Csodatévő ​szerelem (A Malory család 4.) 89% 164 csillagozás

Ha olvasói válságban vagy, a történelmi romantikus garantáltan kirángat onnan. Köszönöm!
Nagyon gyorsan tudtam haladni vele, annak ellenére, hogy a főszereplők nem lettek a kedvenceim. Jobban örültem James és George jelenlétének, úgy gondolom, nélkülük messze nem lett volna ilyen színvonalas a cselekmény. Külön örülök a kis Jacknek.
Távol áll tőlem Amy rámenőssége, néhol már tényleg majdnem idegesített. Szegény Warren.. ezt azt ostromot nem csodálom, hogy nem bírta állni sokáig.
Igazából, tetszett, jó volt olvasni egy ilyen kis szösszenetet.

Hihetetlen, de eddig az összes kötet és az összes páros megnyert magának. Ezzel a kötettel sem volt másként. Képtelenség lenne kedvencet választani. Nem hiába szeretem az írónő könyveit. Ez a sorozat pedig egyértelműen favorit számomra. A történet nem indul könnyen, hisz Amy úgy dönt, hogy megszerzi magának Warren Andersont, kerül amibe kerül. Nehezebb feladatot nem is választhatott volna, ugyanis a férfi egy múltbeli csalódás miatt képtelen megbízni a nőkben, hinni a szerelemben és a házasság intézményében. Ehhez társul némi korkülönbség és a családok közötti apró ellentét. Persze hősnőnk nem adja fel, bármennyire is kilátástalannak tűnik a helyzet. Egy váratlan ellenség felbukkanásának és egy nem várt túszejtésnek köszönhetően azonban végre megtörik a jég és Amynek sikerül közel kerülnie Warren szívéhez. Persze a sikerhez rögös út vezet, és egy kis családi besegítés sem jön rosszul a végén. Nagyon szerettem ezt a történetet is. Igazán példaértékű volt Amy kitartása, ahogyan küzdött a végsőkig, hogy a szeretett férfi szívét elnyerje. Számtalan vicces jelenet tarkította a cselekményt, jókat kuncogtam olvasás közben. A két komisz nagybácsi Anthony és James most is kitett magáért.

Hihetetlenül aranyos, és hihetetlenül szórakoztató.
Warren nem okozott csalódást, menten megszerettem ^^ Imádtam az egészet úgy, ahogy volt. Amy egy nagyszerű lány, és az a folyamatos szókimondása… :D Olyan jó volt, hogy végre valaki ennyire nyíltan ki meri mondani az érzéseit, és hogy ennyire optimista a hozzáállása. Amy nem adta fel, ha Warrenről volt szó. Őt akarta, ezért mindent megtett annak érdekében, hogy a férfi is akarja, szeresse őt.
Warren viselkedése fokozatosan változott meg, a végére egész szépen kikupálódott az örökös rosszkedvéből.
Ami pedig a legjobban tetszett, végre nem egy kényszerházasság :)
Nem tudom, hogy mennyire spoiler, de James eladta a Maid Anne-t ??? Miért? Én annyira szeretem azt a hajót :(

Vúúúú, hát ez nagyon aranyos volt. :D Már vagy 3 hete az ágyam előtt várakozott az elolvasandó könyvek kupacán, de sosem vettem elő; milyen kár! Ma akartam valami gyorsat olvasni, ami kikapcsol és annyira belemerülök, hogy elfelejtem, hogy milyen sokat kellene tanulnom, khm… :D
Sajnos olvasás után fél órával el kellett jönnöm itthonról, és ottmaradt szegény az ágyamon, aztán miután hazaértem, folytattam, de annyira nagyon élveztem, hogy muszáj volt megint letennem, hogy tovább tartson, mint egy különlegesen finom édesség. :D
Miután elolvastam a fülszöveget, kicsit meghökkentem, hogy Amy „udvarol” Warren-nek, és bevallom, kicsit idegenkedtem is. De pár oldal után ez az idegenkedés semmivé foszlott, mert Amy annyira természetesen mondta ki, hogy „Akarlak, Warren Anderson.”, hogy egyáltalán nem tűnt furának ez a felállás. És annyira megszerettem őket, hogy el sem tudom mondani.
Amy kicsit hasonlít rám, mert nagyon sok szeretet van benne, és amikor Warren mond valami csúnyát vagy bunkót, akkor sosem húzza fel az orrát, mert akit igazán szeretünk, annak elnézzük az ilyen hibákat is. És nagyon önfeláldozó volt, kivételesen derűs természetű, aki még egy kősziklát is megolvaszt. Nem mellesleg szókimondó és határozott nő, aki tudja, mit akar. Nem voltak felesleges konfliktusok, és amikor olyanra fordult a helyzet, belátta a „vereséget” is. Azért tettem idézőjelbe, ert olyan fogalom, mint vereség, Amy Malory szótárában nem létezik.
Na és Warren… Csodálatos férfi. :D Ahhoz képest, hogy 383 oldalas a könyv, és mint minden romantikus regényben, a boldog vég nem a 70. oldalon következik be, hanem jóval később, nem tűnt soknak Warren húzódzkodása. Mert teljesen érthető, hogy egy olyan múlttal, ami mögötte áll, nem egyszerű egy csupa szív lány teljesen ösztönös és tisztán felkínált érzelmeit elfogadni. De még itt meg kell említenem a Malory fivéreket is, akik nem kedvességből és mosolyból és pillecukorból állnak… :D
A humor is kiemelkedő volt a regényben. Amy-nek annyi vicces kijelentése volt, és a nagybácsik reakcióján is rengeteget lehetett nevetni. :D És amikor bekapcsolódott a kínais szál is, azt éreztem, hogy hűha, van itt minden. Persze csak jó értelemben. :D
Még mindig nagyon szeretem a sorozatot, mert haladósan lehet olvasni, a karakterek színesek, szét lehet nevetni magunkat, a romantikus szálak nagyon cukik, és a férfi főszereplők sem elhanyagolhatóak. :D

Mostmár így a 4. rész után ki merem jelenteni, hogy számomra ez egy nagyon jó sorozat. Ez a rész is hozta a már megszokott szintet. Amy és Warren nagyon jól passzoltak egymáshoz. Amy töretlen optimizmusa és kitartása egy szentet is kísértésbe vinne. Hihetetlen céltudatossággal vágott bele a férfi meghódításába, amit nem is titkolt, és ez eredményezett sok vicces helyzetet. De most sajnos már nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy egyre nagyobbak a korkülönbségek. Itt már 18 év!! ami számomra rettenetesen sok és zavaró. Ezt az egyet nagyon sajnálom, mert így nem tudtam felhőtlenül belemerülni, mindig ott motoszkált a fejemben, hogy az apja lehetne…

Újraolvasás :)
Ez a kedvencem a sorozatból :D Amy és Warren szerelme csodálatos. Hiába a nagy korkülönbség, Warren megkeseredettsége, ha a rakoncátlan Amy valamit a fejébe vett….

Amy és Warren. Eddig talán őket tartom a fő kedvenceimnek. Warren-t pedig beveszem a kedvenceim csapatában. Tetszik, ahogy Amy megkörnyékezi a férfit. Bár azt hiszem, hogy az adott korhoz képest Amy túl merész, de hát az ember mit várhat egy Malory-tól. Szereti és spoiler. Sokat mosolyogtam olvasás közben, azon, ahogy Warren próbál menekülni a lány elől, ellenállni neki.

Amy igazi csintalan és vakmerő kis fruska. Az biztos, hogy nagyon hasonlított Reginához, le sem tagadhatná, hogy rokonok. Igazi Malory, aki nem adja fel, ő bizony meg akarja szerezni az örökösen morcos és forró fejű Warrent. Íme a tökéletes példa, milyen az amikor a nő cserkészi be a kiszemelt prédáját és bármi áron, de nem hagyja, hogy az megszabaduljon tőle. Csodálom Amy kitartását. Sokszor nem tudtam eldönteni, melyikük a makacsabb. Amy, mert nem hátrált a tervétől és az elhatározásától vagy Warren, mert még mindig ellen tudott állni és nemet mondani a lánynak.
Azt hiszem, még jobban tetszett, mint James története. És Jeremy :) szegény srác pórul járt a fogadással, de még mindig nagyon imádom. Remélem hasonló nővel kerül össze, mint amilyen Amy, mert akkor hojjojjoj :)

ez tetszett eddig a legkevésbé -_–
Amy kitartó volt az igaz de baromi idegesítő is ezzel az állandó optimizmussal, hogy úgyis az enyém leszel majd meglátod… Warren meg ezzel az úgysem tudsz meggyőzni kislánnya-al..

Nagyon szeretem a Malory család történeteit. Jó érzés belekezdeni egy újabb kötetbe, biztonságérzetem van, tudom, hogy jó élményekkel fogok gazdagodni. Még ha nem is lesz a kedvencem az adott páros, akkor is az elvárt színvonalat hozni fogja a könyv.
Warren könyvét vártam már. Kíváncsi voltam, hogy hogyan ejti el zsákmányát Amy. Nem volt egyszerű dolga ezzel a csökönyös, kemény fejű, cinikus, nyers férfivel. Tetszett, hogy Warren a végén sem vált papuccsá, mert ez a 180 fokos fordulat nem tette volna hitelessé a történetet számomra.
Amy az általam olvasott történelmi romantikusok legcéltudatosabb, legmakacsabb, legkitartóbb, legoptimistább hősnője. Nekem egy kicsit sok is volt a személyiségéből, egy picit több büszkeséget elvártam volna tőle.
A váza miatti kavarodás igazán izgalmassá tette a könyv utolsó harmadát. Anthony és James hozta a formáját, nagyon remélem, hogy az összes kötetben megjelennek. Ők adják számomra a Malory család savát-borsát.
Egy újabb szuper Malory történetet olvastam.