Heidi 92% 242 csillagozás

Számomra igazi örömolvasást jelentett most ez a gyönyörű, mondhatni klasszikus történet. Egy árva kislányról szól, aki egészen kiskorától kezdve a nagyapjához kerül és azokban a csodálatos alpesi hegyek között nevelkedik. Heidi feltétel nélkül ragaszkodik hozzá, pedig nagyapótól tulajdonképpen mindenki tart a faluban a múltja és a rossz természete miatt. Megismerkedhetünk kecskés Péterrel is, akire a kis falu kecskéi vannak bízva, neki kell felhajtania őket a friss, táplálékban rendkívül gazdag mezőkre. Heidi igaz barátságot köt Klárával is, egy frankfurti kislánnyal. Igazán nagyon szép történet az igaz szeretetről, a hitről. Ezenkívül mesés tájleírásokban is gyönyörködtem, szinte én is éreztem a csodaszép kilátást, a virágok és mezők illatát, a felkelő és a lenyugvó nap gazdag színjátékát. Mindenképpen újra fogom olvasni, csak ajánlani tudom.

Gyermekkorom abszolút olvasmánya. Ha nem volt éppen mit olvasnom, levettem a polcról. A Delfin-könyvek előtt a Pöttyösek voltak a gyengéim.
Szép történet, és szeretném egyszer Heidi szemével látni a svájci hegyeket… és kecskéket is kérek hozzá természetesen.

Heidi története teljesen ismeretlen volt számomra, a filmet sem láttam. Egy kedves kislányról szól a könyv, aki minden körülötte lévőt felvidít, elfeledteti az emberekkel a rosszat csupán azzal, hogy egész nap csacsog. Gyerekként is tetszett volna, de talán másképp. Felnőttként is rá kell csodálkoznunk a szép tájra, a virágokra, az állatokra. Ha minden problémánk nem is oldódik meg ezzel, de talán jobban érezhetjük így magunkat.

Ez a könyv egy csoda!

Sajnos gyerekkoromból a könyv kimaradt, viszont rajzfilmen láttam, illetve sokszor megnéztem az 1993-as filmadaptációt is, így nem volt ismeretlen számomra Heidi története.
Adelheid, a tragikus sorsú kislány nagyon közel kerülhet az ember szívéhez, hiszen lelkes, jószívű, a szavaiból vidámság sugárzik. Közös tulajdonságot is véltem köztünk felfedezni: a kecskék iránti rajongást. :3
A szereplők szerethetőek, többségében pozitív karakterekkel találkozhat az olvasó.
Csodálatos táj- és természetleírásokat tartalmaz a könyv, olvasás közben szinte láttam magam előtt a svájci hegyeket, éreztem a virágok illatát, hallottam a kecskék mekegését.

2018-ban kaptam a könyvpéldányomat a molykarácsony keretén belül, ezt az üzenetet írta bele az ajándékozóm:
„Remélem, Neked is legalább annyira megmelengeti a szívedet Heidi története, mint a fiamét és az enyémet!” Megvalósult: megmelengette, sőt sokszor könnyeket is csalt a szemembe. Remélem, egyszer majd én is felolvashatom ezt a történetet egy kismanónak.

Olyan könyv, ami hatására az ember szeretné maga is átélni mindazt a szépséget és életörömöt, ami sugárzik a lapokról. Egy idilli világ, ahol nincsenek rossz emberek, s még a hibákból is jó származik. Mindenki szerethető, de Heidihez senki sem fogható. Nagyon aranyos történet, ami átmelegíti az olvasó lelkét, s egy olyan mesevilágba repíti, ami akár valós is lehet. A filmet régen láttam és nagyon szerettem, de a könyvben sem csalódtam. Nagyon szerethető.

Mikor olyan 8-9 éves voltam akkor olvastam először a Heidit, de akkor csak egy kis rövid változatot.Már azt is nagyon szerettem. Viszont ez a könyv valami elképesztően jó. Miközben olvastam végig azt gondoltam, hogy „jaj de cuki”, „milyen aranyos történet”.:)

Végre elérkezett ez az idő is! Elolvastam! Szerintem a Heidi volt az első könyv, amiről életem során hallottam. Anyukám állandóan azt hajtogatta, hogy ő mennyire szerette gyerekkorában, úgyhogy amikor láttam a Könyvmolyképző gyereknapi akciójában, azonnal lecsaptam rá, elsősorban anyának, másodsorban magamnak. Nagy vonalakban amióta az eszem tudom, ismerem a történetét. Azt hittem, hogy szájbarágós lesz és idegesítő, anya és az én stílusom nagyon nem ugyanolyan könyvek terén. Ő a romantikus – happy endes könyveket szereti, én meg azokat, amikben folyik az élet, és azért lehet rajtuk sírni is, ha úgy adódik. Persze a happy endet sem vetem meg, de na. Értitek. :D
Visszatérve a lényegre, nem! Egyáltalán nem volt bosszantó, Heidi egy életrevaló, lelkes kislány, igazi gyerek, de azért nem volt eltúlozva a gyerekessége. Nagyon szerettem, kellett most nekem egy ilyen kedves történet, amiben nincsenek bár varázslók, komoly izgalom vagy halálos betegség, mégis lekötötte a figyelmem az elejétől a végéig.

Egy klasszikus ifjúsági regényt olvashattam, ami nekem kifejezetten tetszett. Néhol nagyon rózsaszín volt, de összességében szerintem érdemes gyerekkorban elolvasni. Felnőtt fejjel azért látom, hogy nem feltételen így működik a világ.

Rengeteg érzelem van benne, ahhoz képest, hogy milyen rövid, barátság, szeretet, önfeláldozás, mi a jó, mi a rossz, felvállalni a tetteinkért a következményeket, csupa olyan dolog, amiről a gyerekeknek olvasni kéne. Heidi annyira kis naív, de lelkes, igazi gyermeklélek. A nagyapja is annyira szimpatikus, a filmbe teljesen másképp van ábrázolva. Teljesen megdöbbentem ezen, hogy miért kellett így átalakítani.

Ami nem tetszett, hogy mikor olvasni tanultak, olyan negatív mondókával tanultak, ami a félelmeikre épít. Jobb lett volna, ha ez pozitív, mint hogy azt hallgassák, hogy ha nem tanulod meg az egyik betűt, akkor eladunk vagy valami rossz fog veled történni.

Bővebben:

https://habarkonyveskocsma.blogspot.com/2017/07/johanna…

A filmfeldolgozásból már ismertem a történetet, mégis nagyon jól esett olvasva is átélni Heidi gyönyörű történetét. A könyvtől kedvem támadt vajas kenyeret reggelizni, s kecske tejet inni, kószálni a vadvirágok illatával telített nyári hegyoldalban. Hatalmas fenyők zúgását hallgatni, lyukas fedelű szénapadláson heverve csillagokat bámulni, vagy csak egyszerűen mindenki kezébe odanyomni a könyvet, hogy olvassák már el.

Úhh, ez most nekem felèrt egy svájci nyaralással.