Első könyvem a szerzőtől, bár a híre megelőzte az olvasmányélményemet. Tudományosabb volt, mint amire számítottam. De azért a kvantumok ezoterikus felhasználása sem maradt el, már a címválasztás is felkészít valami ilyesmire. Szóval az idegpályák, bél- és mirigyrendszer mellett csakrákról, pránáról, Hórusz-szemről, energiaközpontok megáldásáról, buddhizmusról, kristályokról, téridőről, szívkoherenciáról és meditációról is olvashatunk. Mégis, úgy tűnik, hogy nem bugyuta New Age sületlenségeket hadovál, hanem tudományosan – vagy legalábbis tapasztalati módon – megalapozott összefüggésekre épít (epigenetika, neurológiai megfigyelések, mágnesesség, hormonok, Naptevékenységi ciklusok stb.). Látszólag csodásan áthidalja a spirituális és a tudományos közösségek szakadékát. Ennek ellenére javasolt fokozott figyelemmel, józan éberséggel olvasni, mert pontosan ezek az eszközök azok, amivel az amerikai (=bármilehetséges) kóklerek átlöknek a palánkon.
A Kundalini-gyakorlat megvalósítása például nem kezdő eljárás, tapasztalt vezetőt, figyelmességet, felelős felkészülést és folyamatos, kitartó gyakorlást igényel, ezek hiányában kicsúszhat a kézből az irányítás, és ez bizony egészségügyi zavarokat eredményezhet (link magyarul: link). Az világos, hogy léteznek ezek a pályák, csatornák, kapcsolatok, ám nem mindegy, hogyan használjuk őket. Tehát nem válhat „csak úgy” valaki „természetfölöttivé”, mert elolvasta egy doktor lelkesítő könyvét.
A könyv kivitelezése egyébként meglepően szép és komolyságot tükröz: keménytábla, gondos szerkesztés, sűrű és helyenként elég száraz szövegezése ellenére jól átlátható, a szerző testvére által készített fekete-fehér és színes ábrákkal szemléltetett magyarázatokkal. Képes elhitetni a mondandóját. Rengeteg alapvető összefüggésre (mirigyek szerepe, az emberi test mágnesessége, idegrendszer és ezoterikus fogalmak kapcsolata stb.) hatásosan felhívja a figyelmet, magyarázattal szolgál, lelkesít, visszaadja a hitet a változtatásba (élet, gyógyulás, mágia), a szabad akaratba (tudatosság, önfelhatalmazás). Ugyanakkor a csakrák előítéletes megkülönböztetése (alsóbb = alsóbbrendű, anyagibb, szenvedéshormonok, negatív tulajdonságok; felsőbb = fenségesebb, szellemibb, tudatosság) rombolja az összképet, az alsóbb csakráknak épp úgy megvan a maguk szerepe (másként hogy szaporodna az emberi faj, hogy vágyna többre, hogy alapozná meg a túlélését stb.), tehát nem elvetendő, meghaladandó létállapotok, hanem a teljesség szerves részei.
Érdemes figyelembe venni azt, amit leírt a szerző, de tájékozódni arról is, amiről nem beszélt. A keretekről, a kockázatokról, a józan, lényegi alapokról. Azért, mert valami ösztönző, még nem tesz szabaddá. Legfeljebb eloldja a szakadék fölött tartó kötelékeidet. Neked kell megtanulnod megkapaszkodni a szikán, kötelékek nélkül.