Dal ​a sötétben 81% 38 csillagozás

„Fogalmad sincs, mit kotorsz elő, de ezáltal mindent elrontasz.” Johanna Mo magabiztossággal használja a „skandináv nyelvet” arra, hogy az első pillanattól kezdve magával rántsa az olvasót a fantázia-világába, amiben kifejezetten jó érzés elmerülni. Az északi művekre jellemző témákat, a kapcsolatok szétesésének problémáját, a múltbeli elfojtásokat veszi elő, ám ezeknek a számtalanszor tárgyalt konfliktusoknak a bemutatása kétségkívül átütő módon történik. Ahogy az Ölandi „tájfestészet” szinte észrevétlenül bukkan fel a történet különböző részein, úgy a könyv kiindulási alapját adó rejtély kicsit túl egyszerűen oldódik meg, de a belső utazás így sem veszít értékéből. A könyv hangulata pontosan azt a gyomorgörcsös állapotot idézi meg, amit Hanna Duncker nyomozót is nyomasztja. A bűnügyi szál csak a könyv „kulisszája", valójában mást is el akar mondani a szerzőnő. Nem csak egy tragédia feszültségét, hanem a ki nem mondott, meg nem élt dolgok lefojtottságából származó feszélyezettséget is közvetíti. Egészen rendhagyó, de teljesen követhető módon, öncélú megoldások nélkül festi le a múlt és a jelen történéseit, valamint az igazságszolgáltatásba vetett hit működését.

Nem váltja meg a világot, de jó azért. Első kötetnek főleg ígéretes. A Dal a sötétben olyan komor hangulatú emberi történet, ami erre a műfajra jellemző. Az izgalmak és a véres akciók nélküli krimi olyan mély emberi problémákat tárgyal, ami meglepő befejezést ad.

https://gaboolvas.blogspot.com/2021/08/dal-sotetben.html

Nem volt ez rossz, bár azt vettem észre, változnak az olvasási szokásaim, kevesebb krimit , erőszakosságot olvasok.
Most viszont egy krimi került sorra.
Egy nyomozónő visszatér gyermekkora helyszínére, ahol éppen az iskolai barátnője fiát találják holtan. A barátnő kapcsán előjönnek régi dolgok is.
Nehéz elvonatkoztatni a régi történésektől, de végül azért kiderül az igazság, bár egészen másfelé vitt el bennünket az írónő, nem a tettes irányába.

Mikor megláttam, hogy nemcsak skandináv és krimi, hanem Ölandon játszódik, azonnal kellett!
Sajnos a lelkesedésem azonban hamar elmúlt.
Kicsit lassú volt. Először úgy gondoltam, biztos csak a mostanában olvasott keményebb krimik miatt off. De nem. Tényleg alig történt valami. A szereplők magánéletén volt a hangsúly, ami nem baj egy skandináv kriminél, de azt sajnáltam, hogy a nyomozás szinte elveszett mellette. Amúgy sem volt valami erős a krimi szál. Azért kíváncsian vártam mi lesz a vége, de egy szépen levezetett, fordulatoktól mentes, egyszerű befejezést kaptam.

Nagy pozitívum, hogy a karakterek jól ábrázoltak, igazán valóságosak és szerethetők.
Erik főleg, bár neki a privát életéből jóval többet tudtam meg, mint amennyit szerintem kellett volna.
Bírtam Danielt is, igaz róla meg alig valami derült ki.
Hannának is láttam a szerethető oldalát, de az állandó ellentmondásos viselkedése miatt inkább egy hisztis lányként láttam magam előtt, sem mint igazi kemény zsaruként. Értem a múltja miatti nehézségeit, kételyeit is. spoiler
Rebecka annyira nem került közel hozzám, de nála szerintem tökéletesen sikerült bemutatni mi játszódhat le valakiben, aki elveszti a gyermekét.
A férjét, Petrit egész megkedveltem a végére.
Joelt igazán sajnáltam. ♥
Többet már nem sorsolok fel, pedig volt még sok-sok szereplő.

Öland ide vagy oda, szigorú leszek! Csak 3,5*. Majd a folytatás talán erősebb lesz!

Nekem tetszett, végre újra egy skandináv krimi, ami Ölandon játszódik! Nem olyan sötét, mint Johan Theorin, de a hangulata hasonló. Én félnék itt lakni. :) Alig várom, hogy kiadják a következő köteteket is magyarul (bár van egy tippem, mi történt az apukájával).

Íme a bizonyíték, hogy lehet jó skandikrmit írni hullahegyek és vérgőz nélkül. Igéreteskezdés, várom a sorozat következő részét.

Érdekes,sok újdonsággal.Remek jellemábrázolások.A végétől egy picit többet vártam.

Nem egy gyorsan pörgő krimi,de ettől függetlenül élvezetes volt.Skandinávhoz képest nem is olyan beteg.Szépen lassan bontakozott ki a megoldás,amit engem eléggé megdöbbentett,mert teljesen másra készültem.Tovább olvasnám,bár Hanna nem került hozzám közel.

Ez valahogy nem az én stílusom volt, annak ellenére, hogy szeretem a lassan csordogáló történeteket mély karakterábrázolással, de itt valahogy a kényelmes lassúság ellenére is olyan sablon volt mindenki. Ellenben a végkifejlet nagyon tetszett, szóval összességében érdemes volt végigküzdeni. A nyomozó múltját illető konfliktus terén jó lett volna, ha van valami haladás, nem folyton csak ugyanazt ismételgetik, a legvégére is csak odáig jutott el, hogy majd tenni kéne valamit…

Nagyon kedvelem a skandináv krimiket. A Dal a sötétben nem olyan komor hangulatú, mint ami erre a műfajra jellemző, azt leszámítva persze, hogy egy tizenéves fiú halála ügyében nyomoznak. Nem volt bonyolult történet, nem volt végletekig feszült hangulat, mégsem tudtam letenni. Nagyon tetszett az írónő stílusa, szinte faltam az oldalakat. Azért csak négy pont, mert vártam a csattanót, ami sajnos elmaradt.