A ​Nap Magja 72 csillagozás

Johanna Sinisalo: A Nap Magja

Finn ​Euszisztokrata Köztársaság, 2013. A nemzet tanult történelmi hibáiból. A társadalmi stabilitás és a közegészségügy ma a legfontosabb értékek. Bármi, ami örömet vagy valamilyen függőséget okoz, szigorúan tilos, beleértve a számítógépet, mobiltelefont, a kávét, valamint az egyik legveszélyesebb drogként számon tartott csilipaprikát is. Egy kivétel: a szex. A nemi élet elosztása a legfontosabb fogyasztási termék. Emiatt a lehető leghatékonyabbnak kell lennie. E célból a kormányzati tudományos testület egy új emberi alfajt hozott létre, amely mindig alázatos, befogadó és odaadó. Korábban ezeket az élőlényeket nőknek hívták.

A szép, termékeny, ám buta eloikkal ellentétben a morlock kategóriába sorolt nőnemű egyedek okosak, érdeklődők. Éppen ezért már kora gyermekkorban sterilizálják őket, alantas munkákat végeztetnek velük, és elnézik nekik, hogy tudományos vagy ismeretterjesztő műveket olvasnak.

Johanna Sinisalo, a finn weird irodalom kiemelkedő alakjának… (tovább)

Eredeti cím: Auringon ydin

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
336 oldal · ISBN: 9786155859441 · Fordította: G. Bogár Edit
>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155859434 · Fordította: G. Bogár Edit

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Most olvassa 8

Várólistára tette 150

Kívánságlistára tette 132

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 MP
Johanna Sinisalo: A Nap Magja

Ezt én most benyeltem. Sőt, bekajáltam, felzabáltam, torkig laktam vele. Mindezt két falásra. Elsőként is épp csak megnyaltam, mint óvatos csilifaló az új terméket, de aztán úgy vetettem rá magam, mint bolond csivava a jalapeñós gumicsirkére. Magostól, csumával és szárral együtt haraptam rá és élvezettel, könnyező szemekkel rágtam el. Fel is robbantotta minden érzékeny nyálkahártyámat, még most is kellemesen bizsereg az összes létező ízlelőbimbóm, az agyamban pedig ott, az a semmihez sem fogható, nukleáris csapás utáni lüktető zsibongás.
Egyszóval minden kapszaicin-függők istene áldja meg Johannát.
Ha valaha tök hiteles, alternatív történelmi környezetbe ágyazott, társadalmi sci-fit akarsz elkövetni, azt valahogy így kell majd megcselekedned. Ebben a rövidke regényben minden a helyén van, mindenből pont annyi van és ott, amennyi és ahol az szükségeltetik, ahol a legnagyobb hatást éri el. Pont olyan, mint egy célzott, taktikai légicsapás. Az euszisztokrácia, a képzelt államrend, valamint a párhuzamosan egzisztáló roncsdemokráciák egymás mellett létezése, a vizionált „finn modell” plasztikus alaposságú, de még éppen, hogy nem ízléstelenül részletes ismertetetése. Külső dokumentumok, újságcikkek, oktató anyagok segítségül hívása a mind hitelesebb, (ál)történeti tényekhez ragaszkodó, tiszta kép érdekében. S mindemellett vitriolos társadalomkritika a jóléti társadalom groteszk eszményeiről, a nemi szerepeknek egy beteg államrend által alkotott, torz szabályok közé szorításáról.
Persze ez csak mese, ugye? Mindemellett azonban ne feledjük, hogy ezen a kontinensen váltak valóra nem is oly régen a józan emberi gondolkodás rémálmai, úgymint, intézményesített sterilizálás a nem kívánatos néprétegek, etnikumok körében, vagy államilag jóváhagyott humán génkísérletek a „nemes cél” szolgálatában, az übermensch létrehozásának, „magasztos” fajtisztító küldetése során.
Vagyis, talán nem is oly távoli a cél… Hagyjuk hát tovább dübögni nemzeti címeres hordószónokainkat Európa mind több közéleti deszkáján, hogy mielőbb karnyújtásnyi közelségbe kerüljünk az áhított, fajtiszta jövőképhez. Csak az a gáz, hogy mire észbe kapunk, addigra már azok az idilli szigetecskék is víz alá kerülnek majd, ahová jobb érzésű embertársaimmal (talán mondhatom, hitsorsosaimmal), szívem szerint emigrálnék a szép, új világ elől.
Szerintem olvassátok A Nap Magját, megéri.

13 hozzászólás
>!
Oriente P
Johanna Sinisalo: A Nap Magja

Ha lenne olyan zsáner, hogy áltudományos fantasztikum, Sinisalot tenném a lista élére.
Persze az alternatív történelmi keret adja magát, de a hasonló műfajú könyvek inkább a történelmi folyamatok nagy leágazásaival, a térképek átrajzolásával foglalkoznak, vagyis a globális „mi lett volna, ha” kérdésekkel (például, ha idő előtt kimúlt volna valamely meghatározó történelmi személy, vagy ha valamely meghatározó ütközet nem az ismert félnek hozott volna diadalt). A Nap magjában viszont minden gyönyörűen levezetődik néhány egészen hétköznapi félelméletből, áltudományos maszlagból, ügyesen elhelyezett propagandából, és máris kész a jelenkori disztópia-kapszula Európa kellős közepén – olyan valószerűen, hogy nem is tűnik különösebben fantasztikusnak. Mintha a csili-drog vonal csak azért lenne ilyen hangsúlyos mindvégig, hogy pulzáló piros lámpaként jelezze az olvasónak: ne ess pánikba, ez csak fikció! De tegye fel a kezét, aki a könyv végére nem veszi be, hogy a kapszaicin a legmenőbb és legaddiktívabb hallucinogén kábítószer, amit ember valaha magához vehetett.

Ez a regény nemcsak azért kiemelkedő, mert a világépítése professzionális, technikai megoldásaiban pedig sokoldalú és kísérletező, hanem azért is, mert egy nagyon érzékeny karakterépítés határozza meg a történetet. Vera/Vanna identitászavaraival nagyon jól lehet azonosulni elnyomó társadalom és drogfüggőség nélkül is. És azt kell mondjam, régen olvastam ilyen szépen megrajzolt érzelmi és kapcsolatfejlődésekről anélkül, hogy konkrétan néven neveznénk a dolgokat. (Miközben a szöveg cseppet sem szemérmeskedő, ha például egy vaginába dugott erőspaprikáról van szó – ez nem spoiler, konkrétan ez történik az első oldalon :)).

Megvolt egyébként annak a varázsa, hogy a könyv egy részét Finnországban olvastam, még ha egy másik városban is jártak-keltek a szereplők, mint jómagam. Így talán még hátborzongatóbb volt belegondolni, milyen vékony és illuzórikus az a hártya, ami a lehetséges világokat – bármiféle értelemben – elválasztja egymástól.
Gileád bennünk van.

5 hozzászólás
>!
pat P
Johanna Sinisalo: A Nap Magja

Ezt a könyvet nagyjából kritika és fenntartások nélkül imádtam, slussz.
Most pedig próbálok valami értelmeset mondani róla.

Nagyjából olyan, mint ha A szolgálólány meséjét Viktor Pelevin írta volna meg egy ihletettebb pillanatában, plusz még érződik benne a skandináv regények Amatkát idéző komor és szürreális minimalizmusa. Rövid, nem trilógia, nagyon érdekesen közelíti a gender-kérdést, és nagyon felnőtt-könyv – a fiatal női főhősök és a (már amikor éppen) E/1 narráció ellenére is, benne a világ legindokoltabb Estélyis Jelenetével!
Kérdés nélkül passzol a klasszikus disztópiák sorába, nagyjából minden furaságát megmagyarázza genetikával meg dopaminnal, amit meg nem, az pedig… nos, azt hagyjuk is, maradjunk annyiban, hogy az erősen eltérő olvasatokra ad lehetőséget, világnézet és egyéni értelmezési jog kérdése, de komolyan, annyira zseniális ez a könyv.

Mindazonáltal, megkívánja az olvasót, ez kétségtelen. Nagy bizonytalanság-tűrésű olvasót méghozzá, aki nem bánja a csak lassan felépülő, nagyon bizarr világot, a sokáig homályban tartott részleteket, az ugráló idővonalat, a jelen idejű elbeszélésből, visszaemlékezésekből, levelekből, jogszabályokból, enciklopédia-szócikkekből, mesékből, iskolai dolgozatokból, egyebekből formálódó történetet; a sok gondolkodni-valóval kombinálódó izgalmakat, a többféle lehetséges értelmezést.
Ráadásul a magyar kiadásba sem tudok belekötni – tökéletesen szerkesztett, gördülékeny, olvasmányos szöveg, talán ha egy minor elütésen akadt meg a szemem. A borító is szép, igenis. (Jó, a kötés eléggé nem remek, az igaz. :)

Olvassátok, beszélgetni akarok róla! (És viszonylag gyorsan, mielőtt elfelejtem. Köszi! :)

31 hozzászólás
>!
ViraMors P
Johanna Sinisalo: A Nap Magja

Csili, add nekem tüzes tudásod!

A csili útja nem a kéz útja.

Fakultatívan átugorható előzmények:
Feltehetően kevesen voltak annyira szkeptikusak ezzel a könyvvel, mint én. Elolvastam a fülszöveget, feljajdultam egy kicsit H.G. Wells nevében, amolyan Mr Teufel-esen megkérdeztem: Mi ez a hülyeség!? és mert amúgy is ritkán kedvelem a disztópiákat, el is döntöttem, hogy én ezt el nem olvasom!
Aztán… Aztán @pat elkezdte emlegetni, hogy jó. És írt egy meglehetősen jól hangzó értékelést. Aztán @Bori_L és @Oriente is rákontráztak, és akkor már nagyon éreztem a vesztemet. Az már csak a hab a tortán, hogy @Oriente még kölcsön is adta. Köszipuszi lányok, meg minden ilyesmi, ezt a finomságot vétek lett volna kihagynom!

És akkor most, hogy Ádám-Évától és a világ, de legalábbis a csilipaprika teremtésétől elmeséltem mindent, nézzük a könyvet.
Johanna Sinisalo nem csak úgy simán odateszi az egyszeri olvasó elé a fejéből kipattant disztópiát, miszerint Ez van, ezt kell megenni!, hanem a történettel párhuzamosan beavat abba is, mindez hogy alakult ki. Kezdve a háttérben meghúzódó elméletekkel, domesztikációs és/vagy faj/fajtanemesítési kísérletekkel, vagy éppen filozófiával, folytatva az új renden belül kialakult szokásokkal, életmóddal, kifejezésekkel, de még meséket, mondókákat is kapunk, vagy éppen szócikkeket az aktuális értelmező kéziszótárból.
Ehhez társul Vanna (Vera) története, ami egyszerre egy nagyon személyes hangvételű, feszült, de okosan megírt dráma, az ő szemén keresztül tökéletes bemutatása a társadalom aktuális állapotának és a függőség meglehetősen erőteljes ábrázolása. Sinisalo egyszerre képes világot, karaktereket és történetet alkotni, és mindezt remekül át is tudja adni. A narrációban egymást váltja kétféle E/1 beszámoló és a különböző tanulmányok, szócikkek, mesék, egyéb spoiler áldokumentarista háttéranyagok. Ami pedig felteszi a pontot az i-re a chilit a paprikanövényre, az spoiler ami az amúgy is jelenlévő bizarrságfaktort egyenesen az egekbe lövi.

Egy szó, mint száz, ez egy nagyon erős könyv. Olyan, sablonokon túllépő disztópia, amit még én is értékelek, pedig ilyen nem sok van. spoiler

8 hozzászólás
>!
Gyula_Böszörményi IP
Johanna Sinisalo: A Nap Magja

Megjegyzem, mert tény: a mai politikusoktól sokszor hallani hasonló hímsoviniszta, részben vallási, részben nemzeti színekbe csomagolt dumát – „a szingli nők károsak a társadalomra”, „a nő dolga, hogy boldoggá tegye a férjét, serénykedjen a konyhában és gyereket szüljön”. Ugye, mennyire ismerős mondatok ezek a mai híradókból? A Sinisalo által meg-rém-álmodott társadalomban is pontosan így kezdődött: először csak az idióta politikusok puffogtattak efféle frázisokat, majd jött a tudomány, néhány gátlástalan genetikus és máris létrejött a Finn Euszisztokrata Köztársaság…

>!
Bori_L MP
Johanna Sinisalo: A Nap Magja

Ezermillió köszönet @pat-nak, aki nem csak felhívta a figyelmemet erre a könyvre, hanem még kölcsön is adta hogy együtt rajonghassunk érte. Az olvasás úgy nézett ki, hogy hajnalban kinyitottam a könyvet, az első mondattól kezdve egyértelmű olt, hogy be fog szippantani, és délután 2-kor már be is fejeztem az olvasást. Becsuktam a könyvet. És majdnem kinyitottam az elején, hogy kezdjem újra elölről az egészet. Ezek a kortárs finn SFF írók tudnak valamit, legyen szó poszthumán hard sci-firől, lírai öko sci-firől vagy ebben az esetben éppen gendertémát központba állító társadalmi SF-ről. Ja, és bárcsak minden Galaktika-kiadás ilyen színvonalat képviselne.

A leglenyűgözőbb számomra az volt, hogy Sinisalo milyen hátborzongatóan logikusan és átgondoltan építette fel létező, valós természet- és társadalomtudományi cikkek, kutatások, modellek alapján ezt az alternatív euszisztokrata Finnországot, ami mondhatni a gyökeres ellentettje a ma sokszor példaként állított Finnországnak. Különösen ijesztő volt számomra, ahogy Sinisalo azt mutatta be, hogy milyen veszélyes lehet az, ha egy hatalmon lévő csoport direkt félreértelmezett tudományos tényekre vagy egyértelműen áltudományos alapokra hivatkozva húz fel egy rendszert, amiben nem ellenkezhetsz, mert akkor rád húzzák a vizes lepedőt, és nincs kiút. Voltak részek, amiknél egyszerűen nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek…

És úristen, ez a világ, amit Sinisalo felépített! Látszik, hogy minden részletnek alaposan utánament, a csilitermesztéstől kezdve a genetikán keresztül a gender-disztópiákig mindennek utánanézett. Az információadagolás is tökéletes: visszaemlékezésekből, levelekből, rövidebb közjátékokból bontakozik ki fokozatosan a történet, egyre újabb és újabb rétegek épülnek rá a két lány történetére, akiktől először a nevüket vették el, aztán az életük alakítását formáló döntések jogát. Bizonyos szempontból ez a szokásos gender-alapú disztópia: a férfiak megtalálták a módját, hogy kivegyék a döntés lehetőségét a nők kezéből spoiler, és a 20. századi genetikai felfedezéseket kihasználva a vezető réteg olyan irányba tereli a társadalom fejlődését változását, ahogy nekik tetszik: a nők legyenek engedelmes, szexi, üresfejű háziállatok, jogok nélkül, gondolatok nélkül, választások nélkül. Nem is a bemutatott társadalmi rend az, ami az ember irhája bőre alá férkőzik, hanem az egésznek a felépítése, ahogy oldalról oldalra, mondatról mondatra összeállnak a kirakós darabkái. spoiler Mindezek mellett persze a történet is ad egy csomó pluszt a könyv értékéhez: nekem hatalmas plusz a nővér-húg kapcsolat bemutatása, kibontakoztatása, de határozottan érdekes volt a csili, mint drog ötlet is, ami ugye a történet gerincét képzi. De az én szememben ezek mind eltörpülnek a hátborzongatóan pontosan felépített világ mellett, ami belém mászott, még mindig itt lapul a zsigereimben, nem is tudok róla úgy beszélni, ahogy szeretnék, mert erről nem monologizálni kell, hanem beszélgetni. Olvassátok!

Néha elegendő egy kellően hangos és befolyásos csoport, hogy olyanná változtassa a világot, amilyenné a csoport tagjai akarják. A csoportnak még csak túl nagynak sem kell lennie. Bőven elég, ha egyesek a saját személyes elképzeléseiket úgy állítják be, mint egyetlen létező igazságot, és a hangerejükkel azt a hatást keltik, hogy elfelejtett és elhanyagolt felhímek tömege áll mögöttük. Azoknak is, akik elégedettek a dolgokkal úgy, ahogy vannak, könnyű támogatniuk azokat az elveket, amelyekből előnyük származik. (255. oldal, https://moly.hu/idezetek/1100840).

4 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis
Johanna Sinisalo: A Nap Magja

Te jóságos habanero!

Annyian dicsérték ezt a könyvet, hogy úgy döntöttem, én is adok neki egy esélyt. Szerencsére abszolút nem bántam meg, mert egy nagyon jól kidolgozott, végig izgalmas, érdekes, egyedi történetet vehetünk kezünkbe.

Szerintem azok a jó történetek, amelyek képesek belőlünk érzelmeket kiváltani, legyenek azok pozitívak vagy negatívak. Na eközben a regény közben rendszeresen összeszorult a gyomrom és rettentően dühített az euszisztokrata Finnország. És talán azért, mert amiről az írónő él, azok sajnos sokszor még velünk élnek, csak nem feltétlenül ebben a formában.

Vera/Vanna szemszöge és élete is nagyon érdekes volt számomra és a csili! Na arra szerintem ezek után nem fogok tudni ugyanúgy tekinteni.

Remélem olvashatunk még magyar nyelven hasonló gyöngyszemeket.

>!
marschlako P
Johanna Sinisalo: A Nap Magja

Johanna Sinisalo Emmi Itäranta után már a második finn alkotó, aki a fantasztikum terén meglepetést tudott okozni. Szépirodalomba hajló igényességgel mutat be egy kirekesztő társadalmat, ahol a megszabott keretek közül kilépni életveszélyes, s ahol már gyermekkorban eldől mindenki sorsa.

>!
WerWolf
Johanna Sinisalo: A Nap Magja

Most komolyan! Egy olyan könyv, ahol a csilipaprika drognak számít? Kit érdekel az ilyesmi? Talán azokat akik szeretik az abszurd történeteket…Gondoltam én is, amikor megláttam a könyv borítóját, és hiába olvastam el a fülszöveget, valahogy csak a “csili mint drog” részre tudtam koncentrálni. Aztán nagy változás állt be, amikor elkezdtem olvasni….
A történet két szálon fut. Ez egyik napjainkban játszódik, és általában Vanna (Vera) szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket. A másik szál a múltat idézi fel levelek formájában, melyeket Vanna írt a húgának. Innen ismerhetjük meg a két lány történetét is, akik szüleik haláláig Spanyolországban éltek, de a tragikus balesetet követően visszatértek nagyanyjukhoz Finnországba. Vanna előtt fokozatosan tárult fel az a világ, melybe belekényszerült.
A két történeti szál között felbukkannak jegyzőkönyvek, dolgozatok, újságkivágások és értelmezőszótárból bemásolt részletek. Ezen betűzések segítenek jobban rámutatni a társadalom valódi mivoltára, elvárásaira és előírásaira.
Johanna Sinisalo egy olyan országot teremtett meg a regényében, aminek a létrejötte nem is annyira lehetetlen. A fajnemesítés a XIX. század végén élte fénykorát, amiből aztán a nácizmus is merített. A megfelelő egyedek kiválogatásával és szaporításával elérhető, hogy a számunkra kedvező tulajdonságok továbbvivődjenek, még az olyan egyedek, melyek tulajdonságai nem kedvezőek, kiszoríthatóak a szaporodásból, így ezek az ágak elhalnak. És mi lenne akkor, ha a társadalomban csak az olyan nők szaporodását engednék, akik alázatosak, nem túl okosak és állandóan a férfiak kedvét lesik? És milyen lehet ebben a társadalomban egy olyan nőnek lenni, aki gondolkodik?
A történet felépítése, szerkezete és hangulata egyszerűen berántja az olvasót, és borsódzik a háta ettől a világtól. Az események előrehaladtával a csilipaprika is a megfelelő helyre kerül, és szerves részévé válik a történetnek. Nem beszélve arról, hogy ennek tükrében még jobban megismerhetjük azt a rendet, mely létrehozta ezt a zárt közösséget, elszigetelve az országot a szomszédaitól. Ráadásul a regény lapjain történelmi betekintést is kaphatunk annak folyamatáról, hogy hogyan is alakult ki ez az euszisztokrata rend, és hogyan tartja fenn magát hosszú évtizedeken keresztül. Milyen párhuzamos valóságokat gyárt a média által, és hogyan ellenőrzi állampolgárait már gyermekkoruktól kezdve.
Örülök, hogy végül mégis az mellett döntöttem, hogy elolvasom a könyvet, hiszen nyugodtan kijelenthetem, hogy az év egyik legjobb regénye került a kezembe. Tökéletesen kidolgozott minden részlete és nincsenek benne fölösleges töltelék részek, melyek engednék, hogy az olvasó elkalandozzon olvasás közben.

Bővebben: http://www.letya.hu/2019/10/johanna-sinisalo-nap-magja/

>!
Kkatja P
Johanna Sinisalo: A Nap Magja

Nagyon megfogott a hangulata, sokkal jobban volt, mint elsőre gondoltam. Érdekes világfelépítés, izgalmasan felépített sztori, a csili izzása spoiler és hogy az érzelmeknek illatuk van. Különleges volt, érdemes olvasni! :)
https://moly.hu/idezetek/1234956


Népszerű idézetek

>!
Bori_L MP

Néha elegendő egy kellően hangos és befolyásos csoport, hogy olyanná változtassa a világot, amilyenné a csoport tagjai akarják. A csoportnak még csak túl nagynak sem kell lennie. Bőven elég, ha egyesek a saját személyes elképzeléseiket úgy állítják be, mint egyetlen létező igazságot, és a hangerejükkel azt a hatást keltik, hogy elfelejtett és elhanyagolt felhímek tömege áll mögöttük. Azoknak is, akik elégedettek a dolgokkal úgy, ahogy vannak, könnyű támogatniuk azokat az elveket, amelyekből előnyük származik.

255. oldal

>!
Kkatja P

Jare elmosolyodik, a levegőt olyan illat tölti be, amelynek a jelentését még nem tudom megfogalmazni, a grillezett paradicsomra emlékeztet, édeskés és elszenesedett, csípősen fanyar és cukros egyben.

201. oldal

>!
Kkatja P

     – A természettel való elveszett, sallangmentes kapcsolatot keressük. Azt az állapotot, amelytől az ember az úgynevezett civilizáció hatására eltávolodott. Azt az állapotot, amelyet a sámánok éltek meg. A világban való teljes és tökéletes beolvadást. Az emberi lét béklyóiból való kiszabadulást. Milyen sokat tanulhatunk, megismerhetünk akkor a saját testünk korlátozott külső valóságáról, ahogyan a testünk maga látja!

238. oldal

>!
Niki_

– Nem, soha eszembe se jutott, hogy Elenna legyen a feleségem – mondta Torsti határozott hangon, és férfias ölébe vette Nannát. Nanna megremegett Torsti erős kezének szorításától. – Te sokkal rendesebb és szebb vagy. Elenna pedig … ő nem foglalkozott az üdeségével.
– Jaj, nem! – sóhajtott Nanna.- Szegény Elenna! Nagyon sajnálom őt. Minden feminőnek tudnia kell, milyen fontos az üdeség.

71. oldal

>!
Niki_

Tanítsd be az eloidat különböző körülmények között is, hogy fejlődjön az engedelmessége, és adj sok szóbeli visszajelzést neki. Az eloi hamarosan megtanulja a semleges szavak alapján is felismerni a hangszínt.

155

>!
Demencze_Ilona_blogger P

Eloi. Közkeletű, de nem hivatalos köznyelvi szó, amely a 40-es években honosodott meg a nyelvben, ma hivatalos kifejezéssel -> feminő (többes számban: feminövek). A nőneműek azon alfajára utal, amely aktív a párosodási piacon, és amelynek feladata jellemzően a hímneműek jólétének sokoldalú elősegítése.

29. oldal

>!
Annie_Lange I

Azt mondom Jarénak, hogy csak néhanapján fogyasztanék kapszaicint, amikor nagyon nagy szükségem van rá, és hogy bármikor abba tudom hagyni.

164. oldal (Metropolis)

Kapcsolódó szócikkek: függőség
>!
Demencze_Ilona_blogger P

– Mi még nem fogyasztjuk a csilit. Megtartóztatjuk magunkat addig, amíg ki nem fejlesztjük a tökéletes fajtát. Semmi értelme növelni a saját toleranciaszintünket, érintetlenül akarjuk átadni magunkat a Belső Tűznek, amikor ő már készen vár bennünket.

238. oldal

>!
Demencze_Ilona_blogger P

– Nem, nem akart mindegyik felhím ilyen rendszert. Távolról sem mindegyik.
– De akkor mégis miért vezették be?
– Mert nem mindenkit kérdeztek meg.

255. oldal

>!
Annie_Lange I

Mi a fenét kell foglalkozni azzal, hogy valaki kapszaicinfüggő lesz, ha a szokás fenntartása nem kapcsolódik bűnözéshez vagy egészségkárosodáshoz?

235. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Blake Crouch: Hamis emlékek
Ben H. Winters: Földalatti Légitársaság
John Scalzi: Fejvesztve
Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása
Blake Crouch: Sötét anyag
Robert Merle: Védett férfiak
Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek
Jeff VanderMeer: Fantomfény
Stephen King: A rémkoppantók
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok