A Birodalom börtönhajója, a Tisztogató ötszáz elítéltet szállít. Gyilkosok, rablók, lázadók és tolvajok, köztük Han Solo és Csubakka várja, hogy elérjék célállomásukat, egy fegyenctelepet. Az Ismeretlen Régiók mélyén, egy üres szektorban járnak, amikor a hajtóműveik hirtelen meghibásodnak. Szerencsére a közelben rátalálnak egy elhagyatottnak tűnő csillagrombolóra. Két felderítő osztagot is átküldenek, de csak az egyik tér vissza. Hamarosan az is kiderül, hogy a visszatérők szörnyű betegséggel fertőzték meg a Tisztogató utasait.
Ez azonban csupán a kezdet. A maroknyi túlélőnek rá kell ébrednie, hogy nem a betegség jelenti a legnagyobb veszélyt számukra. A csillagromboló fedélzetén sosem látott borzalmak várják őket: halottak térnek vissza az élők közé, hogy csillapítsák éhségüket.
Megindul a versenyfutás az életben maradásért, és semmi sem garantálja, hogy a halál a legrosszabb, ami az élőkkel történhet…
Halálosztag 60 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2009
Enciklopédia 4
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 2
Most olvassa 2
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 20

Kiemelt értékelések


Kölcsön kaptam és a fan akinek a tulajdonát képezi, azt mondta gagyi és ha nem lenne logó biztos kihajítaná :D
Mivel nem vagyok nagy Star Warsos, nekem fogyasztható volt :)
Tény, hogy rengeteg a kérdés, kezdve onnantól hogy a fiúk apja mit tett vagy mit nem, egészen addig hogy az elkényeztetett doktornő miért ezt választotta, hogyan jutott erre a pontra és minek egyáltalán oda?(igen kellett hogy ott legyen, különben nincs benne a történetben és értem hogy lázadó dolog volt a szüleivel szemben, de akkor ennyi, ez a leggázabb , legyen ez?) De kedves hogy a végén elvisz egy levelet, aminek igazából csak eszmei értéke van és a három gyerek attól még éhen halhat az anyukával.
Hogy szabadult el a vírus, ki volt a tartályban, miért működött a vonósugár ha alapból úgy van beállítva, hogy nem mehetnek messze akik benne vannak és elméletileg tudnak gondolkodni meg tanulni, akkor ezt miért nem tanulták már meg? Ha a tiszta pillanatban a doktor tudott segíteni akkor iért nem tesz valamit hogy véget érjen a rémálom? Hant és Csubit miért tettékmagánzárkába (oké, hogy csak így volt egyértelmű hogy túlélik minden nélkül)…
A doktornő amikor elpattintotta a vírust akkor miért nem vérzett el a srác, ha ott vagdossa, fogdossa és szadizza…. ha lerágják a csontot és gyűlnek a tetemek, miért nem fogynak el?
Na mindegy
Szóval egyébként jó volt, borzalmas és sokszor gusztustalan :D de kicsit félkésznek mondanám.. vagy lehet máshol más kötetben van válasz…
Aki zombisat szeretne annak ajánlom :)


Mint Star Wars könyv kifejezetten nem tetszett. Még akkor sem, ha néhány jól ismert szereplőt szinte erőszakkal és teljesen feleslegesen beraktak. Persze, ha azt nézzük, hogy újítás néha kell… csak szerintem nem ilyen, és ebbe az irányba.
Mint horror, tökéletes! Rég olvastam ilyen hátborzongatóan gusztustalan sztorit (végülis valahol ez a horror lényege :))


Inkább Star Wars-, mint horrorajongóknak ajánlott a kötet, mivel a magamfajta sokat látott gore-huszároknak ismerős lesz minden egyes fordulat, szereplő és helyszín. A kötet amúgy egyáltalán nem rossz, sőt, magam is meglepődtem, milyen gyorsan végigolvastam, és végig lekötött, de inkább éreztem teszkógazdaságosnak, mint gourmet fogásnak. Ha érdekel, hogy fér meg egymással a zombiműfaj és az űropera, valamint éppen akad pár szabad órád, érdemes rászánni az időt, de ne számíts világmegváltó alkotásra.
Egy hatalmas hibája azonban akad: spoiler


Nem elég horror és nem elég Star Wars.
Ez a történet igazából szinte bármelyik űrhajóval röpködős sci-fi univerzumban is játszódhatott volna. Han ennyi erővel lehetne akár Spock vagy Kovácsjózsi is
Akár jó is lehetett volna, így viszont úgy érzem, hogy a SW logóval próbálják jelentősen megnövelni az eladásokat egy amúgy közepes, és valószínűleg önmagában sokkal kevesebbeket érdeklő horrorocskánál.


Horror Star Wars címszóval hirdették ezt a kötetet. A horror meg is volt az élőhalottak és a brutalitás formájában, ám pont ez utóbbi miatt lógott ki némileg ez a regény a Star Wars világából. Persze, százszámra hullanak a különböző háborúkban a többi regényben is, de közel sem ilyen véres módon mint itt. A másik bökkenő meg Han Solo és Csubi beleerőltetése a sztoriba. Nélkülük majdhogynem random űrhorror lett volna a sztori, de a bekerülésük az izgalomfaktort nem fokozta, hisz tudjuk, ők hamarosan a Lázadók közt ténykednek majd.
Ezeket leszámítva összességében nem volt ez rossz regény. Ugyan pár bővebb magyarázat néha jó lett volna, a rövid terjedelem miatt a sztori feszes, pörgős volt, nem volt benne üresjárat. Mint SW különlegesség, megér egy próbát, a hamarosan magyarul is érkező előzmény pedig remélhetőleg megválaszolja a kérdéseket.


Elvárások nélkül fogtam bele a Halálosztag-ba és lehet, hogy ennek köszönhető, hogy nekem tetszett ez a könyv. Star Wars meg a zombis horror. Ezzel a kombinációval sem sűrűn találkozunk. Talán már ezért is megér egy esélyt. Nem mellesleg a borítója is eszméletlen hangulatos!
Az alapötlet nagyon jó. A börtönhajó rátalál egy kihalt csillagrombolóra, át is küldenek két osztagot, de csak az egyik tér vissza, csak hogy magukkal hoztak valamit, ami egy-két szereplő kivételével kiírtja a teljes börtönhajót. Joe Schreiber lassan adagolja a horrort, ami a könyv háromnegyedénél kissé hentelős-mészárlós fordulatot vesz. Star Warsban ennyi vért, levágott végtagot, bezúzott koponyát még nem láttunk. Még egy eléggé durva rögtönzött hasüregműtétet is kapunk. (Szerencsére itt nem olyan vicces, mint a Prometheus filmben) A karakterek nincsenek túlságosan kidolgozva, de egy ilyen pörgős történetben nincs is rá szükség. Persze két ismert és közkedvelt SW szereplő is feltűnik. Han Solo és Chewbacca. Furcsa volt, hogy pont ők vannak a magánzárkákban és még furcsább az indoka. Rendkívüli repülési kockázatot jelentő elítéltek. Azért ez egész ostobán hangzik. De egyáltalán nem volt annyira zavaró a jelenlétük, mint az elején éreztem. Szép lassan belesimultak az eseményekbe. Tetszett az is, hogy a zombik minél többen vannak, annál „intelligensebbek” lesznek. A végét egy kicsit elkapkodottnak éreztem, egy plusz 10-15 oldalt még el tudott volna viselni a történet.
Olyan érzésem volt, mintha egy jó Resident Evil/Star Wars crossovert olvasnék némi Alien-es beütéssel. Helyenként sablonos, viszont végig izgalmas és olvasatja magát. Végre egy SW történet, ami pont azért jó, mert nem igazán SW történet. Úgy kell rá tekinteni, hogy ilyen is történhet ebben az univerzumban.


A történet egészen érdekes volt. Bár úgy éreztem Han és Csubi jelenlétére nem feltétlen volt szükség a könyvben, nélkülük is jó lett volna. Még egy nem Star Wars univerzumban is. A könyv előzményét a szerzőtől már olvastam, de nem nagyon magyarázta meg hogyan került elő újra a vírus. A könyv nem volt túl ijesztő, a horror címke miatt hátborzongatóbb eseményekre számítottam, de ezzel nem volt gond, így is élvezhető és ötletes volt a történet. Ráadásul izgalmas is (a néhány egyértelmű ponttól eltekintve a befejezésben), bár az első harmada szerintem lényegesen jobban sikerült, mint a könyv többi része. Olvastam már a szerzőtől jobb könyvet is.


SW és a zombik… Hát, valakinek ilyet is kellett írni. Tulajdonképpen jó volt, bár én nem éreztem, hogy az SW világában játszódna. Ha nem lett volna benne Csubi és Han, akkor bármilyen más világ is lehetett volna. Nem is igazán illettek bele, már úgy értem, hogy egyrészt teljesen feleslegesek, másrészt aki ilyet átélt, szerintem nem úgy viselkedne, ahogyan ők később, a filmekben. Ott túl lazák ahhoz képest, hogy elvilekben átéltek egy zombirohamot. Amúgy a börtönűrhajó ötlete nagyon tetszett, meg úgy az egész lekötött, de problémám volt azzal, hogy elkapkodta a megmagyarázást. Három mondatban összefoglalt mindent, pedig sztori szempontjából szerintem ebből sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni. Nem tetszett, hogy annyival elintézte, hogy hát, a Birodalom már megint galád volt.
Népszerű idézetek




– Jól van, jól van – szólalt meg a férfi –, csak tegye el azt a fegyvert, jó? Idegesíti vele Csubit.
– Csubi? – ismételte Zahara.
– Csubakka, a másodpilótám – magyarázta a férfi, azzal lépett egyet előre, hogy több fény vetüljön az arcára, majd a szája jobb sarkát mosolyra húzva hozzátette: – Én pedig Han Solo vagyok.
111. oldal




Az előttük húzódó függőjárda annyira keskeny volt, hogy első ránézésre csupán egy a fal síkjából kiálló peremféleségnek tűnt. Jobbra és balra nyújtózott, ameddig csak Trig ellátott, és feltehetően teljesen körbefutotta a géptermet.
– Ennek nincs korlátja – állapította meg döbbenten Trig.
– Hát, a koldusok csak ne válogassanak… – dörmögte Han.




– Azt meséltem már, hogy egyszer láttam őt a saját szememmel?
– Kicsodát, Vadert?
– Bizony, őt! – mondta szaporán bólogatva Vesek. (…)
– És élőben milyen? – érdeklődött Austin.
Vesek elgondolkodott, majd kibökte:
– Hát… magas…
– Ennyi?
– És amikor rád néz, érzel valamit. Olyan, mint a… nem is tudom… hideg itt belül – magyarázta Vesek a mellkasára bökve, és megborzongva hozzátette: – Hasonlít ahhoz, amit most érzek.
48-49. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Amy Tintera: Reboot – Lázadók hajnala 82% ·
Összehasonlítás - James S. A. Corey: Leviatán ébredése 86% ·
Összehasonlítás - M. R. Carey: Kiéhezettek 85% ·
Összehasonlítás - Justin Cronin: A tükrök városa 91% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Végítélet 88% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Álomcsapda 82% ·
Összehasonlítás - Ilsa J. Bick: Hamvak 85% ·
Összehasonlítás - Mira Grant: Feed – Etetés 82% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A mobil 76% ·
Összehasonlítás - Alan Dean Foster: A nyolcadik utas a halál 86% ·
Összehasonlítás