Hogyan ​határozza meg a történelem a jelent? 2 csillagozás

Johan Huizinga: Hogyan határozza meg a történelem a jelent?

Hogyan ​határozza meg a történelem a jelent? ezt a beszédét Huizinga nem mondhatta el, mert a felkérést követően megkezdődtek a megszálló hatóságok retorziói, melyek végeredményeképpen aztán be is záratták a leideni egyetemet, nem tűrve a professzorok tiltakozását. A cikk csak a háború után jelent meg. Beszédes tény.

És a kérdésre adott válasz: Ahogy az emberiség járja, csak járja útját a századok során, és finomodik a történettudomány, úgy lesz mind gazdagabb és sokszínűbb az emberiség emlékezete, a történelem, amellyel, akarja vagy sem, számolnia kell Mindez azzal jár, hogy ezt a mi mostani jelenünket, történeti érzéke hiába mégoly fejlett, kevésbé határozza meg a történelem, mint amennyire a korábbi szegényesebb és egyoldalúbb időszakokat meghatározta.

A kötet nyolc írásában melyet a fordító, Balogh Tamás válogatott szemlélhetjük azt a kifinomult gondolkodásmódot, ahogy a nagy hatású holland szellemtörténész Huizinga kezeli a történelem és a történészi szerep… (tovább)

>!
Typotex, Budapest, 2015
248 oldal · ISBN: 9789632798356 · Fordította: Balogh Tamás

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Johan Huizinga: Hogyan határozza meg a történelem a jelent?

Szeretem, ahogy Huizinga gondolkodik. Tipikus összefoglaló elme, aki nem veszik el a részletekben, hanem organikus egészek létrehozására törekszik. Egy Dürer-metszet nála éppúgy, vagy még inkább része a történelemnek, mint egy parasztlázadás, vagy valami piszlicsáré német-római császár megkoronázása. A nagy események, fordulópontok ugyanis inkább elfedik a folyamatok lényegét, ám a piciben opcionálisan ott van az a történelmi esszencia, ami megfelelő nyitottsággal vizsgálódva nagy ráébredésekre vezeti az emberfiát. És van valami, amiből mi magyarok, kifejezetten sokat tanulhatnánk tőle: hogy hogyan kell büszkének lenni kis nemzet voltunkra. Huizinga szeret hollandnak lenni (bármit is jelentsen ez), hazafi, ahogy mondani szokás – de a hollandok unikális jellegéhez nála sosem vegyül holmi bújtatottan agresszív birodalmi ábránd. Pedig voltak a holland történelemnek is dicső, „nagy” pillanatai – volt Hollandia a „tengerek ura”, heroikus harcot vívott a nála hatalmasabb spanyolokkal, és egészen combos gyarmatbirodalmat eszkábált össze magának –, de Huizinga ezt nem sírja vissza. Ő épp Hollandia kicsiségében, nyugodt „polgáriságában” érzi jól magát – mert a kicsi szép. A kicsi családias. A kicsiség rugalmasságra nevel. Tehát a kicsiség érték. Merjünk kicsik lenni! (Nemzeti minimalizmus.)

A kötet vegyesen tartalmaz Huizinga fő szakirányával, a középkorral kapcsolatos írásokat, és olyanokat, amik konkrétan korához (a ’20-as, ’30-as, ’40-es évekhez) szólnak. Gáncs legfeljebb utóbbiakat illetheti – mert bár a szerző jól érzékeli az arányos érdekképviselet problematikáját, és a különböző jobboldali radikalizmusok megerősödésében rejlő katasztrófát, megoldási javaslata túlzottan homályos, hogy azt ne mondjam: idealista. Valamiféle „jó vezetőben” gondolkodik, aki nem parancsol, hanem a szó nemesebb értelmében „vezet”, de hogy ez pontosan mit is jelent, azt nem sikerült kisilabizálnom. Mindenesetre én a magam részéről nem hallottam még olyan diktátorról, aki ne lett volna meggyőződve róla, hogy ő mellesleg „jó vezető” is. Csak hát más definíciók talaján mozgott. Ám ettől függetlenül ez egy nagyon jó kis válogatás, ami remekül illusztrálja, mit is evett például Radnóti Huizingán: a nyitott, liberális-konzervatív gondolatokat gyönyörű, irodalmi szintű tálalásban.

4 hozzászólás
Kovács_Laci>!
Johan Huizinga: Hogyan határozza meg a történelem a jelent?

Huizinga itt megjelent írásai meglepően gyengén adatoltak, melyet meg is indokolt Utam a históriához című munkájában: érvei elfogadhatók, különösen, hogy a kevés adat, amellyel dolgozik egy nagyon jól követhető és ésszerű struktúrában öltenek testet. Mindig kellemes és jól megválasztott stíluselemekkel, vagy logikai fordulatokkal dolgozott. Lásd itt a felvilágosodás korának kertépítészetében megjelent történelmi fordulat lényegét, hogy az angolparkok természetutánzása korábbi korok emlékeit törölte el, viszont az ezekben a parkokban megjelent műromok hozták vissza a történelem iránti fokozott érdeklődést.

Meglepett a fogalmak helyreállításának explicit igénye [Hollandia szellemi ismérve (1934.)], amit a kínai filozófiából a Nevek iskolája nevű irányzat révén korábbról is ismertem. Ezek után Utam a históriához című írásában nem lepett meg nyelvek iránti hosszan fennmaradt érdeklődése és indológusi munkája. Jan Duyvendak sinológus leideni professzornak ajánlotta a Történelmi nagyság című elmélkedését. Alkotói sokoldalúsága ezzel is világosabbá vált számomra.
Elemzései a XVIII. század tudományosságáról, vagy a holland nép jellemzése a Hollandia szellemi ismérve című munkájában minden oldalt igyekeznek megvilágítani, ezért igen közel állnak a teljes elfogulatlansághoz. Írásai tovább fokozták bennem a hatékony gondolkodás iránti vágyamat.

Sajnos a kis kötet ragasztott. Az ilyen kiállításért igazából négy csillagot lenne kedvem adni, de a tartalom miatt kényszerből is ötöt kapott tőlem. Folyamatosan féltem megfelelően kinyitni olvasás közben, nehogy szétessék. Kronologikus rendben, így megfelelően ábrázolja Huizinga gondolkodásának alakulását, s bemutatja azt élete fordulópontjain. Megfelelő támpontot adhat más művei későbbi olvasásához. Maguk a különféle írások önmagukban is nagyon tanulságosak, főleg pontos fogalomalkotásra, s fokozottan árnyalt gondolkodásra ösztönözhetnek. Elmés, jó stílusa pedig minőségi időtöltéssé avatja könyvet.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

Nem tudok mit tenni, de számomra az a művészettörténész, aki érzéketlen marad a történeti mint olyan iránt a művészet körén kívül, olyan, akár a tőgy nélküli tehén.

56. oldal, A történeti múzeum

Kuszma>!

Milyen hasznos is lenne időről időre nagytakarítást végezni az összes közhasználatú politikai és kulturális kifejezés között! Néhányukat, amelyek már elkoptak, elhasználódtak, hamutálba dobhatnánk, másokat alaposan megtisztítanánk a rárakódott portól és piszoktól. A „liberális” szót végre visszaállíthatnánk eredeti jelentésébe, s megszabadítanánk azoktól az érzelmi árnyalatoktól, amelyek egy évszázad párharcai során rakódtak rá, hogy ismét „szabad emberhez méltó” értelemben használhassuk.

123. oldal, Hollandia szellemi ismérve

7 hozzászólás
Kuszma>!

Reneszánsz, Reformáció, Revolúció, Restauráció, Risorgimento. Ímhol egy egész kulcscsomóra való a nagy R-ekből, amelyekkel felpattinthatjuk magunknak a történelem ajtajait! Mindegyik említett esetre igaz, hogy a kortársak aspirációjaként már akkor ott zengett a név, amikor a jelenség lejátszódott. Véletlen volna vajon, hogy újra meg újra Re-vel kezdődik? Nem egészen. Amikor az emberiség a jövőre gondol, többnyire „visszá”-t kiált.

85. oldal, Természetkép és történelemkép a 18. században

8 hozzászólás
Kuszma>!

A mű, melyet hátrahagytam, s amely, akárhogy is, hamar érvényét veszti majd, ahogy én éreztem, sosem volt egyéb a szellem kertjei feletti lebegésnél, tovaszálltamban épp csak megérintettem egy-egy virágot.

242. oldal, Utam a históriához

1 hozzászólás
Hanging_Moss_9102>!

Ám ha a történelemről beszélünk, tudnunk kell, hogy annak óráján a századok egy napnak számítanak, sőt, néha csak egy napszaknak.

Kapcsolódó szócikkek: történelem

Hasonló könyvek címkék alapján

Corrie ten Boom: A menedék
Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen
Rutger Bregman: Emberiség
Thuróczy János: A magyarok krónikája
Yosef Hayim Yerushalmi: Záchor
Carlo Ginzburg: A sajt és a kukacok
Bas von Benda-Beckmann: A Napló után
John Keegan: Az első világháború
Kristó Gyula – Makk Ferenc: Az Árpádok
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG