Heidi 170 csillagozás

Johanna Spyri: Heidi Johanna Spyri: Heidi Johanna Spyri: Heidi Johanna Spyri: Heidi Johanna Spyri: Heidi Johanna Spyri: Heidi Johanna Spyri: Heidi Johanna Spyri: Heidi

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Főhőse egy svájci kislány, aki a maga egyszerű jóságával, tiszta szívével nemcsak megállja helyét árvaságában, hanem szeretetével és életörömével valósággal megváltoztatja maga körül az embereket. A napsütötte havasi legelők ragyogásában, ahol szegénységgel, betegséggel, magánnyal küszködő emberek viselik nehéz sorsukat. Heidi embersége, bizalma és hite megteremti az erény és jóindulat szép rendjét. Az életszeretetnek és humanizmusnak ezt a kivételesen szép eposzát ma sem lehet meghatódás nélkül olvasni.

Eredeti mű: Johanna Spyri: Heidi (német)

Eredeti megjelenés éve: 1880

Tartalomjegyzék

>!
Roland Toys, 2015
160 oldal · ISBN: 9786155368813
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
250 oldal · ISBN: 9789639708655 · Fordította: Fazekas László
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708655 · Fordította: Fazekas László

5 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 48

Most olvassa 5

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
encus625 P
Johanna Spyri: Heidi

Heidi története teljesen ismeretlen volt számomra, a filmet sem láttam. Egy kedves kislányról szól a könyv, aki minden körülötte lévőt felvidít, elfeledteti az emberekkel a rosszat csupán azzal, hogy egész nap csacsog. Gyerekként is tetszett volna, de talán másképp. Felnőttként is rá kell csodálkoznunk a szép tájra, a virágokra, az állatokra. Ha minden problémánk nem is oldódik meg ezzel, de talán jobban érezhetjük így magunkat.

>!
Móra, Budapest, 1966
264 oldal · Fordította: Fazekas László · Illusztrálta: Görög Júlia
1 hozzászólás
>!
krlany I+SMP
Johanna Spyri: Heidi

Gyermekkorom abszolút olvasmánya. Ha nem volt éppen mit olvasnom, levettem a polcról. A Delfin-könyvek előtt a Pöttyösek voltak a gyengéim.
Szép történet, és szeretném egyszer Heidi szemével látni a svájci hegyeket… és kecskéket is kérek hozzá természetesen.

2 hozzászólás
>!
ParkYeonSeul
Johanna Spyri: Heidi

Mikor olyan 8-9 éves voltam akkor olvastam először a Heidit, de akkor csak egy kis rövid változatot.Már azt is nagyon szerettem. Viszont ez a könyv valami elképesztően jó. Miközben olvastam végig azt gondoltam, hogy „jaj de cuki”, „milyen aranyos történet”.:)

>!
Bernadetti
Johanna Spyri: Heidi

Végre elérkezett ez az idő is! Elolvastam! Szerintem a Heidi volt az első könyv, amiről életem során hallottam. Anyukám állandóan azt hajtogatta, hogy ő mennyire szerette gyerekkorában, úgyhogy amikor láttam a Könyvmolyképző gyereknapi akciójában, azonnal lecsaptam rá, elsősorban anyának, másodsorban magamnak. Nagy vonalakban amióta az eszem tudom, ismerem a történetét. Azt hittem, hogy szájbarágós lesz és idegesítő, anya és az én stílusom nagyon nem ugyanolyan könyvek terén. Ő a romantikus – happy endes könyveket szereti, én meg azokat, amikben folyik az élet, és azért lehet rajtuk sírni is, ha úgy adódik. Persze a happy endet sem vetem meg, de na. Értitek. :D
Visszatérve a lényegre, nem! Egyáltalán nem volt bosszantó, Heidi egy életrevaló, lelkes kislány, igazi gyerek, de azért nem volt eltúlozva a gyerekessége. Nagyon szerettem, kellett most nekem egy ilyen kedves történet, amiben nincsenek bár varázslók, komoly izgalom vagy halálos betegség, mégis lekötötte a figyelmem az elejétől a végéig.

>!
gab001 P
Johanna Spyri: Heidi

Olyan könyv, ami hatására az ember szeretné maga is átélni mindazt a szépséget és életörömöt, ami sugárzik a lapokról. Egy idilli világ, ahol nincsenek rossz emberek, s még a hibákból is jó származik. Mindenki szerethető, de Heidihez senki sem fogható. Nagyon aranyos történet, ami átmelegíti az olvasó lelkét, s egy olyan mesevilágba repíti, ami akár valós is lehet. A filmet régen láttam és nagyon szerettem, de a könyvben sem csalódtam. Nagyon szerethető.

>!
Móra, Budapest, 1971
272 oldal · keménytáblás · Fordította: Fazekas László · Illusztrálta: Görög Júlia
>!
reta09 P
Johanna Spyri: Heidi

Egy klasszikus ifjúsági regényt olvashattam, ami nekem kifejezetten tetszett. Néhol nagyon rózsaszín volt, de összességében szerintem érdemes gyerekkorban elolvasni. Felnőtt fejjel azért látom, hogy nem feltételen így működik a világ.

Rengeteg érzelem van benne, ahhoz képest, hogy milyen rövid, barátság, szeretet, önfeláldozás, mi a jó, mi a rossz, felvállalni a tetteinkért a következményeket, csupa olyan dolog, amiről a gyerekeknek olvasni kéne. Heidi annyira kis naív, de lelkes, igazi gyermeklélek. A nagyapja is annyira szimpatikus, a filmbe teljesen másképp van ábrázolva. Teljesen megdöbbentem ezen, hogy miért kellett így átalakítani.

Ami nem tetszett, hogy mikor olvasni tanultak, olyan negatív mondókával tanultak, ami a félelmeikre épít. Jobb lett volna, ha ez pozitív, mint hogy azt hallgassák, hogy ha nem tanulod meg az egyik betűt, akkor eladunk vagy valami rossz fog veled történni.

Bővebben:

https://habarkonyveskocsma.blogspot.com/2017/07/johanna…

>!
Briza
Johanna Spyri: Heidi

A filmfeldolgozásból már ismertem a történetet, mégis nagyon jól esett olvasva is átélni Heidi gyönyörű történetét. A könyvtől kedvem támadt vajas kenyeret reggelizni, s kecske tejet inni, kószálni a vadvirágok illatával telített nyári hegyoldalban. Hatalmas fenyők zúgását hallgatni, lyukas fedelű szénapadláson heverve csillagokat bámulni, vagy csak egyszerűen mindenki kezébe odanyomni a könyvet, hogy olvassák már el.

>!
Szimirza P
Johanna Spyri: Heidi

Pár napja néztük meg mese formájában és akkor felvetettem a gyerekeknek, hogy el is olvashatnám nekik, aminek nagyon örültek, mert nagy kedvenc lett, mind a mese, mind a könyv.

>!
cippo I
Johanna Spyri: Heidi

Úhh, ez most nekem felèrt egy svájci nyaralással.

>!
Anó P
Johanna Spyri: Heidi

Gyerekkorom egyik legkedvesebb könyve. Azóta már többszörösen megfilmesítették, születtek nyomán jobban és kevésbé sikerült feldolgozások.
Alaptörténet: az árva Heidit nagynénje felviszi a svájci hegyekbe és embergyűlölő nagyapjára bízza. A kislány csodálatos egyéniségével hamarosan elbűvöli nemcsak az öregembert, de a kis hegyi falu többi lakóját is.
Majd hirtelen fordulat történik: haszonleső rokona újra eljön és kiragadja a lánykát a fészekmelegből és biztonságból, kedves hegyei közül, elviszi Heidit Frankfurtba, a nagyvárosba, ahol az elkényeztetett béna lánykát, Klárát kell szórakoztatnia. A kis „vadlány” fokozatosan átalakul, megtanul olvasni is, de a nagyvárost képtelen megszokni, fojtogatják a magas falak, egyre hazavágyik, a hegyekbe.
Miután ebbe bele is betegszik, Kláráék háziorvosa rájön, mi a baj és eldönti: a kislánynak haza kell térnie…
A könyv nyelvezete egyszerű, hiteles.
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, nemre és korra való tekintet nélkül!
………
2014 nyara: Újraolvastam ismét:) Még mindig imádom! Tervbe vettem a németül való olvasást is, bár gót betűs példányom van, ami megnehezíti a dolgot…

2016: Az „ikszedik” olvasás után újra köszönet Johanna Spyrinek és sajnos már eltávozott nagynénémnek ezért a kedves könyvért!

A filmről:
A filmet többször is láttam. Azaz két filmet is: az egyiket csak félig, sajnos. A színes film, az elbűvölő Noley Thorntonnal a címszerepben, tetszett, bár a táj időnként túl gyönyörű, a ruhák túl szépek, a vak nagymama története talán túl szívfacsaró; de a kislány őszinte, szép és csodálatosan játszik – tetszik a kis pásztorfiú is, Péter, akinek kifejező, kissé vad, szeplős kis arca annyira tükrözi érzelmeit – az elfojtott haragot, a dacot és féltékenységet, amiért kis barátnőjét elveszik tőle a „városi népek”… Nem tettem volna bele azt a részt sem, amikor Heidi majdnem beleesik a szakadékba, s két játszótársa „az utolsó pillanatban” megmenti az életét… De tetszett a mogorva, megkeseredett vénember, a nagyapa alakítása is, aki végül csak megbékül magával és az emberekkel és feltétel nélkül elfogadja a kislány szeretetét.
Láttam egyszer egy fekete-fehér film részletét is, az, úgy gondolom, jobban hasonlított volna az eredetihez, a könyvhöz. Sajnos, nem láthattam az egészet


Népszerű idézetek

>!
Bernadetti

Amire nagyon vágyik az ember, az előbb-utóbb mindig teljesül, csak akkor nem, azt hiszem, ha amire vágyik, nem válik javára.

Nagyapa ünneplőben

Kapcsolódó szócikkek: vágy · vágy
7 hozzászólás
>!
Rysonne

– Télen iskolába kell járnia – magyarázta nagyapa –, ott írni, olvasni tanul az ember, s az nem megy mindig olyan könnyen. De az segít egy kicsit, ha az ember a ceruzája végét rágja.

43. oldal - A nagymamánál

>!
Ninácska 

Mégiscsak az a legszebb dolog, ha egy régi barát újra visszatér és kezet ad, mint valamikor régen. Ez megvigasztalja a megszomorodott szívet, úgy érezzük, hogy mindent újra viszontláthatunk, amit valaha szerettünk.

>!
Regina_Rudolf

– Igen, tudom már – kiáltott fel –, hiszen minden úgy történik, hogy a javunkra váljon, és ezért lehetünk boldogok, ezért lehet a szívünk tele jósággal és szeretettel!

221. oldal

>!
Emmi_Lotta IMP

Mayenfeld, a festői kisváros egy hegylánc lábánál fekszik, melynek csúcsai sötéten és fenyegetően néznek le a völgyre.

(első mondat)

>!
Cheril

– Gyere már! – kiáltott Péter ismét. – Nem szabad leesned a szikláról, bátyó megtiltotta.

>!
Cheril

…hiszen minden úgy történik, hogy a javunkra váljon, és ezért lehetünk boldogok,
ezért lehet a szívünk tele jósággal és szeretettel!

>!
Ninácska 

Aki rosszat tesz, és arra számít, hogy a dolog titokban maradhat, mindig elszámítja magát. Hiszen folyton gyötri a félelem: „Most aztán minden kitudódik! Most elkapnak és megbüntetnek!” Így a gonosztevő állandó rettegésben él, nincs többé öröme semmiben.

>!
Renkou P

És Heidi olvasni kezdett, egyre magabiztosabban.
A nagymama csöndben ült, arcán leírhatatlan öröm. Heidi még sohasem látta ilyennek. Könnyek csorogtak le az arcán, és amikor a kislány befejezte, gyerekesen kérte:
– Még egyszer, Heidi. Olvasd el még egyszer.
A kislány elkezdte elölről, hiszen neki is öröme tellett benne.
– Ó, Heidi, egyszerre olyan világos lett, olyan világos lett a szívemben. Ó, de jót tettél velem, Heidi!

159. oldal - Nagypapa ünneplőben

>!
Renkou P

Azt meg se értik azok, akik nem próbálták, milyen rossz az, ha az embernek hosszú napokon át egyedül kell feküdnie, és nem is lát semmit, még a napfényt sem. Ilyenkor nagyon szomorú gondolatok jutnak az ember eszébe, úgy érzi, sohase lesz reggel, és nincs tovább. De ha aztán megint válthat néhány szót valakivel, mintha egyszerre csak fény gyulladna az ember szívében, és ez olyan jó.

Tél a hegyi tanyán


Hasonló könyvek címkék alapján

L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
Jean Webster: Gólyaláb apó
Lemony Snicket: A visszataszító város
Jennifer A. Nielsen: The Runaway King – A szökött király
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Katie McGarry: Pushing the Limits – Feszülő húr
Joss Stirling: Lélektársak – Phoenix
Licia Troisi: Kuma ikrei
Georgia Byng: Molly Moon hihetetlen kalandja a hipnózissal
Mikszáth Kálmán: Akli Miklós