Mostanában egyszerűen úgy érzem „muszáj” tudni az élet sötétebb oldaláról is, mert egyszerűen nem lehet folyton csak a fellegekben repülni és unikornisok között rohangálni. Nem dughatjuk homokba a fejünket. Az életnek vannak alsóbb bugyrai is, ahová nem süt be a nap, ahol a „remény” és „boldogság” szavak nem gyakran fordulnak meg. Ennek egy foka a drogok, függőségek, maga a drogháború.
Valamiért mostanában annyi művet láttam, olvastam a témában, mégsem látok még bele teljes mértékben ebbe a dologba és nem is biztos, hogy teljesen szeretnék. Sok-sok film, sorozat, könyv lapjaira és képeire kerül ki a téma, mindenféle megközelítésben, mindenféle szemszögből, reálisan és kevésbé reálisan. Breaking Bad, Narcos, most pedig Johann Hari műve ismét rendesen összetörte az álom-buborékom, amiben élek és álmodozom.
Azt hiszem, könnyedén kijelenthetem, hogy a témában ez a legjobb könyv, amit eddig olvastam. Eleinte nem is sejtettem, hogy ennyire komoly és megrázó regényt fogok a kezemben, aztán szépen lassan rájöttem, hogy az élet mégsem olyan szépséges mindenki számára.
A drogháború több fronton dúl. Családokba, országokba, emberek életébe, mindenhová beszivárog, rengeteg következménnyel és kihatással a környezetre, az emberekre és mindenre. Egy hatalmas háló ez, ami beszövi az életünket, a mindennapjainkat és hatással van ránk, mindenkire más mértékben, van akire minimálisan, ők a szerencsések, és van akikre tragikusan.
Manapság már nem elég annyit mondani, hogy „A drog rossz. A drog öl.” Ez kevés. Elérhetetlen, felfoghatatlan. Ilyenkor inkább adnék az emberek kezébe egy ilyet könyvet, vagy nézetnék meg velük egy filmet, ami valamilyen szinten meg tudja ragadni a lényeget, de sosem teljesen. Az emberek nagy részének életét úgy teszi tönkre a drog vagy éppen a drogháború, hogy közben hozzá sem nyúlt a drogokhoz.
Mit lehetne egyáltalán tenni ellenük? A drog és a drogháború ellen? Sajnálatos módon, én azt mondanám, semmit. Minden ellenállást szül, mindennek következménye van. A drog nem olyasmi, amit szabályozni lehetne.
Johann Hari arra áldozta életének egy jelentős részét, hogy utánajárt a témának. Pontosabban mondva, minden egyes részét, frontját, aspektusát megvizsgálta és különböző nézőpontokból, perspektívákból, módokon bemutatja nekünk A kábulat ára című dokumentumregényében. Amikor azt írom, minden részét megvizsgálja a témának, azt komolyan gondolom, ugyanis ebben a regényben egyéni sorsokat ábrázol, elmeséli drogosok, függők, rendőrök, dílerek, ártatlan belesodródók, szakértők történetét. Megismerhetjük a háború mindkét oldalát, minden részét.
Azt hiszem, azért is tartott ennyi ideig a könyv elolvasása, mert hihetetlenül nehéz olvasmány. Nem a bonyolultsága, hanem a tartalma miatt. Amiatt, hogy ez nem fikció. Valós események, valós személyek sorsát, történetét fogja a kezében az olvasó, fikció nem kap helyet a könyvben, csupán a kész valóságot adja át, ami mértéktelenül brutális és kegyetlen tud lenni. Johann Hari néhol még egy-két személy nevét is megváltoztatta, hogy ne kerüljön bajba az illető. Annyira közeli, annyira kézzelfogható és ezért annyira ijesztő.
Ha valaki a kezébe veszi Johann Hari A kábulat ára című könyvét, egy végtelenül megrázó igaz sorsokkal teli művel van dolga, aminek az elolvasása után lehet, hogy máshogy fog egyes dolgokra tekinteni, mint azelőtt. Johann nem csak taglalja a különböző, de hol enyhébben hol erősebben összefonódó szálakat, hanem ki is tekint az olvasó felé, kikéri a véleményét, majd kész tényeket közöl. Elgondolkoztat, visszaránt a földre és eléri, hogy más perspektívákból vizsgáljunk meg egy igen kényes, de nagyon aktuális témát.
Mindenkinek el kéne olvasnia.
Blogom: http://konyvek-regenyek-vilaga.blogspot.hu/
