A ​vágy foglyai (A Malory család 8.) 114 csillagozás

Johanna Lindsey: A vágy foglyai

Az ​ifjú Gabrielle Brooks az anyja halála után maga mögött hagyja Angliát, hogy felkutassa rég nem látott édesapját a Karib-tenger térségében. Érthető a megdöbbenése, amikor kiderül, hogy Nathan Brooks nem egy kereskedelmi hajó kapitánya, hanem kalóz! Apa és lánya három csodálatos évet tölt el a mesés karibi szigeten. Egy idő után Nathan mégis úgy dönt, hogy a lánya térjen vissza Angliába, és az elegáns londoni körökben keressen férjet magának. Régi barátját, James Maloryt kéri meg, hogy vegye a pártfogásába, és a felesége, Georgina segítségével vezesse be Gabrielle-t az úri társaságba.
Drew Anderson, a jóképű amerikai hajóskapitány éppen a húgánál, Georgina Malorynál tartózkodik Londonban, és kénytelen elvállalni a feladatot, hogy a hölgyeket bálokba, estélyekre és társasági összejövetelekre kísérje. A hírhedt szoknyavadászt soha nem érdekelték a férjre vadászó ifjú szüzek. Ám most a sok félreértés, és a kezdeti ellenségeskedés meglepő fordulatokhoz vezet. A szereplőkre nem… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
GABO, Budapest, 2010
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636893880 · Fordította: Gondáné Kaul Éva

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

James Malory · Anthony Malory · Drew Anderson · Georgina Anderson · Boyd Anderson · Gabrielle Brooks · Roslynn Chadwick


Kedvencelte 6

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

Silverlight>!
Johanna Lindsey: A vágy foglyai

A sorozat részei közül eddig talán ez tetszett a legjobban, bár mindegyik történetnek megvan a saját egyedisége. Itt is aztán mindent sikerült belesűríteni: a kalózkodást, a tévedéseket, a bosszút, a „csatákat”, s persze a szerelmet. Nagyon izgalmas és különösen szerettem Drew és Gabrielle párosítását. James és Anthony hozta a szokásos formáját. A szurkálódások és a csipetnyi humor nagyon jót tesz a könyvnek. A hajón történő cselekményt néhol kicsit soknak éreztem (főleg a kiszabadultam, vagy mégsem részek miatt).

Dixy05 P>!
Johanna Lindsey: A vágy foglyai

A sorozat korábbi köteteihez képest ezt a részt kezdetben kicsit gyengébbnek éreztem. Talán itt már kicsit elfáradt az írónő, vagy nem jött úgy az ihlet. Vagy talán én fáradtam el, hiszen ez már a nyolcadik kötet volt. Nem ragadott azonnal magával, de lassan-lassan mégis megszerettem a történetet. Drew és Gabrielle szerelme nem indult könnyen. Sok csatát meg kellett vívniuk, nem csak az életükben, de egymással is. A vonzalom már a kezdet kezdetén fellángolt közöttük, de a sok félreértés és az egymással vívott csata miatt igen nehezen tudott kettejük kapcsolata továbbfejlődni. Drew gyerekkori tapasztalatai is meghatározták a párkapcsolatok és a házasság iránti vélekedését. Drew megpróbál elmenekülni Gabrielle közeléből, de végül túszként végzi a saját hajóján. Itt kezd el izgalmassá válni a történet. Gabirelle és Drew számos kalandot élnek át együtt, melyek során egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Amikor pedig majdnem elveszítik egymást, akkor döbbenek rá, mit is jelentenek egymásnak. A cselekmény időközben egyre izgalmasabb méreteket öltött, volt itt, hajórablás, kalózkodás, láncra verés és csábítás, majd végül némi kincsvadászat is felpezsdítette a hangulatot. Persze ebből a történetből sem hiányozhatott a nagyszerű Malory család, akik ismét ott segítettek, ahol tudtak. Örülök, hogy Drew is megtalálta a neki rendelt társat, mégpedig egy olyan nő személyében, akinek szintén a tenger és a hajózás a szíve csücske.

>!
GABO, Budapest, 2010
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636893880 · Fordította: Gondáné Kaul Éva
Odilia>!
Johanna Lindsey: A vágy foglyai

Drew és Gabrielle örök kedvenc :)))) George története után ez a második kedvencem a sorozatból :))))

ancineni P>!
Johanna Lindsey: A vágy foglyai

Az az érzésem, ahogy haladunk előre a sorozatban, hogy a női karakterek kezdenek érdekesebbek és izgalmasabbak lenni a férfiaknál. De lehet, hogy ez sem igaz, csupán a női figurák jobban kidolgozottabbak, mint a férfi karakterek.
Gabrielle egy nagyon makacs, bátor, céltudatos nő. A történet vége felé már inkább bosszantottak a reakciói, így nem volt teljesen szimpatikus.
Drew pedig egyáltalán nem az a férfi volt, akit vártam volna a korábbi részek alapján. Szerintem az ő esetében nagyon félrement az írónő. Sajnálom, mert szerintem neki is lehetett volna egy szuper jó kötete.
Ezt leszámítva azért tetszett ez a rész is. A történetben most is sok volt a kaland, az izgalom, egy kis kincsvadászattal fűszerezve. A humor továbbra is jó, James jelenléte nagyon kellett ebben a részben. Miatta emeltem a 4 csillagon egy felet. Remélem Boyd karakterét jobban eltalálja az írónő, így jobb lesz a következő rész.

DarknessAngel >!
Johanna Lindsey: A vágy foglyai

Ez most sajnos nem volt olyan jó, mint az előző részek :(
Drew valahogy olyan… nem is tudom… másra számítottam. Eléggé idegesített a folytonos hülyeségeivel, meg mindennel. Persze voltak aranyos pillanatai is, de mégsem egy Malory. Ezt egy kicsit furcsálltam is, amikor kiderült, hogy ő és Boyd kap egy sajat könyvet, amikor nem is Maloryk :P
Ami Gabbyt illeti, hát, nem lett kedvenc. Még az elején szimpatikusnak találtam, de később már elkezdett annyit nyafogni, hogy az nem igaz. A bosszúállós terve is elég hülyén sikerült.
Ami viszont nagyon tetszett, az James és Georgina szereplése, ők jöhetnek akárhol, és akármikor :))
Maga a történet is érdekes volt, úgyhogy a szereplők sem tudták „annyira” elrontani a kedvem. Tetszett ez az egész kalóz dolog, és Richard… fuh, csak menekülj :D
Boyd könyvére ennek ellenére nagyon kíváncsi vagyok, mivel kiderült, hogy ő nem házasságellenes, mint a drága testvére. Lehet, hogy nála könnyebbek lesznek a dolgok :D

kuliga P>!
Johanna Lindsey: A vágy foglyai

Izgalmas kalandokkal teli történet, sok-sok izgalom és minden ami érdekessé tud tartani egy romantikus történetet: kalózok, „szeretem, de nem tudom” játszmák, rablás, fogság, Karib-tenger. Néha úgy éreztem, hogy ezek nem fokozzák, csak el akarják fedni a sablonos tartalmat. Nem hoz újat, nem hoz megoldást, csak próbálja a kicsit unalmas történetet fent tartani a „víz” tetején. Tényleg unhatta az írónő, de muszáj volt folytatni valahogy – ezt olvastam ki a sorok közül. Nyilván aki megszerette a szereplőket, az ki fogja olvasni az utolsó részig a sorozatot és még szórakoztatja is a régi szereplők stílusa, várja felbukkanásukat, életük további történéseit.

wallery>!
Johanna Lindsey: A vágy foglyai

Kalózok és Drew.. többet is ki lehetett volna hozni belőle, jóval több izgalmat. Igazából a hajólopással indult be a történet, de mihelyt kiszabadult az apa, már megint sikerült lassúbb mederbe terelni mindent.

ieszti>!
Johanna Lindsey: A vágy foglyai

:) szerettem ezt a részt! Még annak ellenére is, hogy kevés volt benne a Malory család szereplése… Na de szerencsére Drew – a jenki hozta a formáját….
A kalózos jeleneteket pedig kifejezetten kedveltem… és igen Hawk kapitány ismét színre lép – legalábbis egy kicsit :)

Egy bajom van csak ezzel a sorozattal, így a 8. rész után: minek kell még mindig megismételni, hogy kivel mi történt a korábbi könyvek folyamán – most őszintén – engem ez nem érdekel – persze tudom én, hogy nem mindenki olyan fanatikus, hogy majdnem egyhuzamban olvassa az egymást követő részeket, na de akkor is…

Ezt leszámítva, még mindig szeretem ezt a sorozatot és nem adom fel… jöhet a következő rész….

Ercsusz>!
Johanna Lindsey: A vágy foglyai

Egy amerikaitól, ráadásul egy kalóz lányától – igen tudom, hogy ő amolyan szelídített fajta, de akkor is az – kicsit többet és mást vártam. Ugyan úgy csalódtam benne, mint anno a skótnak nevezett Roslynnben. Azt hittem, sokkal belevalóbb és egy ideig úgy is gondoltam, de aztán elkezdett nyafogni meg hülyén viselkedni.
A lánykérést sem ilyennek gondoltam, mikor elképzeltem, hogy történik.

Drew öntelt szoknyabolond, aki mindenáron meg akarja szerezni a kalóznak vélt csodaszép lánykát. Szó se róla, kifejezetten szeretem ezeket a karaktereket és Drewval sem volt bajom.
Nem volt ez rossz, de mégsem az igazi. Hiányoztak a Maloryk, az a kevéske fejezet, ahol felbukkantak nem volt elég. Ráadásul még az Anderson fivérekből is csak egy, mégpedig Boyd volt jelen. Ő ugyan jó mulatságot okozott, de koránt sem eleget. Az egész sztorit James vitte, mert ha ő nincs, akkor bizony kissé laposra sikeredik. Na meg ugye itt az új szereplő, Richard, aki igazán ígéretesnek tűnik már csak az ellentmondások miatt is. Remélem ilyen figyelemreméltó is marad, mert ugye nemsokára eljutok az ő könyvéig is.
Boydra most már kíváncsi vagyok. Ő nem az a megrögzött agglegény, sőt, kifejezetten érdekli a házasság, csak még nem találkozott a megfelelő nővel, aki elcsavarta volna a fejét. Érdekes lesz az biztos, főleg mivel a lány az lesz aki és még ugye semmit nem lehet róla tudni :)

Cs_N_Kinga>!
Johanna Lindsey: A vágy foglyai

Nem tudom mi van velem, de bár ezt is gyorsan kiolvastam, mégis…. valahogy hiányzik az, ami a sorozat elején elbűvölt. Nem rossz, romantikus, kedves, aranyos, de nincs meg ebben se az a humor, ami az elején megvolt. Hiányzik…


Népszerű idézetek

Szelén>!

– Goromba? – érdeklődött James. – Ez nem meglepő, hiszen amerikai.
– Ne kezdd már megint, Malory! – morogta Drew.
– Most egyáltalán nem alkalmas az idő.
– Dehogynem, drága fiam – tiltakozott James. – Mindig szívesen emlegetem, hogy milyen otromba és barbár…
– James Malory, azonnal hagyd abba! – förmedt rá a férjére Georgina, aki éppen ekkor toppant be a szalonba. Gyorsan a két férfi közé állt. – Egy percre nem hagyhatlak titeket magatokra ugyanabban a helyiségben? – kérdezte felháborodottan.
– Dehogynem, drágám – mentegetőzött James. – Nézd meg Drew-t. Még mindig talpon van.

Kapcsolódó szócikkek: Drew Anderson · Georgina Anderson · James Malory
Szelén>!

A papagáj szókincse addig többnyire tengerészeti szakkifejezésekből, és Gabrielle anyját becsmérlő szavakból állt. Nathan még a névválasztással is a feleségét akarta megsérteni. Rendkívül szórakoztatónak találta, hogy különféle illetlen mondatokra tanítja a papagájt. Például: „Carla buta madár!”, vagy „Carla egy vén tyúk”. Időnként azt rikácsolta, hogy Carla egy pennyért letolja a bugyiját. Ez volt a legsértőbb kifejezés a repertoárjában.

Kapcsolódó szócikkek: Gabrielle Brooks
Sippancs P>!

– Tehát maga a kalóz? – szólalt meg Anthony.
– Anthony! – kiáltott fel a felesége.
Georgina is összeráncolta a szemöldökét.
– Ne olyan hangosan, Tony. Kérlek, ne használd ezt a szót a nyilvánosság előtt, amikor Gabbyről beszélsz. Nem akarom, hogy rontsd az esélyeit.
Gabrielle viszont látta, hogy senki sincs a közelükben, aki meghallhatta volna Anthony szavait. A magas fekete férfi mégis bűnbánó arcot vágott, pedig biztosan csak vicces megjegyzésnek szánta. Ezért a lány elmosolyodott.
– Igen, méghozzá a legvérszomjasabb fajtából való. Kár, hogy nincs itt néhány fedélzeti deszka, hogy bebizonyítsam, mire vagyok képes.

133. oldal

Zeraphic>!

– Aludj az ágyamban, mert itt kényelmesebb – szólalt meg a férfi, majd megcsókolta a szemöldökét, és felkelt. – Megyek, és a kedvedért elkergetem a vihart.

37.fejezet

Ercsusz>!

– Ismerlek téged? – fürkészte James arcát a társainál jóval idősebb férfi.
– Nem valószínű – felelte James, és hátat fordított a kalóznak.
A férfi azonban nem tágított, hanem ismét James elé lépett, hogy jobban lássa.
– Nagyon ismerősnek tűnsz – hajtogatta. – Márpedig én soha nem felejtek el egyetlen arcot sem.
– A szenilitás majd változtat ezen – gúnyolódott James. – Hadd magyarázzam el egyszerű szavakkal, hogy még egy gyerek is megértse. Nem ismersz, soha nem is ismertél, és, ami a legfontosabb, nem is akarsz megismerni.

Kapcsolódó szócikkek: James Malory · szenilitás
Ercsusz>!

– Azt hiszem, elnézést kell kérnem magától.
Gabrielle úgy meglepődött, hogy ijedtében nagyot ugrott. Rémülten fordult hátra, és megpillantotta James Maloryt, aki észrevétlenül a közelébe került.
– Elnézést akar kérni?
– Igen, mert bántani fogom a barátját – magyarázta James.
A lány pontosan ettől tartott. Pedig a lord hangja nem volt mérges, és teljesen nyugodtnak tűnt. Még nem ismerte eléggé, és nem tudta, hogy James Malory arca soha nem árulja el az igazi érzéseit.
– Szükséges ez? – kérdezte kétségbeesetten. – Richard teljesen ártalmatlan, és Georgina már lehűtötte a lelkesedését.
– Birtokháborítást követett el, és ezt nem tűrhetem.
Richard csalódott arccal indult Gabrielle felé, de amikor észrevette Jamest, villámgyorsan sarkon fordult, és futásnak eredt. Mulatságos volt látni, hogy milyen fürgén veti át magát a falon, ami Maloryék kertjét elválasztotta a szomszéd birtoktól.
– Okos fiú – morogta James. – Nem szeretek falra mászni.

Ercsusz>!

– Nem valami bátor fickó – nézett utána James elgondolkodva.
– Akad olyan férfi ezen a földön, aki bátor a maga jelenlétében? – kérdezte Gabrielle, mert meg akarta védeni Wilburt.
James felnevetett.
– Fején találta a szöget, kedvesem. – A lord hangos nevetése felkeltette a fivérek figyelmét, akik azonnal elindultak feléjük. – Az a kettő persze kivétel – tette hozzá James keserű arccal. – Bárcsak ne így lenne!
– Megtaláltad végre? – érdeklődött Boyd, aki elsőként ért oda.
– Elveszítettétek? – vágott vissza James.
– Nem olyan botrányos módon, mint ahogy te veszítetted el Georginát a Karib-tengeren – tette hozzá Drew, és Gabrielle másik oldalára állt.
– Nem én veszítettem el a húgotokat, te ostoba fajankó. Te vitorláztál el vele!
– Ráadásul pont az orrod előtt – gúnyolódott Drew.

Kapcsolódó szócikkek: Boyd Anderson · Drew Anderson · Gabrielle Brooks · James Malory
Ercsusz>!

– Warren bátyátok komolyan készült arra, hogy ellássa a bajomat.
– És sikerült neki? Megverekedett veled, mielőtt bevallotta, hogy szerelmes az unokahúgodba? – érdeklődött Drew.
– Igen. Mindig is szívesen emlékszem vissza arra a küzdelemre.
– Warren mindig jól bánt az öklével, és Drew-val ritkán tudtuk legyőzni. Amikor Bridgeportban mindnyájunkkal összecsaptál, nem az igazi formáját hozta, mert meglepte a támadásod.
– Miért érdekelnek a részletek, öcsi? – kérdezte James gúnyosan.
Boyd felnevetett.
– Csak szeretném tudni, mennyire láttad el a baját a legutolsó verekedésetek alkalmával.
– Ne becsüljétek le a bátyátokat. Elég jól állta a sarat.
– Mégis vesztett?
– Természetesen.

Kapcsolódó szócikkek: Boyd Anderson · Drew Anderson · James Malory · Warren Anderson
Ercsusz>!

– Valóban? Azt hiszi, hogy boldog lesz, ha beleszeret valakibe?
(…)
– Tudom, hogy az leszek – felelte elfúló hangon.
– Honnan tudja, Gabby?
– Mert ha a férfi viszonozza az érzelmeimet, akkor semmi sem állhat a boldogságunk útjába. Ez egészen biztos. Ha pedig nem tesz boldoggá, akkor még mindig a cápák közé dobhatom az apám hajójáról.

Kapcsolódó szócikkek: Drew Anderson · Gabrielle Brooks

A sorozat következő kötete

A Malory család sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Diana Gabaldon: Az utazó 1-2.
Brenda Joyce: Lady Vadóc
Julie Garwood: Az őrangyal
Heather Graham: A kalóz kedvese
Fern Michaels: A szenvedély rabja
Elizabeth Hoyt: Botrányos vágyak
Julia Quinn: A másik Miss Bridgerton
Amanda Quick: Legenda
Kinley MacGregor: Álmaim kalóza
Bertrice Small: Megigézve