meghatódás nélkül olvasni.

Eredeti mű: Johanna Spyri: Heidi (német)

Eredeti megjelenés éve: 1880

Kiadói ajánlás: 8 éves kortól · Tagok ajánlása: 8 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Lányszoba, Pöttyös könyvek

>!
Roland Toys, 2015
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155368813 · Fordította: Tekei Erika · Illusztrálta: Molnár Anita, Fekete Szabolcs
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708655 · Fordította: Fazekas László
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708655 · Fordította: Fazekas László

5 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 47

Most olvassa 7

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
encus625 P
Johanna Spyri: Heidi

Heidi története teljesen ismeretlen volt számomra, a filmet sem láttam. Egy kedves kislányról szól a könyv, aki minden körülötte lévőt felvidít, elfeledteti az emberekkel a rosszat csupán azzal, hogy egész nap csacsog. Gyerekként is tetszett volna, de talán másképp. Felnőttként is rá kell csodálkoznunk a szép tájra, a virágokra, az állatokra. Ha minden problémánk nem is oldódik meg ezzel, de talán jobban érezhetjük így magunkat.

>!
Móra, Budapest, 1966
264 oldal · Fordította: Fazekas László · Illusztrálta: Görög Júlia
1 hozzászólás
>!
krlany I+SMP
Johanna Spyri: Heidi

Gyermekkorom abszolút olvasmánya. Ha nem volt éppen mit olvasnom, levettem a polcról. A Delfin-könyvek előtt a Pöttyösek voltak a gyengéim.
Szép történet, és szeretném egyszer Heidi szemével látni a svájci hegyeket… és kecskéket is kérek hozzá természetesen.

2 hozzászólás
>!
Bernadetti
Johanna Spyri: Heidi

Végre elérkezett ez az idő is! Elolvastam! Szerintem a Heidi volt az első könyv, amiről életem során hallottam. Anyukám állandóan azt hajtogatta, hogy ő mennyire szerette gyerekkorában, úgyhogy amikor láttam a Könyvmolyképző gyereknapi akciójában, azonnal lecsaptam rá, elsősorban anyának, másodsorban magamnak. Nagy vonalakban amióta az eszem tudom, ismerem a történetét. Azt hittem, hogy szájbarágós lesz és idegesítő, anya és az én stílusom nagyon nem ugyanolyan könyvek terén. Ő a romantikus – happy endes könyveket szereti, én meg azokat, amikben folyik az élet, és azért lehet rajtuk sírni is, ha úgy adódik. Persze a happy endet sem vetem meg, de na. Értitek. :D
Visszatérve a lényegre, nem! Egyáltalán nem volt bosszantó, Heidi egy életrevaló, lelkes kislány, igazi gyerek, de azért nem volt eltúlozva a gyerekessége. Nagyon szerettem, kellett most nekem egy ilyen kedves történet, amiben nincsenek bár varázslók, komoly izgalom vagy halálos betegség, mégis lekötötte a figyelmem az elejétől a végéig.

>!
gab001 P
Johanna Spyri: Heidi

Olyan könyv, ami hatására az ember szeretné maga is átélni mindazt a szépséget és életörömöt, ami sugárzik a lapokról. Egy idilli világ, ahol nincsenek rossz emberek, s még a hibákból is jó származik. Mindenki szerethető, de Heidihez senki sem fogható. Nagyon aranyos történet, ami átmelegíti az olvasó lelkét, s egy olyan mesevilágba repíti, ami akár valós is lehet. A filmet régen láttam és nagyon szerettem, de a könyvben sem csalódtam. Nagyon szerethető.

>!
Móra, Budapest, 1971
272 oldal · keménytáblás · Fordította: Fazekas László · Illusztrálta: Görög Júlia
>!
ParkYeonSeul
Johanna Spyri: Heidi

Mikor olyan 8-9 éves voltam akkor olvastam először a Heidit, de akkor csak egy kis rövid változatot.Már azt is nagyon szerettem. Viszont ez a könyv valami elképesztően jó. Miközben olvastam végig azt gondoltam, hogy „jaj de cuki”, „milyen aranyos történet”.:)

>!
reta09 P
Johanna Spyri: Heidi

Egy klasszikus ifjúsági regényt olvashattam, ami nekem kifejezetten tetszett. Néhol nagyon rózsaszín volt, de összességében szerintem érdemes gyerekkorban elolvasni. Felnőtt fejjel azért látom, hogy nem feltételen így működik a világ.

Rengeteg érzelem van benne, ahhoz képest, hogy milyen rövid, barátság, szeretet, önfeláldozás, mi a jó, mi a rossz, felvállalni a tetteinkért a következményeket, csupa olyan dolog, amiről a gyerekeknek olvasni kéne. Heidi annyira kis naív, de lelkes, igazi gyermeklélek. A nagyapja is annyira szimpatikus, a filmbe teljesen másképp van ábrázolva. Teljesen megdöbbentem ezen, hogy miért kellett így átalakítani.

Ami nem tetszett, hogy mikor olvasni tanultak, olyan negatív mondókával tanultak, ami a félelmeikre épít. Jobb lett volna, ha ez pozitív, mint hogy azt hallgassák, hogy ha nem tanulod meg az egyik betűt, akkor eladunk vagy valami rossz fog veled történni.

Bővebben:

https://habarkonyveskocsma.blogspot.com/2017/07/johanna…

>!
Briza
Johanna Spyri: Heidi

A filmfeldolgozásból már ismertem a történetet, mégis nagyon jól esett olvasva is átélni Heidi gyönyörű történetét. A könyvtől kedvem támadt vajas kenyeret reggelizni, s kecske tejet inni, kószálni a vadvirágok illatával telített nyári hegyoldalban. Hatalmas fenyők zúgását hallgatni, lyukas fedelű szénapadláson heverve csillagokat bámulni, vagy csak egyszerűen mindenki kezébe odanyomni a könyvet, hogy olvassák már el.

>!
Szimirza P
Johanna Spyri: Heidi

Pár napja néztük meg mese formájában és akkor felvetettem a gyerekeknek, hogy el is olvashatnám nekik, aminek nagyon örültek, mert nagy kedvenc lett, mind a mese, mind a könyv.

>!
cippo IP
Johanna Spyri: Heidi

Úhh, ez most nekem felèrt egy svájci nyaralással.

>!
Anó P
Johanna Spyri: Heidi

Gyerekkorom egyik legkedvesebb könyve. Azóta már többszörösen megfilmesítették, születtek nyomán jobban és kevésbé sikerült feldolgozások.
Alaptörténet: az árva Heidit nagynénje felviszi a svájci hegyekbe és embergyűlölő nagyapjára bízza. A kislány csodálatos egyéniségével hamarosan elbűvöli nemcsak az öregembert, de a kis hegyi falu többi lakóját is.
Majd hirtelen fordulat történik: haszonleső rokona újra eljön és kiragadja a lánykát a fészekmelegből és biztonságból, kedves hegyei közül, elviszi Heidit Frankfurtba, a nagyvárosba, ahol az elkényeztetett béna lánykát, Klárát kell szórakoztatnia. A kis „vadlány” fokozatosan átalakul, megtanul olvasni is, de a nagyvárost képtelen megszokni, fojtogatják a magas falak, egyre hazavágyik, a hegyekbe.
Miután ebbe bele is betegszik, Kláráék háziorvosa rájön, mi a baj és eldönti: a kislánynak haza kell térnie…
A könyv nyelvezete egyszerű, hiteles.
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, nemre és korra való tekintet nélkül!
………
2014 nyara: Újraolvastam ismét:) Még mindig imádom! Tervbe vettem a németül való olvasást is, bár gót betűs példányom van, ami megnehezíti a dolgot…

2016: Az „ikszedik” olvasás után újra köszönet Johanna Spyrinek és sajnos már eltávozott nagynénémnek ezért a kedves könyvért!

A filmről:
A filmet többször is láttam. Azaz két filmet is: az egyiket csak félig, sajnos. A színes film, az elbűvölő Noley Thorntonnal a címszerepben, tetszett, bár a táj időnként túl gyönyörű, a ruhák túl szépek, a vak nagymama története talán túl szívfacsaró; de a kislány őszinte, szép és csodálatosan játszik – tetszik a kis pásztorfiú is, Péter, akinek kifejező, kissé vad, szeplős kis arca annyira tükrözi érzelmeit – az elfojtott haragot, a dacot és féltékenységet, amiért kis barátnőjét elveszik tőle a „városi népek”… Nem tettem volna bele azt a részt sem, amikor Heidi majdnem beleesik a szakadékba, s két játszótársa „az utolsó pillanatban” megmenti az életét… De tetszett a mogorva, megkeseredett vénember, a nagyapa alakítása is, aki végül csak megbékül magával és az emberekkel és feltétel nélkül elfogadja a kislány szeretetét.
Láttam egyszer egy fekete-fehér film részletét is, az, úgy gondolom, jobban hasonlított volna az eredetihez, a könyvhöz. Sajnos, nem láthattam az egészet


Népszerű idézetek

>!
Bernadetti

Amire nagyon vágyik az ember, az előbb-utóbb mindig teljesül, csak akkor nem, azt hiszem, ha amire vágyik, nem válik javára.

Nagyapa ünneplőben

Kapcsolódó szócikkek: vágy · vágy
9 hozzászólás
>!
Telena

– Télen iskolába kell járnia – magyarázta nagyapa –, ott írni, olvasni tanul az ember, s az nem megy mindig olyan könnyen. De az segít egy kicsit, ha az ember a ceruzája végét rágja.

43. oldal - A nagymamánál

>!
Ninácska P

Mégiscsak az a legszebb dolog, ha egy régi barát újra visszatér és kezet ad, mint valamikor régen. Ez megvigasztalja a megszomorodott szívet, úgy érezzük, hogy mindent újra viszontláthatunk, amit valaha szerettünk.

>!
Regina_Rudolf

– Igen, tudom már – kiáltott fel –, hiszen minden úgy történik, hogy a javunkra váljon, és ezért lehetünk boldogok, ezért lehet a szívünk tele jósággal és szeretettel!

221. oldal

>!
Emmi_Lotta IMP

Mayenfeld, a festői kisváros egy hegylánc lábánál fekszik, melynek csúcsai sötéten és fenyegetően néznek le a völgyre.

(első mondat)

>!
szibolya

(…) Heidi ott ült Klára mellett, és hangosan olvasott. A kislány maga is meg volt döbbenve, és egyre jobban örült a számára most megnyíló új világnak, melyben a fekete betűk életre kelnek, emberekké, tárgyakká, és izgalmas, érdekfeszítő történetekké alakulnak.

69. oldal, 10. fejezet - A másik nagymama

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
>!
Cheril

…hiszen minden úgy történik, hogy a javunkra váljon, és ezért lehetünk boldogok,
ezért lehet a szívünk tele jósággal és szeretettel!

>!
Ninácska P

Aki rosszat tesz, és arra számít, hogy a dolog titokban maradhat, mindig elszámítja magát. Hiszen folyton gyötri a félelem: „Most aztán minden kitudódik! Most elkapnak és megbüntetnek!” Így a gonosztevő állandó rettegésben él, nincs többé öröme semmiben.

>!
Telena

– Miért vijjog úgy a rablómadár, miért kiabál annyira le ránk, nagyapa?
– Az embereket csúfolja odalent, hogy olyan sokan ülnek együtt a falvakban, és bosszantják egymást. Ezeket gúnyolja. „Ha szétszélednétek, menne ki-ki a maga útjára, olyan magasra, mint én, akkor jobban éreznétek magatokat!”

39. oldal - A legelőn

>!
Renkou

És Heidi olvasni kezdett, egyre magabiztosabban.
A nagymama csöndben ült, arcán leírhatatlan öröm. Heidi még sohasem látta ilyennek. Könnyek csorogtak le az arcán, és amikor a kislány befejezte, gyerekesen kérte:
– Még egyszer, Heidi. Olvasd el még egyszer.
A kislány elkezdte elölről, hiszen neki is öröme tellett benne.
– Ó, Heidi, egyszerre olyan világos lett, olyan világos lett a szívemben. Ó, de jót tettél velem, Heidi!

159. oldal - Nagypapa ünneplőben


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Matt Haig: A lány, aki megmenti a karácsonyt
Sebők Zsigmond: A bogarak háborúja
E. Charles Vivian: Robin Hood
Hirata Shogo: Heidi
Britt G. Hallqvist – Ingrid Sjöstrand – Siv Widerberg: Ami a szívedet nyomja
Dunajcsik Mátyás: A Szemüveges Szirén
Fekete István: Vuk
Jeff Kinney: Egy ropi naplója – Négy fal között
Telegdi Ágnes – Bálint György: Csodálatos állatok – varázslatos növények
Judy Nayer: Rovarok