Fagyos ​tüzek (Viking-trilógia 1.) 82% 216 csillagozás

Szórakoztató volt, rengeteget nevettem közben. Brenna nekem túlzás volt kissé, és az elrablása utáni kalandja is. Garricket nagyon bírtam, függetlenül a kezdeti ridegségétől. Nagyon gyorsan haladtam vele, ami meglepett, mert egyáltalán nem a zsánerem.

Egy kihívásra, random választották ki nekem ezt a könyvet, hááát, nem mondom, hogy nem gondoltam azt, hogy feladom, de hát már ismertek, milyen mazochista vagyok, még az a francos erotikus címke se riasztott el. Legnagyobb meglepetésemre nem is szenvedtem vele annyira, bizonyára a két nap délutáni heverészés közbeni olvasása és a viking korszak magával ragadó (hideg, havas, északi fényes) bája ragadott inkább magával, nem pedig a két főhős önmarcangolása és ide-oda huzakodása. A „megölik a családom és rabszolgává tesznek majd amint belép az új tulajdonosom én azon kezdek filózni, hogy huh, de dögös izmai vannak, milyen jó pasi” jelenet, na jól van, hagyjuk már :-D A szexjelenetek igazán kimaradhattak volna, szerintem nem történt volt semmi baj, ha csak utalás van rá, hogy megtörtént és hogy hogyan (kedvvel avagy erőszakkal), ha egy kicsit több lett volna a nem kettejük huzavonája, de egy kis háborús izgalom, vagy bármi, szerintem egész ütős kis könyvet lehetett volna belőle varázsolni. Szerintem Az elfeledett királynő sokkal jobb volt, izgalmasabb is és a történet nagyon hasonlított és egy másikat is olvastam a közelmúltban, szerintem a három közül az a nyertes, ez. A végén viszont meg kell mondjam, meglepődtem, mert spoilerúgyhogy ez jó húzás volt. Összességében szerintem romantikát és erotikát kedvelőknek kellemes olvasmány.

Kihívásokhoz kerestem könyvet és erre esett a választásom. Az írónőtől még nem olvastam, történelmi romantikoskat már igen, de ezt a kort még nem. Sőt vikingeket sem.
Látszik, hogy nem „mai” a mű, a nyelvezete alapján, fogalmazásban, de rendkívűl szórakoztató volt. Idézeteket tettem is ki ☺
A középkorban teljesen más volt a férfi-nő kapcsolat, nem vacilláltak annyit, nem volt sok dráma, sőt ha volt felesége egy vikingnek még mellette lehetett ágyasa is, amit a feleség eltűrt spoiler.
Brennát kelta lány, elrabolták a vikingek, majd a Norvégiában való életet írja le a könyv. Van benne néhány bonyodalom, hiszti Brenna részéről, ármánykodás a családfő irányába, de szerencsére HE. Valamiért megtetszett a könyv. Érdekes.

Tipikusan az a könyv, ami tetszett is, meg nem is. Maga a történet tetszett, mert amúgy is szeretem a" foglyod vagyok és beléd szeretek" típusú könyveket. Olvastam már hasonlókat, viszont a könyvben olvasott durvaságok néha felborzolták az idegeimet. Persze elhiszem én, hogy ez a korszak erről szólt, és tényleg hitelesen ábrázolhatta ezt a világot, amikor a szász-viking ellentét fennállt és másra sem törekedtek, hogy egymást pusztítsák. A nőkkel szembeni barbár viselkedés nem tetszett. nagyon jól bemutatta, hogyan bántak a vikingek az elrabolt szász nőkkel. Brutális….. Mégis az érzelmes és a két főszereplő kapcsolata nagyon átjött és megtetszett. Kicsit sok volt a vége felé a csavar, néha úgy éreztem túl sok is. Mindenesetre összességében nem bántam meg, hogy elolvastam.

Jó volt, jó volt, de valahogy olyan… nyers volt. Mondjuk nem is igazán tudom, mit vártam egy vikingekről szóló könyvtől. Mindenesetre meglepett a jó, és a rossz értelemben is :D
Az elején még tetszett, de aztán kiderült, hogy ki Garrick igazából, és onnantól eléggé nehezteltem rá. Kicsit talán úgy voltam, mint Brenna. Nem igazán volt kedvemre, de azért éreztem azt a vonzást is az irányába. Igazából itt vagy a főhősre, vagy a hősnőre haragudtam… mikor hogy >.<
Mégis jár a történetre a 4 csillag, mivel tetszett. Érdekes volt. Eléggé el lett húzva a nagy egymásra találás, de a körülményeket nézve ez teljesen érthető. A végére persze megbékéltem mindenkivel, és tetszett a szép lezárás :)

Johanna Lindsey a történelmi romantika egyik meghatározó alkotója, mindig csodás történetekkel örvendezteti meg az olvasókat. Ez a kötet már jó ideje várt a polcomon, mégis nagy reményekkel vágtam bele. Miután kézbe vettem mégsem csúszott úgy, mint vártam. Nem az a jól megszokott Lindsey kötet volt. Nagyon vontatottan indult el a történet, néha már gondolkoztam rajta, hogy feladom. Viszont, ahogy haladtam az oldalakkal, egy fokkal szerethetőbbé vált a történet. Sajnos a szereplőket nem sikerült a szívembe zárnom. Az egész cselekmény tele volt durvasággal, erőszakkal, hála a viking kultúrának. Ahogy a nőkkel bántak, számomra felháborító volt. A két főhős is folyamatosan harcban állt egymással, és amikor véletlenül éppen jól megvoltak, akkor is történt valami negatívum, így az egész könyv hangulata borongós volt és fájdalmas. A végét pedig összecsapottnak éreztem. Persze minden a helyére került, de kicsit többet, szebbet vártam volna. Szerencsére Johanna Lindsey-től több jó könyvet olvastam eddig, mint rosszat, úgyhogy a trilógia további két kötetét is elolvasom, hátha több szerencsével járok.

A történet maga tetszett, de több olyan pont is volt amire meglepetten néztem csak. Apuci segítséget szeretne hívni, és ezzel sikerül neki egy mészárlást előidézni. Brenne kicsit vad lány, családját elveszti, őt elrabolják, rabszolgává teszik, és bár küzd, és akarat erejével kivívta a tiszteletem, mégis valahogy nem tetszett egy a viszonylag gyors behódolás Garricknak.
Garrick igazi viking, amit a testvéréről már nem tudok elmondani. Ebben a korban teljesen más volt a férfi-nő viszonya, és ezt az írónő nagyon is kihangsúlyozta a történetben. Hiteles volt a hangulat, a viking stílus, bár csak történelemből ismerjük, hogy ilyen volt.

Az első könyvem az írónőtől, és az első kellemes csalódásom tőle.
Nagyon tetszett ez a vikinges alaptörténet, ami nem feltétlenül aranyos, kedves embereknek akarja bemutatni ezt a népcsoportot, ami így csak még vonzóbbá teszi a könyvet.
A szereplők annyira nem lettek a kedvenceim, de akkor is jó volt így, az utolsó oldal után végig gondolni, hogy mi vezethet egy vadóc lány nővé érésévé. Garrick meg… Na, jó, ő maradjon csak meg a nők álmának. :D
Már nézem is, hogy kikről fog szólni a sorozat többi része.

Tetszett, bár néha időzavarba keveredettem. most hány hét hogyis?!
Voltak érdekes részek, voltak durvák, volt szép tájleírás.. amit nagyon szeretek, voltak mulatságos odaszólogatások.
A végen csavar, csavar hátán. Kicsi bénaság is volt benne, de összeségében tetszett.
A kutya neve Kutya. Ez nagyon tetszett. :)

Hú..hát ez nem olyan volt, mint amire számítottam! Olyan durva és hűvös volt a féfi főszereplő. :( Nekem sajnos nem sikerült őt megszeretnem. Brenna igazi vadóc lány volt, de azt ki nem állhatom ha egy nő megjátsza magát, hogy neki bizony nem kell a férfi, miközben majd megeszi a fene annyira szeretné azt a pasast. A romantikus történelem hol szerepel benne ?, mert nekem ez most így kimaradt az olvasás közben. Imádom a vikingeket és tudom, hogy sokszor erőszakosak és barbárok…de most valahogy nem azt éreztem, hogy egy erős viking férfi és egy vadóc kelta lány szerelméről olvasok, hanem valami teljesen másról… Olyanról, ami nem igazán tetszett nekem. Bevallom őszintén, hogy nincs is nagyon kedvem most folytatni a sorozatot, pedig nálam van még a 2. és a 3. része is. Sőt még egy kihívást is létre hoztam hozzá..