A ​vágy foglyai (A Malory család 8.) 87% 114 csillagozás

A sorozat részei közül eddig talán ez tetszett a legjobban, bár mindegyik történetnek megvan a saját egyedisége. Itt is aztán mindent sikerült belesűríteni: a kalózkodást, a tévedéseket, a bosszút, a „csatákat”, s persze a szerelmet. Nagyon izgalmas és különösen szerettem Drew és Gabrielle párosítását. James és Anthony hozta a szokásos formáját. A szurkálódások és a csipetnyi humor nagyon jót tesz a könyvnek. A hajón történő cselekményt néhol kicsit soknak éreztem (főleg a kiszabadultam, vagy mégsem részek miatt).

A sorozat korábbi köteteihez képest ezt a részt kezdetben kicsit gyengébbnek éreztem. Talán itt már kicsit elfáradt az írónő, vagy nem jött úgy az ihlet. Vagy talán én fáradtam el, hiszen ez már a nyolcadik kötet volt. Nem ragadott azonnal magával, de lassan-lassan mégis megszerettem a történetet. Drew és Gabrielle szerelme nem indult könnyen. Sok csatát meg kellett vívniuk, nem csak az életükben, de egymással is. A vonzalom már a kezdet kezdetén fellángolt közöttük, de a sok félreértés és az egymással vívott csata miatt igen nehezen tudott kettejük kapcsolata továbbfejlődni. Drew gyerekkori tapasztalatai is meghatározták a párkapcsolatok és a házasság iránti vélekedését. Drew megpróbál elmenekülni Gabrielle közeléből, de végül túszként végzi a saját hajóján. Itt kezd el izgalmassá válni a történet. Gabirelle és Drew számos kalandot élnek át együtt, melyek során egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Amikor pedig majdnem elveszítik egymást, akkor döbbenek rá, mit is jelentenek egymásnak. A cselekmény időközben egyre izgalmasabb méreteket öltött, volt itt, hajórablás, kalózkodás, láncra verés és csábítás, majd végül némi kincsvadászat is felpezsdítette a hangulatot. Persze ebből a történetből sem hiányozhatott a nagyszerű Malory család, akik ismét ott segítettek, ahol tudtak. Örülök, hogy Drew is megtalálta a neki rendelt társat, mégpedig egy olyan nő személyében, akinek szintén a tenger és a hajózás a szíve csücske.

Drew és Gabrielle örök kedvenc :)))) George története után ez a második kedvencem a sorozatból :))))

Az az érzésem, ahogy haladunk előre a sorozatban, hogy a női karakterek kezdenek érdekesebbek és izgalmasabbak lenni a férfiaknál. De lehet, hogy ez sem igaz, csupán a női figurák jobban kidolgozottabbak, mint a férfi karakterek.
Gabrielle egy nagyon makacs, bátor, céltudatos nő. A történet vége felé már inkább bosszantottak a reakciói, így nem volt teljesen szimpatikus.
Drew pedig egyáltalán nem az a férfi volt, akit vártam volna a korábbi részek alapján. Szerintem az ő esetében nagyon félrement az írónő. Sajnálom, mert szerintem neki is lehetett volna egy szuper jó kötete.
Ezt leszámítva azért tetszett ez a rész is. A történetben most is sok volt a kaland, az izgalom, egy kis kincsvadászattal fűszerezve. A humor továbbra is jó, James jelenléte nagyon kellett ebben a részben. Miatta emeltem a 4 csillagon egy felet. Remélem Boyd karakterét jobban eltalálja az írónő, így jobb lesz a következő rész.

Ez most sajnos nem volt olyan jó, mint az előző részek :(
Drew valahogy olyan… nem is tudom… másra számítottam. Eléggé idegesített a folytonos hülyeségeivel, meg mindennel. Persze voltak aranyos pillanatai is, de mégsem egy Malory. Ezt egy kicsit furcsálltam is, amikor kiderült, hogy ő és Boyd kap egy sajat könyvet, amikor nem is Maloryk :P
Ami Gabbyt illeti, hát, nem lett kedvenc. Még az elején szimpatikusnak találtam, de később már elkezdett annyit nyafogni, hogy az nem igaz. A bosszúállós terve is elég hülyén sikerült.
Ami viszont nagyon tetszett, az James és Georgina szereplése, ők jöhetnek akárhol, és akármikor :))
Maga a történet is érdekes volt, úgyhogy a szereplők sem tudták „annyira” elrontani a kedvem. Tetszett ez az egész kalóz dolog, és Richard… fuh, csak menekülj :D
Boyd könyvére ennek ellenére nagyon kíváncsi vagyok, mivel kiderült, hogy ő nem házasságellenes, mint a drága testvére. Lehet, hogy nála könnyebbek lesznek a dolgok :D

Izgalmas kalandokkal teli történet, sok-sok izgalom és minden ami érdekessé tud tartani egy romantikus történetet: kalózok, „szeretem, de nem tudom” játszmák, rablás, fogság, Karib-tenger. Néha úgy éreztem, hogy ezek nem fokozzák, csak el akarják fedni a sablonos tartalmat. Nem hoz újat, nem hoz megoldást, csak próbálja a kicsit unalmas történetet fent tartani a „víz” tetején. Tényleg unhatta az írónő, de muszáj volt folytatni valahogy – ezt olvastam ki a sorok közül. Nyilván aki megszerette a szereplőket, az ki fogja olvasni az utolsó részig a sorozatot és még szórakoztatja is a régi szereplők stílusa, várja felbukkanásukat, életük további történéseit.

Kalózok és Drew.. többet is ki lehetett volna hozni belőle, jóval több izgalmat. Igazából a hajólopással indult be a történet, de mihelyt kiszabadult az apa, már megint sikerült lassúbb mederbe terelni mindent.

:) szerettem ezt a részt! Még annak ellenére is, hogy kevés volt benne a Malory család szereplése… Na de szerencsére Drew – a jenki hozta a formáját….
A kalózos jeleneteket pedig kifejezetten kedveltem… és igen Hawk kapitány ismét színre lép – legalábbis egy kicsit :)

Egy bajom van csak ezzel a sorozattal, így a 8. rész után: minek kell még mindig megismételni, hogy kivel mi történt a korábbi könyvek folyamán – most őszintén – engem ez nem érdekel – persze tudom én, hogy nem mindenki olyan fanatikus, hogy majdnem egyhuzamban olvassa az egymást követő részeket, na de akkor is…

Ezt leszámítva, még mindig szeretem ezt a sorozatot és nem adom fel… jöhet a következő rész….

Egy amerikaitól, ráadásul egy kalóz lányától – igen tudom, hogy ő amolyan szelídített fajta, de akkor is az – kicsit többet és mást vártam. Ugyan úgy csalódtam benne, mint anno a skótnak nevezett Roslynnben. Azt hittem, sokkal belevalóbb és egy ideig úgy is gondoltam, de aztán elkezdett nyafogni meg hülyén viselkedni.
A lánykérést sem ilyennek gondoltam, mikor elképzeltem, hogy történik.

Drew öntelt szoknyabolond, aki mindenáron meg akarja szerezni a kalóznak vélt csodaszép lánykát. Szó se róla, kifejezetten szeretem ezeket a karaktereket és Drewval sem volt bajom.
Nem volt ez rossz, de mégsem az igazi. Hiányoztak a Maloryk, az a kevéske fejezet, ahol felbukkantak nem volt elég. Ráadásul még az Anderson fivérekből is csak egy, mégpedig Boyd volt jelen. Ő ugyan jó mulatságot okozott, de koránt sem eleget. Az egész sztorit James vitte, mert ha ő nincs, akkor bizony kissé laposra sikeredik. Na meg ugye itt az új szereplő, Richard, aki igazán ígéretesnek tűnik már csak az ellentmondások miatt is. Remélem ilyen figyelemreméltó is marad, mert ugye nemsokára eljutok az ő könyvéig is.
Boydra most már kíváncsi vagyok. Ő nem az a megrögzött agglegény, sőt, kifejezetten érdekli a házasság, csak még nem találkozott a megfelelő nővel, aki elcsavarta volna a fejét. Érdekes lesz az biztos, főleg mivel a lány az lesz aki és még ugye semmit nem lehet róla tudni :)

Nem tudom mi van velem, de bár ezt is gyorsan kiolvastam, mégis…. valahogy hiányzik az, ami a sorozat elején elbűvölt. Nem rossz, romantikus, kedves, aranyos, de nincs meg ebben se az a humor, ami az elején megvolt. Hiányzik…