Az ​igazság a Harry Quebert-ügyben 148 csillagozás

Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Már ​egész Európát meghódította a fiatal svájci író izgalmas és fordulatos krimije, amely egy tizenöt éves lány halálának körülményeit dolgozza fel. Ezzel a művével Joël Dicker 2012-ben elnyerte a Francia Akadémia irodalmi díját.

A regény tartalma: váratlan esemény dúlja fel az amerikai közvéleményt. A híres író és elismert egyetemi tanár, Harry Quebert kertjében megtalálják a három évtizede eltűnt Nola Kellergan holttestét. A gyanúsított Harry Quebert, aki be is vallja, hogy annak idején, harmincnégy évesen szerelmi viszonya volt a tizenöt éves lánnyal.

Marcus, a sikeresen induló fiatal író, aki mesterének és példaképének tekinti Quebertet, képtelen elhinni a vádat, és nyomozni kezd. A kisváros lakóinak beszámolóiból, a börtönbeli látogatásokon elhangzottakból egy lebilincselő személyiségű, érzékeny fiatal lány portréja rajzolódik ki. Queberttel őszintén szerették egymást, és azon a végzetes augusztusi estén arra készültek, hogy együtt szöknek Kanadába. A városka… (tovább)

Eredeti mű: Joël Dicker: La vérité sur l'Affaire Harry Quebert

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
Göncöl, Budapest, 2014
674 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639183841 · Fordította: Boros Krisztina

Enciklopédia 38

Szereplők népszerűség szerint

Elijah Stern · Harry Quebert · Marcus Goldman · Perry Galhalowood · Richard Nixon

Helyszínek népszerűség szerint

Alaszka · Amerikai Egyesült Államok


Kedvencelte 20

Most olvassa 10

Várólistára tette 107

Kívánságlistára tette 98

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben

Szenvedélyes szabadságvágy, tiltott szerelem, kegyetlen gyilkosságok.
Az irodalmi alkotás kínjai és gyönyörűsége. Egy álmos, óceánparti amerikai kisváros titkai.
És Joel Dicker addig keveri, kavarja ezeket a hozzávalókat, amíg létre nem jönnek a tökéletes arányok, és az eredménnyel alig lehet betelni.
Ez a könyv jóval többet kínál, mint egy átlagos krimi, a megteremtett atmoszféra nagyon erős és intenzív, a regényalakok szinte kilépnek a lapok közül. Az utolsó fejezetek fordulatai elképesztőek. Az átélt élményt a legtökéletesebben a szerző szavai tudják visszaadni: „ Nagyjából fél másodperccel a könyv bejefezése, az utolsó szó elolvasása után az olvasót magával kell ragadnia egy erőteljes érzésnek, nem szabad másra gondolnia, mint az imént olvasottakra, és szomorú mosollyal kell pillantania a könyvborítóra, mert máris hiányozni kezdenek neki a szereplők.” Pontosan így érzek.

11 hozzászólás
>!
Ardena
Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben

Észbontó egy iromány ez, a jobbik fajtából :) A végén esküszöm, már magamra is gyanakodtam.. Pedig a közelben sem voltam augusztus 30-án, de sosenemlehettudni… Akárki, bárki és mindenki gyanús volt.. Még az is, aki már nem élt.. :))
Engem nem zavart a hossza, tetszett, ahogy mélyen, alaposan megismertünk mindenkit, jó volt fontolgatni, hogy vajon ki és miért és hogyan… Tetszett aztán a szerkezete is, volt benne egy rakás dolog, amit szívesen kijegyzeteltem volna, ha már nem lett volna kiidézve, és voltak olyan pillanatok is, amikor hangosan felnevettem, pedig alapvetően nem egy vicces könyv. Azért Tamy és Bobókája néhol igencsak feldobták a kedvemet :)
Rengeteg csavarra nem számítottam, és amiért levontam a fél pontot, a csavarok sokasága volt. Tulajdonképp nem volt Aurorában senki, aki normális lett volna?! :) Mindenkinek volt valami sötét titka, amik összekapcsolódva egy kibogozhatatlan katyvaszt alkottak, ami simán lehetővé tette egy 30 éves gyilkosság titokban tartását. spoiler
Egyébként, míg olvastam, a Gyilkosság c. sorozat első évada járt a fejemben, azt is szerettem, és ennek olvasását sem bántam egy percig sem. Ez után megint nehéz lesz találni valami jó kis krimit, amiben elmélyedhetek, magasra tette a lécet :)

10 hozzászólás
>!
robinson P
Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben

Minden értékelés egyénfüggő, sőt a hangulat, aktuális lelkiállapot is befolyásoló tényező. Tetszett, tetszett, jó volt, de ahogyan @tunczo írta: „Ennyi csavar a Titanicon sem volt komolyan mondom”. Kicsit sok volt, vagy a kevesebb lehetett volna több. Mondom másképp: a sok csavar és egyéb titok ellenére a történet nem vágott úgy hanyatt, mint a Nevem: Pilgrim, Hajsza, Eltörölve, az Elfojtott sikoly, Vesalius titka, vagy a Hosszú számolás és a Szelfik. Ettől függetlenül nem bánom, hogy elolvastam, nem volt elvesztegetett idő.

34 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben

Lolita és Carrie szerelemgyerekének kalandjai Twin Peaks-ben… Lehetne ez is az alcím.
A könyv címéről és tartalmáról én rögtön a méltatlanul sárba tiport David Gale élete című filmre asszociáltam. Teljesen félre is vezettem magam. Nem baj. Ez egy nagyon-nagyon jó könyv. És nem lehetett elég hosszú, még ugyanennyit simán elolvasgattam volna, csak félő, hogy a végére agyvérzést kapok, ki a gyilkos. Mert már az spoiler is gyanús volt.
Annyira imádtam az egészet! A felépítése, ahogy a fejezetek visszafelé mentek, a visszautalások az előzőekre, mint egy filmben. Egyedül Nola modorossága zavart egy kicsit, de az annyira nem volt probléma.
Szóval akit csak a hossza riaszt el, ne törődjön vele, mert itt működnek a SODRÓ LENDÜLET és a DÖBBENETTŐL KIHULLIK A HAJAD, valamint a LETEHETETLEN közhelyek.
Ja, a David Gale életét meg nézze mindenki, aki még nem látta.

15 hozzászólás
>!
Angele P
Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben

Végre jött az érzés, mikor annyira érdekel a vége, hogy nem tudod lerakni. Lerágtam a 10 ujjamat. A körmeimmel kezdtem, de olyan hosszú volt a könyv, hogy a végére ujjaim se maradtak.
Bevallom, az első felében kicsit aggódtam, hogy nem fog tudni felizgatni, de aztán bepörögtek az események. Már azokra is gyanakodtam, akik rég nem élnek. :) Kicsit hasonlatos a Jacob védelmében – re, és fél pontot levontam egy számomra érthetetlen dolog miatt. spoiler

11 hozzászólás
>!
cseri P
Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben

Szerintem amelyik moly azt meri mondani, hogy nem a letehetetlen könyvre számít minden egyes alkalommal, amikor elkezd egy könyvet, az hazudik. :D Na jó, nem. Van, amikor nem feltétlenül ez az elvárás, de azért ha egy könyv letehetetlen, azért az már valami. Na, ez letehetetlen. Vasárnap reggel még nem úgy tűnt, hogy befejezem aznap, aztán éjfélkor úgy tettem le, hogy az utolsó több mint száz oldalt egy ültő helyemben olvastam el, anélkül, hogy kimentem volna vécére vagy egy pohár vízért, pedig mind a kettő tervben volt, de akkor két perccel később tudtam volna folytatni. Szóval abszolút csavaros és hihetetlenül izgi, és mint figyelmes olvasó, persze rájöttem, hogy hol van egy kis ellentmondás a szövegben, amiből rá lehet jönni a gyilkosra, de szokásom szerint nem gondoltam tovább, mert én ilyen béna vagyok, és azt szeretem, nyilván, ha az író az orromnál fogva vezet, de ti ezt ne tegyétek, hanem legyetek még sokkal ravaszabbak, mint ő.
Picit az egész abszurd is, persze, és van egy ilyen Twin Peaks-hangulata, nyilván nem véletlen, hogy többen is ahhoz hasonlítják, meg még egy csomó más műhöz is kötik, ugye az egyértelmű Lolita-utalást a nevekkel már nem is mondom, holott ezt is úgy kellett a számba rágnia az írónak, és én hogy megörültem, amikor rájöttem… :D
Az elbeszélő egyébként egy író, aki kinevezi magát nyomozónak, és mindeközben egy könyvet is ír, na és ez persze még egy csavar az egészben, de ezt is már sokan leírták.
Meg azt is, hogy krimiként is működik, de nem csak egy sima krimi. Hanem más dolgokról is el lehet gondolkodni a kapcsán. Például, hogy kivé, mivé akarunk válni, és mit teszünk érte.
Bár a Könyvesblogon reklámozta a kiadója, és én is ott olvastam rólam, úgy látszik, mégsem ért el sokakat egyelőre, szerintem kár.

>!
mate55 
Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben

Optimista ember lévén, én mindig a legjobbra készülök, és az ötcsillagost remélem, így ennek a könyvnek a felnyitásakor is úgy voltam vele, hogy kellően fel vagyok vértezve a sikerre.
Egy elbűvölő kisváros ahol senki nem az, aminek látszik. Egy városkában mindenki ismer mindenkit, és mindenkinek van valami titkolnivalója. Generációk élnek együtt, ami nyilván számos konfliktus forrása, ráadásul a helybeliek nehezen felejtenek. Maga a történet nem csak az íróvá válásról és nyomozásról szól. Az időbeli ugrások, a visszafelé vezetett fejezetek számozásai, a Quebert és Goldman beszélgetései lehetetlenné teszi, hogy egyszerű krimiként (mert nem is az) olvassuk a „kézirat” által kibontakozó történetet. Szemünk előtt születik egy könyv, s elérjük azt, hogy a regény írása érdekesebbé válik a valóságnál. Azért izgulunk, hogy Goldman féle történet változata sikeres legyen a könyváruházak listáján. És persze a legfontosabb, miért kellett meghalnia Nolának, s még három embernek…
Igenis vártam tőle az újdonságot, a frissességet, a másságot, a lendületet. Mert léteznek a témában kimagasló történetek, amik a maguk módján többek, mint a nagy átlag. A kivételes megoldásai, meglátásai és helyenként kiváló eltérései az adott iránytól, képes volt felemelkedni az átlagos szintjéről. Csak ajánlani tudom mindenkinek a könyvet és bár nem hivalkodó csak „kedves” a külseje, maradandó olvasmány lehet.

5 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben

Értem én, értem, de ez nagyon fájt. Ennyire irritálóan közhelyes, felszínes könyvet én még nem olvastam. És 670 oldal! Kínszenvedés volt.
Valszeg' direkt ilyen, hogy az irodalom és az élet kontrasztját hatásosan bemutassa, és ezért ment le kutyába. Van az az Irraility show, a Munkaügyek a királyi tévén, néha az volt az érzésem, annak a szövegkönyvét olvasom.

A történet egyébként zseniálisan rafinált, fordulatos – lenne, ha nem volna iszonyúan túlírt.
Nem ajánlom.

9 hozzászólás
>!
B_Tünde P
Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben

Már egy ideje ki voltam éhezve egy jó kis krimire. Annak ellenére, hogy nem egészen azt kaptam, mint amire számítottam, mégis jó választás volt a könyv. Jól esett, hogy nem úszott az vérben az egész történet, spoiler ,jó volt, hogy nem elborzasztani igyekezett a szerző az olvasót, hanem a nyomozáson volt a hangsúly. A nyomozáson, jó sok csavarral.
Maga a regény egy olvasmányos stílusban megírt történet, ami végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet. Az időben történő ugrálások ellenére is követhető maradt a cselekmény.
Nagyon jól visszaadta a kisvárosi hangulatot, a mindenki mindenkit ismer, mindenki mindenkiről mindent tud érzést a szerző.
spoiler
A vége meglepett, pedig már mindenkire gyanakodtam.( Annyira nem volt ötletem a gyilkos személyét illetően, hogy még a könyv címkéit is megnéztem olvasás közben, nehogy kiderüljön hogy pl. sci-fi vagy más cimkét is kapott a könyv, és valami hajmeresztő vége lesz – mert manapság már bármi megtörténhet… :-) )
És végül a borító, ami szerintem telitalálat: tökéletesen passzol a könyvhöz, a helyszínhez és a hangulatához is. A kép láttán szinte érezni a hőséget, azt a fajta hőséget, amiben van valami borzongató is: meleg van, megáll az élet, üresek az utcák, de valami készülődik: talán vihar közeledik, talán valami sokkal szörnyűbb: talán valaki meghal….

>!
saribo P
Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben

Érdekes, intellektuális krimi, aminek nem tesz rosszat a hossza (ami majd hétszáz oldal) – végig fent tudja tartani az olvasó érdeklődését, nem laposodik el a történet menet közben.
Főszereplői, Harry a kissé cinikus, életunt, egy rendkívül sikeres könyvvel rendelkező író és egyetemi tanár, aki baráti, bajtársi kapcsolatban áll egy volt tanítványával Marcussal. Marcus mentorának tekinti őt, aki írásra biztatja, bátorítja és támogatja ebben az elhatározásában.
Marcus ír is egy hatalmas sikert arató regényt, majd amikor egy új regény írásába fogna, alkotói válságba kerül, egyszerűen nem jön az ihlet, nem megy a regényírás. Ebben az állapotában éri a hír, hogy régi barátját egy fiatal lány 30 évvel korábban történt meggyilkolásával gyanúsítják és mivel nem tudja elképzelni mentoráról hogy gyilkos volna, segítségére siet és magánnyomozásba kezd.
A fejezetek elején mindig egy-egy mottóként értelmezhető idézettel, jó tanáccsal indít, amit Harry a tanítványának és jó barátjának az írással kapcsolatban ad, ez mintegy keretet ad az egész történetnek.
Nem is a krimiszálat emelném ki a történetből – bár az is érdekes és nem várt fordulatokkal teli – hanem a két ember Harry és Marcus folyamatos beszélgetését, elmélkedéseit, gondolataikat az írásról, az íróvá válásról, az irói létről vagy szimplán csak az életről.
Azt hiszem írópalánták vagy írásra késztetést érzők számára kihagyhatatlan ez a könyv.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
saribo P

– Tanulja meg szeretni a kudarcait, Marcus, mert azokból épül. A kudarcai adnak ízt a győzelmeinek.

413. oldal

>!
Ardena

A szerelem nem jelent semmit, Goldman! A szerelem ócska trükk, amit azért találtak ki a férfiak, hogy ne nekik kelljen mosniuk a ruhájukat!

435. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
Kkatja P

     – Hogy egy könyvet jónak ítélnek-e, az nem kizárólag az utolsó szavak, hanem az összes addigi szó keltette hatás alapján dől el, Marcus. Nagyjából fél másodperccel a könyv befejezése, az utolsó szó elolvasása után az olvasót magával kell ragadnia egy erőteljes érzésnek, nem szabad másra gondolnia, mint az imént olvasottakra, és szomorú mosollyal kell pillantania a könyvborítóra, mert máris hiányozni kezdenek neki a szereplők. Az a könyv jó, Marcus, amit az ember sajnál befejezni.

667. oldal Epilógus

Kapcsolódó szócikkek: érzelem · Harry Quebert · könyv · Marcus Goldman · olvasó
>!
Youditta

A megbánás fogalmát sosem kedveltem, azt fejezi ki, hogy nem vállaljuk korábbi önmagukat.

32. oldal

>!
Angele P

— Olvastam az interneten, hogy a gyerekeltűnéseknél gyakran családi körben kell keresni az elkövetőt.
Gahalowood elkínzottan pillantott az ég felé.
— Olvastam az interneten, hogy maga nagy író. Ebből is láthatja, hogy az internet csupa hazugság.

>!
szadrienn P

– Nagyon fontos a második fejezet, Marcus. Átütő erejűnek, csontig hatónak kell lennie.
– Mégis milyennek?
– Mint a boksznak. Maga jobbkezes, de alapállásban mindig a bal keze van elöl. Az első balegyenese képen találja az ellenfelet, a következő jól irányzott jobbhoroggal viszont végleg kiüti. Ilyen legyen a második fejezet: jól irányzott jobbhorog az olvasó állkapcsára.

1 hozzászólás
>!
szadrienn P

A kísérlet szörnyû kudarcba fulladt, amiben vélhetôen anyámnak is volt némi része azzal, hogy a két napot végig mellettem töltötte, szemét a laptopomra függesztette és egyfolytában ismételgette: „Nagyon jó, Markie! ”
– Egy sort se írtam még, anya! – fakadtam ki végül.

>!
robinson P

– Virág? Mi a csuda, Marcus. Csak nincs valami bizalmas közölnivalója velem?
– A feleségének hoztam.
– A feleségemnek? Hiszen nem is vagyok nős!

>!
Kkatja P

Maga miért lett író, Harry?
     – Mert az írás értelmet adott az életemnek. Ugyanis, ha még nem tűnt volna fel magának, az élet nagy általánosságban értelmetlen. Kivéve, ha tudatosan megteremti az értelmét, és minden istenadta napon megküzd ezért a célért. Magában megvan a tehetség, Marcus, adjon értelmet az életének, hozzon dicsőséget a nevére. Írónak lenni annyi, mint élni.

100-101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme · írás

Hasonló könyvek címkék alapján

Madeleine Roux: Asylum – A bolyongó lélek
Darcey Bell: Egy kis szívesség
Paula Hawkins: A víz mélyén
Réti László: Kaméleon
Daniel Cole: Hóhér
Dan Brown: Az elveszett jelkép
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
Danielle Girard: Kihantolt múlt
Helena Silence: Ezüsthíd