Obscura 123 csillagozás

Joe Hart: Obscura

2028-at ​írunk, és a világot egy új megbetegedés sújtja. Eleinte enyhébb emlékezetkieséseket, majd később dühkitöréseket, végül elmebajt és halált okoz. A Losian-kórnak elnevezett betegség gyors lefolyású, és a rövid távú modellezések szerint elterjedésében hamarosan meghaladja az Alzheimert.

Dr. Gillian Ryan neuroradiológus a Losian-kór egyik fő kutatója, területének legkiválóbb alakja. Az orvosi elhivatottság mellett különösen nagy a tét számára, hogy megfejtse a betegséget kiváltó okot, és megtalálja az ellenszert: a férjét már elvesztette, és hétéves lányánál is jelentkeztek a tünetek, legfeljebb évei lehetnek hátra. Az áttörés azonban a rengeteg munka és kísérlet ellenére elmarad, és megvonják tőle a kutatási támogatást.

Nem sokkal később azonban váratlan megkeresést kap a NASA-tól: az egyik titkos űrállomásukon felütötte a fejét a Losian-kór. A diagnózis elsőre lehetetlennek tűnik, de a legénységen jelentkező tünetek kizárnak minden más lehetőséget. A… (tovább)

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634198505 · Fordította: Benkő Ferenc
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
336 oldal · ISBN: 9789634198512 · Fordította: Benkő Ferenc

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 96

Kívánságlistára tette 111


Kiemelt értékelések

ProKontra P>!
Joe Hart: Obscura

Az emberi agy csodálatos: bonyolult, kiszámíthatatlan és feltérképezhetetlen. A mai napig rengeteg tudós fáradozik azon, hogy megértse ezt a számunkra olyan tekervényes és komplex szervet. Annak ellenére, hogy nem vagyok tudós, engem is érdekel, és szeretek olvasni olyan témájú könyvekről, amiben az agy működése fontos szerepet játszik. Joe Hart története „kissé” elrugaszkodott a valóságtól, de kifejezetten izgalmas sci-fi, amely nem nélkülözi a thriller és a horror elemeit sem.

Nem szándékoztam még olvasni az Obscura című könyvet, várni akartam a napsütésre, és arra, hogy végre fellélegezzünk ebből a mostani járványhelyzetből. Csupán pár oldal erejéig szerettem volna belelapozni, de úgy tűnik, az agyam mazochista része másként gondolta. Nem tudtam letenni, muszáj volt egyre több és több információt megtudnom, megismerni a történet hátterét, amely egyre szürreálisabbá és sötétebbé vált. Joe Hart fantasztikus történetábrázolása már-már olyan érzést váltott ki, mintha magam is részese lettem volna az eseményeknek. Gyönyörűen vezeti fel a főszereplő múltját, ad egy képet arról, hogy a karaktere miként éli meg egy szerette elvesztését egy betegség miatt, amelyet a lánya is örököl, és amire még nincs gyógymód. Ezzel egy elég félelmetes alaphelyzetet teremtett.

Dr. Gillian Ryan egy olyan betegség után kutat, amely elvette tőle a férjét. A Losian-kór az agyat támadja, amitől a beteg eleinte csak pár dolgot felejt el, majd egyre többször lesz emlékezetkiesése, és a végén megőrül. Évekkel ezelőtt kénytelen volt végignézni, ahogy férjéből kiveszik minden érzés és értelem. A szeme előtt vált egy lélektelen porhüvellyé az az ember, akit egykor annyira szeretett. És most ugyanez a kór a lányát is megtámadta.

Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2021/05/05/joe-hart-obscura/

2 hozzászólás
Amál P>!
Joe Hart: Obscura

Dr. Gillian Ryan egy új betegségben elveszti a férjét, ami most a 7 éves lányát is megtámadja. Kétségbeesve próbálja megtalálni az ellenszert. Végső elkeseredésében elfogadja a NASA felkérését, mert az egyik űrállomáson is felüti a fejét a Losian-kór. Pörgő, fordulatos történetet olvashattam, amely nemcsak sci-fi, hanem horror, kicsit thriller és kalandregény is.

2 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Joe Hart: Obscura

Érdekesnek találtam a témát, és a figyeltjeim kissé negatív értékelései ellenére belevágtam. Az eleje lassan haladós, megismerjük a hősnőt aki a Losian- kór miatt elvesztette a férjét, és elszántan küzd, hogy a kislányán segíthessen. Régi ismerőse, Carson mézesmadzagként húzza el előtte a lehetőséget, hogy a Föld körül keringő űrállomáson tovább kutathasson. Innen kezdve lesznek kicsit kaotikusak az események, összefolyik a képzelet és a valóság, hiszen Gillian fájdalomcsillapító függő, és már nem mer sz érzékeiben bízni. Gondolom az utazás része kapta a horror besorolást, de még az én ízlésemnek is ( szerencsére) lájtosnak sikeredett. A vége viszont nagyon felpörgött, talán két nap alatt derült ki minden, mintha a szerző gyorsan leakarta volna zárni a történetét. A téma, a sci-fi szál mindenesetre érdekes volt, a teleportálás, és az abszolút nulla fok elmélete. Egy olvasást nekem megért.

luthienlovemagic IP>!
Joe Hart: Obscura

Az Obscura nem egy világmegváltó regény. Sem az év sci-fije, sem az év thrillere nem lesz. De ott van ez a bizonyos de, mert attól eltekintve, hogy semmi különös nincs benne, és leginkább egy „egylövetű” történet, nagyon is olvasható. Sőt, megkockáztatom, hogy írástechnikai szempontból az egyik legjobb regény, amit olvastam. Mert látszik, hogy a szerző gyakorlott író, és nem ez az első regénye: jól vezeti a szálakat, kellő mennyiségben és jó helyen használja a horgokat, és jól építi fel mind az érzelmi, mind a történeti ívet. Nem éreztem csúszkálást, kerek, egész, lezárt a cselekmény. Megtörténik, aminek meg kell, és a végkövetkeztetés is a helyén van. A parafaktor is rendben van, legalábbis én cidriztem rendesen a megfelelő helyeken.

Mégsem kiemelkedő a regény egyrészt azért, mert túl sokat akar markolni (környezetszennyezés hatásai, neurológia, űrkolonizálás, metafizikai jelenségek, teleportálás), másrészt a történet vége az előzmények sötét, őrületbe hajló tónusához képest túlságosan happy end, már-már csöpögősen az. Ez a kontraszt működhetne, de túl hirtelen a váltás, semmi nem készíti elő, így kesernyés szájízt hagy maga után.

A teljes kritika a linken olvasható: link

2 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Joe Hart: Obscura

“Úgy tartja a mondás, hogy aki nem tanul a történelemből, az arra ítéltetik, hogy újra átélje. Szerintem ez baromság. Az emberiség sosem tanult a múltból, ahhoz túlságosan haragtartó. Az erőszak és a gyűlölet az emlékezés miatt létezik a mai napig. Ezért törnek ki a háborúk. Ez a világ legördögibb köre.”

A mostani értékelésem tárgya Joe Hart – Obscura című regénye, amely az Agave Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. Ami a könyvek külső “tálalását” illeti véleményem szerint eddig is eléggé el voltunk kényeztetve a kiadó részéről, de ez a mostani borító nálam minden eddiginél magasabbra helyezte a lécet, lehetne akár egy esetleges filmfeldolgozás moziplakátja is. Emellett az Agave által kiadott sci-fi-k kisebb-nagyobb kivételekkel szinte mindig beváltották a hozzájuk fűzött előzetes várakozásaimat, úgyhogy az előjelek rendkívül bíztatóan alakultak.

De nézzük is, hogy mirő szól a mostani kötet:

Történetünk főhőse dr. Gillian Ryan, aki magánéleti megpróbáltatásai mellett egy új, az Alzheimer-kórhoz hasonlatos memóriakárosodással járó betegséggel folytat mindennapos harcot. Amikor férje után kislánya is az árulkodó tüneteket kezdi produkálni, végső elkeseredésében elfogadja a NASA kétséges ajánlatát: vegyen részt az ENSZ-űrállomásra induló expedícióban, melynek célja a legénység körében terjedő emlékezetkiesések eredetének vizsgálata, cserébe pedig korlátlan támogatást kap kutatásainak finanszírozására. Vajon elvállalja a felkérést? Erre és még számos más kérdésre megleled a választ, cask vedd kézbe a könyvet.

Szubjektív véleményem szerint a regény első 80-100 oldala nagyon dinamikus és olvasmányos, egymást követik az események, feszes a tempó….

Bővebben:
https://konyvelvono.blogspot.com/2021/08/joe-hart-obscura.html

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634198505 · Fordította: Benkő Ferenc
Nita_Könyvgalaxis>!
Joe Hart: Obscura

A regény, amelynek nem tett jót az idő.

Az Obscura sajnos nálam tipikusan az a történet lett, hogy amikor olvastam, élveztem, nagyon magával ragadott a hangulata, de így majdnem egy év távlatából egyszerűen nem emlékszem belőle szinte semmire. Az atmoszférájából megmaradt belőle valamennyi, de egyszerűen a többi kiesett.

Pedig amúgy érdekes az alaptörténete, hiszen egy olyan vírusról szól, ami az emberi agyat támadja meg és ebből aztán nagyon sok mindent ki lehet hozni. Talán itt az lehetett a baj, hogy egy idő után túlságosan is a thriller rész kezdett el dominálni és ez nem tett jót a regénynek.

Kár érte, de azért azt mondom, hogy egy olvasást így is megér.

FélszipókásŐsmoly >!
Joe Hart: Obscura

Joe Hart neve és e 2018-as műve teljesen ismeretlen volt – de a jelek szerint nem csak előttem, olyannyira, hogy az Obscura kötetet még a Wikipédia is kihagyta a szerző bibliográfiájából. Ennyire gyenge lenne? Bár nem kiemelkedő mű, nálam jól csúszott. Könnyed, pörgős cselekmény, érdekes a két főszereplő és az alaphelyzet – megadta azt, amire szükségem volt.

Blake Crouch regényeihez hasonlóan itt is inkább az akció-thriller filmszerűségén van a fókusz, mint a tudományos részen, de az elején még igyekezett ezt is hihetően ábrázolni (a főszereplő tudósnő kísérletezéseit, kutatásait részletezi), amit az orvosi nyelvezettel, találgatásokkal, ötletelésekkel többé-kevésbé meg is tart a történet végéig. Később említett technológiák számomra túl korainak tűntek egy 2018-as regényhez (10 év alatt eljutnánk a spoilerig?). Persze ugyanez a hátránya is, mert ha több ilyet olvastál már, akkor a fordulatok kiszámíthatóbbá (pl. a noname arcok esnek előbb áldozatul), a szereplők sablonossá, az átgondolatlanságok szembetűnőbbé válnak. Szerencsére én még nem olvastam annyit, hogy nagyon zavarjon, így élvezni tudtam a hibái ellenére is.

Váltott idősíkban mesél. A jelen szálon 2028-ban a főhős felrepül egy űrállomásra, hogy megoldást találjon a világot gyötrő különös kórra, aztán jönnek a drogban-vérben úszó bonyodalmak meg a feszültség. Visszaemlékezéseken keresztül pedig bemutatja, hogy találkozott a kórral, milyen áldozatokra kényszerült közben és hogy küzdött a megoldásért a környezetszennyezésbe fulladó Földön.

A feszültségfokozás eszközét a külső veszélyen túl a belső zavarodott állapot is adja, távol a talajtól összekeveredik a valóság és a képzelet, alig van fogódzó az elme és a világűr homályában. Szörnyek helyett a józanság elvesztésének kockázata adja a horrortényezőt. Jól átadja az érzést az olvasónak is azzal, hogy mikre nem ad egyenes választ, csak ködösen utalgat (vagy épp képzelgésekkel terel), ami vagy az, amit az olvasó sejt, vagy csak írói félrevezetés. Sokáig bizonytalan az, hogy a főhősnél is jelentkezik-e a kór vagy sem. Vagy hogy valójában mi történik az állomáson és kik állnak mögötte. A végére világossá válik, szóval megéri elolvasni – bár érdemes készülni egy tekintélyes mértékű akcióhősködésre.

A borító pedig kiváló!

kratas P>!
Joe Hart: Obscura

Pontosan azt kaptam, amit vártam. Sem kevesebbet, sem többet, a fél csillag levonás azért jár, mert a vége lehetett volna ütősebb spoiler, valamint nagyon gyorsan el lett kenve a végén minden spoiler. És néha sablonos volt a cselekmény, olyan érzésem volt, mintha beöntöttek volna egy csomó sci-fi meg horror meg thriller történetet és filmet egy shakerbe, megrázták, aztán nesztek, igyátok…

1 hozzászólás
kvzs P>!
Joe Hart: Obscura

Nagyon ritkán lehet ilyen jól felépített és szerkesztett könyvet olvasni. Érződik, hogy Hart biztos kézzel fogja össze a történetet, megfelelően adagolja az információt és a feszültséget, építi egymásra a rétegeket. Az egyetlen problémám az volt vele, hogy kicsit túl sokat akart fogni, így a felvetett témák nagyon nagy része csak felületesen volt kifejtve, és nem éreztem a mélységet mögötte, amiből tudható, hogy az író legalább magának kidolgozta a témát. Van ugyanis itt szó környezetszennyezésről, űrutazásról, kolonizációról, teleportálásról, neurológiáról, kvantumszámítógépekről és függőségekről. Rutinos sci-fi olvasóként nekem így kicsit vérszegény volt a tudományos háttér. Szórakoztni vágyó olvasóként viszont nagyon jó élményt kaptam, ami olvasás közben tökéletesen lekötött és kikapcsolt.

wzsuzsanna P>!
Joe Hart: Obscura

(…) A történet a nem túl távoli jövőben, 2028-ban játszódik. Az emberiséget egy nemrég felbukkant, titokzatos betegség, a Losian-kór fenyegeti, mely tüneteit tekintve hasonló a demenciához és Alzheimer-kórhoz, de egyrészt sokkal gyorsabb lefolyású, másrészt a fiatalabb korosztályt is érinti. Főhősünk, Dr. Gillian Ryan neuroradiológus a férjét már elveszítette a betegség miatt, most pedig a kislányán jelentkeznek a tünetek, így nem csupán a tudományos elhivatottság, hanem a személyes érintettség is arra sarkallja, hogy megtalálja a gyógymódot. Bár a kutatásaival komoly előrelépéseket tett, egyelőre nem tudja, hogyan lehetne kezelni az emlékezetvesztéssel és dühkitörésekkel járó kórt, a támogatásai szép lassan megcsappannak, és félő, hogy nem éri el a kívánt áttörést, mielőtt túl késő lenne. Itt jön a képbe egy váratlan lehetőség. Régi szerelme, aki most a NASA-nál dolgozik, felajánlja neki, hogy vegyen részt egy projektben, ami egészen a világűrig vezet. Egy titkos űrállomáson a legénység tagjai nagyon hasonló tüneteket mutatnak, mint a Losian, így bíznak benne, hogy Gillian közreműködésével kölcsönösen segíthetik egymást. Az asszony nehezen, de kötélnek áll, hiszen úgy tűnik, ez az egyetlen lehetőség, hogy megmentse kislányát, de az expedíció hamar teljesen más fordulatot vesz, mint amire számított. (…)
(…) Ami viszont nagyon tetszett, azok az egyáltalán nem direkt, mégis hatásos mondanivalók, gondolatok, amik a történetben felmerültek. Tudományos és filozófiai szempontból egyaránt előtérbe kerül, hogy pontosan mi alkotja az embert, meg lehet-e ragadni lényünk egészét az atomjaink vagy az idegsejtjeink szintjén, azok összességeként. Hogyan kezeli az neurológia a lélek kérdését? Mennyiben járulnak hozzá lényünkhöz az emlékeink és az azokkal való viszonyunk? A regény ad számunkra lehetséges válaszokat, de minden kérdés érdemes a továbbgondolásra is. (…)
(…) Összességében elégedett vagyok, mert megint sikerült egy olyan regényt olvasnom, ami más, mint az eddigi olvasmányaim, különösen a műfajok keveredésének szempontjából. Ráadásul itt nem is a műfaji elemek vegyítését éreztem erősnek, hanem olyan volt, mintha elindultunk volna a drámától, hogy aztán a sci-fin és horroron keresztül megérkezzünk a thrillerig. Az űrbéli helyszín csak felerősítette a történet egyébként is fojtogató atmoszféráját, a tudományos témák, ötletek pedig elgondolkodtató kérdéseket vetettek fel. Maga a szöveg olvasmányos, gyorsan lehet vele haladni, szóval a téma komolysága mellett is könnyedebb darabnak mondanám. Kíváncsian várom, hogy olvashatunk-e majd mást is a szerzőtől, én biztos, hogy szívesen próbálkoznék még vele.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2021/05/obscura-ertekel…


Népszerű idézetek

Caty97>!

Magány.
Egyes szavak sosem képesek felnőni az igazi jelentésükhöz. Olyan aprók, olyan jelentéktelenek, hogy értelmetlen, köznapi betűsorokká töpörödnek ahhoz képest, amit képviselnek.
Az egyik példa a „halál”.
A másik a „magány”.

107. oldal

Praetorianus P>!

Az emberi elme végtelen útvesztő, könnyű eltévedni benne.

103. oldal

Praetorianus P>!

A feleségem szerint felnőtt férfi vagyok, orvos és űrhajós, aki rohadtul kinőhetne Stephen Kingből, de én már menthetetlenül rajongó maradok.

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Stephen King
Bogi_könyveskuckója>!

Av skadan blir man vis. Azt jelenti, hogy „sérülésből okul az ember”.

90. oldal

_V_K_ I>!

– Ez nem vita tárgya.
– Nem. Tényleg nem. Két és fél hónap, mire elérjük az ENSZ állomását. Az hetvenöt napnyi magány.
– Kösz, Carson, de tudok számolni.

99. oldal

Praetorianus P>!

Képzeljen el egy emlékezet nélküli világot! Nincs maradandó kár! Nincs megbocsáthatatlan bűn! Még a halál is elveszítené a jelentőségét.

303. oldal

Praetorianus P>!

Ha van Isten, akkor […] mi mindnyájan az ő kísérleti nyulai vagyunk, akiket újra és újra kifordíthat.

62. oldal

kétezertizenhúsz>!

Emlékezet nélkül nincs több gyűlölet.

302. oldal

kétezertizenhúsz>!

Egy élet hiábavaló elvesztése mindennél nagyobb pazarlás.

236. oldal

_Nikki>!

Úgy tartja a mondás, hogy aki nem tanul a történelemből, az arra ítéltetik, hogy újra átélje. Szerintem ez baromság. Az emberiség sosem tanult a múltból, ahhoz túlságosan haragtartó. Az erőszak és a gyűlölet az emlékezés miatt létezik a mai napig. Ezért törnek ki a háborúk. Ez a világ legördögibb köre.

302. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A szabadulás
Robert Jackson Bennett: Horzsolások
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Blake Crouch: Sötét anyag
Stephen King: Végítélet
R. J. Hendon: Nightingale
Jeff VanderMeer: Fantomfény
Stephen King: Az Intézet
Dan Wells: Szellemváros