Roslynn Chadwick, a gyönyörű skót örökösnő kénytelen egy biztonságot jelentő házasságba menekülni, hogy megvédje magát a vagyonára áhítozó gátlástalan unkatestvérétől. Nincs sok ideje arra, hogy férjet találjon magának, és a sors különös fintora, hogy éppen Anthony Malory kelti fel a figyelmét. A férfi nemcsak megrögzött agglegény, de züllött szoknyapecér hírében is áll. Az ellenállhatatlan nőcsábász rabul ejti Roslynn képzeletét. Vajon sikerül a józan eszére hallgatnia vagy elsodorják az érzelmei? A tét nem kicsi, hiszen a vagyona, az élete és a szíve forog kockán. A Szíved rejtekén a Malory család történetének második regénye, az Egyetlen szerelem folytatása.
Szíved rejtekén (A Malory család 2.) 179 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1988
Enciklopédia 7
Szereplők népszerűség szerint
James Malory · Anthony Malory · Jeremy Malory · Nicholas Eden · Regina "Reggie" Eden · Conrad "Connie" Sharpe · Roslynn Chadwick
Kedvencelte 14
Várólistára tette 26
Kívánságlistára tette 15

Kiemelt értékelések


Na kérem! A félcsillag levonás kizárólag Roslynn miatt van. Egész pontosan az ő ostoba tévképzetei és embertelen csökönyössége és makacssága miatt.
Tetszett. :) Anthony jópofa volt már az előző könyvben is, és itt is szórakoztató karakternek bizonyult. Nagyon bírtam, amikor játszadozott a lánnyal, miközben Roslynn hitte azt, hogy ő játszik a férfival.
Most hirtelen nem is tudok többet mondani, igazából úgy érzem nincs is szükség rá. Aki szereti ezt a stílust, biztosan élvezni fogja a történetet.
Jamesre és az ő hajósinasára meg nagyon kíváncsi vagyok. Remélem ott már tudok 5 csillagot adni.


Juuj, Anthony ^^ Olyan várva-vártan kezdtem neki, mégis egy picit gyöngének éreztem a történetet. Ez teljes mértékben Roslynn hibája, mivel nagyon idegesítő egy nő… Mikor már megörültem volna, hogy végre hisz Tonynak és egy ideig jó lesz minden, a következő oldalon kiderült, hogy nem bízik a férjében.
Tonyval viszont semmi bajom nem volt :) Ő volt az a kincs, aki megmentette az egész sztorit. Annyira kedves volt, és aranyos, és imádtam amikor folyton viccelődött.
Jamest még jobban megkedveltem, és most már Jeremyt is – egyre jobban érdekel a könyvük.
Mondjuk azért remélem, nem mindegyik rész ilyen, hogy csak a végén van egy nagy happy end, előtte meg csak a sok veszekedés.


Ha Malory család…. akkor nem is indulhatott volna Anthony nélkül ez a sorozat… vagyis az első részt követően, mindenféleképpen ő kellett, hogy főszerepben legyen. Nálam legalább is.
Anthony már az unokahúga történetében felkeltette az érdeklődésemet, itt meg sikeresen magába bolondított.
Bírtam a határozottságát, a büszkeségét és mi több a makacsságát.
És sokáig így voltam Roslynn karakterével… a vége felé nekem már sok volt a büszkesége… igazán meghallgattatta volna Anthonyt az igazáról… de örülök, hogy még éppen az előtt jött rá, mielőtt James levelét elolvashatta volna.
Bírtam a szócsatáikat, akárcsak azt, hogy egyikőjüknek se sikerült éppenséggel túl járnia a másik eszén. :D
A Malory család felbukkanását itt is pozitívként éltem meg. Örültem, hogy mindegyikük pozitív személyiséget mutatott eddig, és hogy az ugratások se maradtak el.
E kötet után mindenféleképpen James története érdekel#t# a legjobban. :)


Tetszett a történt, bár az első részt majdhogynem jobban szerettem. Az egész Malory család kezd a kedvencemmé válni. Arisztokrata helyzetük ellenére szabadosak, lelkesek. Nem olyanok, mint egy tipikus nemesi család. Mindegyiknek megvan a sajátos stílusa. Anthonyt már az előző kötetben megkedveltem, s szerintem tökéletes választás volt számára Rosalynn. Jól kitalált történet, egyszerű, s nincs túlbonyolítva. Tetszett, ahogy Rosalynn végül meg kell alkudnia a kialakult helyzettel és olyan mellett kell döntenie, akit alapesetből elutasított volna.


Ez a kötet sokkal jobban tetszett, mint a sorozat első része. Bár Anthony már ott belopta magát a szívembe, függetlenül attól, milyen múlttal büszkélkedhetett. Mit is mondjak, ez a történet tipikusan példázza az emberi ostobaságot. Sokszor azért siklanak félre a kapcsolataink, mert elhisszük a pletykákat, büszkék és vakok vagyunk arra, hogy meglássuk az igazságot. Félünk kimutatni valós érzelmeinket, mert rettegünk attól, hogy mi történik, ha azokat nem viszonozzák. Roslynn karaktere is kissé ostobára sikeredett. Szegény Anthony számára nem könnyítette meg a helyzetet és a házasságukat sem. Bár ő sem tudta, hogyan javíthatna a helyzeten. Zavart, hogy a család sem akart segíteni, csak a legvégén mikor már nagyon égető volt a helyzet. A sok bonyodalom és frusztráció ellenére mégis a szívembe zártam Roslynn és Anthony párosát. Őket egymásnak teremtették, csak idő kellett hozzá, hogy ezt mindketten belássák. Mindenesetre a szokásos Johanna Lindsey-féle történelmi romantikus volt, amit olvastam. Tele perzselő szenvedéllyel, rengeteg romantikával, némi bonyodalommal és humorral spékelve. Pörgő, lendületes történetvezetés jellemezte a könyvet, így hamar a végére értem. Hasonlóan az első kötethez, ez is kedvenc lett. Igyekszem mielőbb folytatni a következő Mallory történetével. Kapitány úr nem sokára Ön következik.


Azt kell mondjam, hogy James történetét nem igazán múlta felül (kíváncsi vagyok, lesz-e egyáltalán olyan rész a sorozatban, ami mégis) de attól még egy hamisítatlan Lindsey könyv sok romantikával, civakodással, és persze Maloryval, akiket nem lehet nem imádni. :-)
Mondjuk a vége felé már nagyon idegesített Roslynn túlzott makacssága, és önfejűsége, szerintem már kicsit túlzásba is esett ezzel kapcsolatban az írónő. Anthonyt viszont még mindig nagyon imádom, hihetetlen egy gazfickó…:D Jamesszel együtt pedig egyszerűen fergetegesek.
Apropó, itt már el is kezdőtött James és Georgina története, és mivel azt már olvastam, csak jókat mosolyogtam magamban a még-nem-szerelmes James Maloryn. :-)
Összességében nem volt rossz, de eddig ez a történet tetszett a legkevésbé az első három könyv közül, amiket elolvastam.


Én úgy megszerettem az első részben Anthonyt és annyira örültem, hogy a második rész az ő története, de arra nem számítottam, hogy szerencsétlennek egy ilyen idióta nő jut. Roslynnt az elejétől a végéig ki nem állhattam! Egy igazi számító, felszínes, idegesítő, ostoba nőszemély volt. Miatta nagyban romlott az olvasási élményem de ha tőle elvonatkoztatok akkor azt mondom tetszett ez a rész is. Csakis miatta az 1 csillag levonás.


Újra bebizonyíttat Johanna Lindzy, hogy tud ő jó könyvet írni. A második rész is volt olyan jó, mint az első és úgy érzem a harmadik Jamse könyve is lesz ilyen jó, a bepillantást amit kaptunk elég meggyőző érv, hogy minél hamarabb olvassam. Antony már az előző könyvben is megkedveltette magát, nem gondoltam, hogy ilyen méltó párra talál Rosalyban. Az egész sztori nem volt unalmas végig halladt a történet és elég hamar megtörténtek a dolgok közöttük. Jó volt az előző kis párunkról olvasni és örültem, hogy Jamse fia Jeremy is megjelent. Ros barátnőjének a kis történetei s jól végződött. Ez is adott egy kis pluszt a történethez.


Már az első részben tudtam, hogy nekem Anthony lesz a kedvencem a Malory családból. Nem is csalódtam ebben a kötetben.
Öröm volt olvasni az évődéseket, szócsatákat, a gúnyolódásokat. Roslynn nagyon makacs volt, és a végén már idegesített a konoksága, már túl soknak találtam.
Ebben a részben is volt izgalom, nagyon olvastatta magát a történet. Szívem szerint Roslynn miatt egy fél csillagot levonnék, de miatta nem fogom elvenni Anthony könyvétől. :)
Népszerű idézetek




– Látom, ismét meg akar botránkoztatni, de ez nem fog sikerülni. A piruláshoz túl idős vagyok, ráadásul sokat hallottam már az olyan férfiakról, mint maga.
– Mint én?
– Igen. Maga egy szoknyapecér.
– Talált. – A férfi színlelt bűnbánattal sóhajtott fel.
– A csábítás mestere – tette hozzá a lány.
– Merem remélni.




Anthony végre figyelemre méltatta, és szeme megakadt a kezében szorongatott könyvön.
– Ó, a vénlányok és az özvegyek menedéke! Nincs is jobb társ egy könyvnél, amikor az ember semmi mással nem tudja múlatni esténként az időt. Igazam van?
A lány legszívesebben a fejéhez vágta volna a könyvet.




– Nem fogsz átlépni a küszöbön, ezt megígérem.
– Hagyd nyitva az ajtót.
– Szó sem lehet róla.
– Akkor az ablakot.
A lány világosbarna szeme szikrákat szórt.
– Azt akarod, hogy megfulladjak a szobámban, és egyetlen ablakot se hagyhatok nyitva? Miért nem veszed tudomásul a visszautasítást? Nem beszéltem elég világosan?
– Azért, mert rossz a válaszod. Amíg nem felelsz helyesen, nem adom fel . Gondolnom kell a jó híremre!




– Mit vigyorogtok itt? – lépett oda hozzájuk Regina, Nicholas kíséretében.
James megölelte az unokahúgát.
– A férfiak gyarlóságán, édesem. Néha olya ostobák tudunk lenni.
– Lehet, hogy te igen, barátom! – csattant fel Nicholas.
– Pedig magamat ki akartam hagyni ebből a megállapításból – válaszolta James mosolyogva, és tekintetét unokahúga férjére emelte. – Te viszont tökéletes példa vagy, Montieth.
– Hát ez szörnyű! – sóhajtott fel Regina kétségbeesetten, és haragos pillantást vetett a két férfira, majd Conradba karolt. – Kérlek, szabadíts meg ezektől, Connie. Menjünk táncolni, mert nem bírom tovább elviselni, ahogy hasogatják egymást.
– Ezer örömmel, kislány – vigyorgott Connie.
James utánuk nézett, és Nicholashoz fordult.
– Elég egyértelműen kifejezte a nemtetszését.
– És ez még semmi – morogta maga elé Nicholas. – Próbáld ki, milyen a szófán aludni, amikor a feleséged haragszik rád.
James nem tudta visszatartani a nevetését.
– Nocsak! Hát te is? Ez remek. Mivel érdemelted ki ezt a…
– Azzal, hogy nem bocsátottam meg neked! – vetette oda Nicholas, mert nagyon bosszantotta, hogy James ilyen jól mulat a rovására. – Mert sajnos, ezt nagyon jól tudja. Amikor beszélgetünk, később mindig nekem esik. Mikor akarsz már eltűnni Londonból?
– Elképesztő, hogy ezt milyen sokan szeretnék tudni! – vihogott jókedvűen James. – Ha miattam kénytelen vagy a szófán aludni, akkor soha nem állok odébb.
– Csupa szív vagy, Malory.




– Elmondanád, hogy miért jöttél haza részegen fényes nappal? – kérdezte, miközben a férfinak háttal állva két lába közé fogta az egyik csizmát, hogy lecibálja róla.
– Részegen? Istenem, asszony! Ez nagyon visszataszító szó. Egy úriember nem részeg.
– Akkor minek nevezzem?
A férfi a másik lábával meglökte Roslynnt, hogy megszabaduljon a csizmától.
– Hát, a helyes szó… Mi is…
– Részeg – ismételte meg a lány önelégülten.
(…)
– Nem válaszoltál a kérdésemre, Anthony.
– Mi volt a kérdés?
– Miért vagy ebben a visszataszító állapotban?
A férfi most nem sértődött meg.
– Ugyan már, drágám! Miért szokott egy férfi felönteni a garatra? Elveszítette a vagyonát, meghalt egy rokona, vagy üres az ágya.
Most a lányon volt a sor, hogy ártatlan szemmel nézzen a férjére.
– Meghalt valaki?




James a fejét a kezébe temetve, meztelenül ült az ágya szélén. Anthony legszívesebben elnevette volna magát, de még idejében becsukta a száját. A gondolattól is megfájdult a feje.
James fel sem nézett, mintha nem érdekelné, hogy ki hatolt be a hálószobájába.
– Egy hangos szó, és vége az életednek – szólalt meg halkan, de fenyegetően.
– Neked is egy kisember kalapál a fejedben, öregfiú?
James lassan felemelte a fejét. A pillantásával ölni lehetett volna.
– Legalább egy tucat, és mindegyikről te tehetsz, te nyomorult…
– Még mit nem! Te ajánlottad fel, hogy meghívsz egy italra, ezért csak nekem lehet okom…
– Egy italra, és nem több üvegre, te tökfilkó!
A hangos megjegyzés hallatán mindketten megrándultak a hasogató fájdalomtól.




– Úgysem tudnád rábeszélni, hogy elmenjen egy bálba, még a kedvenc unokahúga kedvéért sem. Én viszont szívesen elvállalom. Már megfelelő ruháim is vannak, sőt táncolni is tudok. Connie megtanított.
Anthony jót nevetett, amikor ezt meghallotta.
– Igen? Na, és ki vezetett? Te vagy ő?
Jeremy vigyorgott.
– Egy kicsit mind a ketten. De azóta már a nőcskékkel is gyakoroltam, és egyikük sem panaszkodott.
Anthony legszívesebben megkérdezte volna, hogy mit gyakorolt azokkal a nőkkel, de inkább csendben maradt. (…)
– Reggie biztosan szívesen táncol majd veled, de ha nőcskének mered nevezni, azonnal leharapja a fejedet.




– Meddig hanyagolsz még minket, kislány? – hangzott fel hirtelen Anthony mély hangja, amikor egy pillanatra abbahagyták a beszélgetést Lord Edennel.
– Egész este, ha rajtam múlik – vetette oda Nicholas, nem túl barátságosan.
Egy pillanatig Roslynn azt hitte, hogy Anthony hozzá beszélt. Ám Nicholas mogorva válasza (amely miatt a felesége jól oldalba bökte) kiverte a fejéből ezt az ostoba elképzelést.
– Istenem, miért kell mindig a békebíró szerepét játszanom? – fakadt ki Regina, de közben odaszökkent a kandallóhoz, és mindkét Malory fivért megcsókolta.
– Nem lehet rólatok sokáig megfeledkezni – kiáltott fel nevetve.
A sorozat következő kötete
![]() | A Malory család sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Julia Quinn: Wyndham elveszett hercege 80% ·
Összehasonlítás - Karen Hawkins: Kockázatos szerelem 80% ·
Összehasonlítás - Lisa Kleypas: Az ördög télen 94% ·
Összehasonlítás - Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya 91% ·
Összehasonlítás - Julie Garwood: Lázadó vágy 83% ·
Összehasonlítás - Lorraine Heath: A herceg szeretője 90% ·
Összehasonlítás - Lucinda Riley: Árnyéknővér 94% ·
Összehasonlítás - Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság 95% ·
Összehasonlítás - Lucinda Riley: Éjféli rózsa 94% ·
Összehasonlítás - Kimberley Freeman: Parázs-sziget 91% ·
Összehasonlítás