NOS4A2 219 csillagozás

Joe Hill: NOS4A2

„Fantasztikus ​író. Kísérteties, pörgős, ötletes sztori remek stílusban.”
– Neil Gaiman

Egy szörnyeteg vénember, Charlie Manx a veterán, 1938-as fekete Rolls-Royce-ával (rendszáma a könyv címe, amely így olvasandó: Nosferatu) kisgyerekeket rabol el többnyire egyedülálló anyáktól, hogy elvigye őket „Karácsonyországba”, ahol mindennap karácsony van, és a boldogtalanságot törvényen kívül helyezték. Mondja ő. Ez a Karácsonyország valahol a realitás határán túl található, de hogy pontosan hol, azt senki sem tudja, még borzalmas segédje, az elmebeteg Bing Partridge sem, aki az anyákat öldösi le, hogy a gyerekek elhurcolása könnyebben menjen.
Charlie Manx nyilvánvalóan át tud járni a valóság és valamiféle más világ között. Amire sose számított: ugyanilyen képességei vannak egy kislánynak, Vic McQueennek, a Kölyöknek is – az egyetlen gyereknek, akinek sikerül elmenekülnie előle.
Amikor évek múltán Manx bosszúból az immár felnőtt Vic fiára kezd vadászni,… (tovább)

Eredeti mű: Joe Hill: NOS4A2 (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Európa, Budapest, 2014
904 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630799072 · Fordította: Uram Tamás · Illusztrálta: Gabriel Rodríguez

Enciklopédia 10


Kedvencelte 40

Most olvassa 24

Várólistára tette 191

Kívánságlistára tette 207

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
anglee P
Joe Hill: NOS4A2

Tisztelt Stephen King!

Sajnálattal kell közölnünk, hogy a mai napon fia, Joe Hill sikeres trónfosztást követett el Ön ellen. Kérjük törődjön bele sorsába, egyszerűen gyermeke tehetsége felülmúlja az Ön képességeit. Természetesen mi mind hű hívei és rajongói maradunk életünk végéig, de fia, a NOS4A2 megírásával egyértelműen a babérjaira tört, és az első helyre került a Mesterművek között. Reméljük ez nem tántorítja el a továbbiakban a könyvírástól, és támogatni fogja fiát a csúcsra jutásban.

Mélységes tisztelettel:
A Ön rajongótábora

16 hozzászólás
>!
Lanore P
Joe Hill: NOS4A2

Hmm, hmm… 900 oldal hamar elröppent, bár egy picit hosszúnak éreztem, legalábbis a többszáz oldalas „bevezetés” sok volt a végkifejlet rövidségéhez képest. De tetszett! Az alapötlet – „Karácsonyország” és az ott élő gyerekek – hihetetlen, fantáziadús és egyedi, Joe Hill-nek pedig sikerült úgy megírnia, hogy ne unja el magát az ember, végig fenntartotta a figyelmem, mert borzasztóan kíváncsi voltam, mit fog mindebből kihozni, vártam a nagy összecsapást. A hangulat misztikus, magával ragadó, de számomra egyáltalán nem volt félelmetes, vagy horrorisztikus, inkább csak érdekes. A karakterek részletesek, kidolgozottak, remélem soha az életben nem találkozom Charlie Manx -hez, vagy Binghez hasonló figurákkal. És végül, de nem utolsósorban hozzátenném, hogy a könyv egy cseppet sem vitte pozitív irányba az amúgy is minimális Karácsony-szeretetemet.

23 hozzászólás
>!
Dyus33 P
Joe Hill: NOS4A2

Ez a könyv beteg. – De nem úgy beteg, mint a legkedvencebb horror könyvem, a Járvány, amiben elképzelhetetlen dolgok történnek, és tudod, hogy mese, hanem a NOS4A2 úgy beteg, hogy elhiszed, hogy valaki pszichózisában/agymenésében/hallucinációjában megtörténhetnek ilyenek. – És amikor már azt gondolod, hogy ezt nem lehet fokozni – Ho-ho-hóóóó – Joe bácsi fogja a képzelőerődet, és feldugja… még két szinttel magasabbra…. Sőt, még beléd is harap egyet. (Megjegyzem, szvsz ilyet nem lehet tiszta fejjel írni.)
Összegezve, 904+-10 oldal rettegés és izgalom, néhol kisült az agyam. Szerencse, hogy nem álmodtam rosszakat utána, gyenge idegzetűek ne olvassák!
Méééég ilyen beteg könyveket :)

>!
Európa, Budapest, 2014
904 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630799072 · Fordította: Uram Tamás · Illusztrálta: Gabriel Rodríguez
1 hozzászólás
>!
Kkatja
Joe Hill: NOS4A2

Hm, első könyvem a nagy King fiától, de biztosan nem az utolsó. Végig azt éreztem, a kis Joe nagyon figyelt Apuci esti meséire és jól megmaradtak benne egyes Király momentumok, amiket viszont remekül tovább tudott göngyölíteni. (a hasonló részletek is csak élvezhetőbbé tették, amik nekem pl. szemet szúrtak Vic Fedett hídja hasonló a 11/22/63 hídjához/időkapujához, amin Jake jár-kel az időben; az öreg Whaith/Manx és Christine/LeBay párhuzamot sem lehet nem észrevenni egy King-rajongónak, és Manx holdjának másik oldaláról Pennywice vi(gy)csorog vissza, Karácsonyország apró lakóinak csipkés, horgas fogai pedig a langolierekre emlékezettet, amik felzabálják a múltat) és persze hullanak a szereplők, ahogy szokás). El is ismeri az Utószóban: „Azt hiszem egész életemben apám kedvenc útjait jártam. És nem bánom egyáltalán.” Ezt mi sem, Joe, sőt! :)
És amit megint csak nagyra értékelhető, hogy a 900 oldalon végig tartani tudja a tempót és a feszültség sem enged a gyomrunkban, sajnos a végét (csekély 70 oldalban) kicsit gyorsan összerittyentettnek éreztem az addig vezető hosszú (830 oldalas) úthoz képest, de csak ennyit mondhatok el negatívumként, a végső lezárás viszont megint remek spoiler!

Az inszképek tényleg jól fel vannak építve, minden gyermek vágyát kivetítve, miszerint sokan szerettünk volna (szeretnénk :) egy időkaput nyitni és eltűnni egy időre, átruccanni egy másik világba, pl. Karácsonyországba, – mondjuk Vérapóhoz talán nem ragaszkodtunk volna, de A kalandokhoz mindenképp.
A karakterek is rendkívül életteliek kívül s belül egyaránt, remekül kidolgozottak, a belső monológok nagyon jól megvilágítják a történtek hátterét, és nagyon drukkoltam Vicnek, hogy sikerüljön elkapni a vén Manx grabancát (aki néha nem is volt olyan nagyon gonosz – csak beleragadt a saját őrültségébe, mint sokan teszik a valós világban is). Egyetértek @Isley-vel, Hill nagyon keményen megdolgozta szegény lányt/nőt, ennyit szenvedni rég láttam könyvbéli karaktert, de derekasan győzte, le a kalappal előtte!

Karácsonyimádók, Ti el ne olvassátok! :))

>!
Európa, Budapest, 2014
904 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630799072 · Fordította: Uram Tamás · Illusztrálta: Gabriel Rodríguez
4 hozzászólás
>!
gab001 P
Joe Hill: NOS4A2

Tudtam, hogy Joe Hillel nem foghatok mellé, de még így is sikerült meglepnie. Mondjuk az elején voltak kétségeim, mert nem igazán fogott meg, de aztán persze beszippantott. Utána már egy percig sem unatkoztam, csak úgy pörögtek az események. Mindig lenyűgöz, ha egy író ilyen kimeríthetetlen fantáziával tud alkotni. Szinte élnek a szereplők, az utolsó részletig ki vannak dolgozva, bemásznak az ember bőre alá. Ráadásul az író egy percig sem kíméli őket. A történet pedig annyira visz magával, mintha egy fék nélküli motoron száguldoznánk. Mégis a hasonlataiért vagyok leginkább odáig, annyira képszerűek, annyira szemléletesek. Szerintem ez azon könyvek egyike, amelyet talán kevesebb oldalban is meg lehetett volna írni, de minden kihagyott sorért kár lenne. Még a köszönetnyilvánítás is érdekes, arról nem is beszélve, ami azután van. Akkorát üt, mint egy csontkalapács.

>!
Európa, Budapest, 2014
904 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630799072 · Fordította: Uram Tamás · Illusztrálta: Gabriel Rodríguez
3 hozzászólás
>!
ggizi P
Joe Hill: NOS4A2

Jaj! Úgy látszik sikerült Hillnek néhány agybeteg gént is örökölnie apucitól… :)

Már rögtön az első oldalakon elkezdi adagolni a nyugtalanító történéseket, és később sem adja alább, a még viszonylag nyugisabb részeknél is elég kihegyezett a hangulat. Nagyon érdekes és izgalmas volt az egész, egy perce nem volt unalmas, mintha nem is egy 900 oldalas (meglepően könnyű) monstrumot forgatna az olvasó. A karaktereket imádtam. Hihetetlen volt Vic küzdelme az ép eszéért és a fiáért spoiler, az egyszerű, de biztos-pont-Lou is nagyon szerethető volt, és Charlie Manx a Wraith-szel egy igazi szörnyeteg. De úgy globál az egész történet ezzel az abnormális Karácsonyországgal a közepén, betegesen jó volt. Plusz egy kis Linda nagyi féle túlélő-tanács, ami nekem teljesen új volt és igazán ötletes.

Ezek után nagyon kíváncsi vagyok JH többi történetére is.

1 hozzászólás
>!
Blissenobiarella
Joe Hill: NOS4A2

Hű. Hát igen. Joe Hill elég rosszul járt azzal, hogy a King családba született, mert óhatatlanul mindenki az édesapjához fogja mérni az írásait. Ugyanakkor baromi jól járt vele. Ez a könyv magában hordoz mindent, amit Kingben szeretünk. Azt hiszem pár év, és azt mondjuk majd: amit Hillben szeretünk.
Ha azt mondom, ez a könyv vérbeli horror, az félrevezető lehet. Ne gondoljunk ugyanis trancsírozásra, ijesztgető szellemekre vagy szörnyekre. Persze találunk a könyvben mindháromból, de emellett a történet feszültsége, lélektana az, ami engem igazán megragadott. No meg a határtalan fantázia, amivel meg lett alkotva, úgy, hogy közben a főszereplő Vichez hasonlóan magunk sem tudjuk eldönteni, mi van ebből a realitás talaján, és mi van túl rajta. Remekül felépített szereplők, remekül felépített történet jellemzi. Utóbbi csak épp annyira kiszámítható, hogy az olvasóban reményt keltsen, és a végén elégedettséggel töltse el: igen, tudtam, hogy így lesz. A szereplők nem tökéletesek, nem feltétlenül szeretjük meg őket, de hozzánk nőnek, és igazán beleélhetjük magunkat a világukba.
Azt hiszem, egy dolgot szeretek jobban Hillben, mint az édesapjában: spoiler
Fogok még Hilltől olvasni, ez már bizonyos. Három könyv nem elég ahhoz, hogy a rajongójának nevezzem magam, de jó úton haladunk felé. Közben pedig megnyugodhatunk: Mr. King élemedett kora ellenére sem kell ilyen fantasztikus regények nélkül maradnunk, mert az utánpótlás ezennel megérkezett.

>!
Ardena P
Joe Hill: NOS4A2

Általában szokott lenni legalább a pontozással kapcsolatban kiforrott véleményem, de most húzgáltam egy ideig a kezem a 3.5 csillag és a 4 között. Biztos, hogy a csalódás azért ért, mert nagyon vártam már az új könyvét, és rettenetesen sokat is vártam tőle, főleg azután, hogy a Szarvak mennyire tetszett. Ezt nem éreztem annyira ütősnek, vagánynak, de lehet, hogy tényleg az a baj, hogy van összehasonlítási alapom.
Rettenetesen soknak tartom ezt a 900 oldalt, és legkevésbé sem vagyok rá büszke, de be kell vallanom, hogy volt, amikor eluntam magam közben. Sőt.. ha egészen őszinte szeretnék lenni, azt sem mondhatnám, hogy valamikor izgultam/féltem/reménykedtem olvasás közben, valahogy abszolút nem került közel hozzám. A szereplők némelyikét megkedveltem, főleg Hoopert :)), de úgy magát a történetet nem tartottam annyira izgalmasnak. Pedig az alapötlet szerintem egészen jó volt.
Amivel problémám adódott, az az volt, hogy néhány dolgot unásig ismételtünk, pl. a bringával, a motorral, az autóval és a híddal kapcsolatban. Értem én, hogy ez egy hosszú lélegzetvételű könyv, de akkor sem felejtem el néhány nap alatt az elején olvasottakat.. A fordítás jelen esetben nem tetszett annyira, voltak benne elég idegesítő szavak, kifejezések, de biztosan én sem tudnék jobbat :)

>!
Balázs_Erőss P
Joe Hill: NOS4A2

Túl hosszú, túl csapongó, és annyit még nem tett le az asztalra Hill, hogy ezt elnézzem neki.
A Szarvak zseniális volt, ez a könyv is megállhatott volna max. 500 érdemi oldalnál.
Időnként egészen kellemesen belelendül a mesélésbe, de sokszor, csak az üresjárat és a feleslegesen kivágott fák jajaveszékelése hallatszik a könyv lapjairól.
Tényleg ötletes, de abszolúte nem pörgős, és csak módjával kísérteties.
Egynek jó, de súlyzónak kevés, könyvnek sok…

1 hozzászólás
>!
popKORN0725
Joe Hill: NOS4A2

Oh.Te.Magassagos! Ez mi a mano volt?!
Igazabol eszre sem vettem, hogy kiolvastam… elvarazsolt es vegig lekototte a figyelmem. Valahol viszont vartam azt az erzest, hogy „nem-nem este biztos nem olvasom, mert jonnek a szornyek az agy alol, es jajj mi lesz?!”… nos ez elmaradt, de azert kelloen megvolt benne az a hangulat, amitol nehol meg-megborzongtam.
Terjedelmet es temajat tekintve sem beszelhetunk egy konnyu konyvrol, de mindez olyan erdekesen es fantaziadusan van talalva, hogy meg sem kottyan. A karakterek kelloen betegek es kidolgozottak egy ilyen tortenethez, es ez mindenkeppen neminemu pluszt jelent egy ilyen cselekmenynel.
Joe Hill munkassagat pedig figyelni fogom, mert bizony van benne potencial boven.


Népszerű idézetek

>!
Kkatja

Mitől félsz jobban? Attól, hogy őrült vagy? Vagy attól, hogy nem?

443. oldal Route 3

>!
cintiatekla

Az ujjával pattintva elővarázsolt egy névjegykártyát a levegőből. Bing elvette, és lepillantott rá.
– Nyald meg, selyemcukorízű – mondta Charlie.
Bing egy pillanatig csak bámult meredten, aztán végighúzta a nyelvét a névjegykártyán. Kartonpapíríze volt.
– Ezt beszoptad! – kiáltotta Charlie, és vállon bokszolta. – Kinek nézel te engem, Willy Wonkának?

80. oldal

3 hozzászólás
>!
Ardena P

Annyira féltem, hogy rosszat találok csinálni, hogy szinte sosem jutottam el odáig, hogy jót csináljak.

>!
Kkatja

Thornton nővér kevéssel nyolc előtt lépett be a tartós ápolási osztály ajtaján; egy tasak meleg vért hozott Charlie Manxnak.

(első mondat)

>!
Ardena P

Emlékszem, volt idő, amikor könnyen lenyisszantották az orrodat, ha túlságosan beleártottad magad egy másik ember dolgába. Manapság néhány gombnyomással bárkiről bármi kideríthető. Nincs magánélet, nincs tapintat, és mindenki olyasmiket firtat, amikhez semmi köze. A világhálón valószínűleg még azt is kideríthetnéd, hogy milyen színű alsógatyát vettem fel reggel.

Kapcsolódó szócikkek: internet
>!
Blissenobiarella

Mélyen beszippantotta a málladozó szépirodalom, az oszlásnak indult történelmi könyvek és az elfelejtett verseskötetek illatát, és most először felfigyelt rá, milyen desszertillatuk van a könyvekkel teli helyiségeknek: édes nass, fügéből, vaníliából, enyvből és bölcsességből.

>!
anglee P

De az emberek megöregszenek, Vic, és idővel gondoskodásra szorulnak. Elhasználódunk. A test és a lélek is.

118. oldal

>!
No_Exist

Az ember egész életében elnézegetheti a madarakat anélkül, hogy tudná, melyik a veréb, és melyik a feketerigó, a hattyút viszont mindenki felismeri. Így van ez az autókkal is. A Firebird és a Fiero összekeverhető egymással, de amikor eléd kerül egy Rolls-Royce, nem hibázol.

75.-76. oldal

>!
No_Exist

Eddig azt hitte, hogy a szeretet és a boldogság rokon fogalmak, de kiderült, hogy köszönőviszonyban sincsenek egymással. A szeretet inkább valamiféle szükséglet, ugyanolyan késztetés, mint az, hogy együnk vagy lélegezzünk.

254.-255. oldal

>!
Christine_

Amikor visszajött, két csorba porcelánbögre volt nála. Az egyiken a felirat: KÖNYVTÁR, NEM KOCSMA. A másikon: NE HOZD KI BELŐLEM A PEDAGÓGUST!


Hasonló könyvek címkék alapján

Christopher Moore: A leghülyébb angyal
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Dickens Károly: Karácsonyi ének prózában
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Terry Pratchett: Vadkanapó
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Benjamin Percy: Vörös hold
Vivien Holloway: A bross
Emily March: Angyalszárnyak
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út