Az ifjú Gabrielle Brooks az anyja halála után maga mögött hagyja Angliát, hogy felkutassa rég nem látott édesapját a Karib-tenger térségében. Érthető a megdöbbenése, amikor kiderül, hogy Nathan Brooks nem egy kereskedelmi hajó kapitánya, hanem kalóz! Apa és lánya három csodálatos évet tölt el a mesés karibi szigeten. Egy idő után Nathan mégis úgy dönt, hogy a lánya térjen vissza Angliába, és az elegáns londoni körökben keressen férjet magának. Régi barátját, James Maloryt kéri meg, hogy vegye a pártfogásába, és a felesége, Georgina segítségével vezesse be Gabrielle-t az úri társaságba.
Drew Anderson, a jóképű amerikai hajóskapitány éppen a húgánál, Georgina Malorynál tartózkodik Londonban, és kénytelen elvállalni a feladatot, hogy a hölgyeket bálokba, estélyekre és társasági összejövetelekre kísérje. A hírhedt szoknyavadászt soha nem érdekelték a férjre vadászó ifjú szüzek. Ám most a sok félreértés, és a kezdeti ellenségeskedés meglepő fordulatokhoz vezet. A szereplőkre nem… (tovább)
A vágy foglyai (A Malory család 8.) 105 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2006
Enciklopédia 11
Szereplők népszerűség szerint
James Malory · Anthony Malory · Drew Anderson · Georgina Anderson · Boyd Anderson · Gabrielle Brooks · Roslynn Chadwick
Kedvencelte 7
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 22
Kiemelt értékelések
A sorozat részei közül eddig talán ez tetszett a legjobban, bár mindegyik történetnek megvan a saját egyedisége. Itt is aztán mindent sikerült belesűríteni: a kalózkodást, a tévedéseket, a bosszút, a „csatákat”, s persze a szerelmet. Nagyon izgalmas és különösen szerettem Drew és Gabrielle párosítását. James és Anthony hozta a szokásos formáját. A szurkálódások és a csipetnyi humor nagyon jót tesz a könyvnek. A hajón történő cselekményt néhol kicsit soknak éreztem (főleg a kiszabadultam, vagy mégsem részek miatt).
A sorozat korábbi köteteihez képest ezt a részt kezdetben kicsit gyengébbnek éreztem. Talán itt már kicsit elfáradt az írónő, vagy nem jött úgy az ihlet. Vagy talán én fáradtam el, hiszen ez már a nyolcadik kötet volt. Nem ragadott azonnal magával, de lassan-lassan mégis megszerettem a történetet. Drew és Gabrielle szerelme nem indult könnyen. Sok csatát meg kellett vívniuk, nem csak az életükben, de egymással is. A vonzalom már a kezdet kezdetén fellángolt közöttük, de a sok félreértés és az egymással vívott csata miatt igen nehezen tudott kettejük kapcsolata továbbfejlődni. Drew gyerekkori tapasztalatai is meghatározták a párkapcsolatok és a házasság iránti vélekedését. Drew megpróbál elmenekülni Gabrielle közeléből, de végül túszként végzi a saját hajóján. Itt kezd el izgalmassá válni a történet. Gabirelle és Drew számos kalandot élnek át együtt, melyek során egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Amikor pedig majdnem elveszítik egymást, akkor döbbenek rá, mit is jelentenek egymásnak. A cselekmény időközben egyre izgalmasabb méreteket öltött, volt itt, hajórablás, kalózkodás, láncra verés és csábítás, majd végül némi kincsvadászat is felpezsdítette a hangulatot. Persze ebből a történetből sem hiányozhatott a nagyszerű Malory család, akik ismét ott segítettek, ahol tudtak. Örülök, hogy Drew is megtalálta a neki rendelt társat, mégpedig egy olyan nő személyében, akinek szintén a tenger és a hajózás a szíve csücske.
Ez most sajnos nem volt olyan jó, mint az előző részek :(
Drew valahogy olyan… nem is tudom… másra számítottam. Eléggé idegesített a folytonos hülyeségeivel, meg mindennel. Persze voltak aranyos pillanatai is, de mégsem egy Malory. Ezt egy kicsit furcsálltam is, amikor kiderült, hogy ő és Boyd kap egy sajat könyvet, amikor nem is Maloryk :P
Ami Gabbyt illeti, hát, nem lett kedvenc. Még az elején szimpatikusnak találtam, de később már elkezdett annyit nyafogni, hogy az nem igaz. A bosszúállós terve is elég hülyén sikerült.
Ami viszont nagyon tetszett, az James és Georgina szereplése, ők jöhetnek akárhol, és akármikor :))
Maga a történet is érdekes volt, úgyhogy a szereplők sem tudták „annyira” elrontani a kedvem. Tetszett ez az egész kalóz dolog, és Richard… fuh, csak menekülj :D
Boyd könyvére ennek ellenére nagyon kíváncsi vagyok, mivel kiderült, hogy ő nem házasságellenes, mint a drága testvére. Lehet, hogy nála könnyebbek lesznek a dolgok :D
:) szerettem ezt a részt! Még annak ellenére is, hogy kevés volt benne a Malory család szereplése… Na de szerencsére Drew – a jenki hozta a formáját….
A kalózos jeleneteket pedig kifejezetten kedveltem… és igen Hawk kapitány ismét színre lép – legalábbis egy kicsit :)
Egy bajom van csak ezzel a sorozattal, így a 8. rész után: minek kell még mindig megismételni, hogy kivel mi történt a korábbi könyvek folyamán – most őszintén – engem ez nem érdekel – persze tudom én, hogy nem mindenki olyan fanatikus, hogy majdnem egyhuzamban olvassa az egymást követő részeket, na de akkor is…
Ezt leszámítva, még mindig szeretem ezt a sorozatot és nem adom fel… jöhet a következő rész….
Egy amerikaitól, ráadásul egy kalóz lányától – igen tudom, hogy ő amolyan szelídített fajta, de akkor is az – kicsit többet és mást vártam. Ugyan úgy csalódtam benne, mint anno a skótnak nevezett Roslynnben. Azt hittem, sokkal belevalóbb és egy ideig úgy is gondoltam, de aztán elkezdett nyafogni meg hülyén viselkedni.
A lánykérést sem ilyennek gondoltam, mikor elképzeltem, hogy történik.
Drew öntelt szoknyabolond, aki mindenáron meg akarja szerezni a kalóznak vélt csodaszép lánykát. Szó se róla, kifejezetten szeretem ezeket a karaktereket és Drewval sem volt bajom.
Nem volt ez rossz, de mégsem az igazi. Hiányoztak a Maloryk, az a kevéske fejezet, ahol felbukkantak nem volt elég. Ráadásul még az Anderson fivérekből is csak egy, mégpedig Boyd volt jelen. Ő ugyan jó mulatságot okozott, de koránt sem eleget. Az egész sztorit James vitte, mert ha ő nincs, akkor bizony kissé laposra sikeredik. Na meg ugye itt az új szereplő, Richard, aki igazán ígéretesnek tűnik már csak az ellentmondások miatt is. Remélem ilyen figyelemreméltó is marad, mert ugye nemsokára eljutok az ő könyvéig is.
Boydra most már kíváncsi vagyok. Ő nem az a megrögzött agglegény, sőt, kifejezetten érdekli a házasság, csak még nem találkozott a megfelelő nővel, aki elcsavarta volna a fejét. Érdekes lesz az biztos, főleg mivel a lány az lesz aki és még ugye semmit nem lehet róla tudni :)
Nem tudom mi van velem, de bár ezt is gyorsan kiolvastam, mégis…. valahogy hiányzik az, ami a sorozat elején elbűvölt. Nem rossz, romantikus, kedves, aranyos, de nincs meg ebben se az a humor, ami az elején megvolt. Hiányzik…
Ez volt az egyik legjobb része a sorozatnak. Volt benne minden, ami egy jó regényhez kell is. Kalozok, elásott kincsek, kincsesrérképek, emberrablás, ármány és cselszövések, gyönyörű tájak, romanrika és természetesen a Malory család és az Anderson család. :-). Az utobbiakat nagyon megkedveltem a tengernyi szerelem című részben, és nagyon örültem neki, hogy most ők vannak a középpontban, vagyis inkább csak Drew-n van. :-) Nagyon izgalmasnak találtam azegészet, az elejétől a végéig. Egy szóval egy szuper könyv, ami méltó az 5 csillagra. :-)
Népszerű idézetek
– Goromba? – érdeklődött James. – Ez nem meglepő, hiszen amerikai.
– Ne kezdd már megint, Malory! – morogta Drew.
– Most egyáltalán nem alkalmas az idő.
– Dehogynem, drága fiam – tiltakozott James. – Mindig szívesen emlegetem, hogy milyen otromba és barbár…
– James Malory, azonnal hagyd abba! – förmedt rá a férjére Georgina, aki éppen ekkor toppant be a szalonba. Gyorsan a két férfi közé állt. – Egy percre nem hagyhatlak titeket magatokra ugyanabban a helyiségben? – kérdezte felháborodottan.
– Dehogynem, drágám – mentegetőzött James. – Nézd meg Drew-t. Még mindig talpon van.
A papagáj szókincse addig többnyire tengerészeti szakkifejezésekből, és Gabrielle anyját becsmérlő szavakból állt. Nathan még a névválasztással is a feleségét akarta megsérteni. Rendkívül szórakoztatónak találta, hogy különféle illetlen mondatokra tanítja a papagájt. Például: „Carla buta madár!”, vagy „Carla egy vén tyúk”. Időnként azt rikácsolta, hogy Carla egy pennyért letolja a bugyiját. Ez volt a legsértőbb kifejezés a repertoárjában.
– Tehát maga a kalóz? – szólalt meg Anthony.
– Anthony! – kiáltott fel a felesége.
Georgina is összeráncolta a szemöldökét.
– Ne olyan hangosan, Tony. Kérlek, ne használd ezt a szót a nyilvánosság előtt, amikor Gabbyről beszélsz. Nem akarom, hogy rontsd az esélyeit.
Gabrielle viszont látta, hogy senki sincs a közelükben, aki meghallhatta volna Anthony szavait. A magas fekete férfi mégis bűnbánó arcot vágott, pedig biztosan csak vicces megjegyzésnek szánta. Ezért a lány elmosolyodott.
– Igen, méghozzá a legvérszomjasabb fajtából való. Kár, hogy nincs itt néhány fedélzeti deszka, hogy bebizonyítsam, mire vagyok képes.
133. oldal
A kuncogása a férfinak is elárulta, hogy az ital a fejébe szállt… Istenem, valóban ő kuncogott? Pedig nem szokott ilyen ostobán viselkedni. Ezt olyan mulatságosnak találta, hogy még egyszer felkacagott.
– Nem szokott portóit inni? – érdeklődött a férfi.
– Nem. Inkább rumot vedelek.
– Tehát egyáltalán nem iszik. Értem – mosolygott a férfi.
182. oldal
– Nem vagyok házasságellenes, és tudom, hogy vannak olyan férfiak, akiknek ez a legtökéletesebb állapot. Csak rájöttem, hogy én nem tartozom közéjük. Úgy jó az életem, ahogy van. Akkor miért változtatnék rajta?
– Nem tudom… de az ember életében néha bekövetkezhetnek meglepő fordulatok – jegyezte meg a lány, és közömbösen megvonta a vállát.
299-300. oldal
– Ismerlek téged? – fürkészte James arcát a társainál jóval idősebb férfi.
– Nem valószínű – felelte James, és hátat fordított a kalóznak.
A férfi azonban nem tágított, hanem ismét James elé lépett, hogy jobban lássa.
– Nagyon ismerősnek tűnsz – hajtogatta. – Márpedig én soha nem felejtek el egyetlen arcot sem.
– A szenilitás majd változtat ezen – gúnyolódott James. – Hadd magyarázzam el egyszerű szavakkal, hogy még egy gyerek is megértse. Nem ismersz, soha nem is ismertél, és, ami a legfontosabb, nem is akarsz megismerni.
– Nem valami bátor fickó – nézett utána James elgondolkodva.
– Akad olyan férfi ezen a földön, aki bátor a maga jelenlétében? – kérdezte Gabrielle, mert meg akarta védeni Wilburt.
James felnevetett.
– Fején találta a szöget, kedvesem. – A lord hangos nevetése felkeltette a fivérek figyelmét, akik azonnal elindultak feléjük. – Az a kettő persze kivétel – tette hozzá James keserű arccal. – Bárcsak ne így lenne!
– Megtaláltad végre? – érdeklődött Boyd, aki elsőként ért oda.
– Elveszítettétek? – vágott vissza James.
– Nem olyan botrányos módon, mint ahogy te veszítetted el Georginát a Karib-tengeren – tette hozzá Drew, és Gabrielle másik oldalára állt.
– Nem én veszítettem el a húgotokat, te ostoba fajankó. Te vitorláztál el vele!
– Ráadásul pont az orrod előtt – gúnyolódott Drew.
A sorozat következő kötete
 | A Malory család sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Diana Gabaldon: Az utazó 1-2. 92% ·
Összehasonlítás - Brenda Joyce: Lady Vadóc 91% ·
Összehasonlítás - Julie Garwood: Az őrangyal 90% ·
Összehasonlítás - Heather Graham: A kalóz kedvese 90% ·
Összehasonlítás - Elizabeth Hoyt: Botrányos vágyak 89% ·
Összehasonlítás - Kinley MacGregor: Álmaim kalóza 84% ·
Összehasonlítás - Bertrice Small: Megigézve 82% ·
Összehasonlítás - Fern Michaels: A szenvedély rabja ·
Összehasonlítás - Amanda Quick: Legenda 86% ·
Összehasonlítás - Kathleen E. Woodiwiss: Shanna 82% ·
Összehasonlítás