A ​kábulat ára 23 csillagozás

Johann Hari: A kábulat ára

„Döbbenetes ​és elsöprő” Elton John

A drogellenes háború döbbenetes történetének első elbeszélése. Bátor nemzetközi tudósítás, melyben az írót személyes érintettség vezérelte a kábítószerfüggőség témájában.
2015-ben már pontosan egy évszázada lesz, hogy az Egyesült Államok hadat üzent a kábítószernek. De nincs okunk győzelmi táncot lejteni. A drogellenes háború centenáriumi évében Johann Hari újságíró a saját szemével látja, miként züllik el egyik közeli rokona, valamint volt barátja is a kokain és a heroin miatt… és talán ő maga is a drogfüggőség felé sodródik. De milyen is valójában a drogellenes háború? Mi Hari szerepe, és melyik történetben? A merész tudósító egy két éven át tartó, húszezer mérföldes útra indult ennek a harcnak a frontvonalán, hogy kiderítse, mit jelent a drogellenes háború világszerte, és hogyan léphetnénk túl rajta.
A kábulat ára drámai, személyes történetekre épül. Hari saját történetére, és azokéra, akikkel kutatómunkája és interjúi… (tovább)

Eredeti cím: Chasing the Scream: The First and Last Days of the War on Drugs

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Álomgyár, Budapest, 2016
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155596742
>!
Álomgyár, Budapest, 2016
480 oldal · ISBN: 9786155596759

Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Dia21>!
Johann Hari: A kábulat ára

Mostanában egyszerűen úgy érzem „muszáj” tudni az élet sötétebb oldaláról is, mert egyszerűen nem lehet folyton csak a fellegekben repülni és unikornisok között rohangálni. Nem dughatjuk homokba a fejünket. Az életnek vannak alsóbb bugyrai is, ahová nem süt be a nap, ahol a „remény” és „boldogság” szavak nem gyakran fordulnak meg. Ennek egy foka a drogok, függőségek, maga a drogháború.

Valamiért mostanában annyi művet láttam, olvastam a témában, mégsem látok még bele teljes mértékben ebbe a dologba és nem is biztos, hogy teljesen szeretnék. Sok-sok film, sorozat, könyv lapjaira és képeire kerül ki a téma, mindenféle megközelítésben, mindenféle szemszögből, reálisan és kevésbé reálisan. Breaking Bad, Narcos, most pedig Johann Hari műve ismét rendesen összetörte az álom-buborékom, amiben élek és álmodozom.

Azt hiszem, könnyedén kijelenthetem, hogy a témában ez a legjobb könyv, amit eddig olvastam. Eleinte nem is sejtettem, hogy ennyire komoly és megrázó regényt fogok a kezemben, aztán szépen lassan rájöttem, hogy az élet mégsem olyan szépséges mindenki számára.

A drogháború több fronton dúl. Családokba, országokba, emberek életébe, mindenhová beszivárog, rengeteg következménnyel és kihatással a környezetre, az emberekre és mindenre. Egy hatalmas háló ez, ami beszövi az életünket, a mindennapjainkat és hatással van ránk, mindenkire más mértékben, van akire minimálisan, ők a szerencsések, és van akikre tragikusan.

Manapság már nem elég annyit mondani, hogy „A drog rossz. A drog öl.” Ez kevés. Elérhetetlen, felfoghatatlan. Ilyenkor inkább adnék az emberek kezébe egy ilyet könyvet, vagy nézetnék meg velük egy filmet, ami valamilyen szinten meg tudja ragadni a lényeget, de sosem teljesen. Az emberek nagy részének életét úgy teszi tönkre a drog vagy éppen a drogháború, hogy közben hozzá sem nyúlt a drogokhoz.

Mit lehetne egyáltalán tenni ellenük? A drog és a drogháború ellen? Sajnálatos módon, én azt mondanám, semmit. Minden ellenállást szül, mindennek következménye van. A drog nem olyasmi, amit szabályozni lehetne.

Johann Hari arra áldozta életének egy jelentős részét, hogy utánajárt a témának. Pontosabban mondva, minden egyes részét, frontját, aspektusát megvizsgálta és különböző nézőpontokból, perspektívákból, módokon bemutatja nekünk A kábulat ára című dokumentumregényében. Amikor azt írom, minden részét megvizsgálja a témának, azt komolyan gondolom, ugyanis ebben a regényben egyéni sorsokat ábrázol, elmeséli drogosok, függők, rendőrök, dílerek, ártatlan belesodródók, szakértők történetét. Megismerhetjük a háború mindkét oldalát, minden részét.

Azt hiszem, azért is tartott ennyi ideig a könyv elolvasása, mert hihetetlenül nehéz olvasmány. Nem a bonyolultsága, hanem a tartalma miatt. Amiatt, hogy ez nem fikció. Valós események, valós személyek sorsát, történetét fogja a kezében az olvasó, fikció nem kap helyet a könyvben, csupán a kész valóságot adja át, ami mértéktelenül brutális és kegyetlen tud lenni. Johann Hari néhol még egy-két személy nevét is megváltoztatta, hogy ne kerüljön bajba az illető. Annyira közeli, annyira kézzelfogható és ezért annyira ijesztő.

Ha valaki a kezébe veszi Johann Hari A kábulat ára című könyvét, egy végtelenül megrázó igaz sorsokkal teli művel van dolga, aminek az elolvasása után lehet, hogy máshogy fog egyes dolgokra tekinteni, mint azelőtt. Johann nem csak taglalja a különböző, de hol enyhébben hol erősebben összefonódó szálakat, hanem ki is tekint az olvasó felé, kikéri a véleményét, majd kész tényeket közöl. Elgondolkoztat, visszaránt a földre és eléri, hogy más perspektívákból vizsgáljunk meg egy igen kényes, de nagyon aktuális témát.

Mindenkinek el kéne olvasnia.

Blogom: http://konyvek-regenyek-vilaga.blogspot.hu/

Bettina_94 I>!
Johann Hari: A kábulat ára

Kétségtelen, hogy ez a könyv valóban egyedi. Annyi érzelem van benne, annyi drámai történet, és a drogháború igazi történelme. Örülök, hogy a kezembe vehettem, hogy olvashattam, mert sokkal többet rejt magában, mint ahogy az elsőre tűnik.

http://irokkozott.blogspot.hu/2016/12/johann-hari-kabul…

TeresaM>!
Johann Hari: A kábulat ára

Nem ez az első könyvem a témában, de mégis jellegét tekintve az első. Nem olyan régen fejeztem be és most csak kavarognak a gondolatok a fejemben. Igazából mindenkinek a kezébe nyomnám a prevenciós óráktól kezdve, a mindenféle előadásokig és beszélgetésekig és elolvastatnám mindenkivel. Lassabban haladtam ezzel a könyvvel, mint a többi hasonlóval – bár közbeszólt egy vizsgaidőszak is – , de mégis voltak napok, amikor nem voltam képes kinyitni. Ez a könyv teljesen más képet ad erről a világról, mint a többi hasonló, mivel valós személyek életén, történetein és szenvedésein keresztül mutatja be a drogháború kirobbanását, elterjedését, a küzdelmet ellene és a napjaink beli állását.
A szerzőtől ez az első könyvem, de határozottan hosszú időre szóló benyomást tett rám a mondanivalója és csak ajánlani tudom.

Niki4>!
Johann Hari: A kábulat ára

Megdöbbentő könyv… Hihetetlen összefüggéseket tár fel, és elképesztő sorsokat mutat be… Maga az író is nagyon bátor, hogy ilyen mélyen beleásta magát a témába, és veszélyesebbnél veszélyesebb helyeket keresett fel az igazság után nyomozva. Feltárja a drogháború minden aspektusát, és hatását emberek, családok városok és országok életére. Valamint nagy empátia jellemzi. Kiváló ötlet volt a honlap létrehozása is…

Klalli>!
Johann Hari: A kábulat ára

Gondolatébresztőnek jó lehet, de egy hatásvadász, több helyen félrevezető könyv sok csúsztatással és anekdotikus érveléssel.
Azon kár is elmélkedni, mennyire demagóg az arizoniai szadista börtönőröket szembeállítani a svájci drogszobákkal, és megállapítani, hogy az utóbbi mennyivel humánusabb, viszont az író magával is számos ponton ellentmondásba keveredik, és bár néha ezzel kapcsolatban álkérdéseket tesz fel magának, elnagyolt válaszokat ad rá.

Leírja, hogy a drogosok hatóanyag nélküli szerekkel is droghasználók maradtak, mert az életmód rendkívül fontos vonzereje a társaság, a napirend, vagy a tiltott gyümölcs izgalma is, mégis megoldásként ábrázolja a személytelen, teljesen legális drogszobát, ahol se tilalom, se társaság, mindössze egy idegen nővér figyeli, mit művelsz.
Leírja, hogy a szerfüggőség kialakulásában nem a szer biokémiai hatása a lényeg (nagyvonalúan figyelmen kívül hagyva a genetikai kutatások kurrens eredményeit), hanem a gyermekkori traumák, azokról azonban nem esik szó, akik a traumatizált gyerekkoruk ellenére sem lesznek drogfüggők – pedig ők a többség.
Elismeri, hogy receptre felírt opiátok áldozatai között a gyerekkori abúzus nem kifejezetten jellemző – és akkor, az egyéni sérülést „pótlandó”, odakever valami általános társadalmi talajvesztettséget magyarázatként.

Leírja (sajnos helyesen), hogy a kannabisz maradandó károsodást okoz (különösen a fejlődő) idegrendszerben, és közben a legalizáció mellett tör lándzsát – mert ugye a kamaszok nem arról híresek, hogy megdézsmálják a szüleik tökéletesen legális alkohol- és dohánykészleteit is… Közben azt is örvedetes fejleménynek tartja, a ha az emberek az alkoholfogyasztás helyett inkább füveznek.

Folyamatosan visszatérő elnagyolás a könyvben, hogy akinek otthona és állása van, annak „rendben van az élete”, és mivel lazább drogszabályozásnál ez több függő számára elérhető, nyilván az az örvendetes út. Örültem volna, ha nem csak a liverpooli vagy svájci függőkkel interjúzott volna, hanem azok családtagjaival is, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a teljesen legális alkoholt teljesen legálisan fogyasztó függők is még bőven képesek megtartani az állásukat akkor, amikor a családjuk és szűkebb környezetük életét már régen pokollá teszik. És nem, ahogy az Oxyfüggőknél sem, náluk sem „akkor kezdődik a probléma”, mikor elvonják tőlük a szert, de ezekbe a tartományokba valamiért nem óhajtott betekintést nyerni a szerző.

A drogfogyasztás az író narratívájában hol mélyen személyes ügy, hol össztársadalmi felelősség, attól függően, hogy melyik szolgálja a legalizáció felé mutató álláspontját. És, bár saját állítása szerint nem propagandát folytat, mégis úgy tűnik.
Úgy fest, a drogfogyasztáshoz kapcsolodó bűnözés visszaszorítása az ő valódi témája, és a nagy kárcsökkentési célzatú elképzelések közepette nagyvonalúan elsiklik a potenciális új áldozatok felett. Visszatetsző az is, ahogy a rehabilitációt csakis lazább drogszabályozás mellett ábrázolja lehetségesnek, egyáltalán nem szükségszerű, hogy ez így működjön.

Kis kitekintés a könyv bezzegországaira: Uruguayban ma a droghasználat a harmadik legmagasabb a kontinensen, és az egyik legfontosabb nemzetközi drogexportőr lett, Portugáliában pedig a serdülők marihuánafogyasztása az egeket veri, és rövid visszaesés után a kokainhasználat is repülőstartot vett.

Porsolya>!
Johann Hari: A kábulat ára

Az elején nekem túlságosan nyers volt, durva és közönséges. A második vagy harmadik fejezet után úgy gondoltam, na jó ez nem az én könyvem, nem nekem szól, félbehagyom. Aztán, mégis kézbe vettem, mert már kíváncsi voltam. Egyre érdekesebb és összetettebb lett. Nem mindenben érték egyet a szezővel, voltak benne ellentmondások, de nagyon jó és értelmes könyv. Olvasása előtt, mikor ismerősök megkérdeztek mindig azt mondtam és gondoltam, hogy biztosan nem támogatnám a drogok legalizációját. Most viszont teljesen megváltozott a véleményem és látom, hogy ma már ez jelentené az egyetlen megoldást, természetesen szigorúan szabályozott és ellenőrzött körülmények között. Mindenkinek ajánlom, mert hihetetlen történetek vannak benne, amiket meg kell ismerni, mert hozzájárul, hogy teljesebb képet kapjunk a problémáról.

MKDóra>!
Johann Hari: A kábulat ára

Nagyon elgondolkodtató olvasmány, sok érdekes, új színben megvilágított információval a drogokról, függőkről. Jó, hogy történelmi alapokról indít, mert így tényleg olyan dolgokat is megtudtam, amik eddig nem jöttek velem szembe. Olvasását kötelezővé tenném mindenkinek.


Népszerű idézetek

Tündér_Lala>!

„[…] a boldogság nem attól függ, mink van, hanem attól, mik vagyunk.”

410. oldal

TeresaM>!

Ha egyedül vagy, ki vagy téve a függőség veszélyének; ha egyedül vagy, belekeveredhetsz a drogháborúba. Ha azonban megteszed az első lépést azok felé, akik egyetértenek veled, ha kapcsolatokat alakítasz ki, megszűnsz sebezhetőnek lenni, és diadalmaskodhatsz.

446. oldal

Bettina_94 I>!

Figyelte a fiatalokat a városban, és beszélgetett velük. Rájött, hogy a „háborús övezetben nőnek fel. Ehhez nem fér kétség”. A fiatalok szeme láttára majdnem minden este gyilkosságok történtek a drogtilalommal összefüggésben. „Minden gyerek tud róla. Elképzelhetetlen traumákat okoz az ilyesmi.”

Encsi_Horák>!

Úgy néz ki, hogy a trauma hatására mindenki, legyen mongúz vagy ember, el akar menekülni a gondolatai elől.

222. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Beck Judit (szerk.): Nagy drogkönyv
Pusztaháziné Gazdag Ilona: Más világ
David Sheff: Csodálatos fiú
Roberto Pacini – Giuseppe Paolino – Matteo Fiorelli – Pasquale Ionata – Maria Scotto – Raimondo Scotto: Szenvedélyek fogságában
Rácz József (szerk.): Addiktológiai konzultáció a gyakorlatban
Ernst Servais: A Drogproblémák átfogó Megelőzése
Walter Kindermann: Drogveszély és drogfüggőség
Munkácsi Mária (szerk.): Alkohol, koffein, kábítószerek
Bayer István: A kábítószer
Dic. Baboian: Útlevél a Pokolba