Szíved ​rejtekén (A Malory család 2.) 88% 115 csillagozás

Ez a rész sokkal jobban tetszett mint az előző. A szereplőket hamar megkedveltem, de a végén már kezdett idegesíteni Roslyn makacssága és , hogy nem akart hinni Anthonynak. Anhonyt viszont imádtam. Sokat lehetett nevetni a civakodásaikon.

Na kérem! A félcsillag levonás kizárólag Roslynn miatt van. Egész pontosan az ő ostoba tévképzetei és embertelen csökönyössége és makacssága miatt.

Tetszett. :) Anthony jópofa volt már az előző könyvben is, és itt is szórakoztató karakternek bizonyult. Nagyon bírtam, amikor játszadozott a lánnyal, miközben Roslynn hitte azt, hogy ő játszik a férfival.

Most hirtelen nem is tudok többet mondani, igazából úgy érzem nincs is szükség rá. Aki szereti ezt a stílust, biztosan élvezni fogja a történetet.

Jamesre és az ő hajósinasára meg nagyon kíváncsi vagyok. Remélem ott már tudok 5 csillagot adni.

Juuj, Anthony ^^ Olyan várva-vártan kezdtem neki, mégis egy picit gyöngének éreztem a történetet. Ez teljes mértékben Roslynn hibája, mivel nagyon idegesítő egy nő… Mikor már megörültem volna, hogy végre hisz Tonynak és egy ideig jó lesz minden, a következő oldalon kiderült, hogy nem bízik a férjében.
Tonyval viszont semmi bajom nem volt :) Ő volt az a kincs, aki megmentette az egész sztorit. Annyira kedves volt, és aranyos, és imádtam amikor folyton viccelődött.
Jamest még jobban megkedveltem, és most már Jeremyt is – egyre jobban érdekel a könyvük.
Mondjuk azért remélem, nem mindegyik rész ilyen, hogy csak a végén van egy nagy happy end, előtte meg csak a sok veszekedés.

Azt kell mondjam, hogy James történetét nem igazán múlta felül (kíváncsi vagyok, lesz-e egyáltalán olyan rész a sorozatban, ami mégis) de attól még egy hamisítatlan Lindsey könyv sok romantikával, civakodással, és persze Maloryval, akiket nem lehet nem imádni. :-)
Mondjuk a vége felé már nagyon idegesített Roslynn túlzott makacssága, és önfejűsége, szerintem már kicsit túlzásba is esett ezzel kapcsolatban az írónő. Anthonyt viszont még mindig nagyon imádom, hihetetlen egy gazfickó…:D Jamesszel együtt pedig egyszerűen fergetegesek.
Apropó, itt már el is kezdőtött James és Georgina története, és mivel azt már olvastam, csak jókat mosolyogtam magamban a még-nem-szerelmes James Maloryn. :-)
Összességében nem volt rossz, de eddig ez a történet tetszett a legkevésbé az első három könyv közül, amiket elolvastam.

Elég gyengének éreztem ezt a részt. Nem azért, viszonylag hamar végeztem vele, nevettem is itt-ott, és amúgy is vártam Tony könyvét, de Roslynn szinte teljesen tönkretette az egészet. Nem volt vele különösebb bajom, csak túl sokat duzzogott, és ez az a tulajdonság, amit nagyon nehezen viselek. Amikor történik a fejében valami, és már-már jobb belátásra térne, rögtön talál valami ürügyet, ami miatt lehet újra hisztizni és toporzékolni.
De Anthony Mallory egy imádnivaló férfi, szegény jól meg van áldva Roslynnal. :D
Már a kezemben a hamradik rész, és ha sietek, még beérek a könyvtárba a negyedik részért is. :D

annyira makacs és idióta mindkettő XD
Roslynn-t néha fejbe vertem volna, annyira butus.. oké félt, de hát.. nem tanulta még meg hogy az időseknek általában igaza van? XD
Anthony-t szerettem :D ahogy az összes Maloryt, pedig néha mindnél elmennek otthonról XD
ide a kövi részt

Nagyon tetszett a történet és meg is érdemli az öt csillagot, bár szerintem ez a rész egy kicsit gyengébbre sikerült, mint az első. Nincs szívem levonni, még egy fél csillagot sem, pedig megérdemelné Rosslyn miatt, aki a végén rettenetesen idegesítő volt. Mondtam is magamban, hogy nem lehet igaz, hogy csak szenvedni tud, és még igaza sincsen. Ez viszont nem lett volna igazságos (a csillaglevonás) Anthony miatt, aki egyszerűen nagyszerű volt. :-)

Nem mondanám, hogy minden esetben értettem Roselynn viselkedését. Egy ember véleménye által határozta meg az összes úgynevezett szoknyabolond férfit, perdig másokat is meghallgatott és pontosan tudta, hogy nem mind viselkedik úgy, ahogy (sőt, még az az egy sem volt annyira rossz!). Az esküvőig bírtam, utána elvesztette varázsát. Még akkor sem látta be a tévedését, miután látta Frances és George milyen boldogok, hogy végre egymásra találtak. Na meg az a tenyészcsődör dolog… pontosan azt kapta, amit kért, sőt még többet is és még ő volt felháborodva, hogy nem olyan volt, amilyen eddig. Megbélyegezte Anthonyt, hogy hazug, pedig semmi oka nem volt rá. Ki akart békülni vele, de közben még mindig nem hitt neki…
Általában nagyon szeretem a skótokat, mert temperamentumosak, nem hagyják magukat, makacsok és akaratosak, de Roslynn rinyálásával, kicsinyességével és ostobaságával nem illett a skótokról alkotott nézeteimhez. Az biztos, hogy Reginát ezerszer jobban kedveltem, mint őt….

Anthonyt továbbra is nagy kedvenc maradt Jeremyvel és Jamesel együtt, akiket még jobban megkedveltem.
James vajon leendő nejét ismerhette meg a kocsmában rálelt nadrágos lányban? Már most élvezem a csatáikat :D
Connie már az első részben is nagyon szimpatikus volt, és csak remélhetem, hogy egy könyvben találkozhatok vele, és szíve hölgyének történetével.

Imádtam, ahogy Nick, Tony és James folyamatosan nyúzták és összeszólalkoztak egymással :)

Az elsôben a pasi, ebben pedig a nô hihetetlenül és idegesítôen ostoba.

Azt hiszem ez a rész még jobban tetszett mint az első. Na és abban is biztos vagyok, hogy hamarosan nekilátok a következő résznek is.
Tonyra már az első könyvben felfigyeltem és kíváncsi lettem is rá. Be kell valljam nem csalódtam benne, sőt még jobban megkedveltem.
Roslynn belevaló skót lány, akit nem kell félteni. Az ő személye is szerethető, az indokai pedig az adott korhoz elegendők…
Egy valami van csak ,amit nem értek – persze ez nem csak ezzel a könyvvel függ össze, hanem az összes többivel is – az pedig az lenne, hogy mit tudtak ezek a szoknyapecér fickók, hogy így levettek minden nőt a lábukról???… Én még nem találkoztam ilyen pasival – a kérdés csak az, hogy ez csak véletlen – vagy az azóta megváltozott társadalmi viszonyok miatt van?
Na jó nem filozofálgatok itt tovább…

lényeg: ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, aki szereti a 19. századi romantikus irodalmat.