Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Kulcs a zárját 2. (Locke & Key 2.) 363 csillagozás
Miután egy tragédia miatt a Locke család élete fenekestül felfordult, a massachusettsi Lovecraftba kellett költözniük, őseik hatalmas, ódon birtokára, a Kulcsházba. Itt azonban megpróbáltatásaik tovább folytatódnak: Nina, az anya egyre mélyebbre süllyed alkoholizmusába, a gyerekeknek pedig nemcsak a kamaszkor és az iskola nehézségeivel kell megbirkózniuk, hanem egy könyörtelen és fáradhatatlan szörnyeteggel is, ami semmitől nem riad vissza, hogy legyőzhesse őket, és szélesre tárhassa a ind közül legősibb és leggonoszabb kapu szárnyait.
Katasztrófák lánca követi a Locke-okat, és csak idő kérdése, mikor éri utol egyiküket a végtelen sötétség…
Joe Hill, a horrormester Stephen King fia a Locke & Key képregénnyel aratta első kiugró sikerét, hamarosan érkezik belőle a Netflix nagyszabású adaptációja.
Enciklopédia 9
Szereplők népszerűség szerint
Howard Phillips Lovecraft · Bode Locke · Zack Wells · Sötét Úrnő
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 39
Most olvassa 4
Várólistára tette 54
Kívánságlistára tette 144
Kölcsönkérné 5
Kiemelt értékelések
Pörgős, akciódús, mégsem überelte számomra az első részt.
A gyerekek újabb kulcsokat találnak, újabb bonyodalmakkal találják szemben magukat, de emellett megvan a tipikus kamaszkori nyűglődés is, amitől a falra másztam.
Tény, hogy az első kötet nagyon magasra tette a lécet. Viszont azután, alig vártam, hogy a kezembe vehessem a következőt. Most kifejezetten nem érzem ezt, ahhoz képest csekély kíváncsiság lappang bennem. Szeretnék végre többet tudni a gyerekek apjáról, hisz úgy tűnik, ő sok mindennek a nyitja.
Lévén, hogy közvetlenül az első könyv után olvastam, nehéz elkülönítenem a két részt, a befejezés után újra is lapoztam gyorsan, hogy akkor mi is volt, ami itt történt. Valahogy ez az érzésem a sorozattal kapcsolatban, hogy ezt nem is lehet külön értékelni, ez egy nagy egész és kész, úgyhogy ebben az értékelésben nem fogom elmondani ugyanazt, mint az elsőben, pedig ellehetne. Ezzel szemben megpróbálok kiemelni néhány erősséget, amit itt tapasztaltam, az elsőhöz képest.
A legelső dolog, ami szembeötlik, az a rajz. Természetesen a Rodrigez stílusa nem változott, ugyanaz az a pengeéles, gyönyörű, egyszerre rajzfilmszerű, de ugyanakkor fotórealisztikus ábrázolásmód a jellemző, de valahogy mégis fejlődést érzek. Vannak pillanatok, amik megragadtak az elmémben. Ilyen Zach arca, miközben fojtogatják, ilyen Nina zuhanyzás közben, ilyen Kinsey halálnyugodt ábrázata a halál torkában. Egyszerűen annyira élnek a rajzok, hogy pofátlanul beégnek. Mágia, színtiszta mágia.
A másik kiemelkedő pont, ami már nem vagyok meggyőződve, hogy az író, vagy a rajzoló érdeme, esetleg a közös munkájuk eredménye, hogy a jelenetek elképesztő dinamikával követik egymást. Ez járul hozzá szerintem a letehetetlenségéhez, hogy visszaemlékezve sokszor az az érzésem, hogy filmet néztem, mozgóképeket figyeltem a lapokon. Tiszta Harry Potter. Olyan mesterien használják a paneleket, hogy elámultam. A pörgős, beszélgetős jeleneteknél apró, ámbár részletes képek követik egymást, míg az óriások csatájánál teljes oldalas, monumentális képek ábrázolják a gigantikus mozdulatokat. Annyira precízen nyúlnak az alkotói eszközökhöz, hogy az emberileg nem tűnik természetesnek.
Egy újabb erőssége ennek a kötetnek a precíz pszichológiai jellemrajzok. Kinget olvasva is mindig csodáltam azt a tipikusan irodalmi, laikus, de tűpontos pszichológiát, amiben például az orosz írók kiemelkedők, vagy a magyarok közül Mikszáth. Nina alkoholizmusa és vívódásai, a gyerekek feléje tanúsított hozzáállása, a négyük dinamikája, Kinsey megváltozott személyisége, mind, mind elképesztő jellemrajzok, amik talán pontosabbak és élőbbek nem is lehetnének. De hát valamelyest ez egyértelmű, hisz ahhoz hogy valaki horrort, thrillert írjon, mint Hill, elengedhetetlen az emberi elme és annak töréspontjainak beható ismerete.
Mit mondhatnék ezen kívül? Továbbra is csodálatos. Továbbra is fontos. Nem érzek egyetlen gyenge pillanatot sem. Holott ennyi helyen elcsúszhatna… vannak gagyi ötletek, de olyan mesterien kivitelezve, hogy az egyszerűen feltesszük a kérdést, hogy gagyi-e az ötlet egyáltalán?
Mindenekelőtt a Locke and Key két pillére támaszkodik, ami úgy látom, hogy a Fumax képregények nagy halmazára érvényes. Az egyik az elképesztő minőségű kivitelezés, úgy a történet, mint a rajz terén. A másik pedig az egyediség/egyéniség. Egyszerűen van benne valami, amit sehol máshol nem lehet megtalálni.
Minden joggal és tagadhatatlan zászlóshajója a, ahogy nemrégiben hallottam, az „új magyar képregényreneszánsznak”.
Csak ismételni tudom magamat: zseniális történet, zseniális grafika! Alig várom hogy olvashassam a harmadik részt!
Az első rész után tudtam, hogy a második részbe is bele kell vágnom, mégis kicsi félsszel kezdtem neki. Az első rész vége nagyon a földhözvágott minden értelemben, így féltem a második kötet nem tudja ezt a fonalat felvéve továbbhaladni (hiszen olyan mélyre került a képregény érzelmileg). Aztán mégis megtörtént valami, amitől folytatódott a történet.
Ebben a részben azt tartottam különlegesnek, hogy egyszerre megy a krimi szál illetve egy háttérvilág építés. A krimi szál gyakorlatilag a szereplőkről szól: mi történhetett az apa idejében? Mit tudhatnak mások? Mi köze mindehhez a kulcsoknak? Egyszerű kérdések, de közben mégis nagyon izugalmas, ahogyan az olvasó lát mindent, a szereplők viszont nem, és ahogyan felépül számukra ez az irreális világ.
Közben a történet mellett épül a világ is. Előkerülnek új kulcsok, és néhány fejezet történettől függetlenül húzza elő a kulcsokat, és adja a gyerekek kezébe csak játszani, kiélvezni spoiler Nagyon tetszett benne, hogy hirtelen egy nagyon színes világot pillangtunk meg, és olyan érzése lehet az olvasónak, hogy tényleg ezen a helyen bármi történhet. És meg is történik!
Nagyon tetszett benne, hogy megjelenik a diverzitás (mint amerikai képregény, szerintem fontos is ezt bemutatni). Egyrészről diverz volt eddig is korosztályban, hiszen nem csak a fiataloknak vannak problémái, hanem a szülőknek is akár. Mellette ott van Rutfus is, önmagában már egy olyan karakter, aki sokat ad a képregényhez. Mellette pedig a kulcsok: nemváltó és bőrszínváltó kulcsok. Amikor használják a szereplők, számomra picit didaktikus volt olyan szempontból, hogy nagyjából egyértelmű tényeket kimondják, és rágódnak ezen, hogy milyen rossz. Lehet, ifjúsági regény volta miatt volt fontos ezeket kimondani, de felnőttként én kevesebbel is beértem volna.
Rajzolás szempontjából ez a kötet volt a kedvencem. Nagyon érdekes volt, ahogyan a különféle kulcsokhoz különféle rajzolási stílus mutatkozott meg, ezzel árnyalva kicsit magát a kulcsnak a „személyiségét” is. Emellett jó volt, hogy az amúgy komoly, és nehéz részeket megszakította néha egyszerűbb, vidámabb, kicsit rajzfilmes, vagy fantasztikusabb rajzolási stílus is.
Nekem nagyon bejött a második rész, hihetetlenül király, csak ajánlani tudom a sorozatot.
Hasonlóan jó színvonal, mint az elsőnél. Itt már kezdtem azt érezni, hogy kicsit összekavarodik bennem a könyv és a sorozat, mivel a sorozat sok kiegészítő szálat tett bele, és pár apróságot megváltoztatott. Mondjuk egy-két dolgot sajnáltam, hogy a képregényben nincs benne, de továbbra is izgalmas és szépen meg van rajzolva, illetve több kulcsot ismerhetünk meg, mint a film által.
Naturalista, mesés, gore, varázslatos, lélegzetelállító, gusztustalan… Imádom!
Hogy lehet valami ennyire jó? Árulja már el nekem valaki? Joe Hill története és Gabriel Rodriguez rajzai olyan tűpontosan találtak be nálam, hogy ihaj!
A Kulcs Házban felgyorsulnak az események, ahogy a rejtélyes Visszhang minél több kulcsra próbálja meg rátenni a kezét. Bode, Tyler és Kinsey a családjukat ért második támadás, a felszakadt sebek és saját nyomorult traumáik feldolgozása mellett még epikus küzdelmet is képesek folytatni a megmagyarázhatatlan démoni erővel, miközben egyre több részlet kerül a helyére. A Locke család múltja és jelene összefonódik, és egy nem kívánt segítség Bode-ot olyan helyzetbe kényszeríti, ahonnan nem biztos, hogy van visszaút.
Csak annyit mondok, ez a kötet a legkegyetlenebb cliffhangerrel végződött, amit valaha volt szerencsém idegtépni! Egyszerre kiakasztó és zseniális.
Kedvenc részem a kötetben: spoiler
Sok újat nem tudok mondani az előző részhez képest. A történet tovább bonyolódik, egyre újabb és újabb kulcsok bukkannak fel, amikkel a Locke-gyerekek Susogó újabb és újabb támadásait verik vissza, aki továbbra is az Ómega-kulcsot próbálja megtalálni. Persze fordulatokban ezúttal sincs hiány. Az én két kedvenc fejezetem itt a 4. rész első fejezete volt, ahol többször is Bode szemszögéből láttuk az eseményeket, és ezt Rodriguez a Kázmér és Hubát idéző rajzstílussal érzékeltette, ill. szintén a 4. részből a harmadik fejezet, mely a Locke-gyerekek igen mozgalmas februárját követte végig. Ugyan a legtöbb napra csak egy-egy oldal jutott, de mégsem érződött elkapkodottnak a fejezet – felesleges lett volna ezt jobban ragozni.
A kötet vége felé a sztori rendesen rákapcsolt, hogy egy igen erős cliffhangerrel érjen véget. Még jó, hogy kéznél a harmadik kötet.
Most kevesebb időm volt, ezért ment lassabban, de tudtam haladni, mert ez a történet eddig meglepően jó. A képek továbbra is igényesek, a sztori kellően drámai, igaz, sok tini nyavalygás is befért, ez kicsit rontott rajta. Ám a gördülékeny haladás, és a második felébe jutott izgalmak kárpótoltak mindenért. Joe Hill ebben a sorozatban eddig igazán tündöklik, és ami a fontos, nem apuci koppintás! Most neki is esek a 3. kötetnek, mert nagyon kíváncsi leszek, hova is fut ki a dolog.
Ahh egyszerűen imádom!!!
Annyira izgalmas volt és olyan hirtelen lett vége, pedig szívesen olvastam volna még…
off
Bode és Rufus a két kedvenc karakterem, nagyon nagy formák. A sztori zseniális a különböző kulcsokkal. Tövig lerágtam a körmöm a végére. :D
Nagyon kíváncsi leszek a Netflixes sorozatra is, remélem jó lesz.
Népszerű idézetek
A tanároknak is kijárna az olyan temetés, mint a zsaruknak, nem gondolja? Valami látványos. Mi fegyveres tisztelgést kapunk, ugye? A tanárok is megérdemelnenek valamit. Kioszthatnának egy feleletválasztós dolgozatot a temetésen. Ki kéne tölteni egy 2B-s ceruzával. Ki emlékszik a legtöbbre az elhunyttal kapcsolatban. Ehelyett a pasasnak nyolc béna mécsessel meg egy depressziós edzővel kell beérnie. Én mondom, a tanárok szarul jártak.
Raj: “Támadó alakzat!”
Bode Bird: “Az igen! Mi a tervünk?”
Raj 1-es csapat: “Egyesek szánni való módon a dögök pofájába ugranak, hátha azok megfulladnak a hulláinktól!”
Raj 2-es csapat: “Mások pedig visítanak, ahogy a csőrükön kifér, hátha a támadók megkapják életük legdurvább migrénjét!”
Bode Bird: “Annyira, ANNYIRA kár volt megkérdeznem.”
Negyedik Könyv: Az ország kulcsai - Veréb
– Ne menekülj, csak rontasz a helyzeten!
– Nem adom vissza a sapkád, amíg nem kapom vissza a fej kulcsot!
– Ha nem hagyod abba, akkor a hagyományos módon nyitom fel a fejed! Koponyatöréssel!
– Ez a karom és az agyar törvénye. Csak azért létezel, hogy a magasabb rendű állatoknak, mint mi, rágcsául szolgálj a főétkezések között. Ez van, ha a természet nem ad fegyvert, hogy védd magad. Fogadd el: semmid sincs!
– Nagyon tévedsz!
– Ó igen? Miért, mid van?
– Barátaim!
Brinker: […] Hó végén a Voorhees gimi ellen van meccsünk. […]
Negyedik Könyv: Az ország kulcsai- Február
Döbbenetes, mennyire nem érzed magad viharvert, magányos hősnek, ha telemegy a csőröd valaki popótollával!
A sorozat következő kötete
Locke & Key sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 3. 93% ·
Összehasonlítás - Tiziano Sclavi – Mauro Marcheselli: Dylan Dog – Emlékek a félhomályból 87% ·
Összehasonlítás - Claudio Chiaverotti – Roberto Recchioni – Val Rome: Morgan Lost / Dylan Dog: Vörösszürke fények Londonban 85% ·
Összehasonlítás - Jody Houser: Stranger Things 3. – Tűzben égve 86% ·
Összehasonlítás - Mike Mignola: Hellboy – A leláncolt koporsó és más mesék 90% ·
Összehasonlítás - Mike Mignola – Christopher Golden – Tom Sniegoski – Brian McDonald – Miles Gunter – Michael Avon Oeming – Brian Augustyn – Geoff Johns – Scott Kolins – Joe Harris: P.K.V.H. – Békajárvány Omnibus 1. ·
Összehasonlítás - Mauro Boselli: Dampyr: A Sötétség Gyermeke 5. – A kőhíd alatt 91% ·
Összehasonlítás - Pádár Ádám – Szebeni Péter: Céltalan 75% ·
Összehasonlítás - Grant Morrison: Klaus: Így kezdte a Télapó 95% ·
Összehasonlítás - Bill Willingham: Fabulák – Legendák száműzetésben 85% ·
Összehasonlítás