Kislord 84% 10 csillagozás

Érdekes regény egy norvég kamasz fiúról, aki a nagypolgári család kényelmes, mondhatni, kiváltságos viszonyai között nő fel a XX. század legelején. Koraérettsége, vagy inkább túlzott kamaszos kalandéhsége beleviszi sötét, már-már a bűncselekmény határát súroló cselekményekbe. Ezeket ugyan ép bőrrel megússza, és sikerül titokban maradnia, hiszen az úri fiúról senki nem feltételezi a vagánykodást, de a lelkében ott munkál a lappangó titkok sorozata. Ezt csak erősíti a családi titok, mely az apja korai halálát lengi körül.
Kár, hogy a három részes regényből csak ez az első rész kapható magyarul, mert a vége (az utolsó 8-10 oldal) lázálomszerű, és összecsapottnak tűnik. Könnyen lehet, hogy a folytatás feloldaná ezt a furcsa befejezést.

Egy trilógia első része, ezért kissé befejezetlen. Az utószó írja, hogy milyen cselekménnyel folytatódik az eredeti mű 2. és 3. része. Ezek azonban magyarul nem olvashatók.
„His principal work was a novel trilogy: Lillelord (1955), De mørke kilder (1956; “The Dark Springs”), and Vi har ham nå (1957; “Now We Have Him”), all three translated into English under the title Lillelord (1982).”
A magyar fordítás az 1955-ös Lillelord c. kiadás alapján készült.

Nekem túl didaktikusnak tűnt.

Példabeszéd az egyszerre elkényeztetett és elhanyagolt úrigyerekről, aki unalmát egyre merészebb kalandokkal űzi el. ’Coming of age’ történetnek – az északi couleur locale ellenére – picit sablonos. A különbségek ellenére sokban emlékeztetett Sartre ’Egy vezér gyermekkorá’-ra.

Az ’Amerikai psycho’ unaloműzésénél az itt leírtak persze százszor reálisabbak…

norvég író trilógiájának első kötete,mely egy ún. irodalmi „kis Nobel” díjat is kapott.A fordító az utószóban azt írja,hogy az író nem mond véleményt a főszereplőről,ezt meghagyja az olvasónak.Én valóban másképp látom a könyv néhány mozzanatát,mint a fordító. A könyv lélektani regény,melynek főszereplője Kislord.A kisfiú gazdag családban,családja bűvkörében nevelkedik.Ám élete kettős.Otthon édesanyja és családja szeme fénye,a jó magaviseletű és osztályelső kamasz.Ám igazi valója kitörni vágyik és ez durva kalandokba sodorja.Ám egy két szélsőséges mozzanattól eltekintve Kislord a felnőtté válás rögös és nehéz útját követi csak.Hiszen mindenki számára eljön az a pillanat,mikor úgy érzi,hogy gondolatait már nem oszthatja meg szüleivel,mert azok már az ő sajátjai.És történnek olyan dolgok,az idő múlásával egyre több,amiről már nem beszélünk otthon.Emiatt normálisnak gondolom Kislord és az édesanyja közötti kapcsolat megváltozását.Ami tény,hogy egy koraérett gyerekről van szó.Viszont nem értem,hogy honnan ez a koraérettség egy olyan családi háttérrel,mint az övé.Gondolom az apja halála körüli titokzatoskodás erősítette a negatív oldalt,de ha az összes körülményt figyelembe veszem,akkor is kevésnek találom az okokat,amely jellemének torzulásához vezettek.Gondolom el kellene olvasnom a folytatást is ahhoz,hogy teljes egészében megértsem. :)))

Ez az egyik kedvenc könyvem. Gimiben olvastam, és hosszú ideig leterhelte a gondolataimat.