A ​középkor alkonya 37 csillagozás

Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
Johan Huizinga: A középkor alkonya Johan Huizinga: A középkor alkonya Johan Huizinga: A középkor alkonya Johan Huizinga: A középkor alkonya

A ​történetírást mindig sokkal jobban foglalkoztatja a kezdeteknek a kérdése, mint a hanyatlásé és a bukásé. Bármilyen korszakról van is szó, azt szoktuk vizsgálni, hogy mit ígér a következő korszaknak. Hérodotosz óta, sőt már régebbtől fova, a családok, a nemzetek, a királyságok, a társadalmi formák és az eszmék eredete foglalkoztatja a leginkább az emberi szellemet. A középkori történelemben páldul oly szorgosan kerestük a modern kultúra gyökereit, hogy már-már úgy látszik: a középkor alig több, mint a reneszánsz előjátéka. Pedig a történelemben, miként a természetben is, egyenlő súlya van születésnek és halálnak. A civilizáció túlérett formáinak látványa legalább annyi felismerést kínál, mint a friss formák növekedése. És néha rá kell ébrednünk, hogy egy kor, amelyben eddig főként az új eszmék születését kerestük, valójában az elfakulás és hervadás időszaka. Az olvasó kezében lévő könyv a XIV. és XV. század történelmét tárgyalja, s lezáró korszaknak, a középkor végének tekinti e… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1919

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Az európai kultúra története

>!
Európa, Budapest, 1996
328 oldal · ISBN: 9630761041 · Fordította: Szerb Antal
>!
Helikon, Budapest, 1983
334 oldal · ISBN: 9632077466 · Fordította: Szerb Antal
>!
Európa, Budapest, 1979
374 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630714469 · Fordította: Szerb Antal

1 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Seneca


Kedvencelte 2

Most olvassa 10

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Johan Huizinga: A középkor alkonya

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

Nagyon szép könyv.
Ez jut róla először eszembe, pedig az ilyen kultúrtörténeti munkákat nem a szépségükért szokás olvasni. De Huizingát azért is. :) Nem egyszerűen kultúrtörténetet ír: esztétikumot, sőt filozófiát alkot.

Rendkívül informatív könyv. A történetírásból ismert események csak háttérként, vázlatosan jelennek meg; aki elkeveredik közöttük, az kénytelen használni a könyv végében levő jegyzetanyagot, esetleg, így a XXI. században igénybe venni „barátunk” segítségét. :) Huizingát nem az érdekli, „mi” történt a középkor végén, hanem az, hogy „miért”. És roppant nagy műveltsége segítségével egyre-másra ássa elő az ismert és ismeretlen francia, flamand, német, angol költőket, miniatúrafestőket, szobrászokat, naplóírókat, levelezőket, hogy egyenként mindet szépen beleillessze abba a nagy kirakósba, amelyből összeáll a késő középkor képe – benne sok-sok olyan elemmel is, amely majd a reneszánszban bontakozik ki. Iszonyú sokfelé vezet ez a könyv, minden utánajárás húsz más érdekességet hoz fel, és több órás keresgéléshez vezet.*

Szóval: „miért?” Miért gondolkodott X vagy Y király/herceg/lovag stb., hogy neki pont az ellen a város ellen kell vonulni, neki pont azzal a családdal kell szövetséget kötni, neki pont azzal a másik királlyal/herceggel/lovaggal stb.-vel kell viszályt folytatni… Ha valaki kíváncsi arra, mi minden motiválhat egy történelmi eseményt, akkor ne is keresgéljen tovább. A média. :) Ami a késő középkorban is létezett, csak úgy hívták, hogy ballada, vágánsdal, fametszet, allegorikus verses regény, esetleg hóráskönyv-illusztráció.

Ahogyan a Homo ludensben, amelyet csak ajánlani tudok minden vágánsnak molynak, itt is olyan társadalmat ábrázol Huizinga, amely szigorú előírások és bonyolult szabályrendszerek rabja. Az, hogy ki hogy néz, hogy fordítja a fejét, hogy ül a lovon, milyen színű ruhát visel, hányadikként megy be a templomkapun, nagyon komoly jelentőséggel bír, és adott esetben akár sorsfordító is lehet. Csak ez most nem általános képet fest a világról, hanem egy konkrét korszak szabályrendszerére koncentrál. Arra a korszakra, amelyben bármennyire is kiüresedett a lovagi eszmény, azért adott esetben azt még mindig halálosan komolyan vették. (Akár csatát is veszthettek miatta.) Úgy mutatja be Huizinga a XV. századi Nyugat-Európát, mint egy gigantikus játszóteret felnőtteknek.

…és ez a hátulütője is a könyvnek, ha ugyan illik ilyen gyönyörűségben hibát keresni: hogy túlságosan is nyugat-európai marad. Nem számol azzal, hogy ugyanez az eszmény kicsit keletebbre nagyon is megőrizhette az aktualitását, ld. az Ottomán Birodalom terjeszkedését. Éppen csak megemlíti, hogy a szerbeket ekkor rohanják le, de semmi egyéb. Olyan jó volna egy hasonló munkát olvasni a mi környékünkről is…

…a másik hátulütője meg annyira összefügg a szépségével meg a filozófiájával, hogy az ember még észrevenni is pironkodik, de mit csináljon, ha az előzőt már észrevette, akkor ezt is észreveszi. Hogy tudniillik annyira szépen illeszkedik össze az a sok-sok műveltségelem, hogy az már túlzás. Hogy semmi se mond ellent a Huizinga elméletének. Hogy még az is lehet, hogy valami kimaradt a könyvből, ami nem az ő elméletét igazolná… de fuj! üssek a számra! ilyeneket nem mondok, pállott szájú kismadár létemre!

Inkább megadom az öt csillagot, és holtomig ragaszkodom a könyvhöz…

U.i.: Sajnos a könyv önmagához nem. Ha egy módotok van rá, ne a ’79-es kiadást szerezzétek be, mert a papír meg a ragasztó utálja egymást, és sorban esnek ki belőle az ívek. :P

* Néhány példa: https://moly.hu/karcok/909482, https://moly.hu/karcok/909485, https://moly.hu/karcok/910441, https://moly.hu/karcok/912810.

>!
Európa, Budapest, 1979
374 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630714469 · Fordította: Szerb Antal
1 hozzászólás
>!
anesz P
Johan Huizinga: A középkor alkonya

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

Már nagyon régen el akartam olvasni ezt a könyvet. Sok érdekességet megtudhatunk belőle a 14-15. századról. Ezek már a válság évei, ritkán születtek ezen időkről könyvek. Tetszett, hogy kicsit más szempontból nézhetünk arra a korra. Például elfelejtjük a történelemírásban az érzelmeket. Pedig akkoriban szélsőséges érzelmek voltak a jellemzőek, rengeteget sírtak az emberek. A bosszúvágy volt a fő indíték, nem pedig a pénz. Annál fontosabb volt viszont a hatalom. Az uralkodóhoz való hűség sok mindent meghatározott. A kapzsiságot a legfőbb bűnnek tartották. Az udvariasság és az etikett túlzásba vitele már a válság egyik jele volt. Sok a kettősség, például a lovagiasságot vagy a szerelmet illetően. Lehetne még sorolni a sok elgondolkodtató különlegességet.
De inkább mindenki olvassa el, aki kíváncsi rá, és járjon a végére!

>!
vargarockzsolt P
Johan Huizinga: A középkor alkonya

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

azért is szép az élet, mert okos könyveket lehet olvasni róla

>!
_Andrea_
Johan Huizinga: A középkor alkonya

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

Nagyon szép könyv – de mint minden filozófiai-esztétikai ihletésű szép történeti könyvben, ebben is elég sok általánosítás és találgatás van. Ami az esztétikai és gyönyörködtető értékét nem csökkenti, ellenkezőleg! De a cinikus-nihilista lelkem tiltakozott ellene olykor.
Nehéz egy ilyen távoli kort megérteni – talán időben nem is áll olyan távol tőlünk, mint amennyire gondolkodásmódjában és létfelfogásában. Mégis ösztönösen keresem (és keressük?) a közös pontokat, ami által érthetővé válik, közelebb kerül hozzánk az akkori ember és élet. A boldogulás, szórakozás, időtöltés formáinak hajdani módozatai.
Egyébként igen jó helyzetben vagyunk, hiszen Huizinga említe egy helyütt, hogy a középkor átlagemberének nem sok esélye volt a feloldódásra, magáról való nem tudásra, elmélyedésre spoiler

>!
SignorFormica
Johan Huizinga: A középkor alkonya

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

A kultúrtörténet nagyágyújának letehetetlen írása. Ő az első történész, aki a hétköznapokat, a kisemberek, polgárok világát láttatja. Nem a nagy tettek érdeklik, hanem a mindennapok átélt félelmei, örömei, vágyai fájdalmai.

>!
zagloba
Johan Huizinga: A középkor alkonya

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

Az irodalomról szóló részeknél néha nehezen tudtam követni Huizinga gondolatmeneteit, minden más gyönyörű.

>!
Niki4
Johan Huizinga: A középkor alkonya

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

Először 8-9 évesen találkoztam vele szüleim könyvei között, de akkor csak a festményeken látható ruhák, és henninek fogtak meg. :-)
Most azonban a szöveges részt is nagyon élvezem, igen jó meglátásai vannak az írónak.


Népszerű idézetek

>!
Tintapatrónus P

A körmeneteknél és kivégzéseknél ritkábbak voltak a vándor prédikátorok beszédei, akik igehirdetésükkel próbálták felrázni a népet. A mai, újságolvasó ember el sem tudja képzelni, hogy a szellemi táplálékot nélkülöző, tudatlan lélekre, milyen lenyűgöző hatással volt a kimondott szó.

11. oldal

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

>!
Tintapatrónus P

Általános jelenség, hogy egy kor képzőművészeti alkotásai mindig sokkal derűsebb és boldogabb hangulatot árasztanak, mint a krónikák, okiratok vagy akár az irodalom. A képzőművészet nem panaszkodik.

183. oldal

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

>!
SchAron

Olyan tarka és heves volt az élet, hogy a vér és a rózsák szagát egy lélegzetvételre szívta be. Pokoli szorongás és naiv öröm, könyörtelenség és megindultság, a világi örömök teljes tagadása és a földi élvezetek szinte tébolyult hajhászása, gyűlölet és jóság között imbolygott a kor embere, egyik szélsőségtől a másikig.

22. oldal

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

>!
Tintapatrónus P

De a lovagi eszmét alkotó vágyak és képzetek, az erős erkölcsi megalapozottság és az ember harcos ösztönei dacára sem építettek volna ilyen szilárd keretet a szép élet számára, ha nem a szerelem lett volna a szüntelenül megújuló lelkesedés forrása.

60. oldal

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

>!
Tintapatrónus P

Itt megint jusson eszünkbe, hogy nem csak az irodalomban és a művészetekben fejeződik ki az a vágy, hogy az érzelmek köré formákat, stílust teremtsünk; mindennapi életünkben is megnyilvánul, az udvarias társalgásban, a játékokban, a sportban.

60. oldal

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

>!
Tintapatrónus P

A lovagságnak mint a világi élet felmagasztosított formájának fogalmát úgy definiálhatnánk, mint olyan esztétikai eszményt, mely etikai eszmény alakját ölti. Alapja a heroikus képzelgés és a romantikus érzület. De a középkor még nem ismerte a nemesebb életnek a vallástól független eszmei formáit. Éppen ezért a jámborságnak és az erénynek kell a lovagi élet középpontjában állnia.

53. oldal

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

>!
Tintapatrónus P

A dicsőség és a becsület utáni vágy karöltve jár a hősök tiszteletével, s úgy látszik, mintha ez is a reneszánsz előszele volna. 1300 után Európa valamennyi királyi udvarában újjáéled a lovagi kultúra, még ha kissé mesterkélt formában is. Ez valóságos kapcsolatban van a reneszánsszal, annak naiv előjátéka. A költők és fejedelmek azt hiszik, hogy a lovagság feltámasztásával az antik világhoz térhetnek vissza.

54. oldal

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

>!
Tintapatrónus P

A lovagi torna a maga bizarr kellékeivel, pompázatos külsőségeivel, költői illúziójával és pátoszával azt a szerepet töltötte be, amelyet a későbbi korokban a dráma.
Az arisztokráciák élete, oly korokban, amikor még erősek, bár már kevés hasznot hajtanak, mindenre kiterjedő társasjátékká alakul.

61. oldal

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

>!
Tintapatrónus P

Az egyház nyíltan ellenezte a lovagi tornát; ismételten betiltották. […] félt a nemes játék szerelmi jellegétől, és azoktól a visszaélésektől, melyekre e játék vezetett. Sem a moralisták, sem a humanisták nem nézték jó szemmel a bajvívást. Hol olvassuk, kérdi Petrarca, hogy Cicero vagy Scipio lándzsát tört volna? A polgárok nevetségesnek és haszontalannak tartották. A nemesi világ azonban folytatta és rendkívül fontos dolognak tekintette a lovagi tornák kultuszát.

63. oldal

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

Kapcsolódó szócikkek: Petrarca
>!
Tintapatrónus P

Az erotikum csak akkor válhat irodalmi értékké, ha bonyolult és fájdalmas valóságát illúzióvá tudja átlényegíteni.

85. oldal

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században


Hasonló könyvek címkék alapján

Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.
Robin LaFevers: Sötét diadal
Christie Golden: Assassin's Creed – Eretnekség
Georges Duby (szerk.): Franciaország története I-II.
Jeanne Kalogridis: Medici Katalin, a démoni királyné
Anatole France: Jeanne d'Arc élete
Ross King: Párisz ítélete
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Bajomi Lázár Endre: A Quartier Latin
Marc Bloch: Gyógyító királyok