NOS4A2 ​(angol) 72% 11 csillagozás

Időrendben olvastam Hill előző két könyvét, a Szív alakú dobozt és a Szarvakat, és a progressziót lineárisnak érzékeltem: a későbbi könyv jobb is volt. Vajon a NOS4A2 lesz a következő adatpont?

Hill prózájának hatása alá lehet kerülni igen könnyen. Ezt állapítottam meg a könyv első 50 oldalából: az előző könyvében, a Horns-ban is azt éreztem, hogy ha még nem is King szintjén, de már igen közel van hozzá az az immerziós szint, amit el tud érni nálam. Képes teljesen abszurd és illogikus környezeteket és szituációkat teljesen kazuálisan, lazán, részletesen és szépen, aprólékosan kidolgozott fogalmazással láttatni. Az első ötven oldal után tehát hipnotizálódva azt gondoltam: „Ebből valami egészen jó is kisülhet!”

És basszuskulcs, megcsinálta. Megcsinálta Hill, végre sikerült levetni a filler-részek átkát, ami oly jellemző volt a Szív alakú dobozra és a Szarvakra, és igen, tényleg ez a könyv a következő adatpont – remekül sikerült mind a 490 oldal, egyszer sem untam, és bizony, voltak benne olyan utalások King-művekre, amiktől fülig szaladt a szám (sőt, még egy Firefly-utalást is találhatunk!!!). Christmasland és Charles Manx beteg kapcsolata Binggel, a Rolls Royce Wraith, a Shorter Way Bridge és egyéb a könyvben felbukkanó urban fantasy elemek ikonikusak lesznek, ebben egészen biztos vagyok, és bizony, szerintem egy szinten vannak a Talizmánból a Territóriumokkal és annak egyes ikonikus helyeivel, objektumaival, karaktereivel. És az egész kötet egyébként is hemzseg a fantasztikus ötletektől – lelkes Scrabble-játékosként minden vágyam egy ilyen varázs Scrabble-zsák végtelen mennyiségű betűvel, és azon a részen pedig borultam, amikor kiderül, hogy hát hiába mágikus, mégsem tud mindenről teljes körű információt adni a felhasználójának, mivel a Scrabble-ben nem megengedettek a tulajdonnevek…

És persze az egésznek a szíve, a gondolat, hogy a gondolatok és a fantázia létezik, valós, és néha erősebb, mint az, amit valóságnak hívunk…
A csodálatos pillanat, ahogy a valóság szövetét átvágja a fantázia…
A momentum, amikor a metafizika találkozik a fizikával…
A vergődés, ahogy a racionális agy próbál megbirkózni a tényekkel, olyan tényekkel, amelyek olyan megoldás felé mutatnak, amit a racionális agy nem képes más szóval illetni, mint „lehetetlen”…

Ezeket persze mind láthattuk már többször Kingnél is, és Hillnél is, mégis itt a narratívát is nagyon eltalálta, a cselekmény sodró, nincs filler, nincs unalom, és egyszerűen nem lehet letenni, nem lehet abbahagyni, az utolsó 100 oldalon pedig hihetetlen magasságokba jut a feszültség, mivel meg kellett azért néha szakítani az olvasást, mégis egyfolytában azon járt az eszem, hogy vajon hogy folytatódik, és mi lesz a vége az egésznek? Hillnek még az is sikerül, hogy úgy alakítsa a dolgokat, hogy még az utolsó 20-30 oldalon járva sem tudtam, hogy fog alakulni az egyes szereplők sorsa. A
végkifejlet után pedig kapunk egy helyre kis epilógust is, bónuszként.

Minden összeáll a végére tehát, minden sokkal jobb, mint az előző két könyvben. Apró dolgok vannak már csak hátra, hogy esetleg a következő könyv megkaphassa az öt csillagot – ebben még volt pár szerencsétlenül kijött mondat, suta fogalmazás, kisebb következetlenség – összességében négy és fél csillag és nagyon-nagyon ajánlom mindenkinek, akit az urban fantasy, a mágikus realizmus vagy a horror kicsit is érdekel.