Tönkretett ​figyelem 65 csillagozás

Johann Hari: Tönkretett figyelem

Sokunkhoz ​hasonlóan az újságíró Johann Hari is kénytelen volt belátni, hogy napjai nagy részében felváltva bámul különböző képernyőket, és képtelen rendesen koncentrálni. Miután nem sikerült megoldania a problémát, járni kezdte a világot, hogy aztán három éven át beszélgessen az emberi figyelemről különböző szakértőkkel. Utazása során arra jutott, hogy téves feltételezésekkel éltünk erről a válságról.
Könyvében bemutatja többek között a Szilícium-völgy néhány kiugrott fejlesztőjét, akik megtanulták meghackelni az emberek koncentrációját; egy Rio de Janeiró-i nyomornegyedet, ahol az emberek egészen szürreális módon veszítették el a tisztánlátásukat; és egy új-zélandi irodát, ahol rendhagyó megoldással állították helyre a dolgozók termelékenységét.
Hari az álmodozás lehetőségének eltűnésétől kezdve a technológia uralmán át a fokozódó környezetszennyezésig tizenkét tényezőt azonosít be, amelyek felelőssé tehetőek figyelmünk romlásáért. Ugyanakkor azt is világossá teszi,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2022

>!
GABO, Budapest, 2023
400 oldal · ISBN: 9789635664009 · Fordította: Kránicz Dorottya
>!
GABO, Budapest, 2022
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635663774 · Fordította: Kránicz Dorottya

Enciklopédia 2


Kedvencelte 9

Most olvassa 18

Várólistára tette 173

Kívánságlistára tette 161

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

csucsorka IP>!
Johann Hari: Tönkretett figyelem

A töredezett fókuszról, a folyton megszakított figyelemről és a multitaskingról szóló fejezeteket a munkahelyemen kezdtem olvasni – ahol természetesen folyamatosan megszakítottak az olvasásban.

Ezért félretettem a könyvet és eldöntöttem, legközelebb a délutános műszakom napján veszem kézbe – csak a könyv és én, egész reggel, a kedvenc kávézómban.
Már kikértem az italom, amikor következett a zajszennyezésről szóló fejezet: a mesélőm egy beszélgetéssel, kávéfőzőgéppel, poharak és kanalak zajával gazdagított terepen próbált a könyvére koncentrálni. Pont, mint én. Az agyam egyik fele párhuzamosan dúdolta a hangszóróból szóló zene szövegét, a másik fele szemérmetlenül hallgatta ki mások magánbeszélgetését, és rájöttem, hogy negyedórája próbálom újra meg újra elolvasni ugyanazt az egyetlen egy mondatot.

Végül napokkal később fejeztem be – mert bár már meg-meg tudtam teremteni számára a helyet és időt, az utolsó 3-4 fejezet már nagyon nehezen csúszott.
Telítődtem a jajveszékeléssel, közben végig arra gondoltam, hogy persze, hogy jajveszékel, hát mi mást lehetne tenni, amikor az emberiség akaratlagosan menetel a vesztébe és semmi de semmi kilátás nincs arra, hogy változna, javulna a helyzet… Mert a Tönkretett figyelem sokkal többről szól, mint arról, hogy „tedd le a telefonod”; minden egyes okot megvizsgál, mitől szorong a társadalom és mitől képtelen 6-8 másodpercnél hosszabban elköteleződni vagy épp visszaemlékezni dolgokra.

Aki gyakorlati tanácsokra, selfhelp könyvre számít, az csalódni fog.
Megvizsgálja mit eszünk, mit iszunk, mennyit és hogyan alszunk – és nem fest túl rózsás képet, cserébe nem is áraszt el alternatívákkal.
Ez a könyv egy alapos kutatómunka végterméke, a benne foglaltak rendesen felnyitják az olvasó szemét, de ha tenni is szeretne valamit, ahhoz komoly elhatározásra (és újabb, gyakorlatiasabb könyvekre) lesz szükség.

Engem teljesen lehozott az életről – de azt hiszem, megérte.

CaptainV IP>!
Johann Hari: Tönkretett figyelem

A koncentrációs képesség hanyatlása, a hajszoltság, a techfüggőség, a modern ember bioritmusának szétzilálódása nem nevezhető niche témának, ironikus módon maga az internet hajigálja ránk az ezekkel kapcsolatos cikkeket és „jótanácsokat”, ezért a leírtak egy része nem okoz meglepetést, de mint gyűjtés, mint annak bemutatása, milyen sok mindenre kihat, ha nem gazdálkodunk okosan a figyelmünkkel, tetszett. A szerző bátran felvillantja az egészséges szkepticizmusát, így egyszerűnek tűnő kérdéseket sem zár le egyszerű válasszal, megvizsgálja őket más nézőpontból is, és emiatt talán néha kicsit messzire visz, de annyi riogatás bőven kell ide.
Leginkább a techcégekről szóló részek tetszettek, azoknak az embereknek a történetei, akik a social media különböző funkcióiért felelősek, amelyek akkor még jó ötletnek tűntek, ma viszont látszik, hogy amellett, hogy figyelem-, nem túlzok, társadalomromboló hatásai is vannak. Az ADHD-ról szóló fejezet is hasznos volt, mivel ritkán hallok olyan beszélgetést, amiben ne csak valamelyik irányba demagóg felek vennének részt, ezért erről kimondottan kellemes volt egy higgadt, kiegyensúlyozott értekezést olvasni.
Természetesen a végére óhatatlanul is elérjük a gyengepontot, a „most akkor rakjuk le a könyvet, és cselekedjünk” részt – de mivel ez nem egy önsegítő könyv, nem kell rajta számon kérnünk, hogy az adott tanácsai hatékonyak-e vagy sem. Viszont akár változtat az ember valamin, akár nem, azért jó, ha tudatosítja magában azt, amiről a könyv szól.

Zama>!
Johann Hari: Tönkretett figyelem

Szinte minden második oldalon találtam olyan részt amit bejelöltem, annak ellenére, hogy nem vagyok az a nagy jelölős olvasó. A Tönkretett figyelem megkapta tőlem azt a figyelmet amit érdemelt. Már a kötet olvasása is tanulási folyamat volt, hiszen százszázalékosan arra figyeltem amit olvastam, összehasonlítottam az életemmel a sorokat. https://zama.hu/johann-hari-tonkretett-figyelem/

7 hozzászólás
imma P>!
Johann Hari: Tönkretett figyelem

Aki olykor azon kapja magát, hogy társaságban is a telefonját nézi, aki még nem unta meg az értesítőket a mobilján, aki sosem bámul csak úgy ki a fejéből, aki mindig egyszerre csinál több mindent, akinek annyi a dolga, hogy mindig az alvásidejét lopja meg, sőt, az is, aki nem meri egyedül elengedni a sarki boltba az iskolás gyermekét – az mindenképpen adjon egy esélyt a könyvnek, hogy egy új nézőponttal gazdagodva tekintsen ezekre a beidegződésekre.
Lehet vitatkozni Johann Harival, de a témafelvetés maga ötcsillagos. Újságíróként végigjár egy sereg szaktekintélyt, és saját elvonókúrájának történetével fűszerezi a gyűjtött anyagot.
Engem motivált abban, hogy teljesen kikapcsoljam az értesítéseket a telefonomon (előtte csak némák voltak és csak az üzenetekről), és két jó hírem van: sokkal jobb így, nem vonja el a figyelmem arról, amiért épp ránéztem a telefonomra, és nem, nem maradtam le semmiről. (A feedek pörgetéséről már korábban leszoktam, idegesített, hogy nem úgy működnek, mint a Molyon :D)

10 hozzászólás
snowwolf P>!
Johann Hari: Tönkretett figyelem

Kedvenc idézetem:
„Csíkszentmihályi Mihály kutatásai során arra jutott, hogy a flow-állapot megtapasztalásának egyik legelterjedtebb és legegyszerűbb módja az olvasás – de most nagyon úgy fest, a legtöbb flow-élményt kiváltó tevékenységgel együtt ezt is felemésztette zavaró ingerekkel terhelt kultúránk. Rengeteget gondolkodtam ezen. Nagyon sokan az olvasáson keresztül tudjuk megélni koncentrációs képességünk legmagasabb potenciálját: hosszú órákat szánunk egyetlen téma elmélyült, lassú befogadására, hagyjuk a szavakat lassan érlelődni az elménkben. Az olvasás révén fejlődött az emberi gondolkodás, és nemritkán az olvasás segített megoldani a világegyetem legnagyobb rejtélyeit az elmúlt négyszáz évben. Ez az, amit most szép lassan elveszítünk.”

Szeretem ezt a könyvet. A figyelem elvesztésének okait és következményeit foglalja össze, de piszokul jól. Olvasmányos. Torokszorítóak a következtetései. Mindenképpen olvasd el, különösen akkor, ha úgy érzed, nincs rá türelmed, időd, stb. E-book formában is megjelent, nincs lacafaca, töltsd csak le szépen. Személyes élményei segítenek abban, hogy ne essünk ugyanabba a csapdába, mint ő, és a saját hátunkat se ostorozzuk online fogyasztási szokásaink miatt: a probléma össztársadalmi jellegű, sőt, ezen valaki(k) sokat nyer (a szó szoros értelmében, tehát pénze származik abból, hogy egyre hülyébb leszek).

Az olvasmányosság nem megy a kutatás mélységének, alaposságának rovására. A könyv honlapján rajta van az összes vonatkozó link, amennyiben elmélyülni óhajt a bátor olvasó.

A fél csillag levonás a megoldás „elkenése” miatt van. Nem mondhatod a cápának, hogy legyen vegetariánus: csak akkor hallja meg a javaslatod, ha nagyobb haszna van belőle, mint a „húsevésből” – , különösen, ha a cápára potenciálisan hatást gyakorolni képes társadalmi szerepvállalók a cápa lobbistái. Gondolom, ha az író radikálisabb megoldást kínált volna, a könyv bizonyára nem jelenhetett volna meg (lásd: cápák). Az is lehet, hogy a megoldás ott a könyvben, csak elmélyült figyelemmel kellene újraolvasni, hogy megtaláljam. Talán az önálló gondolkodás sem ördögtől való.

(Én tudom. Ő tudja hogy én tudom. Én tudom, hogy ő tudja hogy én tudom, csakhogy semmit sem érek el ezzel.)

4 hozzászólás
egesfold>!
Johann Hari: Tönkretett figyelem

Alapos, érdekes, nem sablonos és elgondolkodtató. Ajánlom mindazoknak, akik szerint szintén bajok vannak felgyorsult világunkban és nem teszünk ellenük semmit, pedig manapság van meg a legtöbb eszközünk hozzá.

Ha egy könyvet olvasol el évente ebben a témában, ez legyen az.

sárköziági>!
Johann Hari: Tönkretett figyelem

5 csillag jár a fontos témáért, amivel mindannyian küszködünk, és annak közérthető, nagyon olvasmányos bemutatásáért.

Már a bevezetőt olvasva elszégyelltem magam, amikor a telefonomért nyúltam volna (például beállítani a molyon, hogy elkezdtem a könyvet), szóval hamar úgy döntöttem, hogy ezt a kötetet nem a villamoson, kapkodva, vagy instagramozással felváltva fogom olvasni, hanem rászánom az időt, és csak a szövegre koncentrálok. Spoiler: igyekszem ezt a módszert megtartani minden jövőbeli olvasmányomra is.

Hari meglehetősen átfogóan összeszedte modern világunk problémáit, amik többek között a figyelmünkre is rossz hatással vannak. Villogó kék fény, munka és szabadidő összefolyása, végtelen görgetés, rossz minőségű ételek, mozgáshiány – hogy csak néhány példát említsek. Eszembe jutottak a kollégiumi szobám íróasztalánál töltött órák, amiket tanulás helyett a Sherlockkal és Doctor Who-val foglalkozó tumblr-oldalak görgetésével töltöttem… és a nálam 3 évvel fiatalabb öcsém is, akivel kamaszkorunkban nőttünk bele a technológiai bummba, az ő életét is nagyban befolyásolták az itt vázolt negatív hatások, és most kezdett el dolgozni azon, hogy visszavegye az irányítást az élete fölött.

Néhol kissé szenzációhajhász a szóhasználat, és előfordul, hogy a megfogalmazásból úgy tűnik, mintha magának a szerzőnek jutottak volna eszébe zseniális feltételezések, amiknek utánajárva talált rá a szakemberekre (holott ezek a mondatok inkább csak összekötik az egyes fejezetek témáit). Azonban mindezek ellenére fontos problémák miatt kongatja a vészharangot, és most már tényleg ideje lenne annak a társadalmi összefogásnak, amit Hari is szorgalmaz: „Naiv dolog azt gondolni, hogy állampolgárokként semmit sem kell tennünk, elég hagynunk, hogy a hatalom birtokosai belátásaik szerint cselekedjenek (…)”

spoiler

zsuzsyb I>!
Johann Hari: Tönkretett figyelem

Amíg össze nem törünk rajta, és nem találunk odaát felszedegetve olyan létérzéseket, amiknek az értékét reszkető féltéssel ölelhetjük magunkhoz, lehet, hogy addig talán nem is esik ki a zombisító kütyü a kezünkből?

Miért szeretem annyira ezt a könyvet? Mert Hari nem lovagoltatja a kérdéseket a kegyetlen optimizmus hátán és nem is zárja le a témát egyszer s mindenkorra olyan megoldással, hogy a nyakadba akasztja az egyéni felelősséget, mint valami önsegítő könyv.
Ez a könyv jókor talált meg. Szórni kellene, padokon otthagyni, osztogatni, hiszen a kollektív figyelem krízisét éljük. Körben ülve beszélni kellene róla egy olyan korban amikor egy téma csak pár percig érdekes, elmélyedni már nem is tudunk semmiben, hiszen érkezik a következő inger… a következő téma, a következő könyv, vagy még inkább: a szenzációs néznivaló. Hiszen az inger a fontos. Ennek élünk. És ez miért akkora gond? Mert már fel sem nézünk, hogy kitekinthessünk az ablakon…

Bővebben: http://zsuzsyb.blogspot.com/2023/06/tonkretett-figyelem.html

Veruska>!
Johann Hari: Tönkretett figyelem

@Zama blogján figyeltem fel erre az újonnan megjelent könyvre és Ő annyira lelkesen írt róla, hogy gondoltam elolvasom. Szerintem ez egy hasonlóan jól megírt és szemfelnyitó könyv, (ezt főleg Neked írom Zama) mint az Emberiség, mert nekem meg az a nagy kedvencem. A könyv a figyelemzavar okait tárgyalja több fejezeten keresztül: vannak okok, amivel viszonylag könnyen kezdhetünk valamit pl: alváshiány, rossz szokások rögzülése, valamihez némi tudatosság se árt manipuláció, de sajnos a legtöbb ok legyűréséhez társadalmi összefogás kell (környezetszennyezés, agresszió visszaszorítása a társadalmunkban). Egyik kedvenc fejezetem az volt, mikor a szerző visszavonult egy időre megtalálni úgymond a saját figyelmét, és ez a rész valahogy annyira kedves volt és részben annyira az olvasás szeretetéről is szólt, hogy hát pacsi, még biztos olvasok mást is tőle. (Az író stílusa kedvencem lett.) Elég sok non-fictiont olvasok per év így azért volt néhány fejezet, ami akkora újdonságul nem szolgált: étkezés szerepe, traumák ezt más könyvekből már tudtam: mindenkinek ajánlom e téren A ketrecbe zárt fiút. A vége viszont újra nagyon tetszett, amikor a mai világrendet kérdőjelezi meg: miért az állandó növekedés, ha végesek az erőforrások? Ezeken magam is töprengek olykor. Külön kiemelném, hogy nagyon elgondolkodtatja az embert a saját médiafogyasztási szokásairól… Remènykedem, hogy az értelmes emberek okosan váltanak szokásokat. Emlékszem a 90-es èvekben mèg mindenki tvt-t nèzett, de meg voltak igényes műsorok pl: Vàmos és Kepes beszèlgetései. A 2000-es évek közepén mikor jöttek a számomra elviselhetetlen műsorok magam szoktam le a tv-ről, és a podcastok megjelenésével igazából azokat a tartalmakat kaptam vissza kb. százszoros vàlasztèkban, ami akkor régen jó volt. (Az olvasás meg ugye marad csak èpp rengeteg könyves beszèlgetést is fogyasztok már.) Szóval szerintem a platform az változik, csak értelmesen kell használni. A moly.hu „olvastál-e eleget ma” kapcsolóját ezért se nyomogatom, hàtha az is függőséget okoz… :)

3 hozzászólás
Barbár>!
Johann Hari: Tönkretett figyelem

A világ felgyorsult körülöttünk, állandóan információkkal (és álinformációkkal) bombáznak minket, ezért nem tudunk koncentrálni. A szerző szerint a legkártékonyabb tényező a megfigyelési kapitalizmus. A nagy techcégek megfigyelik a közösségi médiában a kattintások, tweetelések, kommentek alapján a szokásainkat, és ennek megfelelően mossák át agyunkat. Nem maga a technológia a baj, hanem a cégek üzleti modellje. Johann Hari felveszi a harcot az elbutítás ellen, számos pszichológussal, társadalomtudóssal, aktivistával való beszélgetés után alakítja ki álláspontját. Nagyon szimpatikus, hogy beszélgetőtársainak egyike Csíkszentmihályi Mihály, a flow-élmény megfogalmazója. És hogy a flow-élmény, már korai éveinkben kialakuljon, az oktatást szerte a világon meg kell reformálni. Ennek lényege József Attila szavaival így fogalmazható meg: játszani is engedd szép, komoly fiadat.
Hari mondanivalóját sok példával illusztrálja, de amikor a politika mezejére téved, akkor csak a jobboldal agymosási tevékenységéről, és annak következményeiről tesz említést. Antifa és iszlamizmus számára nem létezik, hogy másról ne is beszéljünk. Ez azonban csak egy kis szépséghiba az amúgy kiváló könyvön.


Népszerű idézetek

Zama>!

Amikor egy regényt olvasol, egy másik ember bőrébe bújsz. Gyakorlatilag egy társas helyzetet szimulálsz. A képzeleted által komplex képet kapsz másokról és az élményeikről. Vagyis lehetséges, hogyha elég könyvet olvasol, akkor a valóságban is jobban megértesz majd másokat. A szépirodalom talán olyan, mint egy konditerem az empátiánknak, amely segít fejleszteni az együttérzésünket – ami a figyelem működésének egyik legszebb, legnemesebb formája.

1 hozzászólás
Dóra_Gyuricz>!

Az jutott eszembe, hogy korunk mottója ez lehetne: Megpróbáltam élni, de valami elvonta a figyelmemet.

15. oldal

vargajudit P>!

A kutatásból kiderült, hogy a „technológiai úton történő figyelemelterelés” átlagosan tíz pontot rontott a résztvevők IQ-tesztjeinek eredményén. Hogy jobban megértsük ennek a súlyát: ez kétszer akkora rövid távú IQ-csökkenés, mint amennyit a kannabisz fogyasztása okoz. Vagyis, ha szeretnénk hatékonyan dolgozni, jobban járunk, ha inkább betépünk az irodában, mint ha az sms-einket és a Facebook-üzeneteinket olvasgatnánk munka közben.

52. oldal

csucsorka IP>!

A nap folyamán az agyban egy adenozin nevű vegyület termelődik, ez jelzi a szervezetünknek, ha már fáradtak vagyunk. A koffein gyakorlatilag a testben lévő adenozin szintjét érzékelő receptorok működését blokkolja. „Kicsit olyan ez, mintha eltakarnánk az üzemanyagszint-jelzőt a műszerfalunkon. Valójában nem kerül több benzin a kocsinkba, csak nem vesszük tudomásul, mennyire ki van fogyva a tank. Épp ezért, amikor a koffein hatása elmúlik, még fáradtabbnak érezzük majd magunkat, mint mielőtt bevittük a szervezetünkbe.”

89. oldal

csucsorka IP>!

Amikor a Harvard kutatóival készítettem interjúkat, az egyik professzor elmesélte nekem, hogy még az is gondot okoz számára, hogy rávegye a diákjait egy-egy rövid könyv elolvasására, úgyhogy egyre gyakrabban ad fel nekik podcasteket és YouTube-videókat szövegek helyett. És ez a Harvard. Eltűnődtem rajta, milyen sors vár a világra, amelyben a koncentrációs képesség ilyen ütemben sorvad el.

103. oldal

TDorci>!

Vajon mit üzenhet a nyomtatott könyv mint médium? A könyvek már az előtt sok mindent elmondanak nekünk, hogy a bennük olvasható szavak értelmet nyernének az elménkben. Azt üzenik, hogy az élet bonyolult, és ha szeretnéd megérteni, akkor rá kell szánnod az időt, hogy tényleg el tudj gondolkodni rajta. Le kell lassítanod. Azt is megmutatják, hogy érdemes a figyelmedet egyetlen dologra összpontosítani, félretenni minden mást a fejedben, és csak követni az egymás után következő mondatokat, oldalakat. És azt is, hogy megéri eltűnődni azon, hogyan élnek és gondolkodnak más emberek. Bennük is komplex belső világ rejlik, éppúgy, mint benned.

Dóra_Gyuricz>!

Szeretem az embert, akivé az olvasás tesz, és sokkal kevésbé kedvelem azt, akivé a közösségi médiában válok.

107. oldal

imma P>!

„A leghosszabb és legintenzívebb REM-szakaszok az alvási ciklus hetedik-nyolcadik órája körül jelentkeznek“ – magyarázta Nielsen. „Szóval, ha mindössze öt-hat órát alszunk, ez jó eséllyel elmarad.” Ezt hallva az jutott eszembe: mit mond el mai társadalmunkról és kultúránkról, hogy már álmodni sincs időnk?

Kapcsolódó szócikkek: álom
csucsorka IP>!

Chamath Palihapitiya, a Facebook növekedésért felelős alelnöke egy előadásban elmagyarázta, az oldalnak olyan pusztító hatása van, hogy „a saját gyerekeit sose engedné annak a szarnak a közelébe”. Tony Fadell, az iPhone egyik fejlesztője azt mondta: „Mindennap hideg verejtékben ébredek, azon rágódva, mégis mit műveltünk ezzel a világgal.”

150. oldal

Tigrincs P>!

De – ahogyan Mar is gyorsan leszögezte – a kutatási eredményei másféle módon is értelmezhetőek. Lehet, hogy az olvasás fejleszti az empátiát. De az is elképzelhető, hogy az empatikus emberek eleve jobban szeretnek olvasni, Vagyis az elmélet körül egyelőre nincs egyetértés, és egyértelmű igazolásához további bizonyítékokra volna szükség. Mar szerint könnyen előfordulhat, hogy mindkét feltételezés helyes: vagyis, hogy a könyvektől emptaikusabbak leszünk, és hogy az empatikus emberek szívesebben veszik kézbe a könyveket. De azért van valami, ami arra utal, hogy az elmélete mégis megállja a helyét: az egyik vizsgálatból kiderült, hogy minél több mesekönyvet olvas egy gyerek – főleg, ha könyveket inkább a szülők választják neki –, annál jobb lesz mások érzelmi állapotainak felismerésében.

110. oldal

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
Alice Miller: A test kiáltása
Mary Aiken: Cybercsapda
Daniel G. Amen: Egészséges agy, jobb memória mindennap
Daniel G. Amen: A boldogság egy szokás
Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy
Máté Gábor: A test lázadása
Susan Forward: Mérgező szülők
Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása
Mogyorósy-Révész Zsuzsanna: Érzelemszabályozás a gyakorlatban