Sabrina Lambert első báli szezonjára készülődik, mert nemsokára debütál az előkelő londoni társaságban. A családja nevét beárnyékoló régi botrány miatt nem sok reménye van arra, hogy a rangjához méltó férjet talál magának, ezért a vidéki hölgy az esélytelenek nyugalmával lép be az estélyek és bálok világába. Annál is inkább, mert vendéglátójuk lánya egy igazi szépség, aki mellett mindenki más elhalványul. Tapasztalatai szerint a férfiakat jobban vonzza Ophelia üres szépsége, mint az ő kedves, vidám és barátságos egyénisége.
Duncan MacTavish eléri a nagykorúságot, és megtudja, hogy egy régi szerződés értelmében el kell hagynia szeretett szülőföldjét, a skót Felföldet, mert várja őt angol nagyapja öröksége. Ráadásul a sosem látott angol márki egy menyasszonyt is választott neki. Duncan gyűlöli Angliát, az angolokat, de leginkább a menyasszonyát, Opheliát, a hiú, gonosz és üresfejű szépséget. Még szerencse, hogy összebarátkozik az egyik szomszédjával, Sabrina Lamberttel, akivel… (tovább)
Az örökös (Locke család 1.) 151 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2000
Kedvencelte 3
Most olvassa 2
Várólistára tette 60
Kívánságlistára tette 43
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Ez volt az első könyvem az írónőtől ,annak ellenére, hogy már korábban is szemeztem az írónő könyveivel. Be kell vallanom, történelmi regényeket annyira nem olvasok. Viszont a leírása igazán felcsigázott ennek a könyvnek, tehát örömmel álltam elébe. És hát mit ne mondjak…nagyon lassan indult be a történet, ám aztán pedig egy csomó esemény történt. Viszont egy pillanatig nem volt unalmas, ami nálam nagyon nagyon jó jel. Imádtam a könyvet és végig éltem szinte az egészet. Valósággal engem is feldühített Ophelia, nem is tudom ,hogy a második részt, hogy fogom bírni elolvasni, amiben úgy tűnik ő lesz a középpontban.
Sabrinát szerettem, főleg azért, mert olyan vidám jelenség volt, nem az a tipikus főhősnő, aki problémázott mindenen.
Duncan tipikus férfi hős volt, akit minden lány elfogadna a valóságban. És megjegyzem ,né sem gondolom úgy, hogy vad ember lett volna, sokkal inkább csak ösztönösen cselekedett. :D
A két nagyapát is bírtam ,főleg a civakodásukat és versenyeznek konkrétan ,hogy melyikük él tovább. Raphaelt is szerettem, talán ő miatta lesz érdemes lesz tovább olvasnom a következő részt.
Nagyon tetszett, az egész történet és remélem a további részek is ennyire fognak.
Az állandó kislányozás, az előre utalások, a tegezés néha zavaró volt, voltak benne hihetetlen pillanatok is, amik a mai korban természetesek lennének, de egy 19. századi történetben nagyon nem. Könyv viszont olvastatja magát, tele van humorral, ármánnyal, félreértésekkel, szórakoztat, nem lehet unatkozni olvasás közben, emiatt nem bírtam nem szeretni.
Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2013/08/21/johanna-lindsey-…
Egy történet, amely tökéletesen példázza az emberi kicsinyességet, a féltékenykedést és az irigységet. Szerethető könyv, mely az angol arisztokráciát mutatja be, bár szerintem kicsit másik oldalról. Csöppent sem tűnnek merevnek, szabályok által korlátozottaknak. Elég zavaró volt, hogy sok esetben tegezik egymást.
Sabrina szerény, szabad gondolkodású, szóbeszéd áldozatául esett lány, akit a két nagynénje nevel. Duncan egy skót férfi, aki egy ígéretnek eleget téve érkezik angol nagyapjához, a márkihoz. spoiler A főszereplők mellett nagyon szerettem még Raphael Locke-t, sokszor megnevetettet. Ezen kívül a két nagynéni és a két nagypapa is okozott derültséget. Szerintem nagyon jót tettek a történetnek. A történet fő gonosza egyértelműen Ophelia. Ki nem állhattam, néha jó lett volna benyúlni érte és jól megrázni. Elviselhetetlenné vált a történet közepére, ami egyébként amúgy is ekkor kezdett ellaposodni. Ophelia amilyen szép, olyan buta, kegyetlen, leereszkedő, öntelt. Mindig a középpontban akar lenni, s mindenkit irányítani akar. spoiler Amúgy egészen jó kis történet lenne, alapvetően jól indul, de valahogy a végére az a sok csavar az eseményekben sok lett.
„Egy botrány akkor is botrány, és én a saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez milyen pusztító tud lenni. A botrányban az a lényeg, hogy az emberek mit hisznek, és nem sok jelentősége van az igazságban meg a tényeknek.”
A történet lassan indult be, de aztán egy idő után már kezdett minden beindulni. Jöttek az események, az érzelmekről nem is beszélve. Sabrina egy vidám teremtés, így nem lehet nem szeretni. Duncan pedig egy tipikus hős. Ophelia – t nagyon nem bírtam a történet során. Egyszerűen irritált a személye. A két nagypapi nem semmi a könyvben. A saját nagyapámra emlékeztetnek, ezért őket is nagyon meg tudtam szeretni.
Nagyon érdekes volt spoiler, úgy elolvasni ezt a részét a sorozatnak, hogy ezt hagytam utoljára. :) Teljesen más szemmel néztem Ophelia-ra, aki itt egy beképzelt és elkérnyesztetett liba volt, míg a sorozat többi részében nagyon rendes lesz/lett. Nem is baj, hogy össze-vissza olvastam öket.
Történet cselekménye: 5
Szerintem igencsak eseménydús volt ez a rész számomra. Minden volt benne, ami egy jó és szorakoztató kis történethez kell, vagyis kaland spoiler és romantikus befejezés. Ez egy kicsit elütött a többi résztől a cselekményét tekíntve.
Szereplők: 5
Duncan, Sabrina, Archie, Neville, Alice, Hilary mind egytöl egyik szimpatikusak voltak. Ritka számomra az olyan könyv, ahol minden főszereplő, kivétel Ophelia, de mint már említettem, csak ennél a résznél.
Azt nem igazán értem, hogy hogyan is kapcsolódik a Locke-családhoz ez a történet, najó megjelenik Amanda, Raphael, de nem ök voltak a középpontban, úgyhogy ez egy kicsit meglepet, de térmészetesen egyáltalán nem volt zavaró.
Egy biztos, nem most olvastam utoljára. :)))
2. olvasásom az írónőtől, és azt hiszem, történelmi romantikában új kedvencet avattam vele Julia Quinn után. Nagyon megkedveltem Sabrinát, főhősnőnket, aki igaz, hogy nem szépségkirálynő, de az eszével és a humorával bármit elérhet. Aztán ott volt Ophelia, aki ugyan gyönyörű, de megint bebizonyosodik a regényben, hogy a szépség romlott belsőt takar. Duncan, akinek muszáj nősülnie – a nagyapák ugyebár mielőbb örököst akarnak – nehéz feladat előtt áll. Bőség zavara keletkezik amivel majdnem elszalasztja a megfelelő feleségnek való lányt. spoiler Persze a kívülállók közül szinte mindenki tudja és a végén támogatja is a pár egymásra találását, de nekik elég későn esik le a tantusz :D
Kedvelem az írónő könyveit, ezt a sorozatot pedig régóta szerettem volna a polcomon tudni, de csak nem is olyan régen sikerült beszerezni.
Épp egy olvasási válság gyötör mostanában, úgyhogy majd három napja alig olvastam valamit, szinte semmit, csak reggelente pár oldalt egy önismereti kötetből, de ezt nem igazán számítom bele, mert azzal csak lassan halad az ember.
Szóval ha már az olvasás nem ment, hát a könyvespolcom rendezgettem, így került a kezembe ez a könyv. Úgy gondoltam miért is ne, teszek egy próbát, hát ott ragadtam a történetnél, és el is olvastam.
Volt néhány zavaró momentum, ami miatt nem lett a kedvencem sem az írónő könyvei között, sem a történelmi romantikusoknál, de kellemes kikapcsolódás volt, és átlendített egy nehéz ponton.
Remek sorozatindító kötet, középpontban Duncannal és a nagyapáival. A nagyapák egymás között megállapodnak és eltervezik közös örökösük életét, annak tudta nélkül. Sabrina picit önbizalom hiányos pasi fronton, de különben talpraesett és kedves mindenkihez. Eleinte barátok lesznek, majd észrevétlenül egymásba szeretnek. Remek humorú regény, könnyed kikapcsolódás. A két családon kívül több érdekes karakter is felbukkan.
Népszerű idézetek
– A józan ész azt…
– Ki mondja, hogy neked van józan eszed? – vágott a nővére szavába Alice.
– Mintha egy kilinccsel beszélgetnék – méltatlankodott Hilary.
– Tessék?
– A kilincsnek sincs annyi esze, hogy kinyissa az ajtót.
– Vagy csak tudom, nincs semmi az ajtó másik oldalán, amit érdemes lenne megnézni.
Három nap sírdogálás és búslakodás után még mindig azon töprengett, hogy mi tehette tönkre a rövid boldogságát. Aztán egyszer csak eljutott arra a szintre, hogy közönyös és fásult lett. Ez sokkal jobb volt. A halott érzések nem fájnak. talán végül mégis sikerül megfeledkezni róla, visszatérni a régi kerékvágásba, és csak néha sóhajtozni, ha rátörnek az emlékek. most már elő mert jönni a rejtekhelyéről.
228. oldal
– Nem tévedek. Ismerem a fiút. Egész életében egy igaz barátra vágyott, és most talált egyet. Persze, hogy nem akarja elveszteni. Azt hiszi, hogy a házassággal mindig maga mellett tarthatja. Pedig így nem lesz boldog. Erre akkor fog rájönni, ha a nászéjszakán inkább kártyázna vele, mint hogy ágyba vigye.
A sorozat következő kötete
Locke család sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lisa Kleypas: Az ördög télen 94% ·
Összehasonlítás - Julie Garwood: A menyasszony 94% ·
Összehasonlítás - Julie Garwood: Váltságdíj 94% ·
Összehasonlítás - Diane Chamberlain: Ellopott házasság 93% ·
Összehasonlítás - Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje 93% ·
Összehasonlítás - Julia Quinn – Shonda Rhimes: Sarolta királyné 91% ·
Összehasonlítás - Lisa Kleypas: Cassandra meghódítása 92% ·
Összehasonlítás - Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett 92% ·
Összehasonlítás - Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje 92% ·
Összehasonlítás - Francine Rivers: Megváltó szeretet 92% ·
Összehasonlítás