Fagyos ​tüzek (Viking-trilógia 1.) 83% 169 csillagozás

Jó volt, jó volt, de valahogy olyan… nyers volt. Mondjuk nem is igazán tudom, mit vártam egy vikingekről szóló könyvtől. Mindenesetre meglepett a jó, és a rossz értelemben is :D
Az elején még tetszett, de aztán kiderült, hogy ki Garrick igazából, és onnantól eléggé nehezteltem rá. Kicsit talán úgy voltam, mint Brenna. Nem igazán volt kedvemre, de azért éreztem azt a vonzást is az irányába. Igazából itt vagy a főhősre, vagy a hősnőre haragudtam… mikor hogy >.<
Mégis jár a történetre a 4 csillag, mivel tetszett. Érdekes volt. Eléggé el lett húzva a nagy egymásra találás, de a körülményeket nézve ez teljesen érthető. A végére persze megbékéltem mindenkivel, és tetszett a szép lezárás :)

Tipikusan az a könyv, ami tetszett is, meg nem is. Maga a történet tetszett, mert amúgy is szeretem a" foglyod vagyok és beléd szeretek" típusú könyveket. Olvastam már hasonlókat, viszont a könyvben olvasott durvaságok néha felborzolták az idegeimet. Persze elhiszem én, hogy ez a korszak erről szólt, és tényleg hitelesen ábrázolhatta ezt a világot, amikor a szász-viking ellentét fennállt és másra sem törekedtek, hogy egymást pusztítsák. A nőkkel szembeni barbár viselkedés nem tetszett. nagyon jól bemutatta, hogyan bántak a vikingek az elrabolt szász nőkkel. Brutális….. Mégis az érzelmes és a két főszereplő kapcsolata nagyon átjött és megtetszett. Kicsit sok volt a vége felé a csavar, néha úgy éreztem túl sok is. Mindenesetre összességében nem bántam meg, hogy elolvastam.

Johanna Lindsey a történelmi romantika egyik meghatározó alkotója, mindig csodás történetekkel örvendezteti meg az olvasókat. Ez a kötet már jó ideje várt a polcomon, mégis nagy reményekkel vágtam bele. Miután kézbe vettem mégsem csúszott úgy, mint vártam. Nem az a jól megszokott Lindsey kötet volt. Nagyon vontatottan indult el a történet, néha már gondolkoztam rajta, hogy feladom. Viszont, ahogy haladtam az oldalakkal, egy fokkal szerethetőbbé vált a történet. Sajnos a szereplőket nem sikerült a szívembe zárnom. Az egész cselekmény tele volt durvasággal, erőszakkal, hála a viking kultúrának. Ahogy a nőkkel bántak, számomra felháborító volt. A két főhős is folyamatosan harcban állt egymással, és amikor véletlenül éppen jól megvoltak, akkor is történt valami negatívum, így az egész könyv hangulata borongós volt és fájdalmas. A végét pedig összecsapottnak éreztem. Persze minden a helyére került, de kicsit többet, szebbet vártam volna. Szerencsére Johanna Lindsey-től több jó könyvet olvastam eddig, mint rosszat, úgyhogy a trilógia további két kötetét is elolvasom, hátha több szerencsével járok.

Az első könyvem az írónőtől, és az első kellemes csalódásom tőle.
Nagyon tetszett ez a vikinges alaptörténet, ami nem feltétlenül aranyos, kedves embereknek akarja bemutatni ezt a népcsoportot, ami így csak még vonzóbbá teszi a könyvet.
A szereplők annyira nem lettek a kedvenceim, de akkor is jó volt így, az utolsó oldal után végig gondolni, hogy mi vezethet egy vadóc lány nővé érésévé. Garrick meg… Na, jó, ő maradjon csak meg a nők álmának. :D
Már nézem is, hogy kikről fog szólni a sorozat többi része.

Brenna és Garrick hatalmi harcai nagyon szórakoztatóak, örökösen marják egymást, ezért a közös jeleneteik sosem unalmasak. Szerelmi szál mellett a Borgsen-Haardrad viszály is izgalmassá teszi a könyvet. Várom a folytatást, ami vélemények alapján az első résznél is sokkal jobb lesz.
Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2012/06/14/johanna-lindsey-…

Hú..hát ez nem olyan volt, mint amire számítottam! Olyan durva és hűvös volt a féfi főszereplő. :( Nekem sajnos nem sikerült őt megszeretnem. Brenna igazi vadóc lány volt, de azt ki nem állhatom ha egy nő megjátsza magát, hogy neki bizony nem kell a férfi, miközben majd megeszi a fene annyira szeretné azt a pasast. A romantikus történelem hol szerepel benne ?, mert nekem ez most így kimaradt az olvasás közben. Imádom a vikingeket és tudom, hogy sokszor erőszakosak és barbárok…de most valahogy nem azt éreztem, hogy egy erős viking férfi és egy vadóc kelta lány szerelméről olvasok, hanem valami teljesen másról… Olyanról, ami nem igazán tetszett nekem. Bevallom őszintén, hogy nincs is nagyon kedvem most folytatni a sorozatot, pedig nálam van még a 2. és a 3. része is. Sőt még egy kihívást is létre hoztam hozzá..

Mindenekelőtt muszáj leszögeznem, hogy ezt a (néha borzalmat, néha kellemes szórakozást, khm… szóval ezt) a könyvet azért olvastam, mert egy egyhetes nyaralásra csak három pici könyvet hoztam, és kettőn hamar túltettem, egyet pedig a visszaútra tartogatok. Ennyit a mentegetőzésről :D jöjjön az értékelés.
Mind Brenna, mind Garrick borzasztó ostoba volt időnként, ez a fajta „makacsság” már egyszerűen csak butaság. A történet is alapvetően butuska és rengeteg hiba van benne (soha nem tanultam a vikingekről, csak a sorozatot nézem Ragnarról és a fiairól, és ha feltesszük, hogy az történelmileg nagyjából korrekt, akkor ez nagyon nem volt az). Meg a fordítót is felrúgtam volna néha.
Na, de hadd legyen pozitívum is: alapvetően elszórakoztatott, bármilyen is volt, szerettem a vikingekről olvasni (tényleg, még ebben a bugyuta formában is). Nem hiába nem egy mai korban játszódó történetet töltöttem le, hogy a standon és ilyen helyeken ellegyek vele. A célnak végülis megfelelő volt. Ezért nem kap kevesebb csillagot, ellenkező esetben nem lennék ilyen jószívű.

Az író a kedvenceim közé tartozik, szeretem a könyveit. Ez a történet is megfogott. Tetszett, hogy Brenna bátor, bár néha már túlságosan is makacs. Mondjuk Garrick-et sem kell félteni. Néha késztetést éreztem, hogy fejen csapjam őt. Összeillő párost alkotnak ők ketten. Anyaként szíven ütött a viking szokás, hogy spoiler. Barbár egy világ volt ez, az biztos.

Borzasztó ZS kategóriás, kiforratlan, kidolgozatlan, szerintem abszolute nem korhű a történet. Nem mondom, hogy nem szabadna kiadni, mert biztos létezik az a réteg, akinek ez a szint megfelel, de… Nekem hullottak az agysejtjeim….

Nagyon vegyes érzéseim vannak.
A könyv eleje borzalmas volt, alig tudtam rászánni magam a továbbolvasásra. Valahogy az írói stílus sem fogott meg pedig már olvastam Johanna Lindsey-től, és szerettem is, a cselekményszálak nem voltak kibontva, a karaktereknek nem volt mélységük és a párbeszédek sem működtek. A szerelemről ne is beszéljünk. :'D
Aztán a közepe felé valami csoda történt, mert egészen élvezhető lett. Az utolsó száz oldalt, pedig már majdnem izgalmasnak is nyilvánítanám. Lehet azért volt jobb, mert Brenna nem volt Garrickkel. Mondjuk sok lett végül a csavarokból, de a lelki drámánál jobb volt.
Sem Brennát, sem Garricket nem kedveltem különösebben, a mellékszereplők közül viszont Perrint nagyon szerettem.
Adok esélyt a folytatásnak is, hátha javuló tendenciát mutat.