1. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján
15. legjobb fantasy könyv a molyok értékelése alapján

Kulcs ​a zárját 3. (Locke & Key 3.) 119 csillagozás

Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3. Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.

A ​Locke-gyerekeknek sűrű éve volt: a szörnyű családi tragédiával és az ódon Kulcsházba való kényszerű költözéssel együtt egy ősi, sötét lény bukkant fel, és halálos játszmába kezdett ellenük, hogy megszerezze tőlük a világ végével fenyegető omega kulcsot.

Most úgy tűnik, a fenyegetésnek vége, a Locke-ok végre lazíthatnak, és élhetik tovább az életüket. Csakhogy a játszma még messze nem ért véget, a legyőzöttnek hitt démon pedig nyerésre áll. Kinsey és Tyler közben versenyt fut az idővel: igyekeznek feltárni Kulcsház véráztatta múltját, hogy egyszer és mindenkorra megtörjék a családon ülő átkot. A Fekete Kapun túl ugyanis sűrűsödik a sötétség, és arra készül, hogy minden létezőt elnyeljen…

Joe Hill, a horror mestere, Stephen King fia a Locke & Key képregénnyel aratta első kiugró sikerét. A sorozat váratlan fordulatokban gazdag, elképesztően izgalmas lezárása mellé örömhír, hogy hamarosan érkezik a Netflix nagyszabású adaptációja.

A kötet… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Fumax, Budapest, 2019
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701248 · Fordította: Holló-Vaskó Péter · Illusztrálta: Gabriel Rodríguez

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

gimnázium


Kedvencelte 11

Most olvassa 4

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 78

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Solymár_András IP>!
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.

Book hangover. Nagyon rég nem éreztem így. Nagyon rég nem tartott fenn egy könyv éjjel négyig és nagyon rég nem kapaszkodott bele a lelkembe egy történet ennyire, mint egy karvaly pikkelyes lábai. Tény, hogy nem vártam egyebet. Joe Hill szálelvarrásai annyira precízek és megfontoltak, hogy a sebészeti akadémián kellene tanítani, úgyhogy…nem vártam egyebet.

Úgy is fogtam neki a harmadik kötetnek, hogy végtelen kielégülést kapok és majdnem azt is kaptam. Olyannyira telibe talált ez a kötet, hogy ma gyakorlatilag újra átfutottam az utolsó harmadát, újra felfedeztem bizonyos részeket és újra elsírtam magam rajtuk. Ahogy a második kötet értékelésénél, itt is azokat a részeket emelem ki, ami többletként jelenik meg az előző kettőhöz képest, lévén, hogy amit ott írtam, az továbbra is érvényes.

Joe Hillnek van egy elképesztő képessége, miszerint úgy forgatja szívünkben az érzéseket, mintha lenne egy kulcsa hozzá. Minden érzés, amit felépít az könyv első kétharmadában, olyan stabilan áll, akár egy betontömb, mégis képes néhány mesteri mozdulattal az egészet az élére állítani és tökéletes egyensúlyba hozni, akár egy japán egyensúlyozóművész. Kegyetlen képesség ez, de mennyire igaz, ahogy a mesébeillő egyszerű, élénk dualitást pár mozdulattal a valóság mély árnyalataivá változtatja, ahogy elmossa a jó és rossz közti teret és nem hagy mást a számunkra, mint a vegytiszta emberség, teljes, groteszk, perverz, de tagadhatatlan izgató mivolta.

A másik az elképesztő karakterek és a lenyűgöző fejlődésük. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy rendelkezhet valaki ilyen kifinomult jellemrajzokat képes készíteni, s ennyire érzékenyen tud témákhoz nyúlni. Csak hogy néhányat említsek; a homoszexualitás témája az irodalomban/popkultúrában nagyon gyakran bugyuta, felesleges, bosszantóan erőltetett, mesterkélt. Természetesen itt nem a homoszexualitás jelenléte a probléma, hanem az erőltetett tanítási szándék, a kontextus nélküli, vagy lényegi tartalom nélküli parádéztatás, amely szerintem konkrétan rájuk nézve pejoratív. Ellenben itt, Duncan annyira természetesen éli meg ezt az egészet, az egész környezete normalitással fordul a témához, ez sokkal inkább tanító erejű, mintha e körül forgott volna bármi is. Duncan orientáltsága annyira természetes, mint a hajstílusa, viselkedésében nincs bizonyítási vágy, vagy szégyen. Duncan egy szívetmelengető példája annak, hogy hogyan lehet elfogadni önmagunk, a másságunk, illetve hogyan fogadjuk el az embereket magunk körül, akik másak, mint mi. S mindezt hogyan tette Hill? Természetesen. Nem azért van egy meleg karakter, hogy legyen, hanem azért, mert természetes, hogy van. És ez, minden irányból csodálatos.

Minden karakterről írhatnék egy hasonló dicsérő szöveget, de egyetlen egy van még, akit mindenek felett ki akarok emelni, az az egy karakter, akiért valószínűleg sokszor újra fogom olvasni a történetet és aki velem marad életem végéig. Mellékszereplőként jobban belopta magát a szívembe, mint akárki, s többet adott, mint szinte az összes karakter egybevéve. Nehéz ezt kimondanom, hiszen mindenik karakter „tanításáról” rengeteget lehetne beszélni. Legtöbben azt mutatják meg nekünk, hogyan NE éljünk. Ne szabaduljunk meg a félelmeinktől, mondja Kinsey. NE adjuk be a derekunk a függőségeknek, mondja Nina. Legyünk erősek és tanuljunk meg megbocsátani magunknak és másoknak, mondja Tyler. De az a karakter, aki egyszerűen a jelenlétével és a létezésével lobog előttünk, az élet szeretetével, emberségével, életkedvével, az nem más, mint Scott Kavanaugh. Ez az az ember, aki olyan szinten életszagú, hogy parfümöt kellene készíteni belőle és befújni vele minden búslakodó embert. Annyira őszinte és igazi, amilyennel még nem találkoztam a valóságban. Annyira természetes és egyenes, akár az égnek törő fa. A harmadik kötetben szerencsére nagyobb szerepet kapott és istenem… minden másodperce aranyat ért. A stílusa, a beszédmodora, a vizuális élmény… olyan ez az ember, amilyennek a világnak kell lennie. Tőle kell megtanulni élni és meghalni. A szerelemért, a barátokért és a művészetért. Scott, my man…

F*ck, just f*ck. Mondanám, hogy nincsenek szavaim, de… voltak, ám csak árnyai csupán a valóságnak. Azt hiszem, le kell feküdjek egy kicsit. Kifáradtam. Érzelmileg. Kifacsart ez a könyv. Most jön az afterglow.

5 hozzászólás
Razor P>!
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.

Ha egy mondattal kellene leírni a kötet sztoriját, akkor az az lenne: Feltárul a múlt és elszabadul a pokol.
Az előző rész erős cliffhangere után némileg „nyugodtabb” vizekre evez a sztori. Tyler és Kinsey egy újabb kulcsra bukkannak, amivel vissza lehet tekinteni a múltba, így aztán végre fény derül a titokzatos kulcsok eredetére, majd következő állomásként megtekintik, mi is történt apjuk ifjú korában, azon a bizonyos nyáron.
A hatodik, befejező rész pedig mi más lehetne, mint a nagy finálé. Susogó mozgásba lendíti a tervét és a Locke-gyerekeknek kell megállítani. Akármekkora klisének is hangzik, Hillnek itt is sikerült meglepő fordulatokat beépítenie a sztoriba – gondolok spoiler –, szóval elégedetten zártam be a kötetet. A végén picit hümmögtem azért, keményebb befejezésre számítottam spoiler, ugyanakkor a sok szörnyűség után jó volt ez így.
Úgy egészében vége kedvencem lett ez a trilógia, jóval több egyszerű horrortörténetnél, ezért nagyon remélem, hogy idővel a spin-offokat is a polcra tehetem majd a három kötet mellé.

>!
Fumax, Budapest, 2019
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701248 · Fordította: Holló-Vaskó Péter · Illusztrálta: Gabriel Rodríguez
Judyt IP>!
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.

Ez a harmadik kötet olyan jól sikerült, hogy elkezdtem olvasni, le se tettem és aztán három és fél órával később becsuktam. Szóval az éjszaka egy részét a Kulcsházban töltöttem. :)
De minden pillanata megérte, mivel egy olyan történetet kaptam – ha összességében nézem a három kötetet, de amúgy önmagukban is páratlanok a könyvek –, amit messze sehol sem fog utolérni a belőle készült sorozat, ugysnis érdekes, izgalmas, eredeti, ami a sorozatról nem feltétlenül mondható el. Ez a harmadik könyv egyébként egy csomó nyitott kérdést megválaszolt ééééés a sorozat első évadjának egy csomó érthetetlen részét is megmagyarázza. Mint pl. amikor a barlangban vannak a srácok, mik azok az ajtón át kiröppenő izék.
Ez a történet egy rettentően jól összerakott alkotás. Gyönyörűek a rajzok, a cselekmény fantasztikus és olvasás közben az ember nem csak simán elmerül benne, hanem elgondolkodik, hiszen egy csomó-csomó morális kérdést is felvonultat a képek és a szövegek garmadája között.

Csak ajánlani tudom, hiszen egy páratlanul jó alkotásról van szó. :)

>!
Fumax, Budapest, 2019
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701248 · Fordította: Holló-Vaskó Péter · Illusztrálta: Gabriel Rodríguez
theodora >!
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.

Csak a könyv végén jöttem rá, hogy akkor ennek a sorozatnak most vége :O
Nagyon jó lezáró kötet volt – visszatértünk egy kicsit a múltba, megismerhettük a Kulcsház korai történetét, a kulcsok készítésének eredetét.
A végső összecsapás monumentális volt, de szépen sikerült megoldani. Olyan szereplők kaptak szerepet, akikről nem is gondoltuk volna. Érdekes volt látni Tyler karakterében, hogyan köszön vissza az apja figurája, de hogyan haladja meg őt.
Újra fogom valamikor olvasni, szépen egymás után ezt a képregényfolyamot, mert nagyon megfogott.
( Ja és nagyon tetszett a Carrie-s jelenet )

kvzs P>!
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.

Bámulatos, hogy ez a képregény egy-egy mondattal, vagy megrajzolt arckifejezéssel milyen mélyen be tudja mutatni a szereplőit. Szinte mindenkiben olyan mélységek vannak, amiket az első felbukkanásokkor nem is feltételeztünk volna, a főszereplőink pedig sokat fejlődtek az első rész óta.
Tetszett, hogy az időutazó kulcs segítségével mélységet kapott a történet, illetve értelmet nyertek a kulcsok.
Nagyon fontos témákról is szól ez a sorozat: gyász, alkoholizmus, homoszexualitás, sérült gyermek nevelése, tinédzserkori útkeresés. Meglepő módon egyik témánál sem áll meg a sablonnál, vagy választja a könnyebbik utat, hanem érzékenyen ábrázol.
A történet vége kellően monumentális, kegyetlen, és felemelő, méltó lezárása a három kötetnek.

FélszipókásŐsmoly >!
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.

Az egész trilógia, olyan, mint egy nagyszabású zenemű: egyre fokozódó virtuozitás jellemzi, és amikor azt hinnénk, csúcsra ért, képes ráhúzni még jeleneteket, amikkel mesterműként tündököl. A jelenetek azonnal megelevenednek, nem kívánják az élőszereplős feldolgozást, nagyszerűen mozognak az alakok a képzeletben. Az alkotók pont annyit ábrázolnak a képkockákon, amivel biztos kereteket és termékeny talajt adnak a belső mozi lejátszásához, és pont akkor, amikor gondolatban odaér az ember, hogy új képi ingert igényeljen a folytatáshoz. Minden a helyén van. Ilyen hatásos élményt nem vártam volna. Méltó a kiadvány eredeti nevéhez (Mastery Edition), kétségtelenül Mestermű! :)

Ez a harmadik kötet még különlegesebb spoiler, még mélyebb, bizarabb spoiler, még komolyabb jellemfejlődés spoiler és emberi dráma spoiler – csodás befejezéssel. Happy end és nem happy end bámulatos elegye – hosszan elkísér a gyász és a feloldás is. A galéria is kitesz magáért, főleg Bode poénos firkálmányaival.

Van még két, rövid történeteket tartalmazó vékony kötet (a Heaven and Earth és a Small World), ami említésre méltó, de azok az alapműnek nyomába sem érnek. Nem rosszak, stílusban hasonlóak, de túl rövidek szerintem. Nemrég viszont híreztek róla, hogy összefűznék a Locke & Key világát a Sandman világával, Joe Hill írja továbbra is a történetet. Kíváncsi leszek rá.

Dorka50 P>!
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.

Te jó ég!! Ez aztán a sztori! A befejező részben végre összeáll a kép. Basszus nagyon jól ki lett találva. Az egész egy szép kerek történet. Nem vidám az igaz, de nagyon ott van! Végre megtudjuk mi is történt a múltban. Egészen 1775-ig megyünk vissza. Ugyanis akkor kezdődnek a Locke család megpróbáltatásai. Majd ugrás 1988-ba végül napjaink. Nagyon sok szereplőt a szívembe zártam. Scot volt az egyik kedvencem. Óriási figura. Mindenkinek a személyisége szépen ki volt dolgozva és szerepétől függően lehetett szeretni vagy utálni. A rajzok fantasztikusak és mindhárom könyv nagyon igényes! Örülök, hogy elolvastam őket!! És most jöhet a sorozat! :)

2 hozzászólás
BBetti86 >!
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.

Végre kaptunk jó pár választ! Nagyon ki van találva ennek a történetnek a világa – van benne múlt, jövő és izgalmas jelen – nem véletlenül készült belőle sorozat is.
A történet a múlttal indul. Azt mutatják meg, hogy születtek meg a kulcsok, még a függetlenségi háború idején, és hogyan kötődnek a Locke családhoz. Majd, azt láthatjuk, Susogó/Lucas hogyan vált azzá, ami és mi vezetett a gyerekek apjának és barátainak tragédiájához. Volt itt szerelem, őrület és egy rossz döntés miatt borzalmas következmények. Majd visszatérünk a jelenbe, ahol a végjátékban a Locke-ok szembenéznek Lucas és a démon végjátékával.
Imádtam, ahogy dimenzióba kerülünk a történettel. Hill kitágítja az univerzumot az idősíkokkal, és minden logikailag, történetileg is el lesz helyezve. Ez új ívet ad a történetnek, és sok szálat újraértelmez.
Maga a történet jó, ahogy három generáció vívja ugyanazt a harcot, és ebből kettő szinte ismétli az elődök hibáit. Mindegyikben van végzetes tévedés, sok halál és misztikum. Mind kicsit más, de mégis egyek. Nem csak a Locke-család miatt, de miattuk is. Az emberi természet nem változik, és Rendell nagyon jól megfogalmazza, hogy miben más egy gyerek, aki mágikus kulcsot kap, és egy felnőtt. Az egyik játszik, a másik már egoista, manipulálna – és jön a tragédia. Számomra ez a regény tanulsága is. Amint bármit önzőn kezdünk el használni, ott valami tönkremegy és jön a tragédia.
A karakterek fejlődnek, és erős alakok. Most Tyler lett az abszolút kedvencem, aki védelmező harcosként is megállja a helyét, de rendbe teszi magában a gyászát, bűntudatát és a szerelmi életét is. Hibázik ő is, de kész helyrehozni és küzdeni.
Sok ötlet van most is a könyvben, az már önmagában kész, hogy igazából mik ezek a kulcsok. Arról pedig még nem is volt szó, mire képesek. Mert most is megismerhetünk új kulcsokat… (Igazából egy kérdés motoszkált csak bennem válasz nélkül – honnan volt olyan sok mágikus fém, hogy ennyi kulcs készülhetett belőle?)
A végén egyetlen dolgot nem díjaztam – Bode testének kérdését. spoiler Ez irritál annyira, hogy a fél csillagot levontam az 5-ből. Különben mindent szépen elvarr a szerző.
Van ifjúsági része, jó horrornak is.
Már a grafikájával is kibékültem, ha egyes alakokat még most drabálisnak és furcsának találtam. Egyedi, és sokkal torzabbakat is láttam már.

2 hozzászólás
borga>!
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.

Mostanra érett be a sorozat, ezzel a darabbal nálam. Eddig egy kicsi idegenkedés volt bennem, a groteszksége nem volt jóízű, bár az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a történet is különleges, az rajzok is egyediek és vitán felüli profizmusról árulkodnak. Most jutottam el oda, hogy a rajzok vonzóvá váltak, és ráéreztem a történet finomságaira is. Hiba lett volna kihagyni.

No_Exist >!
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.

Azon kevesek egyike vagyok akik kedvelik a Királyi családot, de a fiú jobban megmozgatja a fantáziámat, mint apa, ezért amikor megtudtam, hogy jön magyarul a Locke & Key madarat lehetett volna fogatni velem.
Az első részt imádtam, a másodikat egy gyengébb átvezetésnek gondoltam, a harmadikban nagyot csalódtam. Ennél sokat sötétebb és grandiózusabb végjátékra számítottam, ráadásul Bode és Luke történetének befejezése sem tetszett. Az unatkozó helyi, vagány, hülye gyerekek bizonyítási vágyból elkövetett botlásait soha semmilyen formában nem kedvelem, nem tudok velük azonosulni, nem sajnálom őket, megérdemelte mindenki amit kapott, én mondjuk Rendellt jobban bűntettem volna a történtek után, de nem mindenki olyan szadista, mint én. A kulcsok eredete és történetei nagyon tetszettek, erről olvastam volna többet.

Ez a rész vagy inkább a vége nem tetszett, de nagyon örülök, hogy magyarul a polcomon lehet, mert gyönyörű és fogom még olvasni.


Népszerű idézetek

Deidra_Nicthea IP>!

A tested egy zár. A halál a kulcs. A kulcs elfordul… és szabad vagy.

Deidra_Nicthea IP>!

– Az ám, haver. Ez igazságtalan volt. Igenis jó vagy matekból! És biztos nem halsz meg szűzen.
Hiszen van megtakarítás a neveden. Előbb-utóbb lesz pénzed kifizetni egy csajt, csak mindenképp védekezz, nehogy elkapj valami nemi betegséget.
– Kösz, Susogó. Az ilyen kemény napokat csak a te bölcs tanácsaiddal és szereteteddel vészelem át.

Deidra_Nicthea IP>!

Nem kétlem, hogy meglátom a poklot a magam idejében, de míg élek, kihagynám.

Deidra_Nicthea IP>!

– Ezer éve járok ide, és soha egy szem kulcsot se találtam. Pedig nem igazán érzem, hogy tele lennék rosszakarattal.
– Kivéve az anyádat.
– Ja, igaz! Egy nap még lemészárolom azt a ribancot.

Deidra_Nicthea IP>!

– A bátyád mindjárt ideér. Ha találkoztok, légyszi, mondd el neki, nem kell aggódnia a bokszere miatt. Valószínűleg nagyban keresi.
Elképesztően kényelmes.

Nerarosa P>!

Nem becsülném le a megbánást. Nem jó érzés… De nehéz nélküle bármi értékeset elsajátítani.

Praetorianus P>!

A titkolózás maga a pokol. Olyan börtönt alkot, amelybe magunkat zárjuk be.

Az utolsó tánc c. fejezet

BBetti86 >!

Tudod a halál nem az élet vége. A tested egy zár, a halál a kulcs. A kulcs elfordul… és szabad vagy, hogy bárhol lehess. Mindenhol. Két helyen egyszerre, vagy sehol. Benn az univerzum háttérzajában.

Alfa & Omega - Epilógus: Az utolsó ajtó

Dávidmoly P>!

– Azok, akik nem tanulnak a múlt hibáiból, arra ítéltetnek, hogy újra elkövessék őket.
– Ezt apa mondta?
– Nem. George Santayana.

Ötödik könyv: Óraművek – A vihar lecsendesítői

Kapcsolódó szócikkek: George Santayana · hiba · múlt
Dávidmoly P>!

– Ajaj.
– Ne aggódjatok, az árnyak megtisztítják az utat. Te! Meg te! Ne csak álldogáljatok, csináljatok valamit, takarítsátok el a törmeléket! Öö… légyszi.

Ötödik könyv: Óraművek – A suttogó vas


Hasonló könyvek címkék alapján

Mike Mignola – Gary Gianni: Hellboy 4. – Különös helyek
Tiziano Sclavi: Dylan Dog – Az élőholtak ébredése
Paul Tobin: The Witcher 2. – Rókagyermek
Marjorie Liu: Monstress: Fenevad 1. – Ébredés
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Stephen King – Peter Straub: A talizmán
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Claudio Chiaverotti – Roberto Recchioni – Val Rome: Morgan Lost / Dylan Dog: Vörösszürke fények Londonban
Jody Houser: Stranger Things 1. – A túloldalon
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 1.