Halálosztag 68% 57 csillagozás

Mint Star Wars könyv kifejezetten nem tetszett. Még akkor sem, ha néhány jól ismert szereplőt szinte erőszakkal és teljesen feleslegesen beraktak. Persze, ha azt nézzük, hogy újítás néha kell… csak szerintem nem ilyen, és ebbe az irányba.
Mint horror, tökéletes! Rég olvastam ilyen hátborzongatóan gusztustalan sztorit (végülis valahol ez a horror lényege :))

Inkább Star Wars-, mint horrorajongóknak ajánlott a kötet, mivel a magamfajta sokat látott gore-huszároknak ismerős lesz minden egyes fordulat, szereplő és helyszín. A kötet amúgy egyáltalán nem rossz, sőt, magam is meglepődtem, milyen gyorsan végigolvastam, és végig lekötött, de inkább éreztem teszkógazdaságosnak, mint gourmet fogásnak. Ha érdekel, hogy fér meg egymással a zombiműfaj és az űropera, valamint éppen akad pár szabad órád, érdemes rászánni az időt, de ne számíts világmegváltó alkotásra.

Egy hatalmas hibája azonban akad: spoiler

Horror Star Wars címszóval hirdették ezt a kötetet. A horror meg is volt az élőhalottak és a brutalitás formájában, ám pont ez utóbbi miatt lógott ki némileg ez a regény a Star Wars világából. Persze, százszámra hullanak a különböző háborúkban a többi regényben is, de közel sem ilyen véres módon mint itt. A másik bökkenő meg Han Solo és Csubi beleerőltetése a sztoriba. Nélkülük majdhogynem random űrhorror lett volna a sztori, de a bekerülésük az izgalomfaktort nem fokozta, hisz tudjuk, ők hamarosan a Lázadók közt ténykednek majd.
Ezeket leszámítva összességében nem volt ez rossz regény. Ugyan pár bővebb magyarázat néha jó lett volna, a rövid terjedelem miatt a sztori feszes, pörgős volt, nem volt benne üresjárat. Mint SW különlegesség, megér egy próbát, a hamarosan magyarul is érkező előzmény pedig remélhetőleg megválaszolja a kérdéseket.

Nem elég horror és nem elég Star Wars.

Ez a történet igazából szinte bármelyik űrhajóval röpködős sci-fi univerzumban is játszódhatott volna. Han ennyi erővel lehetne akár Spock vagy Kovácsjózsi is

Akár jó is lehetett volna, így viszont úgy érzem, hogy a SW logóval próbálják jelentősen megnövelni az eladásokat egy amúgy közepes, és valószínűleg önmagában sokkal kevesebbeket érdeklő horrorocskánál.

Elvárások nélkül fogtam bele a Halálosztag-ba és lehet, hogy ennek köszönhető, hogy nekem tetszett ez a könyv. Star Wars meg a zombis horror. Ezzel a kombinációval sem sűrűn találkozunk. Talán már ezért is megér egy esélyt. Nem mellesleg a borítója is eszméletlen hangulatos!

Az alapötlet nagyon jó. A börtönhajó rátalál egy kihalt csillagrombolóra, át is küldenek két osztagot, de csak az egyik tér vissza, csak hogy magukkal hoztak valamit, ami egy-két szereplő kivételével kiírtja a teljes börtönhajót. Joe Schreiber lassan adagolja a horrort, ami a könyv háromnegyedénél kissé hentelős-mészárlós fordulatot vesz. Star Warsban ennyi vért, levágott végtagot, bezúzott koponyát még nem láttunk. Még egy eléggé durva rögtönzött hasüregműtétet is kapunk. (Szerencsére itt nem olyan vicces, mint a Prometheus filmben) A karakterek nincsenek túlságosan kidolgozva, de egy ilyen pörgős történetben nincs is rá szükség. Persze két ismert és közkedvelt SW szereplő is feltűnik. Han Solo és Chewbacca. Furcsa volt, hogy pont ők vannak a magánzárkákban és még furcsább az indoka. Rendkívüli repülési kockázatot jelentő elítéltek. Azért ez egész ostobán hangzik. De egyáltalán nem volt annyira zavaró a jelenlétük, mint az elején éreztem. Szép lassan belesimultak az eseményekbe. Tetszett az is, hogy a zombik minél többen vannak, annál „intelligensebbek” lesznek. A végét egy kicsit elkapkodottnak éreztem, egy plusz 10-15 oldalt még el tudott volna viselni a történet.

Olyan érzésem volt, mintha egy jó Resident Evil/Star Wars crossovert olvasnék némi Alien-es beütéssel. Helyenként sablonos, viszont végig izgalmas és olvasatja magát. Végre egy SW történet, ami pont azért jó, mert nem igazán SW történet. Úgy kell rá tekinteni, hogy ilyen is történhet ebben az univerzumban.

Szerencsére nem nagy elvárásokkal ültem neki ennek a könyvnek, így nem is okozott csalódást. Egy rövidke kis horror történet, megint olyan szereplőkkel, akikről tudjuk, hogy nem halhatnak meg, hiszen később is szerepelni fognak más SW művekben. De egyébként a karakterek tetszettek.

A történet egészen érdekes volt. Bár úgy éreztem Han és Csubi jelenlétére nem feltétlen volt szükség a könyvben, nélkülük is jó lett volna. Még egy nem Star Wars univerzumban is. A könyv előzményét a szerzőtől már olvastam, de nem nagyon magyarázta meg hogyan került elő újra a vírus. A könyv nem volt túl ijesztő, a horror címke miatt hátborzongatóbb eseményekre számítottam, de ezzel nem volt gond, így is élvezhető és ötletes volt a történet. Ráadásul izgalmas is (a néhány egyértelmű ponttól eltekintve a befejezésben), bár az első harmada szerintem lényegesen jobban sikerült, mint a könyv többi része. Olvastam már a szerzőtől jobb könyvet is.

Nem voltam elájulva sem a sztoritól sem a megírástól. Elég sekélyes lett, csak azért tartom meg mert Star Wars kötet.

SW és a zombik… Hát, valakinek ilyet is kellett írni. Tulajdonképpen jó volt, bár én nem éreztem, hogy az SW világában játszódna. Ha nem lett volna benne Csubi és Han, akkor bármilyen más világ is lehetett volna. Nem is igazán illettek bele, már úgy értem, hogy egyrészt teljesen feleslegesek, másrészt aki ilyet átélt, szerintem nem úgy viselkedne, ahogyan ők később, a filmekben. Ott túl lazák ahhoz képest, hogy elvilekben átéltek egy zombirohamot. Amúgy a börtönűrhajó ötlete nagyon tetszett, meg úgy az egész lekötött, de problémám volt azzal, hogy elkapkodta a megmagyarázást. Három mondatban összefoglalt mindent, pedig sztori szempontjából szerintem ebből sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni. Nem tetszett, hogy annyival elintézte, hogy hát, a Birodalom már megint galád volt.

Az eleje nagyon jó volt. A vírus terjedése szépen le volt írva, teljesen beleéltem magam. Egészen addig, amíg meg nem jelent Solo. Onnantól lehetett tudni, hogy amíg ő él és valami a közelében van, valószínűleg nem fog meghalni. Hát, aki a közelében volt, nem is halt meg. És rengeteg elvarratlan szálat éreztem. Minek kellettek az élőhalottak? Mi az, hogy a zombik tudnak tanulni az elrohadt agyukkal?! Ugyan már, ne vicceljünk… Mi volt a bűne a srácok apjának? Ilyenekre azért lehetett volna figyelni. Nem volt rossz, ellent horrornak, undi is volt, csak minek kellett beleerőszakolni Solot és Csubit… Megölte az izgulás-faktort.