A ​Baltimore fiúk (Marcus Goldman 2.) 170 csillagozás

Joël Dicker: A Baltimore fiúk

A ​kamasz Marcus mindennél jobban csodálja két unokafivérét: a szikrázóan intelligens Hillelt és az örökbe fogadott, zabolátlan, ám nyílt szívű Woddyt. Elválaszthatatlan hármasuk egyensúlya felborul, amikor barátságot kötnek a gyönyörű és izgalmas Alexandrával, aki mindegyikük szívét megdobogtatja. Érzéseik azután sem halványulnak, hogy egyetemre mennek, és elkerülhetetlenül sodródni kezdenek a Tragédia felé.
Nyolc évvel később Az igazság a Harry Quebert-ügyről elbeszélője visszatér ifjúkora színhelyére, hogy regénnyé formálja a múltat. Amint munka közben újabb és újabb titkok sejlenek fel, lassan kirajzolódik előtte a Tragédia és a családja igazi története; a családé, amelyben az összetartással együtt a féltékenység és a versengés is apáról fiúra száll.

Joël Dicker 1985-ben született Svájcban, jogászként végzett, regényeit franciául írja.
2012-ben jelent meg Az igazság a Harry Quebert-ügyben című regénye, melyet több mint harminc nyelvre fordítottak le, és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Libri, Budapest, 2017
536 oldal · ISBN: 9789633109281 · Fordította: Pacskovszky Zsolt
>!
Libri, Budapest, 2017
532 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634330561 · Fordította: Pacskovszky Zsolt

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Marcus Goldman · Anita Goldman · Deborah Goldman · Hillel Goldman · Saul Goldman · Woodrow Marshall Finn (Woody)


Kedvencelte 37

Most olvassa 1

Várólistára tette 128

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Joël Dicker: A Baltimore fiúk

Milyen történet is lehetne A Baltimore fiúk, ha nem egy fiús, kalandos, tele a fiatal fiúk lelkesedésével, vágyaival, álmaival. Az élet szépségeivel és örömeivel, barátsággal, szeretettel, összetartással, boldogsággal. Egészen addig, amíg be nem következik a Tragédia.
Marcus, Hillel és Woody, ők voltak a Baltimore fiúk és testvérekként imádták egymást, életük legszebb éveit töltötték együtt. Egységük erős és rendíthetetlen volt.
Család, szeretet, örök barátság, szerelem, féltékenység, tévedések, minden megvolt, ami egy jó történethez szükséges.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/10/joel-dicker-baltim…

robinson P>!
Joël Dicker: A Baltimore fiúk

Számomra Irwin Shaw családi történetét és mesélési stílusát idézte a Gazdag ember, szegény ember regényét. Joël Dicker egy tehetséges mesemondó. Olvassátok!
https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/07/a-baltimore-fiuk.html

3 hozzászólás
mate55 P>!
Joël Dicker: A Baltimore fiúk

Most, hogy számomra az egyik legszerethetőbb könyvet elemzem ki, úgy döntöttem egy bejegyzés erejéig levetkőzöm a saját rendszer alapján kimódolt formaságokat. Ma nem „hangzik el” Dicker egekig magasztalása, nem fogok arról tanácskozni egymagamban, hogy a könyv mennyire állja meg a helyét manapság. Nem. Ez formaságokba oltott üresség. Ez a bejegyzés arról fog szólni, amiről a „A Baltimore fiúk” is szól. Őszinte merülés az ember emlékeinek labirintusába, hol túlkoros, hol szinte még gyerek, hol melegszívű, hol érzéketlen, szép vagy érthetetlen, megrázó vagy vidám pillanataiban. Nem tud lehangolni, pedig néha a helyzetekből elvileg ez lenne várható, de olyan szépen és egyszerűen teszik benne a dolgukat ezek a szereplők, hogy már szinte irigylésre méltó. Ami a legszimpatikusabb, hogy mindezt nem terjengős, szirupos formában kaptam, hanem hús-vér emberek nagyon is hétköznapi drámáinak egyszerű és őszinte ábrázolásával. Könnyen dekódolható mondanivalóval büszkélkedhet, de épp ettől válik az alkotás végtelenül életszerűvé, amivel helyből kiemelkedik a hasonló műfajú könyvek közül. (Majdnem) írói bemutatkozásnak ez bizony ötös.

1 hozzászólás
Katica_98 P>!
Joël Dicker: A Baltimore fiúk

Fenomenális volt! Szeretnék rá több csillagot adni!
Ez egy olyan könyv, amelyre emlékezni fogok. Számomra az év olvasmánya lett.

Egy igazi családtörténet, megélt, mély érzelmekkel.
Egy irigylésre méltó boldog gyermekkor. Apa – fia – testvéri kapcsolat. Szeretet, viszály, szerelem, irigység, félreértések, versengés, remény, álom, megbocsátás, titkok és nem utolsó sorban a „Tragédia.”

A csodálatos Baltimore fiúkat a szívembe zártam. A történetük hol lelket melengető, hol szívszorító. Hálás vagyok Joël Dickernek, hogy megírta és olvashattam a könyvet. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez a férfi írónak született!

2 hozzászólás
Kókuszka>!
Joël Dicker: A Baltimore fiúk

Három idősíkon játszódik: a tragédia előtt, a tragédia után, és a jelen, amikor Marcus megírja a regényét a Goldmanok életéről. Ez a tragédia szó, annak előrevetítése annyit szerepel a regény lapjain, hogy szinte már másra nem is tudtam gondolni, minthogy mikor érek oda. Marcus felidézi gyermekkorát, csodálatát a luxus körülmények között élő baltimore-i Goldmanok iránt. A gyermekkor ábrándjai, naivitása, Hillel-el és Woody-val való barátságának megélése volt a legszebb időszak. Nagyon jól van ábrázolva az idilli időszakot felváltó rivalizálások, félreértések, titkok, az örök barátságot beárnyékoló első momentum, egy gyönyörű lány megjelenése. Átlépnek a kamaszkor, majd a felnőtté válás mezsgyéjére. Kezdetét veszik, mint annak idején a szüleiknél is a versengések, féltékenységek. Mindez mind a karakterek, mind a cselekmény nagyszerű egységét alkotja és elvezet bennünket az összeomláshoz. Érdemes elolvasni.

1 hozzászólás
pribrgre P>!
Joël Dicker: A Baltimore fiúk

Alapjába véve szeretem, ha egy könyvben több idősíkban játszódik a történet, de valamiért ennél a könyvnél először egy kicsit zavart. Olyan érzésem volt, mintha az író a jelenben is és a múltban is mindig csak egy kicsit belekapna a történetbe, de mégse árulna el olyan sokat. Aztán végülis hamar túltettem magam ezen, és hamar beszippantott az egész hangulata. Ráadásul valljuk be, arra mindenképpen jó volt, hogy felkeltse az olvasó figyelmét, aki tűkön ülve várja, jussunk el végre a Tragédiához.
Annyira imádtam a gyerekkorukat bemutató részeket, ha nevettek én is, ha szomorúak voltak én is, szinte úgy éreztem, mintha én is a Goldman banda tagja lennék. :)
Az egész könyv hangulata hasonló Az igazság a Harry Quebert-ügybenéhez, amit nagyon szerettem, de ez a történet még annál is jobban tetszett. :)

smetalin>!
Joël Dicker: A Baltimore fiúk

Igazán jól ír Joel, még mindig. Mondjuk nem az ő hibája, de ez a borító valami szörnyű, nekem erről egy romantikus izé-bizé jutna eszembe, semmiképpen nem venném a kezembe a könyvet, ha nem látnám az író nevét. Persze a könyvben van romantika is, de legfőképpen egy barátságról szól három fiú között. Átélhetjük minden szenvedését és örömét e triónak egészen kicsi koruktól kezdve. Kinek milyen a családi háttere,(rokonok) hogyan alakul az életük és kiből mit vált ki, ha betoppan az életükbe egy lány. Akkor kezdődnek a „gondok”, előtte gondtalan vakációk, összetartás jellemzi őket. Utána is igyekeznek, de már nem ugyanaz, és lassan közeledünk a Tragédia felé. E Tragédia lengi be a könyvet végig, de hogy mi is az, azt csak a végén tudjuk meg.

9 hozzászólás
Angele >!
Joël Dicker: A Baltimore fiúk

Ez a könyv közel sem tökéletes. Joel Dickel történetszövése imitt amott nem életszerű, Ő egy nagy álmodozó, és mégis az egész együtt működik, vele álmodhatunk.

hcs23>!
Joël Dicker: A Baltimore fiúk

Joel Dicker szemtelenül fiatal, de piszok jól ír, ezt már Az igazság a Harry Quebert című regényével is bizonyította, és itt sem hazudtolta meg önmagát. Mintha egész életében ezt csinálta volna – úgy bánik a szavakkal, mint senki más, mondatai pedig annyira egymásba simulnak, mint egy krémes rétegei, nem egymástól teljesen elütve, darabosan követik egymást, sokkal inkább tökéletes, folyamatos átmenetet alkotva. Olyan érzés ez, mint a reggeli kávé kortyolása ("soha ne érjen véget"), annak ellenére is, hogy újra azt a gyakori, időben történő ugrálást alkalmazza, mint előző regényében (kíváncsian várom, mit tud lineáris történetmesélés mellett alkotni). Itt azonban véget is ér a Harry Quebert-tel való párhuzam, az ottani krimi-szál (ami már ott is eléggé „felhígult” volt) itt teljesen eltűnik, sőt: bár a címkék között feltűnik a thriller megnevezés is, ez a regény távolról sem vonultatja fel a zsáner egyetlen jellemvonását sem. A dráma és a családregény jegyeit azonban igen (mint ahogy azt a fülszöveg elárulja), habár a fordulatok hagynak némi kívánnivalót maguk után: egyik sem üt akkorát, amekkorát várnánk, holott végig annyira titokzatosan próbálja tálalni egy tragikus vég vízióját (ami be is következik, tényleg tragikus is, de a történtek függvényében egyáltalán nem megdöbbentő). A döbbenetet inkább az hozza elő az olvasóból, hogy hogyan gondolhatja azt egy ifjú író, hogy ez a történet megírásra alkalmas – és itt most nem Dickerre, hanem Marcusra gondolok (persze az igazság fokozatosan tárul elé, de még a végén is büszkeséggel teli szívvel gondol vissza családjára). Bár Dicker regényének fülszövege is inkább egy dicsőséges történet szerencsétlen végkimenetelét vetíti előre, ez a történet cseppet sem dicsőséges, és a szó átvitt értelmében cseppet sem tragikus. Ez az élet, ami nem a testvéri szeretetről, barátságról, őszinte szerelemről, megértésről, támogatásról szól, és nem a véletlenek szerencsétlen csillagállásáról, hanem a rivalizálásról, irigységről, egóról, és tetteink egyenes és visszafordíthatatlan következményeiről. Joel, várlak vissza egy izgalmasabb, váratlanabb fordulatokkal teletűzdelt tökéllyel.

2 hozzászólás
HA86>!
Joël Dicker: A Baltimore fiúk

Ugyanaz a bajom vele, mint a szerző másik művével, Az igazság a Harry Quebert ügyben című regénnyel*: egyszerűen bizonyos pontokon hiteltelen, mert hihetetlen. Ezenkívül bő lére eresztett, mégis felszínes; és a nyilvánvaló igyekezet ellenére sem sikerült szépirodalmi magasságokba törnie.
Ugyanakkor… szeretni is ugyanazt szerettem benne, mint amit a fentebb említett regényben: hogy egy-egy érzést, hangulatot egész jól elkapott, és hosszú oldalakon keresztül úgy vitt magával, hogy elfeledkeztem arról, hogy épp olvasok. A boldog gyermekkorról szóló fejezetek a gazdag baltimore-i Goldmannék-nál például John Irving Fohász Owen Meanyért című regényét** juttatta eszembe, és bár a különbség a két szerző között ég és föld, mégis úgy érzem, ha a Dicker-regényt olvasva egész jól szórakoztam, és a történet kikapcsolt, nem lenne fair túlságosan alulértékelni. De azt fontos megjegyeznem, hogy ez egy ponyva, így a négy csillag természetesen a saját kategóriájában négy csillag, nem teszem egy polcra egy szintén négycsillagos szépirodalmi művel…

Másnap átgondoltam: a négy csillag sok, inkább három és háromnegyed, de mivel ilyen opció nincsen, legyen három és fél. :)

*bővebben: https://moly.hu/ertekelesek/2137005
** bővebben: https://moly.hu/ertekelesek/1417649

>!
Libri, Budapest, 2017
532 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634330561 · Fordította: Pacskovszky Zsolt

Népszerű idézetek

robinson P>!

Ha a kezükbe kerül ez a könyv, kérem, olvassák el.

9. oldal

8 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Hogy miért írok? Azért, mert a könyvek erősebbek, mint az élet. Szebben nem is lehetne visszavágni az életnek, mint egy könyvvel. A könyvek szellemünk sérthetetlen falának, emlékezetünk bevehetetlen erődjének a tanúi.

532. oldal

shadowhunter1975 P>!

Azt gondolják, hogy egy író csak lógatja a lábát, holott pontosan akkor dolgozik a legkeményebben, amikor nem csinál semmit.
A regényirás olyan, mint egy nyári tábor kezdete. Az író jobbára magányos és csendes napjai hirtelen lármával telnek meg, ahogy egyszer csak minden figyelmeztetés nélkül betoppan megannyi szereplő, és felforgatja az életét.
Egy reggel hatalmas busz érkezik, és zajongva leözönlenek róla, izgatottan, hogy ők kapták meg a szerepet. Az írónak pedig együtt kell élnie ezzel, foglalkoznia kell velük, ételt, szállást kell adnia nekik. Az ő felelőssége mindez. Mert ő az író.

13. oldal, Első rész, Az elveszett fiatalság könyve (1989-1997) I. fejezet (Libri, 2017)

Kókuszka>!

Ha valaki felelős az életünk zűrzavaráért, azok csakis mi vagyunk, Marcus. Egyedül mi. Mindenki maga felel az életéért. Csak magukat okolhatjuk azért, hogy ez történt velünk.

505. oldal

shadowhunter1975 P>!

A könyveknek hála
Immár minden eltörölve.
Immár minden elfelejtve.
Immár minden megbocsátva.
Immár minden jóvátéve.

504. oldal, 47. fejezet (Libri, 2017)

Leliana>!

– […] Húsz év múlva az emberek nem fognak már olvasni. Ez így van. Minden idejüket lefoglalják majd a hülyeségek a mobiltelefonjukon. Tudja, Goldman, a könyvkiadásnak vége. A maga gyerekeinek a gyerekei már ugyanolyan kíváncsi érdeklődéssel fogják nézegetni a könyveket, mint mi a fáraók hieroglifáit. Azt mondják majd magának: „Nagyapa, mire kellettek a könyvek?”, mire maga azt feleli: „Álmodozásra. Vagy hogy fákat vágjanak ki, nem is tudom már.” Akkor már késő lesz felébredni: az emberiség gyengeelméjűsége elér a kritikus szintre, és velünk született ostobaságunk folytán legyilkolásszuk egymást – ahogy többé-kevésbé már most is ez a helyzet. A jövőt már nem a könyvek jelentik, Goldman.

148. oldal

hcs23>!

Sokan valami értelmet próbálunk adni az életüknek, de az életüknek csak akkor van értelme, ha képesek vagyunk elérni, hogy három dolog beteljesedjen a sorsunkból: szeretetet adni, szeretetet kapni, és megbocsátani. Minden más csak időfecsérlés.

>!

Egy időben az amerikai sztárok űrhajósok vagy tudósok voltak. Ma olyan sztárjaink vannak, akik nem csinálnak semmit, és azzal töltik az idejüket, hogy fényképeket készítgetnek magukról.

mate55 P>!

Húsz év múlva az emberek nem fognak már olvasni. Ez így van. Minden idejüket lefoglalják majd a hülyeségek a mobiltelefonjukon.

136. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mobiltelefon
2 hozzászólás
robinson P>!

A regényírás olyan, mint egy nyári tábor kezdete.

13. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephenie Meyer: A Vegyész
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala
Colleen Hoover: Verity
Helena Silence: Ezüsthíd