Goethe válogatott versei 2 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Most olvassa 1
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Goethe korai költészete kiváló. Romantikus, gördülékeny néha még poénos is.
Aztán, ahogy öregszik a költő úgy kezd érdeklődni a vallás iránt és a versei is ezt a hangot ütik meg. Már nem az könnyed és szellemes egyéniség üt át a verseiből, ami korábban. Nyilván ez az öregedés természetes folyamatának része. Minden versén áthat az adott művészeti érdeklődési korszaka, szerelmi bánata vagy öröme. Nagy ember volt és remek alkotó.
Népszerű idézetek
Valami halk, gyermeki bánat
a tar mezőkre visz: a Föld
még a reggeli szunnyadásának
karjában ring. Bókolva zörg
az ág a fagyban. Borzadoz a szél is,
fájó dalom kísérve csöndesen;
a természet borús és néma, mégis
többet remél, mint a szívem.
[…]
Március a hótakarót alig
tépi le még az ösztövér
télről, s alig fut meg a tél,
dühös ködét visszafújja a tájra
s hideg szürkébe mártva
hegyet, folyót: ő már megindul,
aratást álmodik a mán túl,
s vet és remél.
21-22. oldal, Valami halk gyermeki bánat
Élj okosan, élj, ne álmodj,
jó, ha ezt korán megérted,
íme, itt a jótanács:
ing a nagy szerencse-mérleg,
nincsen nyugtonmaradás,
föl kell szállnod vagy leszállnod,
nyerned kell és úrrá válnod,
vagy szolgálni, hogyha vesztesz,
döntened kell – győzz vagy reszkess,
üllő légy vagy kalapács.
46. oldal, A nagy-kofta másik dala
Rád gondolok, ha a nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csönd borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már!
54. oldal, A kedves közelléte
Szívem dobbant: gyorsan nyeregbe!
Szinte vágyat előz a tett.
A föld már ringott, esteledve,
a éj függönyözte a hegyet;
mint föltornyosult óriás, állt
a tölgy, a ködruhás király,
a száz fekete szemével strázsált
az erdőszélen a homály.
Felhődombról nézett a hold, csak
sandítva, párái mögül,
puhaszárnyúszelek lobogtak,
sikongtak a fülem körül;
az éj ezer szörnyet teremtett,
de kedvem friss volt és vidám:
milyen tüze gyulladt szívemnek!
ereimben micsoda láng!
18. oldal, Viszontlátás és búcsú
Hasonló könyvek címkék alapján
- Verseghy Ferenc – Földi János – Fazekas Mihály: Verseghy Ferenc, Földi János, Fazekas Mihály válogatott művei ·
Összehasonlítás - Dukai Takách Judit: Az én képem ·
Összehasonlítás - Batsányi János: Batsányi János összes költeményei ·
Összehasonlítás - Kisfaludy Sándor: Himfy – Csobánc – Tátika ·
Összehasonlítás - Verseghy Ferenc: A korán jött ember ·
Összehasonlítás - Friedrich Gottlieb Klopstock: Messiás ·
Összehasonlítás - Nyikolaj Mihajlovics Karamzin: Egy orosz utazó levelei ·
Összehasonlítás - Jean-Jacques Rousseau: Júlia, a második Heloïse ·
Összehasonlítás - Kazinczy Ferenc: Bácsmegyeynek öszve-szedett levelei 66% ·
Összehasonlítás - Kármán József: Fanni hagyományai 66% ·
Összehasonlítás