Az ​örökös (Locke család 1.) 118 csillagozás

Johanna Lindsey: Az örökös

Sabrina ​Lambert első báli szezonjára készülődik, mert nemsokára debütál az előkelő londoni társaságban. A családja nevét beárnyékoló régi botrány miatt nem sok reménye van arra, hogy a rangjához méltó férjet talál magának, ezért a vidéki hölgy az esélytelenek nyugalmával lép be az estélyek és bálok világába. Annál is inkább, mert vendéglátójuk lánya egy igazi szépség, aki mellett mindenki más elhalványul. Tapasztalatai szerint a férfiakat jobban vonzza Ophelia üres szépsége, mint az ő kedves, vidám és barátságos egyénisége.
Duncan MacTavish eléri a nagykorúságot, és megtudja, hogy egy régi szerződés értelmében el kell hagynia szeretett szülőföldjét, a skót Felföldet, mert várja őt angol nagyapja öröksége. Ráadásul a sosem látott angol márki egy menyasszonyt is választott neki. Duncan gyűlöli Angliát, az angolokat, de leginkább a menyasszonyát, Opheliát, a hiú, gonosz és üresfejű szépséget. Még szerencse, hogy összebarátkozik az egyik szomszédjával, Sabrina Lamberttel, akivel… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
GABO, Budapest, 2013
378 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636897062 · Fordította: Gondáné Kaul Éva
>!
GABO, Budapest, 2013
378 oldal · ISBN: 9789636897635 · Fordította: Gondáné Kaul Éva

Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Iloonka
Johanna Lindsey: Az örökös

Ez volt az első könyvem az írónőtől ,annak ellenére, hogy már korábban is szemeztem az írónő könyveivel. Be kell vallanom, történelmi regényeket annyira nem olvasok. Viszont a leírása igazán felcsigázott ennek a könyvnek, tehát örömmel álltam elébe. És hát mit ne mondjak…nagyon lassan indult be a történet, ám aztán pedig egy csomó esemény történt. Viszont egy pillanatig nem volt unalmas, ami nálam nagyon nagyon jó jel. Imádtam a könyvet és végig éltem szinte az egészet. Valósággal engem is feldühített Ophelia, nem is tudom ,hogy a második részt, hogy fogom bírni elolvasni, amiben úgy tűnik ő lesz a középpontban.
Sabrinát szerettem, főleg azért, mert olyan vidám jelenség volt, nem az a tipikus főhősnő, aki problémázott mindenen.
Duncan tipikus férfi hős volt, akit minden lány elfogadna a valóságban. És megjegyzem ,né sem gondolom úgy, hogy vad ember lett volna, sokkal inkább csak ösztönösen cselekedett. :D
A két nagyapát is bírtam ,főleg a civakodásukat és versenyeznek konkrétan ,hogy melyikük él tovább. Raphaelt is szerettem, talán ő miatta lesz érdemes lesz tovább olvasnom a következő részt.
Nagyon tetszett, az egész történet és remélem a további részek is ennyire fognak.

>!
Zeraphic
Johanna Lindsey: Az örökös

Egész jól indult, már fogalmaztam is magamban az értékelést, hogy miért lett ilyen alacsony százalékos egy Lindsey sorozat, de aztán a közepe felé megértettem.
Az alap sztori szerintem tökéletes volt, csak aztán el lett rontva ezzel a sok ide-oda kocsikázással, agyalással és félre értésekkel.
Ophelia már halálra idegesített és legszívesebben már kiírtam volna a történetből egy szép huszár vágással.

Duncan személyisége nagyon tetszett, mert amúgy is oda vagyok a skót kultúráért, és ő hozott belőle gazdagon az esős Angliába.
Sabrina szertelensége és élet vágya is szimpatikus volt, csakúgy mint két zsörtölődő nagynénje.
Duncan nagyapái eleinte nem tetszettek, de aztán nagyon megszerettem őket.

Sok mindent nem tudok írni, mert nem is történt benne szinte semmi.
Ráadásul főszereplőink egyik sem Locke, szóval nem is tartoztak úgy mond a sorozathoz.
Na mindegy.
Izgalmasabb borítót el tudtam volna képzelni…

>!
Elhaym
Johanna Lindsey: Az örökös

Az állandó kislányozás, az előre utalások, a tegezés néha zavaró volt, voltak benne hihetetlen pillanatok is, amik a mai korban természetesek lennének, de egy 19. századi történetben nagyon nem. Könyv viszont olvastatja magát, tele van humorral, ármánnyal, félreértésekkel, szórakoztat, nem lehet unatkozni olvasás közben, emiatt nem bírtam nem szeretni.
Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2013/08/21/johanna-lindsey-…

4 hozzászólás
>!
Silverlight
Johanna Lindsey: Az örökös

Egy történet, amely tökéletesen példázza az emberi kicsinyességet, a féltékenykedést és az irigységet. Szerethető könyv, mely az angol arisztokráciát mutatja be, bár szerintem kicsit másik oldalról. Csöppent sem tűnnek merevnek, szabályok által korlátozottaknak. Elég zavaró volt, hogy sok esetben tegezik egymást.
Sabrina szerény, szabad gondolkodású, szóbeszéd áldozatául esett lány, akit a két nagynénje nevel. Duncan egy skót férfi, aki egy ígéretnek eleget téve érkezik angol nagyapjához, a márkihoz. spoiler A főszereplők mellett nagyon szerettem még Raphael Locke-t, sokszor megnevetettet. Ezen kívül a két nagynéni és a két nagypapa is okozott derültséget. Szerintem nagyon jót tettek a történetnek. A történet fő gonosza egyértelműen Ophelia. Ki nem állhattam, néha jó lett volna benyúlni érte és jól megrázni. Elviselhetetlenné vált a történet közepére, ami egyébként amúgy is ekkor kezdett ellaposodni. Ophelia amilyen szép, olyan buta, kegyetlen, leereszkedő, öntelt. Mindig a középpontban akar lenni, s mindenkit irányítani akar. spoiler Amúgy egészen jó kis történet lenne, alapvetően jól indul, de valahogy a végére az a sok csavar az eseményekben sok lett.

>!
GABO, Budapest, 2013
378 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636897062 · Fordította: Gondáné Kaul Éva
>!
CharlesBrandon
Johanna Lindsey: Az örökös

Nagyon érdekes volt spoiler, úgy elolvasni ezt a részét a sorozatnak, hogy ezt hagytam utoljára. :) Teljesen más szemmel néztem Ophelia-ra, aki itt egy beképzelt és elkérnyesztetett liba volt, míg a sorozat többi részében nagyon rendes lesz/lett. Nem is baj, hogy össze-vissza olvastam öket.

Történet cselekménye: 5
Szerintem igencsak eseménydús volt ez a rész számomra. Minden volt benne, ami egy jó és szorakoztató kis történethez kell, vagyis kaland spoiler és romantikus befejezés. Ez egy kicsit elütött a többi résztől a cselekményét tekíntve.

Szereplők: 5
Duncan, Sabrina, Archie, Neville, Alice, Hilary mind egytöl egyik szimpatikusak voltak. Ritka számomra az olyan könyv, ahol minden főszereplő, kivétel Ophelia, de mint már említettem, csak ennél a résznél.

Azt nem igazán értem, hogy hogyan is kapcsolódik a Locke-családhoz ez a történet, najó megjelenik Amanda, Raphael, de nem ök voltak a középpontban, úgyhogy ez egy kicsit meglepet, de térmészetesen egyáltalán nem volt zavaró.

Egy biztos, nem most olvastam utoljára. :)))

>!
DeathQueen
Johanna Lindsey: Az örökös

„Egy botrány akkor is botrány, és én a saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez milyen pusztító tud lenni. A botrányban az a lényeg, hogy az emberek mit hisznek, és nem sok jelentősége van az igazságban meg a tényeknek.”

A történet lassan indult be, de aztán egy idő után már kezdett minden beindulni. Jöttek az események, az érzelmekről nem is beszélve. Sabrina egy vidám teremtés, így nem lehet nem szeretni. Duncan pedig egy tipikus hős. Ophelia – t nagyon nem bírtam a történet során. Egyszerűen irritált a személye. A két nagypapi nem semmi a könyvben. A saját nagyapámra emlékeztetnek, ezért őket is nagyon meg tudtam szeretni.

>!
l_moni
Johanna Lindsey: Az örökös

Néhol kicsit zavaros volt és túlbonyolított.
Nem volt izzás szerintem a két szereplő között.
Nem lesz kedvenc.

>!
Navi P
Johanna Lindsey: Az örökös

Nem volt ez olyan rossz, de olyan jó sem :) Átlagos sztori, átlagos szereplők. A kedvenceim a nagypapák és a nagynénik voltak. Ők hatalmasat alakítottak. Kíváncsi vagyok, Rafe mit kezd Opheliával a következő részben.

>!
wallery
Johanna Lindsey: Az örökös

Oh istenem: én nagyon szeretem a skótokról szóló történeteket, de ez abszolút nem olyan, amelyeket általában olvasni és imádni szoktam.
Először is fogalmam sincs, hogy pontosan melyik korba illene bele történet (szemléletmód és a társadalmi elvárások nem igazán hozzák a valóságot), s vagy egyáltalán hogyan lehetett ilyen szerencsétlenre kreálni Duncan karakterét. A regény is olyan kusza, összecsapott, ugrálós,persze kétségtelenül vannak benne, szerethető és humoros részek is. Raphael lopta be magát a szívembe, aki itt csupán mellékszereplő, mégis tudni kell a Locke család őhozzá tartozik, így ez is félrevezető…

1 hozzászólás
>!
Geti382
Johanna Lindsey: Az örökös

Ez valami fantasztikus volt!!!
Elkezdtem és be is fejeztem.
Sabrina olyan, mintha ha én lennék, így duplán szerettem őt:D
Duncant is szerettem, bár számomra nem volt igazi skót. De lehet, hogy csak hozzászoktam Julie Garwood skótjaihoz, ezért nem tetszett annyira.
A két nagynéni és nagypapa civakodásai pedig fergetegesek voltak!:D


Népszerű idézetek

>!
zakkant

Egy botrány akkor is botrány, és én a saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez milyen pusztító tud lenni. A botrányban az a lényeg, hogy az emberek mit hisznek, és nem sok jelentősége van az igazságban meg a tényeknek.

251. oldal

>!
Sippancs P

Egy skót férfi számára nem képzelhető el nagyobb sértés, mint ha valaki nőies viseletnek nevezi a kiltet.

75. oldal

>!
nykyriana

– A józan ész azt…
– Ki mondja, hogy neked van józan eszed? – vágott a nővére szavába Alice.
– Mintha egy kilinccsel beszélgetnék – méltatlankodott Hilary.
– Tessék?
– A kilincsnek sincs annyi esze, hogy kinyissa az ajtót.
– Vagy csak tudom, nincs semmi az ajtó másik oldalán, amit érdemes lenne megnézni.

>!
Iloonka

– Ez a nem azt jelenti, hogy „majd még meggondolom”, vagy inkább azt, hogy „még egy kis rábeszélésre van szükségem”?
– Ez a nem azt jelenti, hogy eszem ágában sincs.
– Ajaj. És én azt hittem, hogy az ilyen emberek már kihaltak.

>!
Iloonka

– A drága húgomat egy csapat vihogó barátnő veszi körül. Isten őrizzen, hogy a közelükbe merészkedjek. A halálomat kívánod? Inkább neked kéne összeszedni a bátorságodat, és becserkészni őket. Te vadászol feleségre, nem én. Csak úgy választhatsz közülük, ha előbb körülnézel.

>!
Iloonka

Szerinted minden fekete vagy fehér. Még jó, hogy nincs igazad, különben nagyon unalmas hely lenne ez a világ.

>!
Iloonka

– Igen, és elég nehezen értem el a párkányt. Az a fa egyáltalán nem volt segítőkész. Azt hiszem, letörtem néhány ágát.

>!
zakkant

Három nap sírdogálás és búslakodás után még mindig azon töprengett, hogy mi tehette tönkre a rövid boldogságát. Aztán egyszer csak eljutott arra a szintre, hogy közönyös és fásult lett. Ez sokkal jobb volt. A halott érzések nem fájnak. talán végül mégis sikerül megfeledkezni róla, visszatérni a régi kerékvágásba, és csak néha sóhajtozni, ha rátörnek az emlékek. most már elő mert jönni a rejtekhelyéről.

228. oldal

>!
nykyriana

– Nem tévedek. Ismerem a fiút. Egész életében egy igaz barátra vágyott, és most talált egyet. Persze, hogy nem akarja elveszteni. Azt hiszi, hogy a házassággal mindig maga mellett tarthatja. Pedig így nem lesz boldog. Erre akkor fog rájönni, ha a nászéjszakán inkább kártyázna vele, mint hogy ágyba vigye.

>!
Iloonka

–Tehát már jobban érzed magad?
Neville Duncanra kacsintott.
– Ne áruld el Arcbie-nak, de megfogadtam, hogy túlélem őt.


A sorozat következő kötete

Locke család sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Julie Garwood: Mentőangyal
Julie Garwood: Mentő körülmény
Sylvia Day: Idegen a férjem
Lorraine Heath: A vikomt asszonya
Jeaniene Frost: Sírig hű szerelmed
Renée Ahdieh: Harag & hajnal
Vi Keeland – Penelope Ward: Nagyképű öltönyös
Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő
Jennifer Probst: Elhibázott házasság