Locke ​& Key – Kulcs a zárját: Az aranykor (Locke & Key Világháború 0.) 95% 147 csillagozás

Miután elolvastam az eredeti Lock & Key sorozatot, ami olyannyira a nagy kedvencemmé vált, hogy ha valaki felteszi a roppant adekvát kérdést, hogy Mégis melyik képregényt érdemes elolvasni? ezt, a Saga-t és a Sandmant szoktam ajánlani, amennyiben az illető kicsit is nyitott a fantasztikumra.
Úgyhogy amikor kiderült, hogy ki fog jönni az eredeti sztori spin-offja, ráadásul Sandman crossoverként, kétségem sem volt afelől, hogy ez megint remek olvasmány lesz.

Ezek után kicsit meglepett, hogy a szerzők az előszóban szinte mentegetőznek amiatt, hogy milyen sokáig tartott ezt a kötetet összehozni, off de az jobban, hogy Sandman univerzummal való összekapcsolást inkább afféle mókás kísérletnek tekintették, amit legalább annyira az egyébként őket is nagyban inspiráló Gaiman által írt képregényfolyam iránt érzett tisztelet, mint a saját maguk és nem utolsósorban a rajongók szórakoztatásának vágya hajtott.
A végeredményt elnézve, azt kell mondjam, hogy bárcsak minden képregény alkotó ennyire elhivatott, intelligens és érzékeny lenne, mint a Hill-Rodríguez páros, mert ez a crossover nem csupán amolyan rajongóknak szóló fanservice, hanem önmagában is súlyos és abszolút élvezetes mű.
Annyiban viszont kiegészíteném Hillt, hogy bár sem a Lock & Key eredeti sztorijának ismerete, sem pedig a Sandman univerzum ismerete nem szükséges ennek a kötetnek az olvasásához, de azért erősen javallott. A kötet önmagában is megállja a helyét és Hill szokás szerint profin adagolja az infókat, hogy minden szükséges részlet összeálljon, ám annak, aki nem ismeri a korábbi képregényeket, kimondottan mély víz jellege lesz az olvasásnak, és garantálom, hogy jó darabig csak kapkodni fogja a fejét, hogy most mi és miért történik…

Maga a sztori öt, rövidebb, először csak lazán, majd egyre szorosabban kötődő epizódból épül fel, amelyek a Locke család 1910-es és ’20-as években zajló életét és tragédiáit meséli el.
A népes, és meglehetősen szabadelvű família számára ekkoriban a kulcsok használata a mindennapok része és ennek megfelelően bármilyen furcsaság is történik velük, vagy körülöttük, azt teljes természetességgel veszik tudomásul. És nyilván ez az, ami miatt az utolsó epizódban Mary Locke, különösebb tétovaság és félelem nélkül abszolválja az Álomföldre, majd a Pokolba való utazását is.
Bár az első két történet valóban csak egy-egy gegre épít, de a harmadik már sokkal személyesebb és tragikusabb is, ahogy a szülő-gyerek kapcsolatot és a feltételen szeretetet ábrázolja.
A negyedik és ötödik epizódba betüremkedik a háború – a képregény korának nagy világégése – és ettől a korábbi kedves és kissé kaotikus család teljesen szétesik. Akaratlanul, naivitásból előidézett tragédiák során keresztül, a legsötétebb, legemésztőbb bűntudaton át a kétségbeesett feloldozási vágyig eljutva olvashatunk arról, hogy a háború hogyan teszi tönkre a mégoly idealista lelkeket is.

A kötet grafikai megvalósítása egyébként nekem egy árnyalattal jobban is tetszett, mint az eredeti sorozaté – kicsit kevésbé erőteljes kihúzást és élénkebb színeket használtak, s ettől a megidézett kor hangulatának megfelelően kissé art nouveau-sabbak lettek a rajzok.

Csodálatos Sandman crossover! Így együtt Mindenki! Nagy örömömre szolgált megismerni az Aranykor Locke-családját! Most már teljesen fel vagyok készülve a Sandman további köteteire is.

Végére értem a magyarul megjelent Joe Hill munkásságnak is (legalábbis ezen a ponton). Ez a képregény bizonyos szempontól kilóg a sorból, ám igazán szerves része a klasszikus hármasnak, prológusnak hívható. Ha a többi kötetet elolvassa valaki, akkor jobban érthető ez is. Furcsamód az eleje 1-2 rövid történet nekem annyira nem jött be, kissé semmilyen volt, lehet azért, mert nagyobb történeti kohéziót vártam volna. Az tényleg furcsa, hogy a gyerekek minden bizarr dolgot olyan természetességgel kezelnek, hogy pislog az ember. A háborús rész nagyon jó volt, akkor megjött az az érzés, ami a többi kötetnél. A végére meg sikerült egy igazi Sandman crossovert varázsolni. A végére megkapjuk a súlyos katartikus élményeket is, a családi drámákat, amelyek a klasszikus trilógiában is benne vannak. A Sandman képregényeket meg nem olvastam, de ha adódik rá lehetőség, nem hagyom ki, mert ez a szál is rendkívül erősnek tűnik. Megéri mindenkinek elolvasni, aki a műfaj nagy rajongója.

Sajnos nekem ez nem tetszett közel sem annyira, mint a Locke&Key trilógia. :(
A képek még mindig lenyűgözőek, ezért jár főleg a 4 csillag, illetve a Nyisd ki a Holdat! nagyon megható történet volt (csak rövid), de a többit nem tudom hova tenni…

Életem első képregénye, leszámítva Donald kacsát:)
Bele kellett rázódni, a végére belejöttem. Klassz volt, már olvasnám a többit is.

Ez a rész is egy remekmű. A déd-ük Locke családdal ismerkedünk meg és újabb kulcsokkal, amik mind kivételes találmány. A mennybéli hold nagyon ötletes. Külön tetszik, hogy belevonták a Sandman képregény szálát, mivel olvastam, kifejezetten élveztem az ismerős karaktereket, a pokolbéli utat. Remélem lesz még ebből a csodából.

Újra a kulcsok világában, ezúttal egy kicsit régebbi időben kalandozunk. A Locke család és a kulcsok kalandjai most is zseniálisak voltak, több külön kis sztori, amit az illusztrációk tesznek felejthetetlenné! Csak ámulok, hogy lehetséges mindez, de nekik sikerült! Ütős, beteges és mégis imádom, a humoros beszólások miatt életszerű, holott tudom, hogy természetesen nem az! Ah, végem… A pokolba és vissza, meg ne álljunk!! ☺ Lehet képregényfüggő leszek Hill és Rodríguez miatt?! De nem bánom, mert imádom! Remélem lesznek még közös színes-szagos Kulcsházas Locke sztorik, mert tuti olvasni fogom és nagyon várom!

Igazi csemege ez a kötet. Egyrészt plusz rétegeket ad hozzá a kulcsok történetéhez, másrészt a Sandman crossover igazi csemege. Valószínűleg élvezhető úgy is, ha az ember nem ismeri az alaptörténeteket, de úgy az igazi, ha igen. Rajongóknak kötelező!

Gyönyörű, remek történetek, kiemelkedően jó crossover Sandmannel.

2019-ben kezdtem el olvasni a Locke & Key képregénysorozatot, ami annak ellenére, hogy van benne horror-vonulat, teljesen berántott. Azóta megnéztem a Netflix sorozat minden évadát belőle és örültem, hogy visszatérhetek a világába egy újabb képregénynek köszönhetően.
A Sandman képregényeket végigolvastam és végignéztem (szintén Netflix), de Joe Hill előszava szerint ez a kötet a korábbiak ismerete nélkül is élvezhető.
A kötet öt fejezetből áll, amelyben az 1900-as évek elején élt Locke családot ismerhetünk meg. Apa – anya, két fiú, két lány és egy idősebb férfi alkotja a családot. A kulcsokat aktívan használják, ismeri minden családtag – nincs olyan titkolózás, mint az eredeti képregényekben.
A kötet remek bepillantást adott a század elején élt Locke család életébe, akiket betegségek, tragédiák sem kerültek el. A kulcsokat életük megkönnyítésére használták, de a bennük dolgozó gonosz energiák több veszteséget is okoztak számukra.
A rajzolás nagyon tetszett, az oldalak jól követhetőek – megfelelő a rajzolás és a szöveg aránya. Jó szívvel ajánlom ezt a képregényt, ha szeretnétek megismerkedni a Locke & Key világával, de a Sandman rajongóknak is adhat egy kis pluszt. Persze ha minden utalást érteni szeretnétek, akkor el kell olvasni az alap sorozatot ;)