A történetírást mindig sokkal jobban foglalkoztatja a kezdeteknek a kérdése, mint a hanyatlásé és a bukásé. Bármilyen korszakról van is szó, azt szoktuk vizsgálni, hogy mit ígér a következő korszaknak. Hérodotosz óta, sőt már régebbtől fova, a családok, a nemzetek, a királyságok, a társadalmi formák és az eszmék eredete foglalkoztatja a leginkább az emberi szellemet. A középkori történelemben páldul oly szorgosan kerestük a modern kultúra gyökereit, hogy már-már úgy látszik: a középkor alig több, mint a reneszánsz előjátéka. Pedig a történelemben, miként a természetben is, egyenlő súlya van születésnek és halálnak. A civilizáció túlérett formáinak látványa legalább annyi felismerést kínál, mint a friss formák növekedése. És néha rá kell ébrednünk, hogy egy kor, amelyben eddig főként az új eszmék születését kerestük, valójában az elfakulás és hervadás időszaka. Az olvasó kezében lévő könyv a XIV. és XV. század történelmét tárgyalja, s lezáró korszaknak, a középkor végének tekinti e… (tovább)
A középkor alkonya 43 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1919
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Az európai kultúra története
Enciklopédia 8
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 2
Most olvassa 11
Várólistára tette 47
Kívánságlistára tette 37
Kiemelt értékelések
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
Nagyon szép könyv.
Ez jut róla először eszembe, pedig az ilyen kultúrtörténeti munkákat nem a szépségükért szokás olvasni. De Huizingát azért is. :) Nem egyszerűen kultúrtörténetet ír: esztétikumot, sőt filozófiát alkot.
Rendkívül informatív könyv. A történetírásból ismert események csak háttérként, vázlatosan jelennek meg; aki elkeveredik közöttük, az kénytelen használni a könyv végében levő jegyzetanyagot, esetleg, így a XXI. században igénybe venni „barátunk” segítségét. :) Huizingát nem az érdekli, „mi” történt a középkor végén, hanem az, hogy „miért”. És roppant nagy műveltsége segítségével egyre-másra ássa elő az ismert és ismeretlen francia, flamand, német, angol költőket, miniatúrafestőket, szobrászokat, naplóírókat, levelezőket, hogy egyenként mindet szépen beleillessze abba a nagy kirakósba, amelyből összeáll a késő középkor képe – benne sok-sok olyan elemmel is, amely majd a reneszánszban bontakozik ki. Iszonyú sokfelé vezet ez a könyv, minden utánajárás húsz más érdekességet hoz fel, és több órás keresgéléshez vezet.*
Szóval: „miért?” Miért gondolkodott X vagy Y király/herceg/lovag stb., hogy neki pont az ellen a város ellen kell vonulni, neki pont azzal a családdal kell szövetséget kötni, neki pont azzal a másik királlyal/herceggel/lovaggal stb.-vel kell viszályt folytatni… Ha valaki kíváncsi arra, mi minden motiválhat egy történelmi eseményt, akkor ne is keresgéljen tovább. A média. :) Ami a késő középkorban is létezett, csak úgy hívták, hogy ballada, vágánsdal, fametszet, allegorikus verses regény, esetleg hóráskönyv-illusztráció.
Ahogyan a Homo ludensben, amelyet csak ajánlani tudok minden vágánsnak molynak, itt is olyan társadalmat ábrázol Huizinga, amely szigorú előírások és bonyolult szabályrendszerek rabja. Az, hogy ki hogy néz, hogy fordítja a fejét, hogy ül a lovon, milyen színű ruhát visel, hányadikként megy be a templomkapun, nagyon komoly jelentőséggel bír, és adott esetben akár sorsfordító is lehet. Csak ez most nem általános képet fest a világról, hanem egy konkrét korszak szabályrendszerére koncentrál. Arra a korszakra, amelyben bármennyire is kiüresedett a lovagi eszmény, azért adott esetben azt még mindig halálosan komolyan vették. (Akár csatát is veszthettek miatta.) Úgy mutatja be Huizinga a XV. századi Nyugat-Európát, mint egy gigantikus játszóteret felnőtteknek.
…és ez a hátulütője is a könyvnek, ha ugyan illik ilyen gyönyörűségben hibát keresni: hogy túlságosan is nyugat-európai marad. Nem számol azzal, hogy ugyanez az eszmény kicsit keletebbre nagyon is megőrizhette az aktualitását, ld. az Ottomán Birodalom terjeszkedését. Éppen csak megemlíti, hogy a szerbeket ekkor rohanják le, de semmi egyéb. Olyan jó volna egy hasonló munkát olvasni a mi környékünkről is…
…a másik hátulütője meg annyira összefügg a szépségével meg a filozófiájával, hogy az ember még észrevenni is pironkodik, de mit csináljon, ha az előzőt már észrevette, akkor ezt is észreveszi. Hogy tudniillik annyira szépen illeszkedik össze az a sok-sok műveltségelem, hogy az már túlzás. Hogy semmi se mond ellent a Huizinga elméletének. Hogy még az is lehet, hogy valami kimaradt a könyvből, ami nem az ő elméletét igazolná… de fuj! üssek a számra! ilyeneket nem mondok, pállott szájú kismadár létemre!
Inkább megadom az öt csillagot, és holtomig ragaszkodom a könyvhöz…
U.i.: Sajnos a könyv önmagához nem. Ha egy módotok van rá, ne a ’79-es kiadást szerezzétek be, mert a papír meg a ragasztó utálja egymást, és sorban esnek ki belőle az ívek. :P
* Néhány példa: https://moly.hu/karcok/909482, https://moly.hu/karcok/909485, https://moly.hu/karcok/910441, https://moly.hu/karcok/912810.
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
Nagyon kulturált tanulmány, a 'hosszú' XIX. század egyik utolsó szellemtudományi emléke. Amikor a világ még kerek egésznek, tökéletesen megismerhetőnek (mi több: uralhatónak) tűnt, és a kutatók elméleteiket úgy formálták, mint a szorgalmas mesteremberek az elefántcsont-golyókat a biliárdasztalhoz. Semmi ellentmondás, semmi zavaró, kétséges momentum.
Maga a kor viszont, amit Huizinga ebben a könyvében leír, nagyon is ellentmondásos. A túlérett gótika utolsó gyümölcseit szüretelhetjük, melynek zamata a képzőművészeti alkotások aprólékos ábrázolásmódján keresztül ma is hat ránk, míg ugyanez a leltározós aprólékosság az irodalom 'termékeiben' fullasztó unalomba süpped, a penészes tudálékosság benyomását kelti. De mért csodálkoznánk: maga a hétköznapi élet, a mindennapok vallási túlbuzgalma, mely együtt létezik a cinikus önzéssel és kapzsisággal, a reggel ájtatosan misét hallgató és őszinte könnyekre fakadó, majd délután a vetélytársra bérgyilkost küldő hercegek képmutatása, az udvari szerelem átszellemült érzelmessége és a nőkre tett vaskos megjegyzések, a lovagi harcmodor elszánt hősiessége, és (lásd Nikápoly!) zabolátlan, minden józanságot nélkülöző ostobasága egyszerre jelentkeznek ebben az időben, s együtt formálják ki a korszak képét.
A könyv a XV. századra (kis XIV. századi bevezetővel), s elsősorban Nyugat-Európa közepére, a Francia Királyságra és a (belőle sarjadt, majd gyorsan mostohagyermekké változott) Burgundi Hercegségre koncentrál: képzőművészeti és irodalmi példáit javarészt e korból és területekről veszi. A Burgundi Hercegség a maga kettős (francia, de németalföldi kapcsolatai révén egyben flamand) identitásával különös figyelmet kap: a számunkra ma is fontos képzőművészek (Limburg-testvérek, Jan és Hubert van Eyck, Rogier van der Weyden, Claus Sluter) szinte mind a Németalföldről származnak, viszont a burgundi francia kultúrájú udvar bőkezűségének köszönhető, hogy alkotásaikat ma is megcsodálhatjuk.
A könyv a kultúrtörténet iránt érdeklődőknek egzotikus csemege; de hadd tegyek a kiadásra egy megjegyzést. Emlékeim szerint a nyomdailag legjobb kiadás a Helikon 1976-os példánya volt, ízléses, jó képanyaggal, szilárd kötésben. Ám most – vesztemre – a Digi-Book szövegét olvastam, ami tele van elválasztási és egybeírási hibákkal: a pdf-ből beolvasott és interpretált szöveget szemmel láthatóan egy korrektor sem olvasta át. Szinte minden oldalon találkoztam indokolatlan egybe- (ritkábban külön-) írással. A legviccesebb példa a 73%-nál, a 19. fejezetben található: 'Az életet a liturgia gazdag kivirágzása vette körül és osztotta részekre: a szentségek, a napisten tiszteleti órái és az egyházi év ünnepei.' (kiemelés tőlem). De ha tömegével bukkannak fel az effajta tévedések, az már nem olyan vicces…
A munka magában öt csillagot kapna, a fél csillag levonás a kiadásnak szól (és akkor még igen elnéző voltam). Olvassátok a papírkiadást!
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
Már nagyon régen el akartam olvasni ezt a könyvet. Sok érdekességet megtudhatunk belőle a 14-15. századról. Ezek már a válság évei, ritkán születtek ezen időkről könyvek. Tetszett, hogy kicsit más szempontból nézhetünk arra a korra. Például elfelejtjük a történelemírásban az érzelmeket. Pedig akkoriban szélsőséges érzelmek voltak a jellemzőek, rengeteget sírtak az emberek. A bosszúvágy volt a fő indíték, nem pedig a pénz. Annál fontosabb volt viszont a hatalom. Az uralkodóhoz való hűség sok mindent meghatározott. A kapzsiságot a legfőbb bűnnek tartották. Az udvariasság és az etikett túlzásba vitele már a válság egyik jele volt. Sok a kettősség, például a lovagiasságot vagy a szerelmet illetően. Lehetne még sorolni a sok elgondolkodtató különlegességet.
De inkább mindenki olvassa el, aki kíváncsi rá, és járjon a végére!
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
azért is szép az élet, mert okos könyveket lehet olvasni róla
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
Nagyon szép könyv – de mint minden filozófiai-esztétikai ihletésű szép történeti könyvben, ebben is elég sok általánosítás és találgatás van. Ami az esztétikai és gyönyörködtető értékét nem csökkenti, ellenkezőleg! De a cinikus-nihilista lelkem tiltakozott ellene olykor.
Nehéz egy ilyen távoli kort megérteni – talán időben nem is áll olyan távol tőlünk, mint amennyire gondolkodásmódjában és létfelfogásában. Mégis ösztönösen keresem (és keressük?) a közös pontokat, ami által érthetővé válik, közelebb kerül hozzánk az akkori ember és élet. A boldogulás, szórakozás, időtöltés formáinak hajdani módozatai.
Egyébként igen jó helyzetben vagyunk, hiszen Huizinga említe egy helyütt, hogy a középkor átlagemberének nem sok esélye volt a feloldódásra, magáról való nem tudásra, elmélyedésre spoiler
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
A kultúrtörténet nagyágyújának letehetetlen írása. Ő az első történész, aki a hétköznapokat, a kisemberek, polgárok világát láttatja. Nem a nagy tettek érdeklik, hanem a mindennapok átélt félelmei, örömei, vágyai fájdalmai.
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
Érdekes volt visszamenni a középkor már hanyatló időszakába, s arról olvasni, mi tartotta még elég sokáig életben a lovagi kultúrát. Az ideál és a valóságos élet közötti óriási szakadék ellenére is meg tudta őrizni népszerűségét. Talán azért, mert az emberek tapasztalatuk ellenére még mindig hittek a becsületben, az adott szó szentségében.
Persze voltak ellentétek a valóság és az elképzelt idea között. Nálunk ez is másképp alakult egy kicsit. Elég, ha csak Hunyadi Jánosra és korára gondolok.
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
Az irodalomról szóló részeknél néha nehezen tudtam követni Huizinga gondolatmeneteit, minden más gyönyörű.
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
Először 8-9 évesen találkoztam vele szüleim könyvei között, de akkor csak a festményeken látható ruhák, és henninek fogtak meg. :-)
Most azonban a szöveges részt is nagyon élvezem, igen jó meglátásai vannak az írónak.
Népszerű idézetek
A körmeneteknél és kivégzéseknél ritkábbak voltak a vándor prédikátorok beszédei, akik igehirdetésükkel próbálták felrázni a népet. A mai, újságolvasó ember el sem tudja képzelni, hogy a szellemi táplálékot nélkülöző, tudatlan lélekre, milyen lenyűgöző hatással volt a kimondott szó.
11. oldal
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
Általános jelenség, hogy egy kor képzőművészeti alkotásai mindig sokkal derűsebb és boldogabb hangulatot árasztanak, mint a krónikák, okiratok vagy akár az irodalom. A képzőművészet nem panaszkodik.
183. oldal
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
Olyan tarka és heves volt az élet, hogy a vér és a rózsák szagát egy lélegzetvételre szívta be. Pokoli szorongás és naiv öröm, könyörtelenség és megindultság, a világi örömök teljes tagadása és a földi élvezetek szinte tébolyult hajhászása, gyűlölet és jóság között imbolygott a kor embere, egyik szélsőségtől a másikig.
22. oldal
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
De a lovagi eszmét alkotó vágyak és képzetek, az erős erkölcsi megalapozottság és az ember harcos ösztönei dacára sem építettek volna ilyen szilárd keretet a szép élet számára, ha nem a szerelem lett volna a szüntelenül megújuló lelkesedés forrása.
60. oldal
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
Itt megint jusson eszünkbe, hogy nem csak az irodalomban és a művészetekben fejeződik ki az a vágy, hogy az érzelmek köré formákat, stílust teremtsünk; mindennapi életünkben is megnyilvánul, az udvarias társalgásban, a játékokban, a sportban.
60. oldal
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
A lovagságnak mint a világi élet felmagasztosított formájának fogalmát úgy definiálhatnánk, mint olyan esztétikai eszményt, mely etikai eszmény alakját ölti. Alapja a heroikus képzelgés és a romantikus érzület. De a középkor még nem ismerte a nemesebb életnek a vallástól független eszmei formáit. Éppen ezért a jámborságnak és az erénynek kell a lovagi élet középpontjában állnia.
53. oldal
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
A dicsőség és a becsület utáni vágy karöltve jár a hősök tiszteletével, s úgy látszik, mintha ez is a reneszánsz előszele volna. 1300 után Európa valamennyi királyi udvarában újjáéled a lovagi kultúra, még ha kissé mesterkélt formában is. Ez valóságos kapcsolatban van a reneszánsszal, annak naiv előjátéka. A költők és fejedelmek azt hiszik, hogy a lovagság feltámasztásával az antik világhoz térhetnek vissza.
54. oldal
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
A lovagi torna a maga bizarr kellékeivel, pompázatos külsőségeivel, költői illúziójával és pátoszával azt a szerepet töltötte be, amelyet a későbbi korokban a dráma.
Az arisztokráciák élete, oly korokban, amikor még erősek, bár már kevés hasznot hajtanak, mindenre kiterjedő társasjátékká alakul.
61. oldal
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
Az egyház nyíltan ellenezte a lovagi tornát; ismételten betiltották. […] félt a nemes játék szerelmi jellegétől, és azoktól a visszaélésektől, melyekre e játék vezetett. Sem a moralisták, sem a humanisták nem nézték jó szemmel a bajvívást. Hol olvassuk, kérdi Petrarca, hogy Cicero vagy Scipio lándzsát tört volna? A polgárok nevetségesnek és haszontalannak tartották. A nemesi világ azonban folytatta és rendkívül fontos dolognak tekintette a lovagi tornák kultuszát.
63. oldal
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
Az erotikum csak akkor válhat irodalmi értékké, ha bonyolult és fájdalmas valóságát illúzióvá tudja átlényegíteni.
85. oldal
Johan Huizinga: A középkor alkonya 90% Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században
Hasonló könyvek címkék alapján
- Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III. 95% ·
Összehasonlítás - Robin LaFevers: Sötét diadal 92% ·
Összehasonlítás - Christie Golden: Assassin's Creed – Eretnekség 92% ·
Összehasonlítás - Georges Duby (szerk.): Franciaország története I-II. ·
Összehasonlítás - Jeanne Kalogridis: Medici Katalin, a démoni királyné 82% ·
Összehasonlítás - Anatole France: Jeanne d'Arc élete ·
Összehasonlítás - Ross King: Párisz ítélete 95% ·
Összehasonlítás - Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG ·
Összehasonlítás - Bajomi Lázár Endre: A Quartier Latin ·
Összehasonlítás - Marc Bloch: Gyógyító királyok ·
Összehasonlítás
