Ha ​magadba bolondítasz… 158 csillagozás

Johanna Lindsey: Ha magadba bolondítasz…

Egyetlen ​párbaj még becsületbeli ügy, na de három… Ez már gyilkossági kísérlettel is felér! Mivel a felvilágosult társaságot felháborítja az efféle felelőtlen viselkedés az ifjú nemesek körében, a régensherceg azt az utasítást adja Robert Whitworthnak, Tamdon grófja örökösének és Lord Dominic Wolfe-nak, vitájuknak úgy vessenek véget, hogy a két családot házasság révén egyesítik. Amelyik család nem hajlandó engedelmeskedni a parancsnak, az elveszíti a földjeit és a címét.

Whitworthnak tetszik az ötlet, hogy Brooke nevű leányát elküldje az ellensége távoli birtokára. Tudja jól, hogy a Farkas nem fogadja majd el menyasszonyául a lányt, ezért elveszíti a vagyonát és rangját. A Farkas azonban eltökélte, hogy elriasztja a Whitworth lányt. Mivel párbajjal már nem törhet a gyűlölt ellenfél életére, azzal is megelégedne, ha a férfi elveszíti a földjeit és a címét. Ám arra nem számított, hogy az ellenfele húga ennyire találékony és állhatatos lesz.

Brooke Whitworth régóta… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
GABO, Budapest, 2017
428 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064350 · Fordította: Weisz Böbe
>!
GABO, Budapest, 2017
428 oldal · ISBN: 9789634064572 · Fordította: Weisz Böbe

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Dominic Wolfe · Brooke Whitworth


Kedvencelte 9

Most olvassa 5

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 50


Kiemelt értékelések

>!
Nymeria96
Johanna Lindsey: Ha magadba bolondítasz…

Aranyos történet volt, de egy kicsit jobbra számítottam.
A szereplőket sajnos nem kedveltem meg túlságosan. Egy idő után unalmassá vált Brooke nézőpontjából megismerni a történetet, lehetett volna több fejezet Dominic szemszögéből is.
A könyv végi fordulatra is számítani lehetett, egyáltalán nem ért meglepetésként.

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Johanna Lindsey: Ha magadba bolondítasz…

Sajnos nem adhatok rá öt csillagot, bármennyire is ígéretesnek tűnt az elején. Úgy látszik az írónő veszített a lendületéből, mert a régebbi könyvei Johanna Lindsey: Csak reád van szükségem, (Szeress örökké, Kalózszerelem) sokkal jobbak voltak. Volt bennük valami báj, amit itt, ennél a könyvnél nem éreztem. Brooke-ot kedveltem, de a farkasunk, Dominic sajnos meg sem közelítette a McGregor uraság sármját. Leginkább egy undok, duzzogó kisfiú képét öltötte magára. Emellett engem leginkább a könyv vége zavart. Túl rózsaszín, túl szivárványos. Azt természetesen elvártam, hogy a főhőseink egymásba szeressenek, de hogy mindenki megjavul/megkerül, az túlzás volt. Heather Graham könyveiben pont az tetszett, a szereplőknek volt okuk utálni egymást, de leküzdötték. Itt meg ölükbe pottyan a megoldás. Azért annyira nem volt rossz, amitől nagyon tartottam.
Kikapcsolódásnak tökéletes két kaszabolós vagy megríkatós könyv között.

>!
Nikyy18
Johanna Lindsey: Ha magadba bolondítasz…

Egyszerűen imádtam. Brooke-ot hamar megkedveltem. Kedveltem a szabad szájúságát. És hát Dominicot nem lehetett nem kedvelni. :) Aranyos párt alkottak. Sokat nevettem a szócsatáikon. A végén viszont sikerült jó pár dolgon meglepődnöm így most nem tudom mit is gondoljak Robertről.

>!
_Enii_
Johanna Lindsey: Ha magadba bolondítasz…

– Már elvisel – sziszegte.
– Valóban? És ezt miből gondolja?
Brooke mosolyt erőltetett magára.
– Még nem tekerte ki a nyakam.

Sablon ötlet,egyedi megvalósítás.
Tucat fülszöveg,maradandó történet.
Egyszóval tökéletes történelmi-romantikus.
Minden megvan benne ami kell: kémia,humor,civakodás,izgalom,érdekes szereplők,ellentétek,csattanó(k) és párbaj(ok).
Úgy érzem,nem fog sokáig szomorkodni a polcomon,mert érik egy újraolvasás. :))

>!
Trice29 P
Johanna Lindsey: Ha magadba bolondítasz…

Hűha…. Hatalmas kedvencet avattam. Ez a könyv megfogott és elvarázsolt. Johanna és én már régi barátok vagyunk, de a könyv klubbos időszak óta nem olvastam Tőle ennyire jó könyvet. Nagyon jók a szereplők, izgalmas (egyáltalán nem kiszámítható) a történet. Mindkét főszereplő kedvencem lett. Hódított a romantika, tetszettek a házi kedvencek is. Kérek még sok ilyet!

>!
l_moni
Johanna Lindsey: Ha magadba bolondítasz…

Még azt mondják, hogy hétvégén az ember ki tudja pihenni magát.
Na persze. Csak azt nem teszik hozzá, hogy kivéve akkor ha vesz egy új könyvet és elköveti azt a hibát, hogy beleolvas alvás előtt.
Hát én beleolvastam és nem tudtam letenni. Mindig csak a következő fejezetet akartam elolvasni, és a következőt, meg a következőt. Aztán egyszercsak nem volt következő fejezet és az óra hajnali 4-et mutatott..
Brooke, nagyon jó fej. Ahogy beszélt és viselkedett, abban a korban nem biztos, hogy díjazták volna :)
Wolfe :) annyira szerettem volna kicsit többet belelátni a gondolataiba, érzéseibe. Néha idegesített, ahogy hozzáállt Brookehoz, de valahol meg tudtam Őt is érteni.
Jó volt olvasni róluk, élveztem a vitáikat, beszélgetéseiket.
Összeillenek :)
Brooke elég utálatos családhoz tartozik. A testvérét nagyon de nagyon felpofoztam volna, de az apjához se tudtam volna szépen szólni. Mondjuk Wolfe anyja is érdekes egy jelenség.
Tetszett a könyv, biztos fogom még olvasni :)

>!
Sippancs P
Johanna Lindsey: Ha magadba bolondítasz…

Nem tudom… Ez a Johanna Lindsey valahogy nem az a Johanna Lindsey, akit annyira szerettem A Malory család és a Viking-trilógia olvasása során.

>!
Evika82 P
Johanna Lindsey: Ha magadba bolondítasz…

Nekem ez tetszett. Igaz olvastam már ennél jobb könyveket is az írnőtől, de ennek a könyvnek az olvasása közben is teljesen jól szórakoztam.
Vicces, aranyos történet volt pár titokkal és csavarral fűszerezve. Nagyon bírtam Brooke talpraesettségét. spoiler

>!
meteoritastar
Johanna Lindsey: Ha magadba bolondítasz…

Johanna Lindsey jó pár regényével ismerkedtem már meg. Voltak közte jobbak és gyengébbek is. Ez a könyv határozottan a jobbak közé tarozik.
Nekem nagyon tetszett, hogy a párosunk szép lassan talált egymásra. Nem egyből gabalyodtak össze:)):)) A szóváltások megmosolyogtattak. Brooke-ot és Dominecet is egyből megkedveltem. De különösen Gabe stílusát imádtam. Rajta sokat nevettem.
A történet cselekménye is magávalragadó volt.
Úgy kezdtem neki ennek a könyvnek, hogy csak pár oldalt olvasok..ahha….200. oldalnál eszméltem fel :)):))
De sajna, hiába nem nagy elvárásokkal álltam neki a könyvnek, így is picit csalódtam. Egy kis izgalmat szívesen vettem volna. Igaz, volt egy kis csavar a végén, ami tetszett, de nem okozott nagy meglepetést.
Viszont, ami a legjobban hiányzott nekem ebből a történetből az picúrkával több humor, az a hangosan nevetős fajta. Mert két ilyen eltökélt szereplőtől ezt vártam.
De összességében ez egy kellemes kis szórakoztató történet volt. Örülök, hogy elolvashattam.

>!
Vanessza_Dénes
Johanna Lindsey: Ha magadba bolondítasz…

Egyszer olvasható és valamennyire szórakoztató volt, de hogy őszinte legyek, középszerű volt, gyermeteg és fel nem foghatom ennyi embert hogy lehet félreismerni és miért játszották meg magukat meg menekültek el és bénáztak, teljesen logikátlannak tűnt, a dolgokra pedig a végén sem kaptunk választ – Robert, az anyja, Thomas, Ella jelleme, stb.
Az írónő még egy könyvével sem tudott lenyűgözni, szerintem nemsoká feladom, mert ilyen nevetséges művek olvasásánál jobb elfoglaltságot is találok.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Nikyy18

– Már elvisel – sziszegte.
– Valóban? És ezt miből gondolja?
Brooke mosolyt erőltetett magára.
– Még nem tekerte ki a nyakam.
A férfi halkan felnevetett.

>!
Nikyy18

– Még mindig nem árultad el, hogy miért örülsz ennek a tervnek.
– Szívesen hozzámegyek, ha ez azt jelenti, hogy örökre megszabadulok a
családomtól. És egyvalami mellette szól: háromszor is megpróbálta megölni
a bátyámat. Már emiatt hajlok megkedvelni.

>!
Nikyy18

– Nem tarthat a házban igazi farkast.
– Szerintem nem farkas.
A férfi bosszúsan nézett rá.
– Ó, most bezzeg elhiszi, hogy kihaltak, amikor kétszer is megpróbált
meggyőzni az ellenkezőjéről?

>!
Essie

– Nem fáj a lába? Ugye nem szakadt fel a varrata?
– Szeretné, ha levenném a nadrágomat. hogy megnézhesse?

194. oldal, 26. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Brooke Whitworth · Dominic Wolfe
>!
Essie

– A balszerencsére: a régensherceg arra kényszerít, hogy vegyem feleségül az ellenségem húgát. A nagyobb balszerencse: beleszeretek a lányba. A legnagyobb balszerencse: az anyám közbeavatkozik, a régens visszavonja az utasítását, és én elveszítem a nőt, akit szeretek.

392. oldal, 54. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Brooke Whitworth · Dominic Wolfe
>!
miaow P

Nők… Ízlések és pofonok. Vagy inkább szeszélyek.

185. oldal

>!
miaow P

– Nem lehet elbújni, ha gyakorlatilag semmi sem takarja el a házat az emberek szeme elől.
– Nem fogta még fel, hogy Yorkshire milyen hatalmas, ugye? Szó szerint tű vagyunk a szénakazalban.
– Akkor valószínűleg nem kellett volna utat építeni, amely egyenesen az ajtóhoz vezet.
– Nem is építettünk. Az út kanyarog.

133-134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brooke Whitworth · Dominic Wolfe
>!
l_moni

– Általában az ember okkal dühöng és sír, de miért nevetsz? Minek örülsz ennyire, babám? A londoni útnak?
Brooke odarohant Alfredához, amikor a szobalány kilépett az egyik fa mögül.
– Nem Londonnak örülök, de azért egy útnak. Gyere, majdhogynem jó hírem van.
Alfreda felnevetett.
– Majdhogynem? Nem tanítottalak meg arra, mennyire veszélyes dolog az önellentmondás?


Hasonló könyvek címkék alapján

Lisa Kleypas: Az ördög télen
Lisa Kleypas: Ördöngös tavasz
Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett
Julia Quinn: Ami Londonban történt
Gail Carriger: Szívtelen
Judith McNaught: Whitney, kedvesem
Julia Quinn: Egy csók… és minden más
Julia Quinn: Hogyan fogjunk márkit
Amanda Quick: A szerető
Mary Robinette Kowal: Sosemvolt nyár