Válogatott ​filozófiai írások 0 csillagozás

[…] Ahogy az írók pihenés és megállás nélkül folyton írnak, úgy az olvasók megállás nélkül olvasnak: minden erejükkel azon vannak, hogy fenntartsák magukat az irodalom árjának hullámain, és, ahogy mondják, lépést tartsanak a korral. A régit még épphogy átfutották, máris boldogan nyúlnak az új után, miközben már meg is érkezik a legújabb, és így pillanatnyi idő se marad, hogy a régire visszagondoljanak. […] Az olvasásnak ez a fajtája már önmagában minden más lelkiállapottól különböző, fölöttébb kellemes, és könnyen válhat nélkülözhetetlen szükségletté. Mint más bódító szerek, az alvás és az ébrenlét közti kellemes közbülső állapotot teremt, és anélkül, hogy bármit tennünk kellene, édes önfeledtségbe ringat. Nekem mindig úgy tetszett, hogy az olvasás a dohányzáshoz hasonlít a legjobban, és legkönnyebben ennek segítségével magyarázható meg. […] Az imént leírt tiszta olvasóhoz már semmilyen oktatást, semmilyen világos fogalmat nem lehet olvasás útján eljuttatni, mert minden, ami nyomtatva van, azonnal elandalítja és édes önfeledtségbe ringatja. […] Így a folyamatos beszéd […] formájában való közlésnek határtalan előnyei vannak a holt betűk általi közléssel szemben. […] Az embernek ismét meg kell ragadnia a szóbeli közlés eszközét, és azt készséggé és művészetté kell fejlesztenie, másfelől fogékonyságot kell kialakítania magában a közlés e fajtája iránt.

A jelenlegi kor alapvonásai (509. oldal)

… csak egy élet van – olyan tétel ez, amelynek bizonyítását itt nem végezhetjük el, hanem átvesszük, mint segédtételt a magasabb filozófiából, ahol szigorúan bizonyítjuk – tehát csak egy élet van, a szubjektum tekintetében is, amelyik él, azaz mindenütt csak egy eleven valami van, az egységes élő ész: egyáltalán nem úgy van tehát, ahogy az ész egységét közönségesen elismerik és kifejezik, hogy az ész volna az értelmes lények egyetlen, önmagával mindenütt azonos ereje és tulajdonsága, miközben ezek a lények azért önmagukért léteznek és létezésükhöz az ész ama tulajdonsága csak hozzájön, mint idegen elem, amely nélkül esetleg szintén létezhetnének, hanem úgy, hogy az ész az egyetlen lehetséges, önmagában nyugvó és önmagát hordozó létezés és élet, s csak ennek további módosulása, meghatározása, változása és sajátos alakulása minden, ami létezőként és élőként jelenik meg. […] A legnagyobb tévedés, és a kor minden egyéb eltévelyedésének igazi oka, ha az egyén azt képzeli, hogy létezhetik és élhet, gondolkozhat és cselekedhet önmagáért, és ha egyvalaki azt hiszi, hogy ő maga, ez a meghatározott személy a gondolkodó a gondolkodásban, holott ő csupán egyes gondolata az egyetlen általános és szükségszerű gondolkodásnak. Ha úgy látszik, hogy ez az állítás paradox, az csak azért lehet, mert a jelenlegi korról a jelenlegi kornak beszélünk, amelynek alapvető jellegzetessége épp az, hogy nem ismeri ezt a tételt. Vitatni e tételt semmilyen más alapról nem lehet, mint a személyes önérzet alapjáról, és ennek létezését, mint a tudat tényének létezését semmi esetre sem tagadjuk, mivel ugyanúgy érezzük magunkban, mint bárki más. Csakhogy határozottan tagadjuk ezen érzés érvényességét ott, ahol igazságról és a voltaképpeni egzisztenciáról van szó…

A jelenlegi kor alapvonásai (436. oldal)

[…] A [jelenlegi] harmadik kor, amelyet röviden csak az üres szabadság korának fogok nevezni […], egyszerűen csak nem tud arról, hogy először szorgalommal, fáradtsággal és művészettel meg kell tanulnunk felfogni, hanem számára már kész formában rendelkezésre áll a fogalmak bizonyos készlete, és egy bizonyos józan emberi értelem, amelyek a legcsekélyebb munka nélkül, egyszerűen vele születettek, e kor ezt az értelmet és ezeket a fogalmakat használja az érvényes és a létező mértékeként. […] bármiről, amivel csak találkozik, azonnal és késedelem nélkül tud ítélkezni, anélkül, hogy bármilyen előzetes vizsgálódásra volna szüksége. Amit a közvetlenül bennem lévő fogalom segítségével nem fogok fel, az nincs, mondja az üres szabadság; amit az abszolút és az önmagában végigvitt fogalom segítségével nem fogok fel, az nincs, mondja a tudomány.

A jelenlegi kor alapvonásai (435. oldal)